| |
Folklór: A folklór zeneszerszámai - amint ezt említettük - kanna, kanalak, teknő és bármi amin ütemet lehet verni, ütni, kopogni. A még meglévő ősi dallamokat és szövegeket Bari Károly gyűjtötte össze és adta ki CD-n (Róla később olvashatunk).
A hagyományőrző zenekarok közül néhány együttes: Kalyi Jag, Ando Drom, Rományi Rótta, Nagyecsedi Fekete Szemek, Amaro Suno stb.
A cigány nép zenéje egészen különálló jelenség az európai zenetörténetben. A cigányságnak Európában való megjelenése előtt gazdag saját, népi zenéje volt. A polgárosodás korában azonban idegen népek városi életébe illeszkedett be, és átvették az őtet befogadó nép polgári zenéjét. A cigányság népi zenéje az énekelt népdalokban maradt fent: hangszeren az átvett műzenét szólaltatták meg. Ez a két réteg meglehetősen élesen különválik. A cigányságnak azonban nem a népzenéje az, amely különálló helyet biztosít számára a zenetörténetben, hanem előadó-művészete. Mint polgári muzsikus, együttessel illeszkedik be a városi zeneéletbe. Hangszerei fúvós és vonós szerenádhangszerek, ámbár nagy szerepe van a megtámasztó, központi akkordhangszernek, a cimbalomnak is. Az együttesből erednek a cigányzene egyéb sajátosságai, mint a szabad együttes improvizáció, a hangszeres cifrázás gyakorlata, valamint a népi, népies dallamok stilizált előadása.
A népdalokat, a kuruc kor katonadalait, a palotásokat, a verbunkosokat, indulókat, lakodalmasokat, hallgatókat, kesergőket a cigány zenészek népszerűsítették és ehhez a zenéhez igazodtak hangszereik is.
A cigányok mindig alkalmazkodtak a befogadó néphez, természetesen zenéjükben is. Így a dallamvilág átvétele, vagy átadása kölcsönös volt, csupán a dalok előadásmódja volt tipikusan cigányos, ami a fesztelen rapszodikus ritmusvitelben a nagyfokú rögtönzésben nyilvánult meg. A cigányzenészek átvették az egyes népek hangszereit is. Oroszországban a balalajkára, Spanyolországban gitárra, Magyarországon pedig a cimbalomra specializálták magukat valamilyen fúvós hangszer mellett. A hegedű pedig világszerte egységesen használt hangszerük. (Eötvös Károly írta: Ma a cigányok csak hegedűt, bőgőt, cimbalmot és sípot használnak. Nem azért, mert ők ezt szeretik, hanem azért, mert a magyar nép szereti ezt.)
Liszt Ferenc szerint az eredeti, gyakran kezdetleges népi hangszerszámok a hangszerek fejlődésével lassan eltűntek a zenekarok eszköztárából és ezeket a haladottabb zeneeszközök váltották fel. Ez a folyamat a múlt század közepe táján kezdődött el a hangszerek tömeges gyári előállításával. A furulyát a klarinétot, a köcsögdudát a bőgő váltotta fel. A citera utódja a cimbalom lett, mely ma a cigányzenekarok legszebb hangszere, gyakran szólóhangszere. (1870 előtt a cimbalmot a nyakukban hordták a zenészek, egyszerűbbek és kisebbek voltak a mainál.)
A főurak majdnem mindegyikének volt saját cigányzenekara.
Magyarországon a cigányok, mint muzsikusok a 15. században tűntek fel. A 18. században emelkedtek tekintéllyé az egyes virtuóz előadók és zenekarok (az úgynevezett: bandák). Igazi virágkorukat a 19. században és a századfordulón élték.
Ma a cigányok a következő hangszereket használják: prímhegedű, brácsa, kontra, kisbőgő, kis síp, nagy síp (klarinét) és cimbalom. E hangszereken már kicsi koruktól kezdenek játszani és amely hangszer kezeléséhez hozzáfognak, rendszerint annál maradnak egész életükön át. így aztán játékukat a legnagyobb tökéletességre fejlesztik. Korábban 10-12 tagú cigányzenekarok játszottak szerte az országban és játszottak minden zeneművet. A magyar cigányzenészek eljutottak a világ minden részébe, számos cigányzenekar játszik külföldön ma is.
Cinka Panna (1711-1772) híres cigány hegedűs volt. Zenész családból származott. Két nagybátyja, a száműzetésbe is elkísérte II. Rákóczi Ferencet és Rodostóban halt meg. Tizenöt éves korában férjhez ment egy bőgőshöz. Férjével és annak két testvérével (az egyik hegedűs, a másik cimbalmos volt) kitűnő bandát szervezett, amely bejárta egész Magyarországot, de megfordult külföldön is (Lengyelország és Havasalföld). A levert szabadságharc után zenéjével a nemzeti érzéseket tartotta életben, s ez, valamint virtuóz játéka vezetett hallatlan népszerűségéhez. Férfi-ruhában járt és pipázott is. Működésével tekintélyes vagyonra tett szert.
