| |
A cigány történelem különös volta és a történetírás. A történetírás általában vagy inkább mindig a jelenkor visszatekintése a múltra. A történelem az a tudomány, amely fellelhető szilánkokból próbálja meg összeállítani az általa vizsgált kort - sokszor hozzáfűzve a fellelhető források születéskori értelmezését. A történelmet legtöbbször úgy tanítják, úgy tanuljuk, hogy a többé-kevésbé távoli múltban és lehetőleg pontos évszámokhoz kötve népek hont foglaltak, uralkodókat választottak, csatákat vívtak, törvényeket alkottak, szomszédokat hódítottak vagy idegen hatalmak előtt hódoltak, valamennyire vagy nagyon is ismert, (megjegyzendő, mert karizmatikus, felejtendő, mert csak romboló) személyiségek vezetése alatt, s mindezek együtt valamilyen hatást gyakoroltak az emberek életére. Hegelnek a történelemről vallott felfogása szerint „csak azok a népek érdemesek feljegyzésre, amelyek államot alkottak". Ha azonban a történelem az állam története, akkor államot nem alkotó népek nem is rendelkeznek történelemmel? Márpedig nyilvánvaló tény, hogy a cigányok soha nem alkottak államot Eszerint tehát nincs is történelmük?
Ha azt fogadjuk el, hogy például a cigányok története az őket befogadó állam történelmének a része, akkor teljességgel érthetetlen, hogy a magyar történetírás a legutóbbi időkig gyakorlatilag említést sem tesz róluk. A jelenség egyik oka bizonyosan az, hogy a cigányok történetére vonatkozó források különböznek azoktól, amilyeneket a kutatók megszoktak.
A történész különféle forrásokban fennmaradtakból válogatva, rendszerezve építi fel a maga elméletét és emeli fel azt a történeti tény piedesztálára. Ma már tudjuk: ha a tények garmada állna is rendelkezésünkre és képesek lennénk valamennyit összegyűjteni, akkor sem állna elő magától „a" történelem. A történeti tények eleve nagyon megválogatva maradtak fenn: zömükben azok kerültek feljegyzésre, amelyeket az egyik korszak a másikkal érdemesnek tartott közölni. Ráadásul, amit mi történeti tényanyagnak tartunk, annak a túlnyomó többsége nem azért készült, hogy történeti tény legyen, hanem az emberek ügyes-bajos dolgait akarta csak rögzíteni. Mindebből is következően, az alábbi sem több egy kísérletnél. Tudnunk kell, hogy rendkívül kevés forrás maradt fenn arról a kb. 1000 évről, amely a romák magyarországi megjelenését megelőzte. A mai ember gondolkodásmódja, világlátása egészen más, mint azoké, akik annakidején lejegyezték azokat az ismereteket, melyek számukra voltak fontosak. A történészek csak utólag tudnak kérdéseket gyártani a fennmaradt adatokhoz, leírásokhoz.
Romák Magyarországra érkezésük előtt „ Európa népei között egyszerre csak megjelent egy nép, igazság szerint nem tudhatva senki, hogy honnan került. Elszéledt földrészünkön a hódítás vágyának jele nélkül, de egyszersmind anélkül is, hogy a letelepedésre engedélyt kért volna. Nem kíván leigázni senkit, de az alattvalóságot is megtagadja. " (Liszt Ferenc: A cigányokról és a cigányok zenéjéről Pest, 1861. 5.)
Kikről is van szó? A mai, romáknak nevezett csoport megnevezése körül néhány évszázaddal ezelőtt igen nagy zűrzavar uralkodott, mely ma is érezteti hatását. Bizonyos mondák a cigányokat egyenesen Ráma utódaiként jelölik meg. Regéiben minden nép „Isten leszármazottjának", vagy hasonlónak titulálja önmagát, így az önelnevezés nem jelenthet biztos támpontot egy nép, vagy népcsoport meghatározásakor. Több információval szolgálnak a különféle külső elnevezések: a romákról (cigányokróll) emlegetik őket, mint athinganos-ok, bohémiens-ek, travellers-ek, gitanes-ok, kalok, szintik, a török korban ismert volt a csigán, cigán, cingane. Az elmúlt évszázadokban előszeretettel nevezték a romákat Égyiptus bélieknek, vagy a fáraó népének, utalva ezzel esetleges északafrikai származásukra.
