| |
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagyon köszönöm a meghívást,főigazgató asszonynak és az államtitkár úrnak is! Ha megengedik, nosztalgiával kezdeném. Az időpont olyan régi, amire a hölgyek nyilván nem emlékeznek. 1992 őszén volt Schaumarban, vagyis Solymáron egy konferencia a Donauschwabische Kulturstiftung, a Duna-völgyi németek Kulturális Alapítványának a szervezésében arról, hogy milyen is lesz a magyar kisebbségi önkormányzati rendszer. Ennek ugyanis, még a Kisebbségi törvény elfogadása és hatályba lépése előtt híre ment Európában és erősen érdeklődtek, hogy hogyan is fog ez kinézni, hiszen ez egy meglehetősen újszerű konstrukció. A közigazgatásban is meglehetősen sok újszerű konstrukcióval álltunk elő Európában. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy mi igen sok kultúrával vagyunk érintkezésben és tudunk kreatívan alkotni. Ez annyiban újszerű konstrukció, hogy kifejezetten önkormányzati rendszer, alapvetően területi vonatkozásokban létezik Európában. A nem területi vonatkozásban pedig nem legitimációs bázison, hanem egyesületi, egyesülési jog alapján működő szervezetek vannak. Az, hogy mi a kettőt össze tudtuk egyeztetni, ez már elképzelésben is fölkeltette a figyelmet, és meglehetősen sokan - nemcsak német nyelvterületről - érdeklődtek ez iránt. Három évvel később a Köningswinterben, Bonn-nal szemben megrendezett konferencián szintén meglehetősen nagy érdeklődést váltott ki a mi kisebbségi önkormányzati rendszerünk. Ekkor a megjelent híres nyugat-európai újságírók számára a kisebbségi önkormányzati elnökök által ismertetett tapasztalatok alapján került bemutatásra, hogy valójában ez a vadonatúj, európai szinten is vadonatúj rendszer miként üzemelt be.
Innen indulunk. Meglehetősen nagy ív az, amit ez a kisebbségi önkormányzati rendszer befutott mostanáig. Az eltelt bő évtized már elég sok mindent mutatott abból, hogy a rendszer életképes volt, és ez nagy dolog egy új találmánynál, ha szabad ezt a fogalmat használnom egy komplett intézményrendszerre. A Kisebbségi törvény jelentősebb mértékű módosítása - azon túlmenően, hogy mint kétharmados törvény meglehetősen komplikált módját tudhatja magáénak - többször felmerült, végül néhány évvel ezelőtt erre sor került.
A 2005. évi módosítás során jó néhány olyan elem beépült, amelyek fölmerültek már a rendszer alakítása közben is, de akkor legalábbis nem lehetett tudni, hogy valójában azok a jó megoldások vagy sem. Ezek közül csak egy-kettőt említenék vázlatosan. Az egyik, amire államtitkár úr is utalt, hogy a választási rendszerben lényeges változtatásokat vittünk véghez. Ennek eredményeként az egész rendszer egy világosabb, egyértelműbb bázisra került. Természetesen a szakmai tapasztalatokalapján újra kell gondolni bizonyos dolgokat, sorra kell venni a következő lépéseket. Az ezzel kapcsolatos igény egyértelműen megmutatkozott.
A másik nagyon fontos lépés a megyei vagy a területi önkormányzati szint megjelenése. Úgy, ahogy ez a közigazgatási önkormányzati, helyi önkormányzati rendszerben is létezik. Pillanatnyilag úgy érezzük, hogy ezt be kell üzemelni, nyilván meg fogja találni hosszú távra is a funkcióit. Megyei, közigazgatási oldalról is kapunk időnként információkat, leveleket arra nézve, hogy a szabályozást milyen irányba kellene igazítani. Természetesen ezek nagy része alapvetően költségvetési, pénzügyi, anyagi jellegű ügy, kezdeményezés. Ezekre oda kell figyelni, de kijelenthető, hogy maga a középszint elindítása nem volt tévedés. Nem kaptunk semmilyen olyan jelzést, amely arra utalt volna, hogy itt valamiféle konstrukciós gond lenne.
