Előző fejezet Következő fejezet

II.

A rutének a cseh megszállás korában

 

A Párizs környéki békediktátumok Kárpátalját elszakították anyaországától és mint autonóm ruszin területet Csehországhoz csatolták. Az antant hatalmak a magyar kormány tiltakozó jegyzékére azt válaszolták, hogy a Csehszlovák Köztársasággal kötött békében a ruténeknek olyan autonómiát biztosítottak, amely lehetővé teszi, hogy később szabadon nyilváníthassák akaratukat és a Népszövetségnek is módjában van, hogy hasznosaknak látszó határozatokat hozzon.

A ruténeknek biztosították azt a jogot, hogy bizonyos idő elteltével kinyilváníthassák akaratukat. A csehek tudták, hogy a rutének a Szent István országába való visszatérést fogják követelni, s így azt a „bizonyos időt" minél hosszabbra igyekeztek kitolni, hogy átgyúrják lelküket és elidegenítsék magyar testvéreiktől.

Éveken át az ezeréves magyar elnyomás meséjét hangoztatták, hogy bizalmatlanságot keltsenek és eltereljék a ruténség figyelmét a szerződésekben biztosított jogaikról. De tervük nem sikerült. A Kurtyák— Bródy-féle autonomista földmíves párt következetesen, bátran küzdött a ruténség jogaiért és a rutén autonómiáért. A harc az autonómiáért akkor kezdődött, amikor Csehszlovákiához csatolták Kárpátalját.

Az amerikai rutén Nemzeti Tanács (Narodna Rada) megbízásából Zsatkovics Gergely1 philadelphiai ügyvéd, egy kárpátaljai rutén kivándorló Amerikában született és nevelkedett fia, 1918. október elején Ma-sarykkal tárgyalt a rutének sorsáról. Masaryk igazságos rutén-tót határt és széleskörű önkormányzatot ígért a ruténeknek, ha Csehszlovákiához csatlakoznak. A Masarykkal kötött megállapodást tudomásul vette a Narodna Rada igazgatósága, és november 12-én a scrantoni gyűlésen kimondta a magyarországi ruténlakta terület csatlakozását a Csehszlovák Köztársasághoz, de ennek fejében a legszélesebb körű önkormányzatot követelte.

A Saint-Germain-i szerződés Csehszlovákiához csatolta Kárpátalját. A 10. pontban Csehszlovákia kötelezte magát, hogy az antant által megvont határok között autonóm rutén tartományt létesít. Érdemei elismeréséül Zsatkovics Gergelyt a cseh kormány 1920. április 26-án Podkar-patszka Rusz (Kárpátaljai Oroszország) kormányzójává nevezte ki.

Zsatkovics csalódott. Masaryk egyik ígéretét se váltotta be. A cseh kormány különféle ürügyekkel halogatta az igazságos szlovák-rutén határ megvonását és az önkormányzat megadását. Amikor Zsatkovics belátta, hogy Prága hallani se akar a rutének önrendelkezési jogáról, 1921. május 16-án lemondott, s visszament Amerikába. Az elnökhöz és a kormányhoz intézett expozéjában ismertette a csehekkel folytatott meddő tárgyalásait.

Az expozé súlyos vádirat a szószegő Masaryk és a cseh kormány ellen. A világ elé tárta a csehek kétszínű játékát, és felnyitotta a rutének szemét. A rutének jobbjai belátták, hogy a csehek ígéreteiben bízni nem lehet. Csehszlovákia keretén belül csak annyi joguk lesz, amennyit ki tudnak maguknak verekedni. Egymás után küldték Genfbe memorandumaikat. Feltárták szomorú helyzetüket, védelmet kértek a cseh elnyomás, kizsákmányolás és imperializmus ellen. A Nemzetek Szövetsége mindig a cseh kormány ellenjegyzékének adott igazat, és a rutének panaszait irattárba helyezte.

