| |
A rendelkezésre álló források alapján egyértelműen megállapítható, hogy nem politikai körökben fogalmazódott meg először egy cigányokkal foglalkozó szervezet szükségessége, hanem cigány értelmiségi kezdeményezés volt. László Mária - a Cigányszövetség első főtitkára - már 1954. augusztusában levélben fordult a Budapesti Pártbizottsághoz, melyben a cigányság problémáival foglalkozó szerv, speciális bizottság létrehozását kérte. Ezt hagyatékában található felirat említi meg, melyet 1956. január 9-én a Minisztertanácshoz nyújtott be. A feliratban egyértelműen cigány nemzetiségi szövetség létrehozását sürgeti. A magyarországi cigányság történetének rövid összefoglalása után a többi nemzetiséggel hasonlítja össze a helyzetüket. „ Mélyen hiányolom, " - írja az ország szocialista korszakáról - „hogy amikor nemzetiségről, kisebbségről vagy néptöredékről beszélünk, nem történik sehol említés és intézkedés a cigány néptöredékről.(...) Amíg hazánk területén a nemzetiségek már a szocialista államelmélet gyakorlatának megfelelően gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúságot élveznek, addig a cigány néptöredék ezen intézkedésekből ismét kimaradt. (...) Kiestünk a haladás hivatalosan biztosított menetrendjéből, véletlen szerencsétől, jó szándékú emberektől függ sorsunk. " Sérelmesnek tartja a hivatalos nyelvhasználat, az oktatás igénybevételének lehetősége, az anyanyelvi oktatás óvodákban, iskolákban, a cigány nyelvű sajtó, a kulturális értékeik elismerése és fejlesztésének hiányát, valamint a megkülönböztető és diszkrimináló lakossági és hivatalos megnyilvánulások elleni védelem elmaradását. Egy „különleges bizottság" felállítását kéri a cigánysággal kapcsolatos munka beindítására. A felirathoz két melléklet kapcsolódott. Az első 1955 novemberében neves cigány zenészek (Járóka Sándor, Oláh Kálmán, Lakatos Vince, Toki Horváth Gyula, Pécsi József) nevében íródott, akik a cigányság bevonását kérték a szocializmus építésébe, valamint az alapvető kulturális javakból való részesülés, az írni-olvasni tanulás lehetőségét. A másik levél Pánd község cigány telepének 280 lakója nevében készült, negyvenkét név említésével.
A szöveg elemzéséből kiderül, hogy mindkét mellékletet László Mária fogalmazhatta. Sikerült jó politikai érzékkel a cigányság különböző rétegeinek egybehangzó akarataként terjeszteni elő kérését. A hatalom számára legalább is úgy tűnhetett, hogy kialakulóban van egy, a különböző cigány rétegek közötti konszenzuson alapuló önszerveződés, mely képes megfogalmazni saját érdekeit, követeléseit, s amelynek szálait László Mária tartja össze. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége 1961-ig működött.
Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata a cigány lakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról (1961. június 20.) Az MSZMP KB Magyarország legfontosabb vezető testülete volt az elmúlt évtizedekben. Az MSZMP leszögezte, hogy a cigányok nem tekinthetők nemzetiségnek. A helyi eredményekkel, tapasztalatokkal kapcsolatban pedig megállapította: „Az élet viszi a dolgot a megoldás irányába. " A problémákkal kapcsolatban kiemelte, hogy „számolni kell azzal, hogy a cigányokkal kapcsolatos szemlélet nem változtatható meg gyorsan", s ezt összekapcsolta a lakáskérdés megoldásával. Valószínűleg ez a meggondolás volt az alapja a cigányság lakásproblémáinak megoldására tett javaslat megváltoztatásának. A tervezet előírta volna a tanácsi szerveknek, hogy tegyenek intézkedéseket a cigánylakosság elmaradott csoportjai lakáshelyzetének megjavítására, fokozatosan számolják fel a cigánytelepeket, és ne engedjék a cigányok további összpontosítását cigány-utcákban, cigány-negyedekben. A cigánylakosság rendszeresen dolgozó, de még cigánytelepeken élő rétege számára kedvezményes lakásépítési hitelakció létrehozását kezdeményezték. Ezek helyett csak a rendszeresen dolgozó réteg lakásigényeinek a községek többi lakójával egyenlő elbírálását rögzítették.