A harmadik momentum éppen az intézményrendszert érinti. Olyan szabályozások kerültek be a Kisebbségi törvénybe, amelyek korábban más, inkább ágazati törvényekben voltak megtalálhatóak. Ezáltal egyértelműbb, áttekinthetőbb lett a szabályozás.
Mielőtt erre visszatérnék, még néhány mondatot engedjenek meg nekem azokról a pontokról, amelyek a közigazgatási rendszer egészét érintő változások, és amelyek a kisebbségi önkormányzatok és intézményrendszerük működését is érinthetik. Az egyik a kormányzati szinten végbement erőteljes átszervezés, ami egy összkormányzati szempontokat jobban, hatékonyabban érvényesíteni tudó konstrukció kialakulásához vezethet. A kormányzati szinten bekövetkezett változások mellett, térségi szinten is átalakításokra került sor, amelyek a kisebbségi önkormányzatokat és az intézményeiket is érinti. Ezek közül kettőt emelnék ki. Az egyik a regionális szint, a másik pedig a kistérségi szint. A regionális szinten két dolgot jeleznék. Az egyik az, hogy a dekoncentrált szervek közül kiemelten fontos a kormányzat területi államigazgatási szerve, a közigazgatási hivatal, regionalizálódott. Megszerveződtek a regionális közigazgatási hivatalok, a megyeszékhelyeken pedig ezek kirendeltségei működnek. Ez egy súlyponti áthelyeződés. Ez azért fontos az Önök szempontjából, mert általában az önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok tevékenysége fölött is ezek a szervezetek gyakorolják a törvényességi ellenőrzést. Hangsúlyoznám, hogy nincs célszerűségi ellenőrzési jogkörük, hanem törvényességi ellenőrzési jogkörük van. Ez azonban van, és meglehetősen jó szakmai tanácsadó bázissal is rendelkeznek.
A másik - ugyancsak regionális szintű fontos változás - a fejlesztési intézményrendszerben zajlott le. A regionális fejlesztési tanácsok, - talán ez nem minden esetben látszik-, de sokkal hangsúlyosabbak lettek, hogy úgy mondjam, a forráselosztás szempontjából meglehetősen komoly szerepet kaptak, és súlyuk tovább nőtt azzal, hogy 2007-ben elindult a második nemzeti fejlesztési terv, az Új Magyarország Fejlesztési Terv. Ez azt jelenti, hogy a források meglehetősen nagy része fölött, ideértve a regionális operatív programokat is, nagyrészt ezek a szervezetek fognak diszponálni. Ezek korporatív testületek, amelyekben önkormányzatok, kormányzati szervek és más szervek is képviseltetik magukat. Mindazok számára, akik fejlesztésekben gondolkodnak jó, ha tudnak róluk, hiszen a regionálisfejlesztési ügynökségekés munkaszervezeteik ebben partnereik kell, hogy legyenek.
A kistérségi szinten én alapvetően két dologra hivnám fel a figyelmet. Valamikor 1984. január l-jén megszűnt a járás, s aztán eltűnni látszott a kistérség az életünkből. Aztán visszaszivárgott. Először csak egy Központi Statisztikai Hivatal elnöki közleményben, majd 2004. elején egy kormányrendeletben. Most pedig a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásokról szóló törvénymellékletében. E melléklet felülvizsgálata zajlik éppen. A múlt hónap végéig lehetett benyújtani a kistérségek kialakításával kapcsolatos változtatási igényeket, kezdeményezéseket. Az előterjesztés, ha minden jól megy, akkor éppen a szerdai kormányülésen kerül megtárgyalásra, és ezt követően kerül majd be a Parlament elé. A Parlament még az első félévben dönteni fog arról, hogy a beérkezett kezdeményezések közül melyik kerül elfogadásra, milyen új kistérségek jönnek létre, vagy meglévők kerülnek átalakításra. Ez a kistérségi földrajzi keret. Én azonban szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy az önkormányzatok többcélú társulásai,-amelyekből minden kistérségben egy működik, - egyre nagyobb szerepet kapnak az intézményfenntartásban, és a kistérségi körzetközpont jegyzője egyre nagyobb szerepet kap az államigazgatási hatósági feladatok ellátásában. Én azt gondolom, hogy ezt Önöknek, mint önkormányzatoknak és mint kisebbségi önkormányzati intézményeknek is szem előtt érdemes tartani.