Zsatkovics távozása után Kurtyák János (1888—1933) egykori huszti tanító volt az autonóm rutén gondolat leglelkesebb harcosa. Hűséges munkatársai, Bródy András (1895—1946), Demkó Mihály (1894—1946) és Földesi Gyula (1875—1947), minden erejükkel és tudásukkal támogatták. Kurtyák voltaképpen parasztpolitikus, mint a horvát Radics (1871—1928)2, akit példaképének tekintett. F. de Gerando** azt írja róla, hogy a fizikai és értelmi erő megtestesítője. Népvezér a szó teljes értelmében. Mélyen benne gyökerezik szülőföldjében. Még igen közel érzi magát a kenyeret adó ekéhez és szekerééhez. Közvetlen és egészséges sarja annak a földnek, amelyet forrón szeret, bármilyen szegény és nyomorúságos is az. Tántoríthatatlanul hisz népe jövőjében, a jámbor, becsületes és dolgos rutén parasztban, aki mindennapi imájában még ellenségéért is imádkozik.

Kurtyák megalapította az Autonóm Földmíves Pártot, mely a prágai parlamentben is, a fórumon is megalkuvás nélkül, bátran küzdött a rutének önrendelkezési, kulturális és gazdasági jogaiért. Rendkívül fontos és érdekes kortörténeti okmány az a petíció, amelyet 1928. augusztus 21-én intézett a Népszövetség elnökségéhez.3 Kifejtette benne, hogy a csehek nemcsak az adott szó szentségét, hanem a Saint-Germain-i békeszerződés 10. pontját és az alkotmány erre vonatkozó rendelkezését is megszegték.

A rutén népet területileg két részre szakították. Az Ungtól nyugatra lakó mintegy 200000 rutént a szlovák sovinizmus prédájának dobták oda. A rutén nép szerződés-biztosította jogait semmibe se veszik. A hatalom Kárpátalján a cseh alkormányzó kezében van. A rutén kormányzó tiszteletbeli állást tölt be. Rendelkezési, intézkedési joga nincs. A szejmet nem hívták össze. Hivatalos nyelv a cseh. A tisztviselők 80—90 százaléka cseh, aki egy szót sem tud ruténul. Az iskolákban lélekölés folyik. Negyvenezer főből álló cseh hivatalnok, csendőr- és rendőrsereg szállta meg Kárpátalját, hogy minden megmozdulást csírájában elfojtson és anyagilag is, szellemileg is tönkre tegye a rutén népet. A rutén diplomás fiatalság nem jut álláshoz saját földjén, mert csehek foglalják el a hivatalokat. Vezető állásban csak csehek vannak.

Az önző, kapzsi, imperialisztikus cseh politika klasszikus példája a fóldbirtokreform végrehajtása. 260115 hold földből az őslakosság csak 19000 holdat kapott. A színmagyar Bátyuban például száz és száz hold földet mértek ki cseheknek és morváknak, az őslakosság azonban csak két (2) holdat kapott temető céljára.

A petíciót a Népszövetség nem tárgyalta. A rutének elhatározták, hogy nem gazdagítják többé petícióikkal a Népszövetség irattárát, hanem saját erejükből igyekeznek érvényt szerezni jogaiknak. A cseh kormány azonban egyelőre erősebb volt.

A ruténség helyzete napról napra súlyosbodott. Az éhínség évről évre visszatért. A Nemzetközi Munkasegély kiküldöttei, Hamilton és Renn, 1932 márciusában kijelentették, hogy sehol se láttak olyan nyomort és éhséget, mint Kárpátalján, pedig Kína és India éhségterületeit is bejárták.

A Magyarországon gyűjtött gabonát és egyéb élelmiszert nem engedték be a csehek. A nép elégedetlensége a nyomor és a súlyos adóterhek miatt helyenkint felkelésekben robbant ki (Nagyszőlős, Perecsény, Alsóverecke, Turjaremete, Németmokra stb.), de a cseh rendőrség és katonaság minden megmozdulást vérbefojtott.

