Jogok és képviselet

Kérdéseink e problémakörrel azt tudakolták, arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiatalok mit gondolnak a nemzetiségek részvételéről helyi, települési és országos szinten a kultúra, gazdaság, politika, oktatás és a jog területein.

Ezek zárt kérdések voltak, amelyeket kérdőíveken fogalmaztunk meg. Nyitott vagy részben nyitott kérdésként kérdeztük meg, interjúkat készítettünk a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdésében. A magyarországi nemzetiségeknek kérdéseinket úgy tettük fel, hogy azok ezúttal a határokon túli magyarságra vonatkoztak. Célunk a határokon túli magyarság dimenziójának megjelenítésével az volt, hogy a hazai kisebbség mint „társadalmilag nem légüres térben élő"33 csoport véleményét, attitűdjeit, azoknak egy részét megismerjük a határon túli magyarsággal kapcsolatosan. Tesszük mindezt azért, hogy kitágítsuk azt a képet, amelyet a hazai nemzetiség alkot a magyarokról. Úgy ítéltük meg, hogy e kérdés kiszélesítésével jobban megközelíthető e soktényezős probléma, hogy alaposabban kidomborodik az érintett viszonyok ösz-szefüggése. A hazai nemzetiségeknek szóló kérdést a következőképpen fogalmaztuk meg: részesei kell, hogy legyenek hazájukban a Magyarország határain kívül élő magyarok a megnevezett folyamatoknak.

Mindkét esetben igen érdekes válaszokat kaptunk. Ebben az esetben a kérdőlapok esetében gyakorta semmilyen válaszokat nem kaptunk. Ez bizonyára nem pusztán a Kéri László által megfogalmazott kommunikációhiányban és az érintkezések hiányában keresendő csupán.34 Inkább arról van szó, hogy a fiataloknál kezd kialakulni és több helyütt rögzülni egy sajátos gondolkodásmód, egy sajátos társadalomfelfogás, amiben többé-kevésbé olyan szereppel és funkcióval ruházzák fel a nemzetiségeket, mint amilyeneket válaszaikban megfogalmaznak. A válaszok nem ritkán egysíkúak így megvan annak a lehetősége, hogy esetleg hosszabb távokra érvényes módon is megalapozódjék egy hozzáállás, egy mentalitás, amelynek jegyében a kisebbségi-többségi viszony konvencionális megítélést kap és konvencionális módon alakul.

A magyar nemzetiségi fiatalok válaszai alapján ezeket a 11. sz. mellékletek tartalmazzák, konstatálni lehet, hogy néhány kisebbség kivételével a nemzetiségeknek a szerepvállalását csak a kultúra és az oktatás területén tudja elképzelni. Ezen belül is azokon a területeken, amelyek őket érintik. Ez volt a választási lehetőség, amely a leginkább konvencionális, amely jelentősen behatárolja és egyben le is szűkíti a kisebbségekkel kapcsolatos elképzeléseket. Ez az a választási lehetőség, amely legkevesebb konfliktussal jár a válaszadó számára, de ugyanakkor magában hordozza annak veszélyét, hogy e problémák úgy tűnjenek ki, mint legkevésbé konfliktusos és integrációs problémák. A válaszok egy része sztereotípiákon alapul, gyakorta eleve kizárja a kisebbségek részvételét a kultúrán és oktatáson kívüli más megjelenítése. Válaszadóink a nemzetiségek részvételét az általunk felsorolt valamennyi dimenzióban elsősorban a települési, helyi szinteken tudják elképzelni. Az országos szinten az ország strukturális rendszerében való megjelenést a helyi szintnél sokkal kevésbé tartják elképzelhetőnek adatközlőink.

