Előző fejezet Következő fejezet

IV. A rutének eredete és neve

 

A rutének a keleti szlávság legnyugatibb töredéke. A nép ruszinnak, vagy néha rusznáknak, rusznyáknak nevezi magát. írói az uhrorusz (magyarorosz) nevet adták neki.

Az orosz, ruszin (rutén) szó eredeti jelentése: „északi germán, skandináv".

Érdekes története van annak, hogy a legnagyobb szláv népcsalád egy kis germán néptói kapta nevét.

A VIII. században, amikor a mai oroszok, ukránok, rutének és fehéroroszok, vagyis a keleti szlávok ősei a történelem korszakába léptek, nem volt se közös nevük, se közigazgatásilag megszervezett államuk. Örökös volt a viszály az egyes törzsek és falvak közt. A XII. századból való kijevi krónika, az un. Nesztor-krónika szerint az Ilmen tó körül élő szláv törzsek megunták a sok viszálykodást, egyesültek és a tengeren túlra, a ruotsi (ruszj)1 nevű skandináviai törzshöz mentek, és azt mondták neki: „Földünk nagy és gazdag, de nincs rajta rend. Jertek, uralkodjatok rajtunk és kormányozzatok bennünket."

A rusz nevű skandináv törzs elfogadta a meghívást, és előbb az Ilmen tó környékét, majd utána a Dnyeper mentét is megszállottá, és Kijev központtal közigazgatásilag megszervezte. Az a rusz (finnül ruotsi) nevű skandináv hajósnép, amely Rurik2 vezetésével a Dnyeper mentét megszállottá, Svédország nyugati részén, a mai Uppland, Södermanland és Östergötland területén lakott. Az általa megszállt és kormányzott kele-tiszláv föld, a „ruotsik földje, a ruszok földje", keletiszláv nyelven russz-kaja zemlja, röviden Rusz nevet kapta. Az országalapító skandináv hajósnép csekély számú volt. Egy-két évtized múltán úgy beolvadt a szláv többségbe, hogy semmi nyomot sem hagyott maga után. A megszálló vezér unokái már tiszta szlávok.

Amikor a germán eredetű ruszok teljesen beolvadtak a keleti szláv-ságba, a közigazgatásilag megszervezett területnek, vagyis a kijevi fejedelemségnek Rusz (Kijevszkaja Rusz) lett a neve, lakosai pedig származásukra való tekintet nélkül a ruszin, russzkij,  latinul: Russus, Ruthenus, Rutenus nevet kapták. A 912. évi szerződés, amelyet Oleg kijevi fejedelem a görögökkel kötött, a kijevi fejedelemség lakosait már ruszinoknak nevezi.

A XII. századig csak a kijevi fejedelemségnek volt Rusz a neve, de az elnevezést már a XII. sz. folyamán lassanként a többi keleti szláv fejedelemség is átvette. Sok példa van arra, hogy egyes népek és nemzetek más idegen nép nevét viselik. A franciák a germán frankoktól kapták nevüket, a poroszok a szláv pruszoktól, a bolgárok egy kihalt bulgár nevű török nép nevét vették át, Lombardia a longobárdok emlékét őrzi.

A XIII. században a tatárok elpusztították Kijevet. Romjain két új keleti szláv állam keletkezett. Délen a halics-volhiniai, északon a vlagyi-miri, illetve a moszkvai fejedelemség. A halics-volhiniai fejedelemség a kijevi jogutódjának tartotta magát, de mert annál jóval kisebb volt, Mala Rusznak. — Kisoroszországnak — nevezték. Közben északon megerősödött és megnagyobbodott a moszkvai fejedelemség. Ezt a görögök, hogy megkülönböztessék a halics-volhiniaitól, vagyis Kisoroszországtól, elnevezték Nagyoroszországnak. Ennek megfelelően Kisoroszország lakosait kisoroszoknak, Nagyoroszország lakosait nagyoroszoknak nevezték el, s ezeket a neveket a keletiszláv irodalom és a hivatalos világ is átvette. A magyar közönség és a magyar oklevelek egész a XVIII. sz. végéig csak a kijevi, majd a halics-volhiniai fejedelemség lakosait nevezik oroszoknak. A moszkvai fejedelemség lakosainak muszka, moszkovita a neve.

A kijevi, majd a halics-volhiniai fejedelemség lakosai magukat továbbra is ruszinoknak, a moszkvaiak rendszerint russzkijnah. nevezték. 1667-ben Kisoroszország nagyobbik része Nagyoroszországhoz került, mire az Oroszországban élő ruszinok, hogy megkülönböztessék magukat a moszkvai ruszinoktól, illetve russzkije-től, felvették az ukrán nevet és csak a halicsi és a magyarországi kisoroszok maradtak ruszinok. Mivel pedig az ukránizmus a múlt században Gácsországban is tért hódított, a halicsi ruszinok a század végén szintén elvetették a ruszin nevet és ennek latinosított alakját, a rutént. Így századunkban már csak a kárpátaljai kisoroszok nevezik magukat ruszinoknak, latinul és magyarul ruténeknek.

A régi magyarorosz, kisorosz, ruszin, rutén név ugyanazt a népet jelöli. Az a kisorosz (ruszin, rutén), aki ukránnak nevezi magát, önálló ukrán állam felállításáról álmodozik. Az ukrán szónak tehát irredenta jelentése van.

A kárpátaljai rutén írók, hogy a külföldi ruszinoktól megkülönböztessék magukat, gyakran az uhrorusz (azaz magyarorosz) nevet használják. Ebben a névben benne van, hogy bár származásukra nézve keleti szlávok, mégis vérségi, műveltségbeli, gazdasági és történeti kapcsolataik a magyarsághoz fűzik őket.

A trianoni békediktátumig mind kéziratos, mind nyomtatott könyveikben többnyire így nevezték ruténeink értelmiségi elemei népüket, noha a köznép mindig csak ruszinnak, rusznáknak, rusznyáknak mondta magát. Az 1698-ban megjelent De-Camelis-féle katekizmusnak ez a címe: Katehisis. Dlja nauki uhroruskim ljudem (Katekizmus a magyarorosz nép okulására). Ez a kárpátaljai rutének első nyomtatott könyve. A második nyomtatott könyv 1727-ben a papság számára készült Kazu-isztika polzi radi kliru Uhroruszkomu (Kazuisztika a magyarorosz papság használatára). A régebbi magyar irodalom is magyaroroszokat, vagy magyarországi oroszokat ismer. A külföldi szláv tudomány is a cseh megszállás koráig ezt az elnevezést használta. Leghelyesebb, ha mi a saját nyelvünkbeli ruszinnak megfelelő rutén néven nevezzük őket.

 

 

1 Eredetileg Pycb=Ruszj. Az „c" („sz") hang lágyságára a „b" utal (=j"-szerű rövid hang). A magyar helyesírás szabályai szerint átíráskor nem kell jelölni. Tehát eddig és a következőkben is: Rusz. — (S. A.)

2 Rurik (vagy Hrörker) az Őskrónika szerint annak a három fivérnek egyike volt, akit a mai Oroszország északnyugati területén élő szláv és finn törzsek meghívtak uralkodójuknak. Későbbi krónikaírók szerint ő volt az első keletiszláv (orosz) Rurikovics dinasztia megalapítója. — (P. R. M.)

 

  
Előző fejezet Következő fejezet