| |
Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, hogy újra létrejöhetett Baján a kisebbségi intézmények találkozója. A téma, amiről beszélünk, a kisebbségi intézmények jövője, koncepciója. Én csak vázlatszerűen szeretnék érinteni néhány fontos kérdést.
A történelmi áttekintéssel kezdeném. Az egész kisebbségi intézményi folyamat kezdete 2003, amikor az intézményi keret létrejött. Ekkor nyílt meg a lehetőség az országos önkormányzatok előtt, hogy már működő intézményeket vegyenek át, és új intézményeket alapítsanak. Itt szeretnék kitérni a bolgár közösség problémáira, amelyek szerintem hasonlók voltak a többi közösségéhez. Nagyon sok adminisztratív kérdés merült fel, például azzal kapcsolatban, hogy jogilag milyen módon mehet végbe működő intézmény átvétele egy civil szervezettől, hogy ne sérüljön a civil szervezet autonómiája. Eleinte a finanszírozás pályázati úton történt, ami sok bizonytalanságot okozott. Sokszor kellett előfinanszírozni, illetve saját forrásokból kölcsönt nyújtani ezen intézményeknek a működéshez. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal munkatársai hatalmas segítséget nyújtottak mind a jogi, mind az adminisztratív kérdésekben az intézmények alapításánál, ez nagy segítség volt minden kisebbség számára.
Nagy áttörést, és valós kiszámíthatóságot hozott az intézményesítés'! folyamatban a Kisebbségi törvény módosítása. Az országos önkormányzatok költségvetése egyrészt átkerült az Országgyűlés fejezetébe, tehát pillanatnyi megszorítások, év közbeni módosítások nem történhetnek a költségvetés tekintetében, és a már működő intézmények költségvetése beépült az országos önkormányzat költségvetésébe, így a létrejött 34 kisebbségi intézmény már viszonylag stabil anyagi háttérrel tud működni, hiszen tervezhető, és a pályázati rendszer által eredményezett bizonytalanság a működő intézményeknél megszűnt.
A bolgár önkormányzat vonatkozásában, egy kisebb létszámú közösségről lévén szó, annyival volt sajátosabb a helyzet, hogy a civil szervezetünkkel nagyon szoros kapcsolatot tartunk fenn, és az intézményesítési folyamat is ezen elv alapján történt. A Magyarországi Bolgárok Egyesülete működtette a Bolgár Művelődési Házat, ahol helyet kapott a bolgár színház, a könyvtár, a tánccsoportok, a zene, a népdaloktatás. Tehát, az intézményi formának a kezdeti lépései civil bázissal rendelkeztek, már adottak voltak. Úgy határoztunk, hogy nem hozunk létre egy új intézményt, hanem a már meglévő civil szerveződéseinket próbáljuk meg bevonni a rendszerbe, hogy egy új finanszírozást, minőségi javulást eredményezzen a munkájukban. Figyelembe véve, hogy a Magyarországi Bolgárok Egyesületének van egy saját művelődési háza, annak a fenntartását próbáljuk megoldani ebben a keretben. Nem akartuk szétaprózni, hogy külön legyen könyvtár, külön színház és külön tánccsoport, mint intézmény, hanem az ezeket befogadó művelődési házat intézményesítettük. A Magyarországi Bolgárok Egyesülete létrehozott, egy közhasznú társaságot, amely a művelődési házat működteti, finanszírozza, a személyzeti struktúrát fenntartja, illetve működteti a színházat, a könyvtárat, a zeneoktatást, és az egész kulturális programot, így tudtunk, ahogyan a kimutatásokból is látszik, egy kisebb létszámú közösségként viszonylag komolyabb összeghez jutni az intézményesülési folyamatban. Így egy komoly felhalmozási részt is sikerült bevonni a rendszerbe, hiszen egy meglévő művelődési házban működik az intézményünk. A művelődési ház felújítására több lépcsőben sikerült az intézményi keret terhére pénzösszegeket igénybe vennünk. A kulturális autonómia megteremtésének egyik alappillére az intézmények létrehozása, és az intézményi folyamat továbbfejlesztése. A közoktatás területén, úgy gondolom, hogy rendeződnek a viszonyok, ott tisztább finanszírozási lehetőségek vannak, a nagyobb problémák a kultúra finanszírozásánál állnak fenn. Mi ezt próbáltuk ellensúlyozni a lépésünkkel. Úgy vélem, hogy a jövőről és a koncepcióról kell beszélni. Az elmúlt fél évben, véleményem szerint, van egy megtorpanás az intézményi folyamatban és az intézményeink továbbfejlesztésében. Egyrészt a működő