Fontos lenne tudnunk azt, hogy a Magyarországra érkezésük előtti időszakban hányan lehettek a romák. Erről azonban egyáltalán nem maradt fenn hiteles forrás. Teljes a bizonytalanság azon a téren is, hogy feltételezhetően (1) több hullámban, évszázadok alatt érkeztek Európába, (2) származási helyükről csak hipotézisek vannak, (3) Európába érkezésük előtt még nem voltak romák.
Indiai eredet? Ha feltesszük, hogy annak idején Indiából, elindult egy népcsoport amelyet ma Magyarországon cigány néven ismerünk, annak oka leginkább a mohamedán hódítás lehetett: Mohamed bir Kasszim isz. 712-ben elfoglalta Szindhet, majd Mahmud 1001-ben Pandzsáb legnagyobb részét. Nem látszik igazolhatónak az - az egyébként egyszerűnek tűnő - elképzelés, miszerint a romák eredetileg dombák lettek volna. E dombák a mai Kasmírban élnek. A cigány rrom szó, amelynek jelentése cigány, vagy férj, az óind domba szóból ered. Ez egy igen alacsonyrangú kaszt neve volt már az ókorban. A hindi dom jelentése például zenészek, kötélverők, kosárfonók, legyezőkészítők. Azok az etimológiai kísérletek, melyek e származtatást elvetik, és helyette pl. a Rámájana (óind ramajana ) eposz Ráma főszereplőjéhez kötik, naivak - véli Tálos Endre.
Miközben véget nem érő vita zajlik arról, melyik is lehetett az a földrajzi terület, ahonnét a cigányok származnak, feltűnhet, hogy a cigányok középkori megjelenéséről egyetlen pontos adat sem áll rendelkezésünkre. Ugyanis a korabeli balkáni okiratok már mind, mint jelenlévő etnikumot jelölik meg a cigányokat. Merész, de nem kizárt annak feltételezése, hogy a cigányok nem Indiából vándoroltak Európába, hanem az indogermán népek őshazájából, vagyis Közép-Ázsiából. Mindez nagy valószínűséggel a népvándorlások idején történt (isz. 200-400 körül), amikor a barbár törzsek megjelentek a római provinciák városainál: 245-ben a germánok áttörték a limest. A népvándorlás második hullámát (4.-5. sz.) már nem lehetett feltartóztatni: a mandzsúriai nomádok, vagyis a hunok törtek be Nyugat-Európába.4
Egyesek szerint az indiai szavak alapján meghatározható a cigányok eredete, foglalkozásaik jellege onnantól kezdve, hogy egy indiai csoportból kiváltak. Bizonyos szavak hiánya - Vekerdi József szerint - ugyanis talán arra utal, hogy ott nem folytattak mezőgazdasági tevékenységet. A források foghíjasak, ezért csak feltételezéseket fogalmazhatunk meg: homály fed olyan eseményeket, melyek valószínűleg döntően befolyásolták a cigányok sorsát. A roma nyelv drom=út jelentésű szava görög eredetű. A fenti logikát követve tehát a cigányok Görögországból keltek volna útra?5
Romák a Balkánon. Sok nyelvész szerint (Id. még később) az oláh cigány nyelv az egyik legjellegzetesebb balkáni nyelv. Ebből tehát arra következtethetnénk, hogy a romák a Balkán félszigeten „váltak igazán romákká". Judith Okely6 angol etnográfus szerint a roma nyelv több változata a kereskedelmi utak mentén a kereskedők és más vándorló csoportok között fejlődött ki. Tény, hogy a keresztes hadjáratok idején (1099-1200) már a Balkán a keresztesek vonulási útvonalán voltak romák, szolgáltatásokat végeztek nekik és a zarándokoknak, közben megismerték a nyugati népek vallási gyakorlatát, szokásait. Ezáltal olyan ismeretekre tettek szert, amelyek birtokában elindulhattak Európa hűbéri társadalmai felé.7
A romák Európában. Két feltételezés is létezik arról, hogy a romák miért hagyták el a Balkán félszigetet. Egyrészt a török szultán megbízásából kémkedni indultak nyugatra, másrészt (és ez a valószínűbb) éppen a török elől kívántak békésebb tájak felé húzódni. Ezt valószínűsítik azok a megfigyelések is, hogy a Medon melletti Gyppe-beli cigány telep 300 háza (1386) 1509-re, amikor a hely már török kézen volt, mindössze 30-ra apadt. 1332-ben Hughes és Simeon Simeonis ír szerzetesek említik, hogy egy sátrakban és barlangokban meghúzódó, kóborló népet láttak, melynek nem volt szabad harminc napnál tovább egy helyben maradnia.8 Florio Bustron feljegyzése szerint e cigányok már 1468-ban fejadót fizettek Cipruson. Pejoratív hangsúllyal bukkan fel az athínganoi név: Josephus Bryennius (1340-1431) többek között nekik tulajdonítja a Bizánci Birodalom fokozatos hanyatlását. Korfuról származó feljegyzésekből tudjuk, hogy egyik településüket amely Gianuli di Abitabulo báró birtokán jött létre ,Jeudum czinganorum"-nak (cigány uradalomnak) nevezték,. Ez az európai cigányság életformáját tekintetve, meglehetősen speciális.9 Eszerint a XIV. századtól fogva a jobbágyság megszűntéig francia származású földesurak jobbágyai voltak. Catherine de Courtenay-Valois hercegnő (1301-1346) felhatalmazta Korfu szigetének földesurát, hogy úgy kezelje a görög szárazföldről érkező vándorokat, mint vazallusait (Vazallus=hübéres). Levelében határozottan a cigányokat jelző vageniti szót használja.