A differenciált elképzelések kisebbségenként ezúttal is jól kimutathatóak. Válaszadóink konzekvensek a németek kitüntetett szerepének megjelenítését illetően. A németeket mind helyi mind országos szinten magasan értékelték adatközlőink a felsorolt területekbe való bekapcsolódást illetően. A leginkább kedvező kép, a legnagyobb bizalom ezúttal is a németekkel szemben mutatkozott meg. Kiemelten magas részvételi arányt gondolnak magyar nemzetiségi hallgatóink a helyi gazdasági (58%) és az országos gazdasági (62%) folyamatokban. Érdekes, hogy általában a települési, helyi szintek felülreprezentáltságával szemben az országos gazdasági dimenzióban látják fontosabbnak a németek részvételét. Ez a jelenség a német mentalitás, szorgalom és más pozitív, a hallgatókban is hasonlóképpen rögzült tulajdonságok sztereotípiáján alapul. Válaszadóink a vizsgálatban a különböző kisebbségekről kialakított képet illetően alig változtatták meg véleményüket. Érdekes, hogy a magyarországi cigányok megítélése a felsorolt dimenziókban való részvétel kapcsán valamivel kedvezőbb mint a cigányságról alkotott korábbi kép ezt jelenti. Helyi szinten mind az oktatásban (43%), mint a kultúrában (39%) fontosnak tartják válaszadóink a romák részvételét. Ugyancsak nem jelentéktelen mértékben tartják fontosnak az országos szintű oktatási (16%>) és kulturális (12%) folyamatokban való részvételüket. A cigányokról alkotott korábbi mutatók alapján ez nem volt feltételezhető. Ez azt is jelezheti, hogy a cigányság általában negatív megítélése ellenére is a válaszadók tudják, hogy helyzetük javítása csak úgy képzelhető el, ha e közösség bekapcsolódik a gazdasági - társadalmi változások alapvető és általános folyamataiba is. Látni lehet azt is, hogy vannak ellenzői is ennek a folyamatnak illetve, hogy a politikai integráció területén látnak legkevésbé lehetőséget a megkérdezettek a felzárkózásra a helyi vagy országos szintű részvételre.

Elemezve a többi hazai nemzetiséggel kapcsolatos válaszokat, az látjuk, hogy ezekről az összefüggésekről a kisebbségi és többségi társadalmi viszonyokról eléggé sematikus kép alakult ki. A hazai kisebbségeknek általában nem tulajdonítanak komolyabb gazdasági, sem politikai sem jogi szerepet. Egyfajta modellszerű-séget is megállapíthatunk, láthatjuk az általános társadalmi viszonyok transzformálását az iskolarendszeren, a felsőfokú oktatási iskolai rendszeren keresztül. Természetesen ez egy kétoldalú folyamat, a társadalmi viszonyokról való vélekedés, beállítódás az iskolai tapasztalatok által meghatározott módon is alakul, de úgy látjuk és a vizsgálat tényei is azt igazolják, hogy e folyamatban erő-sebb a társadalmi dimenzió dominanciája.

Igen érdekesek a nemzetiségi fiatalok válaszai a feltett kérdésekre. A válaszok (ll/14.sz. melléklet) eléggé megoszlanak az igen és a csak őket érintő kérdésekben alternatívák között. Az eltérés a helyi, települési lehetőségek között kisebb mint az országos szintű válaszok esetén. Ebből látszik, hogy nem egyértelmű a hazai nemzetiségek megítélése a határon túli Magyarország részvételéről a kultúra, gazdaság, politika, oktatás és a jog területét illetően. A nemzetiségi fiatalok igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kultúrában és az oktatásban való részvételt illetően mind helyi szinten (76% illetve 87%) mind országos szinten. A helyi szintet illetően a kultúra és az oktatás területén kisebb a „csak az őket érintő esetekben" véleményt alkotók aránya (12% illetve 3%) mint országos szinten (32% illetve 43%). Annak ellenére, hogy a kisebbségek nagyobb arányban tartják fontosnak a kulturális és oktatási integrációt, mégis azt látjuk, hogy a nemzetiségeknél is megjelenik a konvencionális gondolkodásmód, megjelenik a sztereotípia. A társadalom és az iskola összefüggései a magyar nemzetiségű fiatalok válaszai kapcsán érvényesek a kisebbségekre is. Az „igen" és a „csak őket érintő esetben" válaszainak kétpólusságából látjuk azt is, hogy a sajátos kisebbségi lét figyelembe vételének ténye mellett látjuk a szűkebb társadalmi környezettel szembeni autonóm mozgások lehetőségeinek néhány szempont alapján való relatív kicsiny ellenálló képességét. Igen érdekes, hogy a kisebbségek komoly, jelentős szerepet tulajdonítanak a határon túli magyarok politikai részvételének. Ugyancsak fontosnak tartják a gazdasági és jogi integrációs lehetőségeket. Viszonylag alacsony az egyértelműen elutasítók aránya. Ez helyi szinten a gazdaság és az országos jellegű kérdések kapcsán a politika dimenziójában figyelhető meg. A kisebbségek válaszai azt jól jelzik és viszonylag nagy biztonsággal igazolják, hogy nagy az empatikus készségük a határokon túli magyarsággal szemben. E mellett természetesen látjuk azt is, hogy megoszlanak a vélemények arról, mit is tekintenek egyértelműen olyan kérdésnek, ami csak a nemzetiséget, a határon túli magyarságot illet és mit tekintenek olyan dimenziónak, ami már nem „csak" kisebbségi kérdésként kezelendő.