A cigányság számára hosszú távon megbélyegző hatása volt annak, hogy a párthatározat nem tartalmaz a cigányokkal kapcsolatos pozitív meghatározást. Leszögezték, hogy a cigányság nem nemzetiség, de hogy akkor mi?, azt nem. A határozat szövegében már nem szerepel az előkészítő tanulmányok azon meghatározása sem, hogy a cigányság sajátos népcsoport, melyet kizárólag hiányokkal lehet jellemezni. A cigány kultúrára, szokásokra nem tér ki az elemzés. Két utalás szerepel a határozatban:
- A cigányok meghatározásában megengedően szerepel, hogy „bizonyos néprajzi sajátosságok"-kal rendelkeznek, de ez kevés ahhoz, hogy nemzetiségnek lehessen tekinteni őket.
- A cigányság társadalmi elkülönülésének egyik eszközeként említették a cigány nyelvet, de csak idézőjelben, azt sugallva, hogy cigány nyelv valójában nem is létezik, vagy legalább is nem olyan tényező, amelyet figyelembe kellene venni.
Ettől kezdve a cigány kultúra megőrzésére, vagy fejlesztésére irányuló tevékenységek kiváltották a hivatalos politika rosszallását.
Telepek felszámolása Számos dokumentum és tényszerű adat jól megvilágítja az akkori helyzetet, megpróbálja feltérképezni a telepfelszámolás és újratermelődés mögött meghúzódó érdekeket és erőviszonyokat. Érdemes azonban mindenek előtt cigány telepeken élő emberekkel készült interjúkba beleolvasnunk. A mélyinterjút Bódi László antropológus készítette a borsod megyei Sajókazán és Kacolán 1995-ben.
„Ez az élet máma, pusztulunk, meg pusztulunk. Régen a mulatságból kimentem volna a világból.
Ha meghalok, majd eljönnek a temetésemre. (...) Holnap elmegyek a polgármesterhez, megteszem a hat vágást. A polgármester a pap, magába van egy szobába. Akko' menjen az Isten házába, ha az embert nem becsüli, a tanácsra meg beül. Annak kéne a segítség, aki lázár ebbe a nyomorúságos kis kunyhóba. Az embernek tisztesség kell, hogyha szól, akkor tudja, hogy kell visszavágni a szót. Én csendőr kézen nem vótam sose, arra megverhetem a mellem!
***
A testvéremnek a gyerekét a kórházba vitték. Oszt akko' elhoztak ide engem. Mer' ott van nekem a lakásom. Odavaló vagyok Szendrőládra, de hogy a gyerekei a szanatéreumba vót, elhozott ide. Ebbe laktak itt. Mit csináljak? Senkim nincs, akko' mit csináljak? Tessék nézni, ennyi az egész! Egy ágy befér. Itt hiába takarítsunk, itt patkányok, mindenek vannak. Hiába takarít az ember.
