Összegzés

Vizsgálatunk megkezdése előtt mi magunk is jól láttuk hazánkban illetve Európában és a világ más részein újjáéledő etnikai, vallási és más kisebbségi jellegű folyamatokat. Természetesen azt mi magunk sem hittük Anderle Ádám szavait kölcsönözve, hogy „az indiánkérdés izzó jelenvalóságával együtt is tény azonban, hogy a nemzettudat fejlődésének fő vonulatát nem ez jelentette."37 Tudtuk, hogy a kisebbségi, kisebbségi-többségi kérdés nagyon komoly kulturális, politikai, gazdasági, jogi, kommunikációs és más jellegű probléma egyszerre és külön-külön is, de ugyanakkor világos és egyértelmű jelei vannak annak is, hogy Magyarországon a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kérdése nem az első számú releváns társadalmi kérdés.

A vizsgálatunk egy viszonylag széles szempontrendszer megjelenítésével arra volt kíváncsi, hogy a társadalom egy sajátos csoportja, e kérdéseket a jövőben talán befolyásolni képes szerkezeti egysége mit gondol egymásról, hogyan vélekedik vagy mit is tud egyik a másikról. Természetesen több tekintetben lehetett volna még szélesebbé tenni a vizsgálatot (szándékunk szerint ezt tettük volna), de úgy gondoljuk, hogy a probléma összetettsége, komplexitása és fontossága szempontjából, a szakmai érveket elsődlegesen figyelembe véve talán hasznos és új információkat közölhetünk e kétségtelenül fontos kérdésről, a kisebbségi és többségi fiatalok egymás és olykor saját magukról alkotott látásmódjáról. Nem állt szándékunkban általános „receptek" megfogalmazása, ugyanúgy nem vállalkoztunk arra sem, hogy az etnikai túlélés folyamatait felvázoljuk. Az etnikai túlélés folyamatában nagyon tanulságosnak és érdekesnek tartjuk Stephen Steinberg gondolatait, nevezetesen azt, hogy az etnikai kisközösségek a környező társadalom oly sok kulturális csapdájába estek már bele, hogy nem mindig világos, azért maradtak-e életben, hogy megőrizzék az etnicitást, vagy hogy megkönnyítsék az asszimilációt.38 Természetesen a vizsgálat során nem csak a nemzetiségeket vizsgáltuk, hanem párhuzamosan megfigyeltük és megvizsgáltuk azt is, mit is gondolnak a nemzetiségi fiatalok a magyar fiatalokról és viszont. A felmérés jellegéből kitűnik, hogy a magyar és a nemzetiségi fiatalok is véleményüket gyakorta nem csupán saját kortárscsoportjukra vonatkoztatták, hanem kiterjesztették azt a teljes nemzetiségre illetve etnikumra.

Általános észrevételként fogalmazhatjuk meg, hogy mind a kisebbségi mind a többségi fiatalok minden konvenció nélkül fogalmazták meg véleményüket. Ez érvényes még akkor is, ha látjuk, hogy a vélemények egy része konvencionális. Általános megállapítás az is, hogy az egymásról alkotott kép kialakításában nagy szerepe van az információhiánynak. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy egyáltalán nem, vagy alig ismerik egymást a kisebbségi és a magyar fiatalok. Alig tudnak valamit egymás fontos dolgairól, alig tudják megjeleníteni a másságot a folklorisztikus kultúrán túli más dimenzió esetében.

Az ismeretek hiánya differenciált, az 1993-as kisebbségi törvényben taxatív módon megjelenített kis létszámú nemzetiségekről még kevesebb ismerettel rendelkeznek a fiatalok, mint rendelkeznek a nagyobb létszámú kisebbségekről. Ez az információhiány jellemző a nemzetiségi fiatalokra is, bár a tények azt igazolják, hogy a kisebbségek valamivel jobban tájékozottak a magyar fiatalokról mint fordítva. Az információhiány a kisebbségek esetében szintén mérhető és kimutatható a másik kisebbség megítélése kapcsán. Nem megoldottak az információk átadásának módjai. A környezet éthossza jelentősen befolyásolja a nem pontos kép kialakítását. A vélemények megformálása kapcsán megjelenik az előítélet is. Az előítéletesség nem egyformán érvényes minden nemzetiséggel szemben és nem jelenik meg minden területen a magyarsággal kapcsolatosan. A kisebbségek mint referenciacsoportok jelennek meg a leggyakrabban a vélemények kapcsán. Ezeket a csoportokat aztán kedvező vagy kedvezőtlen tulajdonságokkal látnak el attól függően, hogy a róluk és velük kapcsolatos információk milyenek illetve, hogy a velük szemben tanúsított beállítódás milyen. A vélemények megformálásakor kisebbségi és többségi oldalon egyaránt tetten érhető a politikai dimenzió közvetlen hatása. Szintén jól megfigyelhető a társadalmi folyamatok befolyásának jelensége az egymásról alkotott vélemények kapcsán. Fontos szerepet kap a szocializáció is az egymás megítélésével kapcsolatosan. A családi, a társadalmi és az iskolai illetve politikai szocializációnak megvan a maga szerepe és funkciója az egymásról kialakított kép kapcsán. Az életmódbeli eltérések objektivációk a kisebbség és többséget illetően, de ezek az eltérések nem egyebek mint a sajátos szubkultúra megjelenési formája.

