Vallás

James Niessen írja egyik munkájában a magyarokkal kapcsolatosan, hogy a nemzetté válás egyik fő színterét a vallási szervezetek jelentették.35

Mi ezúttal nem a vallásnak a nemzetté válásban betöltött elméleti szerepére voltunk kíváncsiak, hanem Niessen gondolatait felhasználva mi is fontosnak tartottuk megvizsgálni e kétségtelenül fontos dimenzióval kapcsolatos beállítódásokat és elképzeléseket. Egészen pontosan, fontosnak véltük, hogy a kisebbség és többség egymásról alkotott véleményét e területtel kapcsolatosan is megismerjük. Kérdéseink két részből álltak. Kérdőlapon azt kérdeztük, hogy mennyire vallásosak a nemzetiségiek illetve a magyarok, továbbá hogy mi a szerepe a vallásnak a kisebbség illetve a többség életében. Szóban, interjú formájában pedig arra kértük a kisebbségi és magyar fiatalokat, hogy a szabad vallásgyakorlásról fejtsék ki véleményüket.

A kérdőlapokon szereplő kérdések közül az első kérdésre a válaszokat százalékos arányban rögzítettük, a második kérdésünkre az instrukciók alapján 1—5-ig terjedő rangsor állítást kértünk a hallgatóktól.

Rendkívül érdekes az erre a kérdésre adott válaszokat végignéznünk. A magyar fiatalok arra a kérdésre, hogy mennyire vallásosak a kisebbségek, a bolgárokkal, cigányokkal, horvátokkal, németekkel, lengyelekkel, örményekkel, románokkal, ruszinokkal, szerbekkel, szlovákokkal, szlovénokkal, ukránokkal kapcsolatosan, egyenként is több mint 50%-os többséggel úgy ítélték meg, hogy az általunk megadott kategóriák alapján a felsorolt nemzetiségekre a vallásosság jellemző. Legvallásosabbnak a lengyeleket, szerbeket, horvátokat és németeket tartották. Érdekes, hogy egyedül a görögökről gondolták úgy a válaszadók többen (56%), hogy a görögök csak kissé vallásosak. Érdekes az is, hogy ennél a kérdésnél a cigánysággal kapcsolatosan a válaszok nagyjából hasonlóan oszlanak meg, mint ahogyan megoszlanak a kis létszámú kisebbséggel kapcsolatosan.

Természetesen ezúttal nem tudtuk meg mennyire vallásosak a kisebbségek, a cél nem is ez volt, nem akartuk a vallásosságot mérni, nem akartuk erre sem az önbesorolás sem más módszert alkalmazni, hanem a dolgozat eredeti céljának megfelelően a kisebbség és többség egymásról alkotott véleményére voltunk kíváncsiak. A vallásosság mint kultúra és mint életmód szerepelt a kérdéseinkben. Az érdekelt bennünket, hogy mit gondolnak erről a fiatalok, hogy mennyire tulajdonítanak integratív erőt a vallásnak a különböző csoportokhoz kötődő funkcióiról.

A magyar fiatalok a „mi a szerepe a vallásnak a nemzetiségek életében" kérdésre az adott válaszaik differenciáltak. Minden kisebbségnél az utolsó, ötödik helyre rangsorolták a „semmilyen szerepe sincs" változót. Összességében nézve viszont első helyre rangsorolták az „elkülönülési alkalom" változót. Valamelyest kisebb arányban a második helyen áll ebben az általunk mért és a hallgatók révén felállított rangsorban a „nincs nemzetiségi csak vallási szerepe van" válaszkategória. Ebben a rangsorban a harmadik helyre rangsorolták válaszadóink a „közösséget megtartó erő" kategóriáját és negyedik helyen szerepeltették, a negyedik legfontosabb szerepnek az „identitást erősítő tényező" szerepét látták a magyar fiatalok. A differenciált válaszok alapján ez az összesítés kissé önkényes, de arra alkalmas, hogy lássuk a magyar fiatalok úgy ítélik meg, hogy a vallásnak a kisebbségekkel kapcsolatosan van egy erős integratív funkciója, de ugyanakkor már nem teljesen mint vallási intézmény működik illetve, hogy az integratív funkció mellett már nem kizárólagos feladata a kisebbségi társadalom folyamatos összefogása.