Visszatérve az intézményrendszerhez. A választási rendszerben bekövetkezett változások világossá tették, hogy általánosságban ez az intézményrendszer a kisebbségi önkormányzatok intézményrendszereként aposztrofálható. Egy világos, legitimált önkormányzati rendszerre tud támaszkodni, és ha innen indulunk ki, akkor minden további nélkül megvan ahhoz az ideológiai és legitimációs bázis is, hogy a lehető legnagyobb mértékben kötődjenek ezekhez a kisebbségi önkormányzatokhoz. Azt tudjuk, hogy az intézmények alapvetően négy kategóriába sorolhatók be. Az egyikben valójában helyi önkormányzati intézményről van szó. Azonban az ellátott feladat révén olyan mértékben kötődik a kisebbségi kultúrához, oktatáshoz, neveléshez, óvodai ellátáshoz, hogy abban a kisebbségnek befolyást kell biztosítani, és ez az intézmény képzéséhez, és annak személyi vezetési ellátásához is kapcsolódik. Ebben az esetben a döntésekhez való egyetértési jogot kell hangsúlyozni. Ezt azért fontos kiemelni, mert néha - ma már egyre kevésbé-, de még mindig úgy érezzük, hogy zavar van a véleményezési jog és az egyetértési jog értelmezése körül. Az egyetértési jog az gyakorlatilag együtt döntést jelent. Fogalmazhatok úgy is, hogy vétójogot jelent. Azt jelenti, hogy ahol nincs egyetértés, ott nem születhet meg a döntés. A Kisebbségi törvény nagyon korrektül taglalja ezt. Lényeg az, hogy akinek egyetértési joga van, anélkül a döntés nem hozható meg, ezt érdemes tudni. Ellentétben a véleményezési joggal. Nagyon sokszor aposztrofáljuk magunknak a véleményezési jogot, mint egyetértési jogot. Ezek nem azonosak. A véleményezési jog azt jelenti, hogy ki kell kérni a véleményezési joggal rendelkező véleményét. Azonban a döntéshozó jogköre, hogy azt figyelembe veszi-e vagy nem, és ha figyelembe veszi, akkor milyen súllyal. Ez azért fontos, mert a kettő között nagyon fontos lényegi különbség van, és néha a jogszabályok pontatlanságában nem olvasható ki ez ilyen egyértelműen. Az egy más kérdés, hogy ha anélkül hoznak szervezeti vagy személyi döntést, hogy kikérték volna a véleményezési joggal rendelkező véleményét, akkor önmagában a kikérés elmaradása elegendő ok-e ahhoz, hogy a döntés megtámadható legyen? Itt jön a közigazgatási hivatal. Tehát, ezekre érdemes figyelni, hiszen Önöket közvetlenül, személyesen is érintheti adott esetben,de intézményfenntartóként, mint önkormányzatot is. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy minden esetben, amikor a települési kisebbségi önkormányzat ugyan rendelkezik ráhatási jogosítványokkal, de nem ő a fenntartója, hanem a helyi önkormányzat, akkor természetesen a feladatellátás fő felelőse a helyi önkormányzat. A helyi önkormányzatok háttérfelelőssége egyébként mindig megmarad. Ez azonban természetesen soha nem ok arra, hogy bármilyen mértékben próbálja valaki az egyetértési vagy véleményezési jogot semmibe venni. Erre időnként voltak példák, ugyan egyre kevesebb, és azt merem állítani, hogy a közigazgatási hivatalok és más jogértelmező szervek elég egyértelműen foglalnak állást ezekben a kérdésekben.