***
Öt gyerekem vót. Hárman vannak. Dehogy! Ketten vagytok. Az unokám, meg a fiam. Meg az a másik, aki a másik utcába lakik. Amott laktunk mink a cigánysoron. Az uramat Girhiny Miklósnak hítták, én születtem Lázi Julianna. Girhiny Miklós ő itt halt meg. Van róla fénykép is. De nem ebbe a házba, akko' még amott laktunk, lent. Az unokám az nem cigány, nem cigány! Az apja a legelső gazdaembernek a gyereke vót. Húsz hód fődes ember vót. Oszt kéremszépen vót tőle nekem kettő: egy fiú, egy lyány. De meghalt. Nem vótunk megesküdve, élettársam vót. Leéltem vele hat évet. Hat év után halt meg. Vótam akko' vagy harminc. Harminc éves lehettem. Elvitt még engem a lakásokra is. Nem úgy néztem ki, mind most. Fiatalabb vótam, oszt tetszettem neki. Negyven éves vótam, miko' elvitt a lakásokho' Rakacaszendre Disznót vágott a fia, elmentünk Rakacaszendre.
***
Nekem meg menni kelletett kivizsgálásra. Má' négy ujjnyi kormot vettek le. A pípátúl. Ott vótam Edelénybe, talán több mind egy hónap. Oszt aszt mondta nekem az izé, hogy: - Mit szí maga Lázi mama? Pipát, vagy cigaretát? - A pipát, meg mikor mit. Azt szívom. Oszt aszt mondja: - Ide halgasson! Hagyjon fel vele! De nem tudok! Ha nincs, akko' még ríjok is. Édesanyám pipázott, tessék elhinni, de én soha a számho' nem vettem vóna. A gyerekeim börtönbe kerültek, bánatomba rászoktam. Hát máma milyen a fiatal? Verekedtek. Meg milyen a szülő?
***
No oszt lássa, az itt lakik, a kisebbik, a másik meg lenn lakik a cigánysoron. Három gyerek vót, egy lyány köztök Elvittem a testvéremnél, fel Szendrőbe. Olyan vót, tessék elhinni, nem mondták meg, hogy az enyém: hullámos hajjal, mindennel! Mentem Edelénybe vele, mer' jártunk a gyárba dógozni. Mer akko' tetszik tudni, hogy gépeltek, oszt ott vótunk az uraságnál. Hát gyött az úriasszony: - Hogy gondolkodott maga, másnak a gyerekét elvenni? - Na, várjon, majd adok neki szopni, meg megmutatom a tulajdoniratot, oszt meg fogja tudni, hogy ez a sajátom. A haja olyan vót, mind a gyűrő. Fehér vót, olyan, mind az apja. (...)"
A cigánytelepekkel kapcsolatos döntések a '6l-es párthatározatig, de még inkább a telepfelszámolási program beindításáig kizárólag a helyi tanácsok hatáskörébe tartoztak. A kis számú rendelkezésre álló dokumentumból kiderül, hogy a negyvenes évek végétől kezdve a tanácsok gyakran avatkoztak be a cigánytelepek életébe. A tanácsi apparátuson múlt, hogy az áttelepítéssel javítottak-e a cigányok lakáskörülményein, vagy sem. Elrettentő példa a hajdúhadházi. A hatóságok hozzá nem értése és a körültekintő felmérés teljes hiánya miatt a cigányság a korábbiakat is meghaladó nyomorba került.
Előfordult, hogy a tanácsi intézkedések csak arra terjedtek ki, hogy a cigányokat eltávolítsák a település belterületéről. Egy 1955-ből származó Egészségügyi Minisztériumban készült tervezet említ két ilyen esetet.1 Általában jellemző, hogy ezeknél a költöztetéseknél kínosan ügyeltek arra, hogy a cigányok a községtől jól elkülönülten együtt maradjanak, s így a tanácsok hoztak létre kicsit jobb épületekkel újabb telepeket. ,,[A sellyei járásban a helyi tanácsoka korábbi években ingyen házhelyhez juttatták őket, így most külön-külön településen laknak a községtől távolabb eső területeken. "
Lábjegyzet:
1. Tervezet a cigányság társadalmi, szociális, egészségügyi és kulturális helyzetének megjavítására; Egészségügyi Minisztérium 1955 március Ú Magyar Levéltár, XIX- C- 5,89. d., 1964. '
| |