Kurtyák indítványára 1932. szeptember 18-án Huszton a pártkongresszus 36 pontból álló határozati javaslatot fogadott el, hogy a legnagyobb eréllyel küzdeni fog a rutének összes jogaiért. Kurtyák nem harcolhatta végig a harcot. Súlyosan megbetegedett és 1933. január havában a nagyszőlősi kórházban mérgezési tünetek közt meghalt.

Kurtyák halála után Bródy András főtitkár vette át a párt vezetését. Igen erélyesen követelte az önrendelkezési jogot a rutének számára, hogy maguk dönthessenek sorsukról. Jól tudta, hogy Kárpátalja gazdaságilag a magyar Alföld kiegészítő része. Népe csak úgy boldogul, ha a magyarságra támaszkodik, azzal együtt halad, amint azt a múltban is tette. Mivel az autonomista párt tudta, hogy az önrendelkezési jog megadása esetén a ruténség a Magyarországhoz való visszatérés mellett fog dönteni, állandóan követelte a rutén autonómiát. Hogy célját elérje, együttműködött az ellenzéki magyar pártokkal, valamint a szlovák autonomista párttal (Hlinka-párt), sőt a Henlein-párthoz is keresett kapcsolatokat. Politikai irányától akkor sem tért el a párt, amikor vezérét, Bródy Andrást a csehek bebörtönözték. Az autonóm párt mindig a magyar Alföld felé nézett, ahol a rutének számára is terem kenyér.

A csehek nemcsak a ruténeket, hanem a magyarokat, szlovákokat és a németeket is elnyomták és gyarmati sorsba taszították.4

Amikor Németország megerősödött, nem tudta ölhetett kézzel nézni testvérei szenvedését. Teljes erejével támogatta a szudétanémetek területi önkormányzatra irányuló törekvését. A cseh kormány 1938. május 20-án mozgósítással felelt a Henlein vezetése alatt álló szudétanémetek javaslataira. Azonban a vérontást az angol kormány megakadályozta. Szakértőt küldött Prágába, hogy engedékenységre bírja a cseh kormányt, de süket fülekre talált. Végre a szudétanémetek megunták a csehek taktikázását, és Hitler 1938. szeptember 10-i nürnbergi beszéde után a Németországhoz való csatlakozást követelték.

Hitler német kancellár és Chamberlain angol miniszterelnök sikertelen tanácskozása után Mussolini javaslatára 1939. szeptember végén összeült a négyhatalmi értekezlet Münchenben. Csehország németlakta területét a Német Birodalomnak ítélte és megállapította, hogy a többi nem csehajkú népnek is joga van önkormányzathoz, illetve az anyaországhoz való csatlakozáshoz.

A müncheni döntés után a rutének is szabadulni igyekeztek a cse-hektől. Drámai gyorsasággal peregtek az események. A rutén pártok, a kommunisták kivételével, 1938. október 5-én egyesültek. Küldöttséget menesztettek Prágába Kárpátalja önrendelkezési jogának az ügyében, majd a cseh kormány halogató szándékáról értesülve, 8-án az orosz és ukrán irányzatú rutén pártok közös értekezleten Bródy Andrást miniszterelnökké választották. A csehek megijedtek, és hogy időt nyerjenek, engedékenységet tanúsítottak. Megerősítették az ungvári kormányt, és ígéretet tettek a ruténeknek, hogy önálló állami életet élhetnek Csehszlovákia keretén belül.

Mihelyt Bródy megalakította kormányát, előkészületeket tett a népszavazás megejtésére. Az ukrán irányzat hívei és az ukrán emigránsok jól tudták, hogy népszavazás esetén Kárpátalja visszakerül Magyarországhoz. Felvilágosították Prágát. A cseh kormány október 26-án Bródyt felmentette és Volosin Ágoston c. kanonokot, az ukrán irányzat vezető emberét nevezte ki miniszterelnökké. Másnap, október 27-én Bródyt hazaárulás címén letartóztatta és a prágai Pankrácz-börtönbe csukatta, ahol négy hónapig sínylődött.

