| |
Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden résztvevőt, valamennyi elnök urat és elnök asszonyt, azokat a kollégákat, akik akár intézményvezetőként, akár önkormányzati politikusként alakítói a hazai kisebbségpolitikának.
Amikor azon gondolkodtunk, hogy miről is lehetne Baja II. apropóján szólni, akkor világossá vált az is, hogy ugyan az elmúlt évek nagyon sok eredménye vonultatható fel, de ezzel párhuzamosan jogosan merül fel a kisebbségpolitikai dinamizálása iránti igény. Itt nemcsak arra gondolok, hogy nagyon sok tapasztalatot sikerült együtt és külön-külön is leszűrtünk akár a kisebbségi választásokról, akár az intézmények átvételéről, azok működéséről, akár arról, hogy hogyan is működnek a támogatási rendszerek Magyarországon, hogyan jelenhet meg a kisebbség a közmédiában, milyen lehetőségeik vannak kulturális identitásuk megőrzésére és erősítésére. Nemcsak ezekre a kérdésekre gondolok, hanem arra is, hogy a valós kormányzati felelősség az, hogy a jelenlegi kérdések, ügyek vitele helyett vagy mellett, adjunk új célokat, fogalmazzunk meg olyan prioritásokat és olyan irányokat, amelyeket közösen ebben a kormányzati ciklusban végre tudunk hajtani.
Ezek közül a prioritások közül kiemelkedik a hazai kisebbségi közösségek az Új Magyarország Fejlesztési Terv megvalósításába való bekapcsolásának lehetősége. Ez nagyon általános célnak tűnhet, de a gyakorlatban alapvető fontosságú. Alapvető fontosságú az, hogy hogyan tudnak aktív részvevői és alakítói lenni az egyes kisebbségi csoportok, közösségek és egyének, annak, hogy lakóhelyükön vagy tágabb közösségükben milyen fejlesztések valósulnak meg. Hiszen az ő létük, az ő életlehetőségeik, az egyéni és közösségi sorsuk is sok mindenben ettől függ. Mi szeretnénk ahhoz hátteret, lehetőséget biztosítani, hogy az aktív bekapcsolódás és az együttműködés ezen a területen is valósággá válhasson. Ha úgy tetszik közös felkészülés és végrehajtási folyamat az, amely a fejlesztéspolitika területén, a fejlesztési terv kapcsán megvalósul. A mai előadások egyike részletesen fog foglalkozni azzal, hogyan is rétegződnek egymásra a különböző térségek fejlesztési elképzelései, hogyan működik az intézményrendszer, hogyan lehet ebbe a folyamatba bekapcsolódni. De, mindenképpen szükségét éreztem már a bevezetőben is elmondani, hogy erre a témára mindannyiunknak koncentrálnunk kell.
A kisebbségpolitika dinamizálása három nagy kérdéskörben képzelhető el, amellett, hogy a fejlesztéspolitikát mint átfogó területet kezeljük. Az egyik a közjogi kérdések területe, kiemelten a kisebbségek parlamenti képviseletének immár másfél évtizede nyitott ügyek megoldása. Szeretnénk elérni azt, hogy viszonylag rövid időn belül elkészüljön egy olyan koncepció, amely élvezi a kisebbségi önkormányzatok, a kisebbségi közösségek, egyének elképzeléseit, támogatását és ezzel a támogatást élvező koncepcióval tudjunk a politikai mezőbe lépni, és a politikai egyeztetéseket
lefolytatni. Nagyon remélem, hogy közös szándék lesz a hazai politikai erők, a parlamentben képviselettel rendelkező pártok részéről, hogy ezt a nagyon hosszú idő óta megoldatlan, és a kisebbségi közösségekben valóban rossz érzéseket keltő ügyet végre rendezze, és megadja a lehetőséget a parlamenti képviseletre. Annak minőségét, tartalmi alapkérdéseit nyilván meg kell vitatnunk, és azokban egyetértésre kell jutnunk. Ugyancsak a közjogi kérdések sorában rendezni szükséges mindazokat a hosszú ideje húzódó kérdéseket, amelyek akár a kisebbségi törvény, akár a választójogi szabályok kapcsán felmerülnek. Önök nyilván sok mindent tudnak mondani arról, hogy az elmúlt hónapokban hogyan zajlottak a kisebbségi önkormányzati választások. A tapasztalatokat érdemes leszűrni, és azokat a változtatásokat végigvinni, amelyek jogos igényként merülnek fel. Fontosnak tartom elmondani, hogy nyitottak vagyunk egy ilyen munka elkezdésére és elvégzésére.
