| |
Nincs teljes egyetértés azon a téren, hogy kit tekintünk cigánynak. E füzet szerzőjének véleménye az, hogy az a cigány, aki annak tartja magát. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Egy kérdőíves vizsgálat során például sokan lesznek olyanok, akik valamiféle negatív következménytől tartva a megkérdezés során inkább nem vallják magukat cigánynak. Egyes kutatók1 szerint az tekinthető cigánynak, akit a környezete annak tart. Ez azonban rendkívül sok pontatlansághoz vezet. Hiszen minek alapján ítél a környezet: a nyelvhasználat alapján? A romák kb. 70 százaléka nem beszéli a cigány nyelv semmilyen nyelvjárását, tehát akkor ők nem is cigányok? Az életmód alapján cigány valaki? Miféle életmódról van szó? Hiszen a romák között éppúgy találunk értelmiségieket, művészeket, elhanyagolt lakásban élőket, vállalkozókat, munkanélkülieket, mint a nem cigányok között.
Cigány csoportok A jelenlegi kutatások szerint a magyarországi cigányság száma körülbelül 500-600 ezer lehet.
Nyelv és foglalkozás alapján A magyarországi cigányság társadalmi rétegeződése rendkívül tagolt csoportot alkot. „A magyarországi cigányság egymástól elkülönülő életforma-csoportokra bomlik. E csoportok kialakulásában és elkülönülésében szerepet játszanak a nyelvi tényezők, de talán még nagyobb szerepet játszik a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódás foka és jellege. " (Kemény István: A magyarországi cigány lakosság, Valóság 1974/1. 63.old.)
Cigányságunkat három fontos csoportra bonthatjuk annak alapján, hogy e csoportok mely nyelvet beszélik.
- A magyar cigányok (vagy muzsikus cigányok) anyanyelve2 a magyar, bár kevesen közülük (leginkább Nógrád megyében) beszélik a régi magyar cigány nyelvet. A magyar cigányok a 15. század óta települtek be Szerbiából. A romák 62 százaléka magyar cigány.
- Jelentős az ún. oláh cigányok csoportja, akik a múlt század közepe óta érkeztek Moldvából Erdélybe, majd nyugatabbra Egyes csoportjaik (pl. a pesterzsébeti colárik) csak az I. világháború után kerületek hazánkba.
- Megemlítendő még a beás cigányok csoportja, akik a román nyelv egy nyelvújítás előtti változatát beszélik és főleg Baranyában, Somogyban, illetve Tiszafüred környékén élnek.
A romák mintegy 21 százaléka oláh cigány, kb. 15 százaléka pedig beás.
- Élnek még Magyarországon - elenyésző számban - német cigányok (szintik), és ún. vend cigányok.
Bár napjainkra szinte teljesen eltűntek a hagyományosnak mondott cigány szakmák (szegkovácsolás, kosárfonás, késköszörülés, szőnyegkészítés), a romák különféle csoportokra való tagolásában a nyelv mellett változatlanul igen fontos szerepe van a foglalkozásnak.
A 19. század végén megkezdődött modernizációs folyamatok a magyarországi romák foglalkozására is hatással voltak. A későbbiekben még részletesen szó lesz a romák által űzött foglalkozási ágakról, itt csak annyi említendő meg, hogy a hagyományos foglalkozást űző csoportok (és leszármazottaik) tömegesen vesztették el munkalehetőségüket, s lettek a nagyipar segédmunkásai, vagy a modern társadalom munkanélkülijei. A különböző roma csoportok foglalkozás szerinti felosztására példaként említhető meg Erdős Kamill munkáj3: a nem oláh cigány nyelvű csoportok közül említ köszörűs (vend) és ringlispíles (német) cigányokat. Az oláh cigányokat több törzsre és a törzsön belül, számtalan nemzetségre osztotta. Erdős Kamill szerint a törzsi neveik foglalkozásukat jelzi, Így találunk:
- lovari (lókereskedő),
- colari (szőnyegkereskedő),
- khelderari (kézműves, üstfoltozó),
- cerhari (sátoros),
- ma ari (halász) stb. cigányokat.
A társadalomban elfoglalt hely alapján. Napjainkban, amikor a romák a magyar társadalom szerves részét alkotják, s részt vesznek az intézményrendszer használatában, nagyon fontos megemlítenünk más jellemzők (lakóhely, munka, iskolázottság) szerinti csoportjaikat is.
Lábjegyzet:
1. Kemény István: A magyarországi cigány lakosság, Valóság 1974/1.
2. Nem tanácsos összekevernünk az anyanyelv és az állampolgárság fogalmát: a nem magyar anyanyelvű romák még éppen úgy magyar állampolgárok, mint más emberek.
3. Erdős Kamill: A magyarországi cigányság. (Törzsek, nemzetségek.) 152. p. Néprajzi Közlemények III. évfolyam 1-2. szám Bp.1958
| |