| |
(Töredékes névsor)
„ Ti, akik annyi mosolyt varázsoltatok az ajkakra, annyi könnyet fakasztottatok a szemekben; ti, akik zokogó hegedűiteket annyi századon át hűségesen megosztottátok a nemzet minden bújával és bánatával, minden örömével és dicsőségével: ti méltán megérdemlitek, hogy írásban és képben is megörökítsenek benneteket és kedveseinek legszebb emlékei között őrizzen a magyar. "1
Czinka Panna (1711-1772)
hegedűs
Férjével és annak testvéreivel alakította meg és vezette kora leghíresebb együttesét. Czinka Pannát tekinthetjük az első mai értelemben vett cigányprímásnak. Gyerekkorában egy Lányi János nevű gömöri földbirtokos Rozsnyón „a legjobb tanárokkal" taníttatta zenére. 14 éves korában egy bőgőshöz adta férjhez, aki egyben kovács is volt. Így jött létre Czinka Panna négytagú együttese: ő volt a prímás, férje a bőgős, férjének egyik testvére a kontrás, másik a cimbalmos. Később a sógorok helyét az együttesben saját gyermekei foglalták el. Patrónusától, a földesúrtól házat, telket kaptak, háromévenként vörös egyenruhát. Naponta megjelentek annak házánál és asztali zenét játszottak. Czinka Panna a hegedülés és a háztartási munkák mellett férjének is segített a kovácsműhelyben. A kortársak azt is megírják róla, hogy nem volt szép, bőre erősen sötét és himlőhelyes, nagy golyva éktelenkedett a nyakán. De modora megnyerő, szépen - nem cigányosan - beszélt magyarul (ami korábban még elég feltűnő volt, tehát érdemes a megjegyzésre!), és hegedülésével mindig megnyerte patrónusa és más urak tetszését. A környéken hírnevet szerzett magának, s nevezetesebb úri mulatságok alkalmára lakóhelyétől (nem külföldre! hanem) 16-20 mérföldre is elvitték hegedülni. Halála után tisztelői néhány latin nyelvű versben is méltatták emberi és zenészi kitűnőségét. Ezek egyikében még azt is leírják, hogy erősen pipázott - rövidszárú pipából, hogy hegedülését ne akadályozza - olvashatjuk Sárosi Bálint2 könyvének 65. oldalán.
Endrődi Sándor: Cinka Panna
Cinka Panna hegedűje,
Hegedűje -
Mintha csak a sátán maga
Hegedűlne:
Bűbáj ól a ringatója,
Bolondít a keserűje.
Ha vígan szól az a nóta,
Az a nóta:
Szent Dávid is táncra perdül
Fenn a holdba:
A kerek ég csupa csillag,
A kerek föld csupa rózsa.
De mikor bús a nótája,
A nótája:
Beborul a csillagos ég
Nagy rónája, -
S mintha egész Magyarország
Hervadozna, sírdogálna...
(1897)
Bihari János (1764-1827)
zeneszerző és hegedűművész
1801 körül Pesten alakította meg zenekarát. Pozsonyban és Bécsben is működött Ott nyomtatták ki több művét is. Liszt nagyra értékelte zenéjét és előadói stílusát. Nem bizonyított feltételezések szerint 84 lejegyzett műve mellett a Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló szerzője is ő volt.
A 19. század első évtizedeinek cigányprímásai közül kétségkívül az egyetlen igazi nagy név Bihari Jánosé - írja Sárosi Bálint. Bihari jelentőségét Major Ervin így foglalja össze: „ Bihari a 19. sz. első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa és legnagyobb előadóművésze. Fennmaradt 84 dallama rendkívül gazdag invencióról és biztos formaérzékről tesz tanúságot. A verbunkoszene az ő keze alatt válik igazán reprezentáns, nemzeti magyar muzsikává, az ő tánc-parafrázisaiban nyeri hosszú időre végleges formai szerkezetét, az ő dallamaiban üti meg a nagyvonalú pátosznak és hősi lírának azt a magával ragadó, ittasult hangját, amely a 19. sz. magyar romantikus zenéjének mindvégig alaphangja és eszményképe maradt. Jelentőségét fokozza az a tény, hogy megtalálta a kapcsolatot a magyar népi zenével, mint ezt népdalfeldolgozásai igazolják (Csípd meg, bogár, Csak olyan már a' világ stb.)"