intézmények költségvetése már másodikéve változatlan, nem követi az inflációt és az energiaárak emelkedését sem. Miután intézményekről van szó, a legtöbb intézmény béreket, rezsiköltségeket fizet, tehát itt már több mint 10%-os csökkenés van. Mi is ezzel küzdünk a művelődési háznál, ahol mintegy 10-15 fős személyzet dolgozik. Ez nagyon komoly problémát jelent, és jelenleg nincs rá pluszforrásunk, hiszen nagyon nagy feladatokat vállaltunk, amiket önerőből nem tudunk teljesíteni. Problémát jelent az is, bár nem kapcsolódnak szorosan az intézményi struktúrához, hogy a megyei önkormányzatoknál reméltünk egy áttörést, hogy bizonyos szinten átvállalják a feladatokat, de látjuk, hogy a megyei önkormányzatok finanszírozása, illetve léte egyelőre még nagyon kezdetleges állapotban van. így ez inkább megnehezítette a kérdést. Ugyanígy gondot okoz a NEKH-NEKF átszervezése, ami az újonnan létrejövő intézményeket érinti inkább. Az intézményi keret idén 70 millió Ft, de még nincs kiírva a pályázat, ami miatt szerintem itt is megtorpanásról beszélhetünk. Egyrészt azért, mert innen tudjuk lehívni a felhalmozási célú pénzeket, emiatt nálunk a folyamatban lévő beruházás több mint fél évet húzódik, másrészt az új intézmények alapításánál így szintén lelassul a folyamat. Hamarosan májust írunk, tehát félő, hogy a pályázat át fog csúszni őszre, mivel közeledik a nyári holtszezon. Őszintén megvallva tehát, az intézményi folyamatban van egy megtorpanás, amit nem szabad hagyni. A jövőre nézve egy olyan új stratégiát és koncepciót kell felépítenünk, hogy tovább tudjuk vinni az elmúlt 4-5 év sikereit. Ez azt jelenti, hogy emelni kellene az intézményi költségvetést, legalább inflációkövető mértékben. A megyei önkormányzatok finanszírozásán is változtatni kellene. A harmadik kitörési pont az lehetne, amit a Bolgár Országos Önkormányzat csinált. A civil szervezetekre épülő intézményi folyamatot követtük, hiszen, ha civil szervezetekkel együtt működünk, és olyan intézményeket próbálunk átvenni vagy kialakítani, ahol civil szervezet is van a háttérben, az önerő nagyobb. Azt is mondhatjuk talán, hogy egy civil szervezetnek nagyobb lehetősége van. Ebben az esetben az adott intézmény nemcsak a központi költségvetéstől függ, mert az egy elég szoros függőségi viszonyt eredményez. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervről jól hangzik, hogy egy kitörési pont, de igazából a kisebbségi önkormányzati vezetők és a civil szervezetek vezetői nincsenek felkészülve erre. Ezenkívül nincsenek ránk szabott pályázatok, és eleve csak civil szervezetek pályázhatnak. A kisebbségi önkormányzatok nem civil szervezetek, így nem tudnak pályázni. Tehát a civil szervezetekre kell alapoznunk. A regionális és határokon átívelő pályázatok megírása nagyon nagy munka. Az első fejlesztési tervnél sem tudtunk átütő erőt eredményezni. Ugyanez volt a Nemzeti Civil Alapprogram esetében is, hogy kisebbségi vonalon nagyon alulteljesítünk, és félő, hogy megint el fogunk szalasztani egy komoly lehetőséget amiatt, mert nem vagyunk elég felkészültek. Ebben a kérdésben Sl« f tlill összefogásra lenne szükség a kormányzat, a fejlesztési ügynökség és a mi részünkről. Mert ha most nem fejlesztjük tovább a rendszert, akkor a jövőben stagnálni fog, majd elkezd leépülni, mert nem kerül be új forrás a rendszerbe. Az Európai Uniós pályázatok, több országon átívelő komoly projektek. Aki már adott be ilyen pályázatot, az tudja, hogy egy adott szervezet legalább 10-12 milliós árbevétellel kell, hogy rendelkezzen, hogy negyedikként vagy ötödikként csatlakozhasson egy 1 millió eurós pályázathoz, ami nem is olyan sok. Teljesen mások az értékek, a nagyságrendek, amire mi nem vagyunk felkészülve.
Összességében ezt szerettem volna elmondani, feladták nekünk a leckét, és ezt most nagyon komolyan kell vennünk, mert az egész kisebbségi vonalon érzékelhető egy stagnálás, illetve az adminisztráció túlbonyolítása, pluszfeladatok előírása, pl. az országos önkormányzatok költségvetés szervként való működése, hivatal felállítása stb. Sok új feladat van, ami teljesen más, új szemléletet igényel tőlünk a jövőre nézve. Köszönöm.
| |