Igen érdekesek a nemzetiségi fiatalok válaszai a feltett kérdéseinkre (14.sz. melléklet). A nemzetiségi fiataloknak valamivel több, mint a fele (53%) úgy látja, hogy a magyarok csak kevéssé vallásosak és 47%-uk gondolja úgy, hogy nagyon vallásosak honfitársaik. A válaszokból talán látni lehet, hogy a kisebbségek úgy gondolják, a vallási életben való részvétel ma már nem tartozik hozzá szervesen a magyar fiatalok szokásrendjéhez. A nemzetiségi fiatalok eme véleménye azért is érdekes, mert néhány tény viszont arra utal, hogy a rendszerváltozást követően a vallásosság alakuló új modelljének egyre fontosabb sajátosság az értelmiség növekvő súlyának megjelenése.

Vélhetőleg ez a kisebbségi vélemény egy olyan társadalmi magatartásmódot, normákat és erkölcsöket is rögzít, amely a nemzetiségek szerint a vallásossággal összefüggésben jellemző a magyarokra. Valószínű az is, hogy a kisebbségiek véleményük megfogalmazásakor nem a vallásossággal kapcsolatos szakirodalmi megfogalmazásokat vették alapul. Nevezetesen amit Tomka Miklós is megemlít egyik munkájában, hogy az életút során a vallásosság a felnőtt korba lépéskor a legalacsonyabb és onnan kezdve egyre emelkedik.36

A kisebbségi származású fiatalok válaszai a másik kérdésünkre azt tükrözik, hogy a nemzetiségiek a magyar fiatalokkal kapcsolatosan a vallásnak nem nemzeti, hanem csak vallási szerepe van. A fontossági tekintet rangsorolásában ez az elem került az első helyre. Másodikként jelölték meg a magyarokkal kapcsolatosan a vallás közösség megtartó erejét, harmadikként az identitást erősítő változót, negyedikként az elkülönülési alkalmat és utolsóként jelölték be a „semmilyen szerepe sincs" változót. A nemzetiségeknek a magyar kortárs csoportról megfogalmazott véleményéből kitűnik, hogy a kisebbségek a vallást mint önálló kifejezésmódot, mint önálló dimenziót tüntetik fel a magyarság életében. Olyan intézményként szerepeltetik a vallást, ahol a vallási szerep elsődlegességét nem az identitás és elkülönülés funkciója, hanem a közösségi erőt megtartó szerepe a legfontosabb. A nemzetiségi származású fiatalok e véleményük megalkotásakor nagy valószínűséggel hagyatkoztak környezetük tapasztalataira, valamint a szocializációs folyamatra és nem utolsósorban a saját közvetlen meglátásukra (bizonyára nem elfeledve saját származásukat sem) a vallás szerepét illetően.

A szabad vallásgyakorlásról szóban felvett adatok alkalmat adtak arra, hogy a vallás és a kisebbség többség összefüggésben nyitott kérdések formájában is választ kapjunk. A magyar nemzetiségi fiatalok többsége ezúttal is úgy ítélte meg, hogy Magyarországon a hazai kisebbségek és a vallás szoros kapcsolatban áll egymással, ugyankkor hozzátéve azt is, hogy ez nem minden nemzetiségnél jelenik meg egyformán illetve, hogy a vallásosság a kisebbségek nagyobbik részénél fontos tényezőként jelenik meg életükben és hogy Magyarországon senki sem korlátozza a nemzetiségeket a szabad vallásgyakorlásban. A válaszadók közül többen úgy látták, ezt konkrét példákkal igyekeztek igazolni, hogy a hazai nemzetiségek vallásgyakorlása az államnak is fontos, hiszen több esetben templomot épített a nemzetiségeknek. A konkrét példa a németekre vonatkozott, igaz a válaszadók hozzátették azt is, hogy e templomépítésekben Németország is segédkezett. A magyar fiatalok úgy látják, hogy a szabad vallásgyakorlás nem elsődlegesen nemzetiségi kérdés, hanem ennek megadása vagy megtagadása az ország társadalmi rendjének és szabadságfokának mértékét is jelzi. Ennél a kérdésnél a toleranciának és talán még helyenként az empátiának a jelenléte is megfigyelhető és mérhető volt. A vélemények a korábbi véleményektől eltérően kevésbé voltak szórtak. A szabad vallásgyakorlást illetően, bár a differenciálás ebben az esetben is megjelent, de mégis koherensebb kép alakult ki a kisebbségekkel kapcsolatosan. Az eltérő vélemények megfogalmazása között két markáns álláspont fogalmazódott meg. Az egyik az ortodox vallásgyakorlás elterjedésének korlátozását jelezte, a másik pedig azt emelte ki, hogy a zsidó vallásnak, a vallásgyakorlásnak komoly és fontos szerepe van a zsidósághoz való tartozást illetően. Nem markáns, de eltérő véleményként jelent meg a cigányság és az ő vallásukkal, vallásgyakorlással kapcsolatos elképzelések. Érdekes, hogy az e konkrét példát meg-említők véleményekben megjelentek olyan vélemények is, hogy a cigányok az egyedüli olyan kisebbség, akiknél a vallásgyakorlás a „szabad természethez, az erdőhöz kötött". Ezek a konvenciók nem annyira az előítéletekhez mint inkább a cigánysággal, a cigányság és a vallás összefüggésében egy mitikus helyként archaikusán roman-tizált, de mindenképpen kevés ismereten alapuló vélekedésen megfogalmazott elképzeléseket tükröznek.