A cigány nép eredetmondája10 A tudományos feltételezések után érdemes felidézni, miként jelenik meg a szépirodalomban a cigányok eredete:
Egy szegény asszonynak tizenhét gyermeke volt.
Egyszer betért házába a Szent Isten
és így szólt hozzá:
Mutasd meg nekem a gyermekeidet,
hogy megáldhassam őket!
Mivel a szegény asszony
nagyon szégyellte, hogy olyan sok gyermeke van,
csak tízet mutatott meg közülük az Istennek,
a többit elrejtette.
Isten megáldotta a tíz gyermeket,
ezekből lettek a gazdagok.
A hét gyermek pedig,
akiket az anyjuk elrejtett Isten áldása elől,
sohasem tudott gazdagságot szerezni.
Ennek a hét gyermeknek a leszármazottai a cigányok.
Romák a középkori Magyarországon11—Az 1526 előtti időszak Ha az írott források alapján akarjuk feldolgozni a cigányok magyarországi történetét, akkor az 1526 előtti időszakot nem csak azért kell külön kezelni, mert ez az évszám a középkori Magyar Királyság széthullásának a kezdete, hanem azért is, mert az ebből a korszakból származó forrásanyag kevesebb, a későbbi időszakokból fennmaradtakénál.
A cigányok magyarországi megjelenését a 14. századra kell tennünk. Ismereteink szerint az eddig felbukkant legkorábbi adat, amely - ha nem is a Magyarországon, de az ország és a Török Birodalom határán lakó - cigányokról szól, a 16. század első harmadában alkotó humanista történetíró, Aventinus tollából származik, aki az 1339. esztendőnél tesz említést erről a népről.12 A Magyarországon megjelenő csoportok, feltételezhetően nem mind maradtak itt, hanem tovább vándoroltak Nyugat-Európa felé. Az 1417-ben és az azt követő években a német fejedelemségekben(Augsburg, Hamburg, Rostock, stb.), Svájcban (Zürich, Basel stb.), Zsigmond király menleveleit mutatták fel; amelyeket nagy valószínűséggel Magyarországon nyertek. A bemutatott menlevelek, minden bizonynyal, hasonlóak lehettek ahhoz, mint amelyet 1422-ben ugyancsak Zsigmond adott, Szepesben László vajda és népe számára.
„Mi Zsigmond, Isten kegyelméből római császár, Magyarország, Csehország, Dalmácia és Horvátország stb. királya, üdvözletünket küldjük minden híveinknek, nemeseknek, katonáknak, várnagyoknak, tiszttartóknak, a szabad királyi és mezővárosokban lévő adófizetőknek és azok bíráinak a királyságban és a mi birtokainkon.
Hívünk, László, a cigányok vajdája, más közülük valóknak tekintendőkkel itt Szepesen azon kérelmüket terjesztették elő, hogy méltóztassunk felőlük bőségesebb kegyelmünkkel gondoskodni. Honnan is kérelmük elolvasása nélkül, elvégeztük számukra engedélyezni, hogy ha ez a László vajda és népe a mi uradalmunkba, tudniillik városainkba megérkeznék, arra az esetre az ott levő hűségteknek erősen meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy ezen László vajdát és az alája tartozó cigányokat kifogás és bármiféle zavar nélkül befogadjátok és megtartóztassátok, sőt mindenféle bántalmazástól megvédelmezzétek. Ha pedig közöttük támadna bármiféle civódás vagy zavar, abban nem ti, sem pedig közületek bárki, hanem egyedül László vajda tehet ítéletet vagy adhat felmentést. Megparancsoljuk, hogy ezen levelünket elolvasása után a felmutatójának mindig visszaadjátok.