Bihari János (Nagyabony, 1764. - Pest, 1827.) cigány származású zeneszerző volt a magyar verbunkos-zene legkiválóbb művelője. 1801-1802-ben került Pestre, ahol hamarosan megalakította nagyhírű, öt tagból (cimbalmosból és vonósokból) álló bandáját. Az 1811 -i országgyűlés alkalmából Pozsonyban, majd Bécsben muzsikált. Káldy Gyula szerint Beethoven a császárvárosban többször is meghallgatta játékát, sőt egyik dallamát fel is használta az István király nyitányban (1812). 1824. végén Egerből hazafelé Gyöngyös és Hatvan között kocsija felborult s eltörte bal karját, amelyet ettől kezdve alig tudott használni. Bihari a 19. század első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa és legnagyobb előadóművésze volt. Fennmaradt 84 dallama rendkívüli ötletgazdagságról és biztos formaérzékről tanúskodik. A verbunkos-zene (a katonák toborzásakor játszott talp alá való) az ő keze alatt válik igazi magvar nemzeti muzsikává. Jelentőségét fokozza az a tény, hogy megtalálta a kapcsolatot a népi zenével, amint azt népdalfeldolgozásai is igazolják. Bihari maga nem értett a hangjegyíráshoz, műveit a tanult muzsikusok jegyezték le.
Sárközi Ferenc (1820-1890) karmester, Kossuth cigányhadnagya, a Fejér megyei Gárdonyban született. Első zenekarát 1835-ben alakította. Az 1847-ben alakított bandájával pesten maradt a forradalom kitöréséig. Sárközi volt az első aki a szabadságharc kitörésekor önként jelentkezett. Hadnagyi ranggal karmesterré nevezték ki az összes cigány felett. Ott volt Budavár bevételénél, Komáromnál, Sarkadon és a debreceni ütközetnél. Világosnál elfogták és az aradi vár börtönébe akarták zárni, amikor egy osztrák kormánybiztos felismerte, s így szabadon bocsátották. A Párizst látott cigányok közt első volt.
Dankó Pista (1858-1903) cigány származású nótaszerző, az 1900-as évek legnépszerűbb dalszerzője. Szegedről 1890-ben került Budapestre. Több mint 400 dalt komponált, melyek közül egész sok lett országszerte ismertté („Nem jó minden este a fonóba eljárni", „Még azt mondják Szegeden nincsen boszorkány", „Megszólal a kecskeméti öreg templom nagy harangja", „Eltörött a hegedűm", „Most van a nap lemenőben" stb.). Dankó műveit is mások kottázták le, mivel maga nem értett a kottaíráshoz. A legnépszerűbb cigány zenész volt. Versben köszöntötte Ady Endre, Móra Ferenc és más költők is. Életéről játékfilm készült, amelyben a híres prímást Jávor Pál alakította. Tíz évvel halála után Szegeden közadakozásból márványszobrot emeltek emlékére (1912., Margó Ede alkotása).
Rácz Aladár (1886-1958) világhírű cimbalomművész. A világ legnagyobb, s talán első, klasszikusokat játszó cimbalomművésze. Egy párizsi ügynök 1910-ben szerződést kínál számára, de azonnali utazással. Természetesen elfogadja. 1937-ben már a Római Santa Cecília akadémián ad hangversenyt. Rácz Aladár a világszerte ismert cimbalmos öregségére hazatért. A Zeneakadémián megkapta a cimbalom tanszéket. Érdemes és kiváló művész , Kossuth-díjas.
Boross Lajos (1924-) ma is jól ismert, kiváló prímás. Pályafutása születése után 10 évvel kezdődött. Több rajkózenekar vezető prímása volt, s már ekkor a rádiósok kedvence. Hat évig volt vezető prímása az 1950-ben megalakult Állami Népi Együttesnek. 1951-ben a Népköztársaság Aranyérmét, 1953-ban a Népművészet Mestere kitüntetést kapta. 1951-ben Berlinben, 1953-ban pedig Bukarestben VIT-díjat nyert. 1993-ban a kormány Arany Érdemkeresztjét is átvehette. Együtt játszott Yehudi Menuhinnal, s számos ország vezető politikusai, államfői, király és királynői hallgatták muzsikáját. Sárdy János filmjeiben elmaradhatatlan volt Boross Lajos jelenléte. A földkerekség szinte valamennyi országában fellépett már. Számos lemez őrzi játékát. Jelenleg a Budapesti 100 tagú cigányzenekar prímása.
Pege Aladár (1939-?) nagybőgős, zeneszerző 1963-tól saját dzsessz együttest alakít, s turnézza végig hazánkat és a külföldet. 1964-ben a Prágai dzsesszfesztivál Virtuóza. 1977-ben Liszt Ferenc-díjat, 1986-ban pedig Érdemes Művész kitüntetést kapott. Négy hazai, tizenkét külföldön megjelent lemeze van.