Banda Marci (1847-1924)
prímás
1903-ban együttesével elnyerte az országos cigány zenész-versenyt. A legnagyobb magyar cigányprímások egyike volt. Külföldön is jelentős sikereket ért el. Csemer Géza könyvében olvashatjuk róla: 1868-ban vette feleségül Balogh Matyó János messze földön híres szépségű leányát, akivel az esküvő után Vácra tért vissza. 1885-ben jött ismét a fővárosba, és előbb a Budapest kávéházban, majd 1891-től haláláig a Metropol kávéházban muzsikált. A Népszínház 1903. évi prímásversenyén id. Kóczé Antallal megosztva nyerte az első díjat. 1907-ben feleségének gyógykezeltetése végett két hetet Marienbadban töltött. Egyik nap a sétányon találkozott Magyari Imrével, akit édesanyja kézen fogva vezetett.
- Hová mégy, Imre öcsém - kérdezte tőle Banda Marci.
- Meghallgatom a fürdőzenekart - felelte a gyerek.
- Ne menj el oda, Imre öcsém, - folytatta a híres prímás - gyere fel inkább hozzánk, megtanítalak egy szép nótára.
Úgy is történt. Az akkor 13 éves Magyari Imre tőle tanulta meg Rózsavölgyi f-moll kesergőjét.
Rácz Aladár (1886-1958)
cimbalmos
„Engem mindig minden érdekelt. Soha nem vagyok semmivel se megelégedve. Mindig többet akarok. Kísérletezem, újat keresek, lehet, hogy így lettem cimbalomművész. "3
Kossuth-díjas kiváló művész, zeneakadémiai tanár. Hangszerének utolérhetetlen művésze volt. 1910-1935-ig Franciaországban, Svájcban és Egyiptomban turnézott. Hangszerét folyamatosan fejlesztette, átalakította: többek között újfajta cimbalomütőket fejlesztett.
Akármennyit is írtak róla, mégis nyilván kevesen tudják, hogy milyen nagy művészünk van nekünk itt, hogy itt él közöttünk a világ egyik legnagyobb és legkülönösebb szólistája: a világhírű és mégis elhagyatott magányban élő Rácz Aladár cimbalomművész. Buda egyik csodálatos völgyhajlatában lakik, messzi künn a hegyek közt, művészetéhez méltó elhagyatottságban. Azért aposztrofáltuk ezzel a szóval e magányt, mert azt gondoltuk róla, hogy szükségszerű, mert csak így válhatik zenévé minden, ami csak körülötte tenyészik, nemcsak ő maga, hanem még a falak is. Ezen a kis tanyán semmi egyéb nincs csakis művészet, vagyishát az ő különös, nagy művészete, amelynél sajátosabbat alig is láttunk eddig (...) Meghatottan írunk róla, mert oly emberről beszélünk, aki egész életét áldozta művészetének, akinek egész lelke és minden idege telítve van vele. Hogy tehát egyike ő legnemesebbjeinknek, erről meg vagyunk győződve, s épp ezt akartuk e pár szóval kifejezni. " Füst Milán, 1947.
A cigány zene sokáig a magyar kultúra legfőbb közvetítője volt a világ felé. A klasszikus és az éttermi zenészek szerte Európában és Amerikában megmutatták zenei tudásukat, s a művelt nyugati közönség gyakran azonosította a magyar zenét a cigány zenével.
A cigány zenét játszók közül kiemelt jelentőségű a sok közül id. Magyari Imre, Lakatos Sándor, Sánta Ferenc, Bura Kovács Andor, Boross Lajos, a hirtelen elhunyt Berki László. A mai fiatal előadóművészek közül feltétlenül meg kell említenünk a klasszikus zenét játszó Horváth Zoltánt, Horváth Károlyt, Kovács Annát, Suha Tamást, Mohácsi Elemért, Lendvai Csócsi Józsefet. E zenész tehetségek muzsikus családból származnak, legtöbbjük a Zeneakadémia, illetve valamelyik zeneművészeti főiskola hallgatója.
Lábjegyzet:
1. Blaha Lujza, Budapest, 1896. április 20.
2. Sárosi Bálint: Cigányzene... Budapest, Gondolat, 1971.
3. Kroó György: Rácz Aladár. Zeneműkiadó, Budapest, 1979.
| |