A magyarországi cigányok kultúrájában a tánc mindig is fontos elem volt. Az elmúlt évszázadok során számos táncot vettek át környezetüktől, illetve vett tőlük át környezetük.
Az elmúlt évtizedekben a tánc az önkifejezés egyik legfontosabb eszközévé vált. A hetvenesnyolcvanas években sorra alakultak meg a folklór együttesek Budapesten és vidéken egyaránt. A zenészek mellett megjelentek a versmondók, akik már nem csak nem cigány, hanem cigány költők verseit is szavalták. Hasonlóan robbant be a köztudatba számos táncos tehetség, így például a tragikusan korán elhunyt Balog Béla.
A botoló-nóták az úgynevezett botolótáncok kizárólagos zenei kíséretét szolgáltatják. Az ötvenes évek kiváló néptánckutatói, (Martin György, Pesovár Ernő) fedezték fel e táncot Szatmárban, Beregben és a Nyírség keleti részén. Noha e régi, kelet-európai, fegyveres-botos táncot a vidék magyar pásztoraitól is gyűjtötték, legrégibb típusait a cigányok őrizték meg. Két típusa: a két férfi által táncolt párbaj szerű, és az egy férfi és egy nő által táncolt páros forma.
A botoló-tánc leginkább két férfi küzdelmének eljátszását jelenti egy lányért vagy asszonyért, mely során szimbolikusan, botokkal a kezükben csapnak össze. E tánc jelentősége a közösség előtt az, hogy melyik táncos a legférfiasabb, a legügyesebb, ki kezeli legmívesebben a botot.
A cigányok táncdallamaikat szájbőgő szólammal és ütőhangszeres effektusokkal: dobolással, tapssal kísérik. Alapritmusuk az úgynevezett esztam, amelyben a hangsúlyok mindig a második nyolcadra kerülnek. Ebben a műfajban figyelhetők meg leginkább az erdélyi zenekarok, de különösen a hegedűjáték hatása.
Az erdélyi magyar népzenében is kialakult hangszeres hatásra egy énekes típus, amelyet Kodály ,jaj nótának" nevezett. Jellemzője a dallamsorok kibővítése, megduplázása hangszeres figurációkkal, amelyekre gyakran nem énekelnek szöveget, csak eldúdolják. A nyírvasvári cigányok táncdallamaikat is igen sokszínűen adják elő. Az énekest tapssal és száj bőgővel kísérik, amely az emberi hangok széles skáláját öleli föl.
A vizsgált területek táncdallamaiban az erdélyies elemek helyét a verbunkos foglalta el. A Szabolcs-Szatmár megyei énekesek pergetett táncdallamainál a közép-erdélyi hegedűsök előadói stílusát, játékmódját fedezhettük fel. A környező országok népei rengeteg elemet vettek át egymástól mind táncaikban, mind népzenéjükben. Igaz ez a romákra is. A romák Magyarországon az egyedüli őrzői a hajdani verbunkos táncoknak. A kelet-magyarországi romák táncában a magyar verbunkos számos eleme felismerhető.
Nyilvánvaló, hogy nem létezhet tehát száz százalékosan eredeti vagy ahogyan mondani szokás minden ízében autentikus elem egy-egy kultúrában, mivel az egyes népcsoportok egymással érintkezve folyamatosan vesznek át kulturális elemeket.
Kovalcsik Katalin hívja fel a figyelmet arra a a cigányokkal kapcsolatos közkeletű tévedésre, miszerint a hagyományos életmódot folytatók zenekultúrája a legarchaikusabb. Ez több okból sem igaz. Az egyik ok, hogy sokan kényszerből vándorolnak (Görögország, Bulgária), mert valamilyen oknál fogva nem tudnak olyan foglalkozást találni, amely révén megtakaríthatnának lakásszerzéshez valót. A másik ok a tömegkommunikáció ma már mindenhová eljutó hatása. A görögországi sátrak szinte üresek, de televízió, rádió, magnó mindenhol van.