Szakcsi Lakatos Béla (1943-) zeneszerző, dzsessz-zongorista. 12 éves korában vették fel a konzervatórium zongora szakára. Improvizativ, virtuóz technikája szinte egyedülálló. Sok időt tölt az Amerikai Egyesült Államokban ahol több lemezét is kiadták. A Piros karaván, az Egyszer egy cigánylány, a Cigánvkerék. a Szidike, a Kakukk Marci című színdarabokhoz ő írta a zenét. A Rock Színházban előadott Bestia rockopera szerzője, az Operaház Christoforo című balettjének is ő írta a zenéjét.
Babos Gyula (1949-) gitáros. Pege Aladár együttesében debütált. 1970-ben a Kex együttes gitárosa. 1972-74-ig a Rákfogó együttesben játszik. 1979-ben önálló együttest alapít Saturnus néven, megjelenik önálló lemeze is. Műfaja a dzsessz-rock. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola dzsessz-tanszakának vezető tanára.
Fafaragók: Érdekes módon kevesen fordultak a művészet ezen ágához, pedig az ősi mesterségek közé tartozik, csak úgy, mint a zene. Persze az is igaz, hogy a legtöbb cigány ember, aki ért a fához, elsősorban használati eszközöket készít: fakanál, villa, húsvágódeszka, sózó- és mosóteknő, hegedű álltartó stb. Kevesen készítenek olyan sótartót, aminek teteje is van, mint például Orsós Jakab (róla még a későbbiekben szó esik). Szomora Kálmán, Kosztics László, Horváth Vince és Dilinkó Gábor mesterei a fafaragásnak.
Az utóbbi évtizedekben átütő erővel bontakozott ki a naiv festészet. Balázs János sikerei nyomán többen engedtek belső késztetésüknek. Jelenleg több mint harminc roma képzőművész tevékenykedik szerte az országban.
A cigány naiv festészet magán viseli az etnikai karaktereket. Nem csak témájában, de színvilágával is árulkodó. Ha nincs egy alkotás aláírva akkor is pontosan lehet tudni, hogy cigány ember készítette, Mint ahogy ezer zászló közül fel lehet ismerni a cigány zászlót. Két színből áll, az alsó fele zöld, a felső fele kék és középen egy kerék van ábrázolva. A zöld az erdőt, mezőt idézi, a kék az eget a szabadságot, a kerék pedig a vándorlásra utal, azt jelképezi.
Balázs János (1905-1977) naiv festő, költő Alsókubinban (Szlovákia) született. Gyermekkorában szeretett rajzolni, festegetni, de életkörülményei nem alakultak úgy, hogy ennek a szenvedélyének élhessen. 1968-ban már idős korában egy ismerőse ecsettel és festékekkel ajándékozta meg. 1971-ben salgótarjáni lakásában meglátogatta egy művészettörténész, aki a szűk kunyhóban több mint száz festményt talált. Ez év nyarán Salgótarjánban a Magyar Nemzeti Galéria támogatásával, kiállítást rendeztek neki. A kiállítás szenzációs volt. Festményeit ezután Budapesten és több vidéki városban is bemutatták. Képei megfordultak Svájcban, Németországban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Dániában, Norvégiában, Kubában, és Belgiumban is. Sikereivel soha sem békült meg. 1977-ben Salgótarjánban a kunyhójában, a cigánysoron halt meg.
Néhány név a követői közül: Bada Márta, Balogh Balázs András, Bari Károly, Csányi János, Csányi Lajos, Dombrádi Horváth Géza, Dombi Lajos, Fenyvesi József, Horváth Judit, Irhás József Oláh Jolán, Oláh Mara, Orsós Teréz, Péli Ildikó, Palotai Lajos, Pongor-Beri Károly, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Szécsi Magda, Tóth Elemér, Túró Zoltán, Varga András, Varga László,
Péli Tamás (1948-1994) Budapesten született. Képzőművészeti tanulmányait Budapesten a Képző - és Iparművészeti Gimnáziumban, és a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémián végezte. 1971-72-ben készítette el az amszterdami Andreas Kórház kápolnájában 72 négyzetméteres üvegablak applikációját. A Holland Képzőművészeti Akadémia falát egy ötven négyzetméteres freskója díszíti. 1970-től műveivel rendszeresen jelen volt egyéni tárlatokon, a hollandiai évek időszakában rangos amszterdami, 1976-tól hazai kiállítótermekben. Alkotásainak jellegzetes színe a vörös, a zöld, a kék és a Van Dyck-barna.
Ez volt jellemző akkor is munkájára, amikor a mitológiából és a történelemből merítette témáit, vagy amikor a számára nagyon kedves lovakat és a különböző állatokat örökítette meg. A tiszadobi gyermekvárosnak 1993-ban adott át egy negyvenöt négyzetméteres Születés című pannót.
1992-ben MSzP-s parlamenti képviselővé választották.
A Kerepesi Temetőben nyugszik.
Szentandrássy István (1957- ) Budapesten született. Péli Tamás tanítványa, barátja. 1977 óta fest. Számos kiállítása volt már hazánkban, de más országokban is. Festményein történelmi és mitológiai események láthatók elsősorban. Sok fiatal festő keresi a társaságát.
| |