| |
A cigányság képzőművészeti ábrázolása, azaz a cigányokról készült életképek, portrék köteteket töltenének meg. Ám beszélhetünk-e a cigány képzőművészet történetéről? A történetiséget ugyanis sajátos módon kell értelmezni, hiszen az egyes országok cigány képzőművészei sokáig jobbára egymástól elszigetelten tevékenykedtek. Ily módon a cigány képzőművészet története egészen a 20. század közepéig valójában az egyes cigány alkotók munkásságának áttekintése. Például a magyarországi hivatásos cigány képzőművészet elindítója, Péli Tamás, a reneszánsz és barokk hagyományhoz visszanyúlva a hatvanas-hetvenes években megteremtett egy mitikus-szimbolikus figurális festészetet, s immár az ő kezdeményezéséhez a nyolcvanas-kilencvenes években két generáció alkotói is kapcsolódnak, így a korareneszánsz tradíciót megújító Szentandrássy István és a mindkettőjük tanítványaként jelentkező Turó Zoltán.
Közép- és Kelet-Európában - Nyugat-Európához viszonyítva - mintegy két évtizeddel később kezdenek színre lépni a cigány képzőművészek. Így például a magyarországi expresszív vizionárius alkotó, Balázs János 1968-ban kezd el - a félbehagyott ifjúkori próbálkozások után - újra festeni. Az ugyancsak magyarországi Péli Tamás a képzőművészeti gimnázium diákjaként a hatvanas évek közepén már figyelemre méltó műveket alkot, s a televízió jóvoltából egy egész ország figyelt fel képeire.
A közép- és kelet-európai cigány képzőművészetnek két erőteljes vonulata van. Az (1) egyik a népi festők és szobrászok, a naiv és spontán expresszív kifejezésmódhoz sorolható alkotók csoportja, a (2) másik a művészettörténeti folyamatba illeszkedő, a hivatásos művészet irányzataihoz kapcsolódó művészek egyre növekvő csoportja.
A népi szobrászok esetében gyakori, a cigány népi mesterségek tapasztalatainak felhasználása, Így például az 1970-ben Jugoszláviában híressé vált Rifet Bajramovic az ősi cigány mesterség, a rézművesség és a balkáni népi stilizált figurális ábrázolások tanulságait hasznosítva alkotta meg karakteres, erőtől duzzadó domborműveit. A romániai, erdélyi cigány népi szobrászok Jézus- és Mária-ábrázolásai a provinciális népi kegyszobrászat hagyományaihoz kapcsolódnak.
A magyarországi Orsós Jakab fiatal korában maga is elsajátította a teknővájás és kanálfaragás hagyományos cigány mesterségét és szobrászkodó tevékenysége során felhasználta ezeket a tapasztalatokat. Mint ahogy csehországi Rudolf Dzurko üvegporból, gyöngyökből, fiitterekből alakított rendkívül intenzív színhatású képeinek technikai megoldásában is hasznosulnak a népi kézműves tradíciók.
Oláh Jolán tágra nyílt szemű kislányai, cigány asszonyai rácsodálkoznak a világra, létélményük a naiv művészetre jellemző poétikus attitűd. Egyáltalán nem zavar, hogy elemi formákkal jelöli a szemet, az orrot, a szájat. Ráczné Kalányos Gyöngyi Hét iker-szarvaskígyó című pannójára és az India c. üvegképére is ez a stilizált megjelenítésmód a jellemző. Oláh Marának a Mara a tárlaton c. kompozíciója a naiv művészet statikus, harmonikus megjelenítés módját tükrözi. A Hazatérésre pedig a spontán expresszív alkotásmód mozgalmas, indulatos kifejező alakításmódja. Rudolf Dzurko Add el nekem a hegedűt című festménye naiv tárgyias, a Hárem pedig inkább spontán expresszív jellegű, így az első statikus, a másik mozgalmas megjelenítésű.
A magyarországi cigány képzőművészetben kibontakozott egy, a reneszánsz tradícióhoz kapcsolódó erőteljes figuratív festészeti vonulat, melynek mestere, elindítója Péli Tamás. Péli a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot és a Holland Királyi Művészeti Akadémiát elvégezve hivatásos képzőművésszé vált. Folytatott nonfiguratív kísérleteket is, de végül inspirációért a reneszánsz és barokk hagyományokhoz nyúlt vissza. Egy mitikus, szimbolikus jellegű művészetet teremtett.
Tanítványai közül kiemelkedik Szentandrássy István, aki sajátosan önálló festői világot hozott létre. Képei léthelyzeteket, érzelmi állapotokat fogalmaznak meg rendkívül szuggesztíven. Művészetére egyszerre jellemző az erőteljes tárgyiasság, gyakran a plasztikus formaalakítás és a felfokozott kifejezőerő. Művészetében kialakulóban van egy sajátos, önálló motívumrendszer.
A hivatásos művészetre jellemző áttételesség s egyben a belső látás, a kifejező alakítás jellemzi Beri Károly, Bada Márta, Szécsi Magda, Gyügyi Ödön, Oláh Zoltán alkotásait. Beri Károly az expresszív realisztikus alkotásmódtól jutott el egy végsőkig leegyszerűsített, dekoratív-expresszív megjelenítésmódig. Táj kompozíciói nem látvány után készült képek, hanem belső tájak, virág- és növényábrázolásai is belső lelki tartalmak kifejezői. Bada Márta oldott folthatású képei sem a látvány illuzionisztikus ábrázolására törekednek, hanem egy belső fantáziavilág egyéni megfogalmazásai. Szécsi Magda bizarr fantáziájú, merész asszociációs kapcsolásokkal élő kompozíciói egy sajátosan egyéni mesei világot teremtenek.
A közép- és kelet-európai országok roma képzőművészei gyakran az ikonművészetben, a népi üvegkép-festészetben, reneszánszban és a barokkban találják meg a művészetük kibontakoztatásához az inspirációs forrást. Az elmúlt évtizedekben szinte előzmény nélkül megszületett a sajátos, jellegzetes vonásokkal bíró cigány képzőművészet. Egy felgyorsult kulturális teremtő folyamatnak lehettünk tanúi, amely új képi üzenetekkel gazdagította a jelenkori képzőművészet egészét.
Lábjegyzet:
1. Kerékgyártó István munkája alapján.
| |