A kisebbségeknek megfogalmazott nyitott kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy Magyarországon nem korlátozzák a vallás gyakorlását, hogy a rendszerváltozás mindenki számára szabaddá tette a különböző vallások gyakorlását. Ezek eléggé konvencionális, bár a tényeknek megfelelő állítások. A nemzetiségek véleményeikben elmondták azt is, hogy egy nagy eufóriát látnak Magyarországon a vallást, a vallásgyakorlást illetően. Véleményük az, hogy nagyon sokan „hirtelen" lettek vallásosak. Érdekes volt az is, hogy erről úgy gondolják többen (minden bizonnyal a horvát szakos hallgatók), hogy ez egy olyan sajátos jelenség, ami a magyarokra és horvátokra egyaránt jellemző. A kisebbségek véleményének megfogalmazásakor jelzést kaptunk arra is, hogy a vallás fontos eleme a kisebbségi létnek, de mert a kisebb falvakban már alig vannak anyanyelven tudó papok a nemzetiségek. A vallásos nemzetiségek, bár joguk lenne hozzá, mégsem gyakorolhatják vallásukat anyanyelvükön.

Igen érdekes volt az is, hogy a szabad vallásgyakorlást illetően egyes kisebbségi vélemények igen határozottan, a konvencióktól és előítéletektől sem mentesen fogalmazták meg véleményüket más kisebbségek, nevezetesen a szerbség vallásával, vallásgyakorlásával kapcsolatosan. Hasonló kisebbségi vélemények a magyar fiatalok válaszaiban is megjelentek, de azok nem voltak olyan radikálisak mint az egyes nemzetiségi vélemények. Eme vélemények szerint (ez szintén kisebbségi vélemény a nemzetiségen belül) korlátozni, esetenként időlegesen be is kellene tiltani a pravoszláv egyház „előretörését" Magyarországon és Európában. Ezek az attribú-ciók minden bizonnyal a délszláv konfliktussal, a volt jugoszláviai viszonyok magyarországi megjelenésének termékei. Ezek a megjelenések nem biztos, hogy minden esetben a tudati elemek gyökeres változását hanem inkább az indulati, érzelmi elemek befolyásoltságát és befolyásolhatóságát jelzik. Szintén érdekes véleményként fogalmazódott meg, immár nem a horvát, hanem a német szakos hallgatók részéről, hogy a szabad vallásgyakorlást elősegítő új templomok építésében az anyanemzetnek, Németországnak igen nagy szerepe volt és nélküle „soha nem térhettek volna vissza vallásukhoz a magyarországi németek". A kisebbségiek a szabad vallásgyakorlással kapcsolatos véleményük megfogalmazásakor néhány esetben párhuzamot vontak a hazai vallásgyakorlás és a határon túli vallásosság és vallásgyakorlás között. A magyarországi nemzetiségek úgy látják, hogy a határon túli magyaroknál fonto-sabb szerepe van a vallásnak mint Magyarországon. Véleményükben megfogalmazódott az is, hogy a határokon túli magyaroknak jobban szervezett az egyházi életük, több templomuk és papjuk van, mint a magyarországi nemzetiségeknek.

A nyitott kérdéseknél elég gyakran, instrukcióinktól függetlenül megjelent a hazai kisebbség és határon túli magyarság közötti párhuzam felállítás. Ezek az összefüggések gyakorta abból a nemzetiségi beállítódásból adódnak, hogy a hazai kisebbségek úgy látják, hazájuk nagyobb figyelmet fordít a határon túli magyarokra mint a magyarországi kisebbségekre.