A másikesetben a kisebbségi önkormányzat meglévő intézményt vesz át. Erre van lehetősége. Mondhatják, hogy lehetősége van, de forrás, az sokkal kevésbé van. Nem vigasztalásként mondom, de valamennyien látjuk, hogy a helyi önkormányzatok költségvetési problémái is meglehetősen erősek időnként. Ebből adódóan a helyi önkormányzatok egyre inkább képesek átgondolni a saját intézményhálózatuk struktúráját és fenntartási kérdéseit, mert más megoldás nekik sem adódik. Természetesen ebben a csoportban tudjuk értelmezni azokat a lehetőségeket is, amelyek a kisebbségi önkormányzatok intézményalapításához kötődnek. Jogilag azonban a dolog ma már világosan szabályozott. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kisebbségi önkormányzat számára ez egy önként vállalt feladat. Tehát az a feladat, amit egy ilyen módon alapított intézménnyel ellát, az még lehet a települési önkormányzat kötelező feladata, és amennyiben a kisebbségi önkormányzat bármilyen oknál fogva nem tudja folytatni ennek a feladatnak az ellátását, - jogilag szabályozott módon - a helyébe kell lépjen a kötelező feladatként ezzel rendelkező helyi önkormányzatnak. Meg kell mondjam, hogy meglehetősen sok vita volt éveken keresztül arról, hogy ez hogyan is rendeződjön költségvetési és általános jogi szabályozás szintjén. Azt gondolom, hogy a mai szabályozás jóval közelebb vitte a tisztuláshoz az ügyet. Független attól, hogy egyébként 5, 50, vagy 500 ilyen ügy fordul elő évente. Ezek nagyon fontos ügyek voltak, mert mindig konfliktusforrások voltak a kisebbségi önkormányzatok működése környékén. És megítélésem szerint szükségtelenek voltak, hiszen normális szabályozási előkészítéssel ezek rendezhetők. A közös fenntartású intézmények vonatkozásában is elmondható, hogy itt is önkéntességről van szó.
Kezdeményezésre bizonyos feltételek fönnállása esetén, az intézmény átadása viszont kötelező. Érdemes a Kisebbségi törvény 47 §-át alaposan megnéznie annak, aki ilyen kérdés közelébe kerül. Ez a törvényhely a fő tételeket világosan szabályozza: a használatba adás ideje nem lehet tíz évnél rövidebb, az ingatlan és az ingó vagyon átadására térítésmentesen kerül sor.
Van egy másik érdekes kérdés, ami nem közvetlenül az intézményrendszerhez kapcsolódik, de kapcsolódik a feladat átadás-átvételhez. A kisebbségi rendszer indításakor viták voltak arról, hogy milyen igazgatási, pláne hatósági jellegű feladatokat láthatnak el a kisebbségi önkormányzatok. Abban azután egyetértés született, minden vonatkozásban, hogy nem nagyon lehetséges hatósági feladatokat átadni vagy költségvetési jellegű feladatokat az egész önkormányzatra vonatkozóan. Azonban mára ez is kitisztult: a helyi önkormányzatok a kisebbségi önkormányzatnak feladatokat, hatásköröket adhatnak át. Az erre vonatkozó korlátokat az Ötv. 10. §-a tartalmazza, illetve két kivételt tesz a Kisebbségi törvény is. Vagyis ez ma már egy világos, egyértelmű kör, az új szabályzás ebben a vonatkozásban is előre lépett. Az, hogy idáig elért a szabályozás nagy dolog, amely nagy mértékben hozzájárul a kisebbségi önkormányzatoknak a közjogi mezőben való világos tájékozódásához, az abban elfoglal helyének meghatározásához, megszilárdításához.