A vizsgálatból az is kiderült, hogy a tolerancia és intoleranciát illetően is igen differenciáltak a vélemények kisebbségenként. A legtöbb mutató mentén a magyarországi cigányság megítélése a legkedvezőtlenebb. A legkedvezőbb és legpozitívabb kép viszont a hazai németséggel kapcsolatosan alakult ki. A felmérésből az is kiderült a cigányság kisebbség illetve a zsidó etnikum kapcsán, de más esetekben is, hogy a kialakított vélemények gyakorta az ismeretektől függetlenül is szerveződnek. Szabó Ildikó és Örkény Antal vizsgálata is igazolta eme állításunkat.39 Szabó Ildikóék azt mondják, hogy függetlenül a nemzet fogalmától illetve az egyéni vagy politikai magatartástípustól, rendelkezhet valaki több vagy kevesebb ismerettel a kisebbségekről. Ez valójában így van, de a mi vizsgálatunk azt igazolta, hogy a politikai magatartástípus befolyással lehet és esetenként befolyással is van az egymásról kialakított kép megformálása kapcsán. Az egyik leginkább érvényes példa erre az esetre a hazai horvát nemzetiség véleményformálása a szerb kisebbséggel kapcsolatosan. Az ismeretek hiányának valóban oka - ahogyan ezt Szabó Ildikóék írják, hogy az iskolák nem rendelkeznek olyan interkulturális szocializációs stratégiával, amelyben az ismereteknek, az egyéni és kollektív magatartásoknak fontosságuknak megfelelő helye lenne, az iskolán kívüli társadalmi nyilvánosság pedig nem alkalmas arra, hogy a felnövekvő nemzedéket hozzásegítse konzisztens interkulturális világkép felépítéséhez. A mi vizsgálatunk részben megerősíti Szabó Ildikóék vizsgálati eredményeit, de ugyanakkor vizsgálatunkból azt is látjuk, hogy az iskolák nem csupán interkulturális szocializációs stratégiával állnak hadilábon, hanem az oktatási-nevelési folyamatnak alig vagy csak igen kevés része a másság, az értékek és érdekek közötti konszenzus keresése. A kisebbségi vélemények e tekintetben valamivel árnyaltabbak, de a zárt rendszerek sajátossága jól megfigyelhető a kisebbségek esetében is. Valójában nincs igazi kisebbségi-többségi társadalmi konszenzus. A kisebbségi és többségi fiataloknak „amúgy semmi bajuk egymással", csak ne lennének ezek a különbözőségek.

Az identitás és a tudat mind a kisebbségi mind a magyar fiataloknál jelentős változáson ment keresztül. Jelentősen befolyásolja a tudat és az identitás változását a társadalom, a politika befolyása pedig még a társadalmi hatásoknál is jobban megfigyelhető.

A vélemények alapján látni lehet azt is, hogy igen egyenlőtlen helyzetben vannak a különböző hazai nemzetiségek. A magyar fiatalok meglátása szerint is egészen eltérőek a különböző kisebbségek integrációs lehetőségei és igen eltérőek a különböző szegregációs „hajlamok" is.

A nemzetiségi fiatalok véleményalkotása kapcsán gyakorta megjelenik a saját és a határon túli magyarság helyzetének összevetése. Meglátásuk szerint több területen előnyt élveznek, kedvezőbb elbírálásban részesülnek a határon túli magyarok mint a hazai kisebbségek. Ezek a vélemények elsősorban annak a politikai és kisebb mértékben a társadalmi folyamatoknak a hatásán indukálódnak, amelyek ma „körülveszik" a kisebbségi és többségi fiatalokat egyaránt.

Milyen valójában a kisebbségi és többségi fiatalok egymásról alkotott képe? Mire enged következtetni az egymásról alkotott kép? Vizsgálatunk természetesen nem tud, nem is törekedett arra, hogy recepttel szolgáljon, de azt vállalja, hogy jelezze: a fiatalok egymásról alkotott képe hiányos információkon alapul, tele van konvencióval és nem mentes az előítéletektől sem, ugyanakkor általánosságban nem ellenséges, de bizalmatlan. Differenciált, de számos területen általánosító. A kortárs csoport sajátosságait figyelembe véve, a társadalmi-politikai folyamatokról nem megfeledkezve látjuk, hogy a vélemények egy részén keresztül részben leképeződik magának a társadalomnak a véleménye a kisebbségi többségi viszonyt illetően.

Az is látszik, hogy a vélemények nem mindig következetesek és helyenként ellentmondásosak. Az egymásról alkotott kép megformálása a megkérdezett kisebbségi és többségi fiataloknál nem egy véglegesen állandó és megváltoztathatatlan véleményt tükröz. Annak a lehetősége azonban fennáll, hogy bizonyos releváns vélemények, beállítódások és attribuciók konvertálása megtörténjék és megjelenítődjék a társadalom különböző színterein.

A főiskolások és egyetemisták véleménye, tapasztalatai fontosak a társadalom jövőképének megfogalmazása szempontjából is. A vizsgálat mért eredményeken alapul, Habermans szavaival élve a mérési sztenderdek szabályok, amelyeknek megfelelően a köz-nyelvileg interpretált mindennapi tapasztalatokat (is) újjászervezhetjük és tudományos adatokká alakíthatjuk át.40 Talán érdemes, ha nem is mindenben újjászervezni, de felhasználni a felsőoktatás legfontosabb szereplőinek, a hallgatóknak a véleményét e kétségtelenül a mindennapi életre is kiterjedő kérdésben a nemzeti és etnikai kisebbségi kérdésében. Fontos lehet a fiatalok véleménye, abból a szempontból is, Weberre41 hivatkozva a mért eredmények alapján, hogy valójában a társadalmi cselekvést értelmezve kívánjuk megérteni és ezáltal esetleg és esetenként hatásaiban okságilag magyarázni, az empirikus szabályszerűségekre vonatkozó feltevéseket levezetni, indokolni a vizsgált problematikára vonatkozólag.