| |
Tisztelt Konferencia!
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium nevében engedjék meg, hogy megköszönjem a részvételi lehetőségünket ezen a tanácskozáson és megragadjam az alkalmat, hogy az újonnan megválasztott, illetve az új önkormányzati elnököknek gratuláljak és kívánjak nagyon sok sikert. Ebben a minőségükben és ilyen széles körben először találkozunk. Ez azért is nagyon fontos, mert sokan mondják, és valamennyien így is gondoljuk, hogy a kisebbségi önazonosság megőrzésének egyik kulcskérdése a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás. Az oktatás feltételeinek a kimunkálásában - ami ebben a nagy munkamegosztásban nagyrészt az államigazgatás feladata - mi eddig is nagyon jól együtt tudtunk működni az országos és helyi önkormányzatokkal. Nagyon remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. Tisztem, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás középtávú fejlesztési programja eredményeiről és feladatairól beszéljek. Önök által is ismert e középtávú fejlesztési program, hiszen az akkori munkálatokban, mind a helyzetelemzésben, mind a feladatok kidolgozásában az országos kisebbségi önkormányzatoknak, illetve az Országos Kisebbségi Bizottságnak fontos szerepe volt.
A nemzetiségi oktatást érintő szabályozás tekintetében az országos önkormányzatoknak, illetve az Országos Kisebbségi Bizottságnak a miniszter szakmai tanácsadó szerveként egyetértési joga van. A szakmai együttműködés mellett ez egyben azt is jelenti, hogy munkánkat kontroll alatt végezzük, ami garancia arra, hogy a közösségek akaratának megfelelően alakuljon a kisebbségi oktatás fejlesztése.
E programnak a fő célja az volt, hogy akisebbségi oktatás jogi és pénzügyi feltételrendszerét úgy alakítsuk közösen, hogy az elősegítse az anyanyelvi oktatásnak a minőség irányába történő elmozdulását, a támogatások differenciálásával előnyben részesülhessen a kétnyelvű és a teljes anyanyelvű oktatás. (Ebben a körben nem kell külön hangsúlyozni, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás a kétnyelvű, illetve tannyelvű oktatás irányába való elmozdulása mennyire fontos.) Miközben a szórvány körülmények között nem szabad figyelmen kívül hagyni a nyelvoktató oktatási formát sem.
A másik célja, hogy a nemzetiségi oktatáshoz szükséges anyanyelvű tankönyvek fejlesztési programját felgyorsítsa, és egyben megalapozza a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatás digitális tananyaggal való ellátását. További fő feladat és célkitűzés az anyanyelvi oktatáshoz szükséges pedagógusellátás javítása. Kiemelten fontos a kétnyelvű oktatásban résztvevő, a közismereti tantárgyakat anyanyelven oktató pedagógusok képzése, illetve továbbképzése.
Jelentős feladat az is, hogy azon nemzeti és etnikai kisebbségeket, amelyek 1993-at megelőzően nem rendelkeztek saját oktatással, hozzásegítsük saját oktatási rendszerük kiépítéséhez.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadását követő tíz év alatt kevés eredményt sikerült elérni abban, hogy a kisebbségi önkormányzatok nemzetiségi oktatási intézményeket vehessenek át, illetve működtethessenek. 2003-ban a közoktatási törvény módosítása folyamatában az országos kisebbségi önkormányzatok és minden szakmai és politikai tényező közreműködésével sikerülhetett a kétharmados kisebbségi törvényt módosítani, és ezáltal ténylegesen lehetővé vált, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok közoktatási intézményeket átvegyenek és működtethessenek.
Ez 2003-ban történt, ponté program kidolgozásának az időszakában. Az országos kisebbségi önkormányzatok 2004-től 2006-ig összesen 8 közoktatási intézményt vettek át, illetve létesítettek, ami úgy gondolom, hogy nem kis eredmény két év alatt. Mindez bizonyítja, hogy sikerült megoldani ezen intézmények biztonságos működtetéséhez a megfelelő jogszabályi környezetet és pénzügyi feltételeket.