Ami az intézmények fenntartásának anyagi hátterét érinti, az Önök előtt is ismert, hogy a kisebbségi önkormányzat e vonatkozásban milyen alapvető általános forrásokkal rendelkezik. Én csak címszerűen említenék meg néhányat: normatív hozzájárulás és támogatás a helyi önkormányzatokkal azonos mértékben és módon, illetve kisebbségi fenntartói kiegészítő támogatás. Ezen kívül részt vehet minden olyan pályázaton, amelyet a helyi önkormányzatok részére írnak ki, illetve léteznek kifejezetten a kisebbségi közösségek részére elérhető források: Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány vagy a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében található kisebbségi koordinációs és intervenciós keret. Külön említeném a roma koordinációs és intervenciós keretet vagy a Nemzeti Kulturális Alap lehetőségét. Tapasztalataink szerint a helyi önkormányzatok nem csupán közvetlenül, pénzügyi költségvetési juttatásokkal, hanem természetbeni támogatásokkal is segítik a kisebbségi önkormányzatok munkáját. Ez kötelességük is, a kisebbségi önkormányzat működési feltételeinek szükséges mértékben való biztosítása: irodai kapacitás, helységhasználat és ehhez kapcsolódó felszerelések. Hiszem, hogy ez mindenki számára egyértelmű, az önkormányzati rendszerben is, és ez egyre kevésbé jelent problémát a valóságban is. Nagyon röviden megemlítenék még néhány költségvetési számot.
Az országos kisebbségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények támogatására az Országgyűlés fejezetében közel 1,3 milliárd Ft került elkülönítésre. A helyi önkormányzatok támogatását a IX. fejezet tartalmazza. A helyi önkormányzati intézményekés nemzetiségi intézmények összességében majdnem 90-100 milliárd Ft normatív támogatásban részesülnek, természetesen annak megfelelően, hogy milyen fenntartásban vannak. A Miniszterelnöki Hivatal fejezetében több ponton jelennek meg összegek, ezek közül csak a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségért Közalapítványnál van fél milliárd Ft. Természetesen az Oktatási Minisztérium keretében is megjelennek 100 milliárdos nagyságrendek, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében is közel egy milliárd Ft van, beleértve a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatását is. Egyszóval a normatív támogatások mellett meglehetősen sok egyéb forrás jelenik meg a költségvetésben. Az ügyesebb pályázati menetekhez szokott kollégák, kolléganők rá tudnak ezekre találni, ha alaposan végigolvassák az aktuális költségvetési törvényt, ezt egyébként mindannyiuknak javasolom.
Elnézést kérek, hogy viszonylag gyorsan és nagyon vázlatosan tudtam csak e témáról beszélni. Természetesen, ha utána kérdés adódik, szívesen válaszolok, vagy magammal viszem azt és a megadott címre megküldjük a választ.
Végezetül jeleznék konkrét kapcsolódási pontokat, személyeket, akikhez kérdésekkel, megkeresésekkel tudnak fordulni. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter irányítása alatt álló regionális közigazgatási hivatalok, és azok kirendeltségei bármikor kereshetők. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium önkormányzati és lakásügyi szakállamtitkára Bujdosó Sándor. Mondok önöknek egy-két főosztályvezető nevet: Az Önkormányzati Főosztály vezetője dr. Bekényi József, az Önkormányzati Gazdasági Főosztályt Deli Erika vezeti, dr. Balázs István pedig a közigazgatási hivatalok vezetésével, irányításával foglalkozó főosztály főosztályvezetője. A felsorolt személyek a központi számról kérhetőek. Ha önöknek esetleg olyan problémájuk adódna, ami nem rendezhető területi, helyi szinten, akkor természetesen mi állunk minden további nélkül a rendelkezésükre. A Minisztérium honlapján is megtalálhatóak a konkrét személyek és elérhetőségeik.
Miután az idő lejárt, sőt túl is léptem, - amiért külön elnézést kérek, - nem maradt más mint megköszönnöm megtisztelő figyelmüket.
| |