A közjogi kérdések mellett, legalább ilyen fontosságú ügy az intézményi kérdésekről való párbeszéd folytatása. Az intézmények, mint a kulturális autonómia kiteljesedésének a lehetőségét hordozó eszközök, alapvető fontosságúak a kisebbségpolitikában. Át kell tekintenünk, és megállapodásra kell jutnunk a tekintetben,hogy hogyan képzeljük a kulturális autonómia továbbfejlesztését, ehhez milyen források szükségesek, ezek milyen mértékben fedezik, fedezhetik a kisebbségi önkormányzatok által működtetett intézmények finanszírozását. Hogyan fog működni a kormányzat és az önkormányzatok közötti együttműködés és feladatmegosztás ezen a területen. Ahhoz, hogy pontos válaszunk legyen arra, akár már a 2008-as költségvetés tervezésekor, hogy milyen forrásokat tartunk szükségesnek, elengedhetetlennek a kisebbségi intézmények vonatkozásában, szükségesnek tartjuk, hogy a második nagy terület a finanszírozás, és az intézmények tekintetében is belátható időn belül egyetértés alakuljon ki. A harmadik nagy kérdéscsoport, amivel foglalkozni szeretnénk, és amivel a kisebbségpolitika dinamizálása kapcsán előre szeretnénk lépni: a kisebbségi média. A kisebbségi média nemcsak abban az értelemben, hogy a kisebbségi közösségek tudnak-e médiát működtetni. És még csak nem is abban az értelemben, hogy van-e a fenntartásukban működő rádió, televízió, vagy újság. Az legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy hogyan tudnak megjelenni a hazai kisebbségek a magyar közmédiában. Milyen lehetőségeik vannak? Miben látják a problémákat? Milyen irányba kell előre menni a kisebbségi műsorok területén azok finanszírozásában? Mert, hogy előre kell menni, abban közös a véleményünk. Milyen kéréseik vannak a kisebbségeknek a közmédiumok irányában? Itt is igyekszünk egy viszonylag rövid időn belül közös álláspontot kialakítani, és bejuttatni azt a politikai közgondolkodásba, akár parlamenti színtéren, akár kormányzati irányba. Szeretnénk, hogy reflektálni tudjon a közmédia azokra az igényekre, amelyek kisebbségi területen megfogalmazódnak.
Ez aza három nagy terület, amelyben ebben a kormányzati ciklusban szeretnénk eredményeket elérni. Nyilván a különböző témák, különböző időkörökben zárhatók le. Bizonyára nagyon sok olyan ügy van még, amelyet az említett három nagy csoporton kívül nekünk együttesen rendeznünk kell. Mégis ezeket a fő irányokat láttuk olyannak, és ebben megerősítést kaptunk az országos kisebbségi önkormányzatok elnökei és a területet felügyelő miniszter között lezajlott legutóbbi megbeszélésén is, amelyekkel érdemében és az eredményekre koncentrálva foglalkoznunk kell.
Tudjuk azt, hogy a kulturális autonómia kiteljesedése valóban egy folyamat. Nehéz meghatározni, milyen minőségi mutatók mentén mondhatjuk azt, hogy jó szinten van a kulturális autonómia ügye. Mégis azt szeretnénk, hogy ez a fajta intézményesülés ne álljon meg. Azok az intézmények, amelyek a kisebbségi önkormányzati kézben vannak, valóban jó minőséggel tudjanak működni. És valóban tudják szolgálni a kisebbségek igényeit. Ehhez szeretnénk kormányzati segítséget adni, szeretnénk azokat a koordinációs feladatokat, azt a politikai tevékenységet elvégezni, ami a mi felelősségünk. Szeretnénk azt kérni, hogy mindazokban a témákban amelyekben megállapodtunk, amelyben a dinamizálás valósággá tehető, legyen együttműködés a kisebbségek és a kormány között. Nagyon fontos, hogy ne pusztán hivatali partnereknek tekintsük egymást. Mi készek vagyunk arra és a főigazgató asszony által vezetett szervezeti egység, pedig napra kész abban, hogy bármilyen üggyel, amely problémaként, kérdésként, javaslatként felvetődik, foglalkozzon. Leüljön mindenkivel, legyen az önkormányzati vezető, kulturális vagy oktatási intézmény képviselője, vagy bárki más, és a kisebbségi oldalról megfogalmazódó ötleteket, gondolatokat be tudja csatornázni a politikai döntéshozatalba.
Kérek mindenkit, hogy éljen ezzel a lehetőséggel jelezze, hogy ha olyan ötlete, gondolata, ügye, problémája van, amelyben úgy véli, hogy kormányzati intézkedésre, döntésre, cselekvésre van szükség. Én ezt a partnerséget ajánlom föl a magunk részéről, politikai és szakmai szinten egyaránt. És azt szeretném kérni, hogy az Önök részéről is legyen pozitív válasz erre a partnerségre. Azt kívánom ezen a konferencián is és általában is, hogy legyenek sikeresek, hiszen a sikeres kisebbségek, a sikeres kisebbségi intézményekés önkormányzatok a többség sikerét is jelentik. Nagyon fontos mindannyiunk számára, hogy a kisebbségben élők, a kisebbségi közösséghez tartozók a többséggel együtt élhessék meg identitásukat, hogy mi közösen, mint Magyarország polgárai élni tudjunk mindazokkal a lehetőségekkel, amit magunknak teremtünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
| |