Az országos, térségi vagy körzeti feladatokat ellátó intézményeket átvevő országos kisebbségi önkormányzatok számára az általános támogatásokon túl kisebbségi fenntartói támogatás is biztosított. E mellett pályázati rendszer keretében további kiegészítő támogatások is igénybe vehetők. Az igen alacsony létszámú és igen nagy szórványban élő nemzetiségi közösségek számára is kialakultak és intézményesültek az anyanyelvi oktatásban való részvétel feltételei. A lengyel, a bolgár és a görög országos önkormányzat úgynevezett kiegészítő kisebbségi iskolát tart fönn.
Mindez a kisebbségi kulturális autonómiának egy igen jelentős megnyilvánulási formája. Én azonban azok közé tartozom, akik a szórvány körülmények között a kulturális autonómia megvalósításának a megnyilvánulását látják abban, hogy az oktatás területén az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok a kisebbségi közoktatást érintő minden kérdésben egyetértési joggal rendelkeznek.
Országos szinten, a szabályozás területén, helyi szinteken a kisebbségi oktatásban résztvevő intézmény minden aspektusával összefüggésben egyetértési joggal rendelkezik. Én azt gondolom, hogy az önrendelkezésnek ez is egy fajta formája a mi körülményeink között. A szabályozás persze soha nem egyszeri folyamat. Látni kell, hogy a közoktatási rendszer reformjának sodrában állandóan figyelemmel kell lenni arra is, hogy ebben a nagy egészben hogyan helyezkedik el a kisebbségi oktatás, és bizony azok a feltételek, az a védelem, az a burok, amit a jogi szabályozás jelent a kisebbségi oktatás számára, megmarad, és ugyanakkor a folyamat egészével tovább fejlődik. Mondok egy példát az egyetértési jog gyakorlása területéről. Gyakran előfordul, hogy az iskolafenntartó helyi önkormányzat egy adott lépésével a helyi kisebbségi önkormányzat nem ért egyet. Ez patthelyzethez vezethet, és az adott intézmény problémáját a jogorvoslati lehetőségek ellenére sem oldja meg. E probléma kiküszöbölésére került megfogalmazásra a közoktatási törvényben, - és ezt már a kisebbségi törvény is tartalmazza -, hogy ilyen konfliktusos helyzetben egy 9 tagból álló bizottságot lehet összehívni (3 tagot biztosít a települési önkormányzat, 3 tagot a helyi kisebbségi önkormányzat, és 3 szakértőt delegál az Országos Kisebbségi Bizottság). E bizottság azt vizsgálhatja, hogy a jogszabályok teljes mértékben érvényesültek-e a vitatott intézkedés során, döntése kiváltja a helyi kisebbségi önkormányzat egyetértését.
Vagy például itt van a társulás kérdése. Az intézménytársulás vagy kistérségi társulás során fontos annak vizsgálata, hogy vajon a kisebbségi oktatás pozícióinak megtartása mellett hogyan lehet együttműködni intézményeknek vagy fenntartó önkormányzatoknak azért, hogy az esélyegyenlőséget biztosító, jó közoktatási rendszerek jöjjenek létre, ahol sértetlen marad a kisebbségi, az anyanyelvi oktatás pozíciója. A közoktatási törvény most módosult. Természetesen mi véleményeztettük az országos kisebbségi önkormányzatokkal és az OKB-val is. Az önkormányzatok és az OKB véleménye alapján került be az értelmező rendelkezések közé, hogy mindazok a jogosítványok, amelyek a kisebbségi önkormányzatot helyi szinten megillették a közoktatási intézménnyel összefüggésben, intézménytársulás esetén, az intézményegység vagy a tagintézmény tekintetében csorbítatlanul megmaradnak.
Afeladattervünkelkészítésekor is látnivaló volt, hogy a pénz nem lesz több a közoktatási rendszerben, a nemzetiségi oktatásra fordítandó pénz sem. Ezért az önkormányzatok és a társminisztériumok közreműködésével a költségvetési törvény 5. számú mellékletében koncentráltan helyeztük el a nemzetiségi oktatás finanszírozására szánt összeget. Ez 1,1 milliárd Ft.