Igen érdekes és tanulságos válaszokat kaptunk e problémakör másik kérdésére. A fiataloktól azt kérdeztük, hogy ismereteik szerint van-e a magyarországi nemzetiségeknek parlamenti képviselőjük illetve, hogy kell-e egyáltalán parlamenti képviselet a hazai nemzetiségeknek. Kérdéseinket ezúttal nem kisebbségenként fogalmaztuk meg, hanem egységesen értelmeztük valamennyi nemzetiségre. A kérdés ugyanaz volt a kisebbségi és a többségi fiatalok számára egyaránt.

A magyar fiatalok több mint 1/3-a, a megkérdezettek 36%-a nem tudta megmondani, hogy van-e parlamenti képviselete a hazai nemzetiségeknek az országgyűlésben vagy nincs. Az interjúk során 41%-nyian nyilatkoztak, hogy megoldott a hazai nemzetiségek parlamenti képviselete és a válaszadók 23%-a állította azt, hogy nincs parlamenti képviselete a haza nemzetiségeknek. Azok közül akik ezt a kérdést megoldottnak vélték, többen soroltak fel nem magyar csengésű neveket a képviselőházból úgy ítélve meg, hogy ők képviselik a nemzetiségeket. A megkérdezettek arra a kérdésünkre, hogy kell-e képviselet a nemzetiségeknek, többségükben úgy nyilatkoztak, hogy ettől nem változik meg semmi, de ha a nemzetiségek nagyon akarják, akkor meg kell oldani ezt a kérdést. A válaszadók nem minden kisebbség esetében tudják elképelni a parlamenti képviseletet. A megkérdezettek egy meghatározott hányada úgy gondolja, hogy egy képviselő elláthatná az összes nemzetiség képviseletét, vannak vélemények amelyek a németekre bíznák az összes kisebbség képviseletét, mások képviseleti jogot adnának azoknak a kisebbségeknek, amelyek anyanemzetében a magyar kisebbség rendelkezik parlamenti képviselettel.

A legkevésbé kedvező vélemények ebben a kérdésben a cigánysággal kapcsolatosan fogalmazódtak meg. A hazai cigányok parlamenti képviseletét a válaszadók többsége „máshogy" kívánja megoldani, eltérően a többi nemzetiségtől, de válaszaikban úgy fogalmazták meg, hogy ezt mindenképpen gondolják. Mint több nyitott kérdésünknél, ebben az esetben is megjelentek a szélsőséges és helyenként cinikus megfogalmazások is a kérdést illetően. A parlamenti képviseletének kérdésében látjuk, hogy a válaszok eléggé bizonytalanok, nem egyértelműek. Inkább elutasítóak, mint támogató jellegűek, illetve nem tekintik válaszadóink releváns kisebbségi problémának a parlamenti képviselet ügyét.

A nemzetiségi származású fiatalok, talán mert róluk van szó, talán mert a kisebbségi kommunikáció gyakori témája a parlamenti képviselet és talán mert az 1990-es választásokat követő időszakok túlpolitizáltsága kényszerítő erőként hat a kisebbségekre és ezért többségük (71%) úgy gondolja, hogy kell kisebbségi képviselet. Elutasítólag senki sem nyilatkozott, de a nemzetiségen belüli kisebbség (29%) fontosabbnak tartja az oktatási kérdések rendezését a parlamenti képviseletnél. A kisebbségek azon képviselői, akik igenlik a parlamenti képviseletet, csak önálló képviseletben tudják ezt elképzelni. Többségük ezt nem tartja indokoltnak a kicsi létszámú kisebbség esetén, de ugyanakkor érdekes, hogy a cigányokkal kapcsolatosan szükségszerűnek, de szigorúan csak rájuk vonatkoztatva és képviselve tartja elképzelhetőnek a romák parlamenti képviseletét. A nemzetiségi fiatalok egy része nem tartja kívánatosnak a szerbek képviseletének megoldását. Ez nagy valószínűséggel összefügg azokkal az eseményekkel, amelyek az adatfelvétel idején a volt Jugoszlávia területén folytak. A kisebbségek tudtak arról, hogy vannak nemzetiségi származású parlamenti képviselők a parlamentben, de válaszadóink véleménye szerint ők nem „igazi" nemzetiségi képviselők, így indokolt a képviselet megoldása. A kisebbségek válaszaikban azt is jelezték, hogy ez fontos kérdés, de megoldásával még nem oldódnak meg a nemzetiségek problémái. A kisebbségek válaszaiból látjuk a politikai integráció szándékát, látjuk a szocializációs folyamatok jellegét, de ugyanakkor megfigyelhető a politikai és oktatási dimenzió közötti beállítódás is. E mellett a véleményekből látható a differenciált látásmód e kérdésben a különböző kisebbségeket illetően, látni lehet, hogy a kisebbségek sem mentesek a sztereotípiáktól.