Kelt Szepesen, 1422-ben a Szent György napja előtti vasárnapon. (IV. 19.) "
A romák mint fegyverkovácsok A szórványadatok alapján is egyértelműnek tűnik, hogy a cigányok a Magyarországon való felbukkanásuk pillanatától kezdve ugyanazokat a foglalkozásokat űzték, mint amelyekkel később találkozunk. Hermanffy László 1490-ben kelt végrendeletében olvashatunk a lovakkal való kereskedésről, //. Ulászló király 1496-ban kiadott menlevele pedig nem csupán a vándorló életmódról ad bizonyságot, hanem arról is, hogy kovácsmesterséget (nyilván erre utal a puskagolyók és hadi szerszámok készítése) folytattak. Brassó város számadáskönyveiből kiderül, hogy az ottani és környékbeli cigányok rendszeresen hóhéri feladatokat láttak el, valamint ők pusztították el a városban lévő kutyákat is. Azt hogy környezetük mennyire hasznosnak ítélhette ilyesfajta munkájukat, az kiderül abból a kiváltságlevélből, amelyet Szeben város elöljárósága adott az ott lakó cigányok számára:
„Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya, s Ausztria híveinknek, nagyságos gróf Báthori István országbíránknak és országunk erdélyi részei vajdájának, valamint az ő alvajdáinak üdvöt és kegyelmet. Mivel a dolog úgy van, hogy a szebeni székben lakozó cigányok, vagyis egyiptomiak - akik tudniillik Szeben városunk védelmének az érdekében bizonyos munkák elvégzésére vannak kötelezve - régtől fogva és mindig, mint tudjuk, a szabadság azon előjogának örvendtek, hogy senki a mondott részek vajdái vagy alvajdái közül, de az ő familiárisaik közül sem háborgathatta és zaklathatta semmilyen módon ama cigányokat és semmilyen fizetéseket vagy adókat sem csikarhattak ki tőlük: ennélfogva mi azon cigányokat ilyesfajta régi szabadságaikban és előjogaikban sértetlenül megőrizni kívánván és nem akarván, hogy a dolog másképpen legyen, hűségteknek az ezen levelünkben foglaltak által a leghatározottabban elrendeljük és megparancsoljuk, hogy az előbb mondott cigányokat, vagyis egyiptomiakat ezután se merészeljétek soha, semmikor és semmilyen módon sem zaklatni, háborgatni és terhelni, vagy tőlük más adókat vagy behajtásokat kicsikarni vagy kikövetelni és kicsikartatni vagy kiköveteltetni, hanem tartozzatok és legyetek kötelesek megengedni és megengedtetni, hogy békességesen és háborítatlanul megmaradjanak szabadságaikban és szokásaikban. (...) Kelt Bécsújhely városának az ostroma alatt, Virágvasárnapon (április 8-án), az Úr 1487. esztendejében."
Az oklevél teljes szövegéből az is kitűnik, hogy az államigazgatás kezdettől fogva igényt tartott a cigányok adójára. Ugyanez derül ki Brassó városának a fentebb már említett számadáskönyvéből, amelynek a cigányokra vonatkozó legkorábbi (1504-ből és 1508-ból való) adatai adóbevételeket regisztrálnak.
Lábjegyzet:
4. Európa népeinek története. Officina Nova, Budapest, p: 84.
5. Michael Stewart: Daltestvérek. T-Twins, Budapest, 1993. p: 19.
6. Okely, J.: The Traveller-Gypsies. Cambridge, Cambridge U. P., 1983. p: 9.
7. Heiczinger J.: p: 157.
8. Tomka Miklós.: A cigányok története, In: Cigányok - honnét jöttek, merre tartanak? Szerk.: Szegő László, Budapest, 1983. p: 37.
9. Heiczinger J.: p: 156.
10. Bari Károly Tűzpiros kígyócska. Gondolat, Budapest, 1985.
11. Tóth Péter munkája alapján.
12. Szalay Béla: Czigánytörténeti adatok. Ethnographia, Budapest, 1914. 90. p.
| |