Ebből az elkülönített keretből, a minisztérium által kiadott rendelet alapján sikerült a kétnyelvű, illetve a teljes anyanyelvű nemzetiségi iskolákfenntartási költségeit 90 %-ra, illetve 100 %-ra kiegészíteni. E lehetőség megilleti az ilyen típusú intézményeket fenntartó országos kisebbségi önkormányzatokat is. Az 1100 fő alatti településeken működő nemzetiségi nyelvoktató iskolák, illetve kétnyelvű óvodák költségvetését pedig, ugyancsak e keretből, a nemzetiségi szakmai normatívának megfelelő további összeggel sikerült támogatni.
El szeretném azt is mondani, hogy mit léptünk a pedagógusképzés területén. 2003-ban a felsőfokú képző helyek, szerkezetbe építve, meghívásos pályázattal, összesen 130 millió Ft támogatásban részesültek. Ez azt jelenti, hogy az adott intézmény költségvetésében e támogatás minden évben rendelkezésre áll és céljellegű, tehát más feladatra nem használható fel. Ez évtől a kis létszámú tanszékeknek további támogatási lehetősége van. Ebben az évben ez szakirányonként 2,5 millió forintot jelentett. Sokszor nagy probléma volt az intézmények részéről a fenntartási gondjaik megoldása. Mindent egybevetve, 2003. előtt a nemzetiségi pedagógusképző helyek részéről hangsúlyosan vetődtek fel fenntartási problémák, e finanszírozási konstrukciók életbe lépése óta ilyen probléma nem vetődik fel.
Tankönyv: El kell mondani azt, hogy az elmúlt évtizedben a legakutabb probléma a tankönyvfejlesztés területén mutatkozott. Ezért is a fejlesztési programnak az egyik kiemelt feladata a nemzetiségi oktatáshoz szükséges tankönyvellátás megoldása. Azt tudom mondani, hogy nem olyan ütemben történik a tankönyvfejlesztés, ahogy azt szeretnénk. A szükséges források biztosítása mellett azzal kellett szembesülnünk, hogy a fejlesztés üteme a szerzői és szakmai kapacitások függvényében tartható. Átalakult a tankönyvellátás struktúrája is. A nemzetiségi nyelvű tankönyvek ingyenesen használhatók, ezeket az iskola 3 évig tartós tankönyvként köteles használni, a tanulók kölcsönzés útján jutnak e tankönyvekhez. Az iskolafenntartók a kiadóktól előállítási áron szerzik be e tankönyveket, és ezek ellenértékét a már említett elkülönített keretből megkapják. Ezzel a megoldással a minisztérium fejezetéből évente utánnyomásra fordított kb. 200 millió forintot sikerül megtakarítani és a forrásokat a fejlesztésre, illetve a tankönyv - fordításra koncentrálni, és ugyanakkor a tanulók anyagi terheinek csökkenését is eredményezi.
Ha nem is az előre elhatározott ütemben, de sikerült a fejlesztés és a fordítás területén is előrehaladnunk. Két év alatt kb. 50 nyelv és irodalom tankönyvet sikerült kifejleszteni, és ennél valamennyivel többet lefordíttatni a kétnyelvű oktatás számára.
Szerettem volna még a nemzetiségi pedagógiai szakmai szolgáltatásokról beszélni. Ennek kiépítése folyamatban van. Valamennyiünknek fontos tudnia, hogy az anyanyelvi oktató-nevelő munka az egyes intézményekben milyen színvonalon folyik. Üdvözlendő, hogy egyre több országos kisebbségi önkormányzat létesít pedagógiai mód- e| szertani intézetet. Egy országos hálózat kiépítésével remélem, hogy együtt, e téren is előbbre tudunk lépni. Az iskolafenntartók pedagógiai szakmai szol- «• gáltatások igénybevételére a már többször említett keretből pályázhatnak forrásra, sőt, a működési támogatásban részesülők kötelesek szakmai elemzést készíttetni az intézményben folyó anyanyelvi oktató-nevelő munkáról. Mindez azt jelenti, hogy a szakmai feltételek kiépítésével együtt az igénybevételhez szükséges forrásokat is fokozatosan sikerül megteremteni.
Köszönöm a türelmet.
| |