Volosin a felfegyverzett ukránok, a cseh csendőrök és katonák segítségével minden szabad akaratnyilvánítást elfojtott. Halicsi mintára ukrán lövészgárdát (Szics-gárdát) szervezett. Ukránokra bízta a fontosabb hivatalok vezetését, az ukránt tette hivatalos nyelvvé. Megalakította az ukrán nemzeti tanácsot és kimondatta vele, hogy Kárpátalja lakosai ukránok, területe Kárpáti Ukránia. Az orosz és magyar lapokat betiltotta, a magyar és a rutén kultúregyesületek működését megszüntette, a politikai pártokat feloszlatta.

November 2-án Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz miniszterelnök, mint Magyarország és Csehszlovákia választott bírái, Bécsben tartott tanácskozásukon megállapították a határokat Magyarország, Szlovákia és a Ruténfóld között. A Felvidék magyarok lakta része visszakerült Magyarországhoz. Visszatért Érsekújvár, Komárom, Losonc, Léva, Jolsva, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász. Magyarok, akik a trianoni békeparancs folytán rabokká váltak ősapáik földjén, visszatértek a Magyar Szent Korona jogara alá.

A Volosin-kormány Ungvárt, Beregszászt és Munkácsot kiürítette, Husztot tette Kárpáti Ukránia fővárosává. Gyorsan kidolgozta az új állam alkotmányát, amelyet november 22-én a cseh törvényhozás is elfogadott. Az alkotmány értelmében a Ruténfóld a cseh és szlovák szövetséges köztársaság egyik egyenjogú szövetséges állama. A három államban közös az elnök, továbbá a külügy, a hadügy és a pénzügy. Az alkotmány azonban csak papiroson volt meg. A cseh kormány Volosin tiltakozása ellenére Prchala cseh tábornokot nevezte ki Kárpáti Ukránia belügyminiszterévé, hogy az ő kezében legyen a végrehajtó hatalom.

Az ukrán terror féktelenül dühöngött. Megszűnt a rend, a fegyelem, a jogbiztonság. Kárpátalja lakossága faji és felekezeti különbség nélkül alig várta, hogy megszabaduljon a szics-gárdisták rémuralmától. Öt hónapig szenvedett Kárpátalja népe, mert a Volosin-kormány az Erdős-Kárpátokat ukrán Piemontnak5 szánta. Csak akkor vonulhattak be hon-védeink, hogy visszafoglalják ősi örökségünket, amikor kiderült, hogy Kárpáti Ukránia nem töltheti be a neki szánt piemonti szerepet. A ruténekből hiányzik az ukrán nacionalista szellemiség, és a terület sem alkalmas rá, mert a megfelelő gazdasági, stratégiai és közlekedési alapok hiányzanak hozzá.

Két évtizedes rabság után 1939. március közepén honvédeink visszahozták a ruténeket Szent István birodalmába. Nemcsak a rutén örült a felszabadulásnak, hanem szent lelkesedés ragadta magával Csonkamagyarország lakosságát is. Az ünneplés ideje volt a rutének hazatérése. Megerősítette a hitet az ősi magyar erőben, a hitet a Szent Korona országainak összetartozandóságában.

 

 

1 1886—1967.

2 Az évszámok Paul Róbert Magocsi adatai. ** Le complot rouge en Ruthénie, Paris. 1930. — (P. R. M.)

3 Petition des Ruthénes en Tchécoslovaquie concernant l'autonomie de la Russie subcar-pathique, Uzhhorod.  1928. — (P. R. M.)

4 Bonkáló Sándor könyvének itt következő, Csehszlovákia felbomlásával kapcsolatos megállapításai — mai ismereteink szerint — erősen vitathatóak, de a korabeli magyar közfelfogást tükrözik. (A kiadó megjegyzése.)

5 Történeti terület és közigazgatási egység (regioné) Olaszország északnyugati részén, a Pó felső folyása mentén. Székhelye Torino. A 19. sz.-ban vezető szerepet játszott Itália egyesítésében, s ennek eredményeként 1861-ben megvalósult az egységes Olaszország. — S. A.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet