Már a XVII. századvégi feljegyzésekből is kiderül, hogy Gömör, Hont és Zólyom megyékből Heves, Jászkim és Szolnok megyékbe szöktek szlovák jobbágyok. Elvándorlásuk 1711 után felgyorsul. Jelentős részük itt nem telepszik le véglegesen, nem kezd földműveléssel foglalkozni, zsellérként, főleg állattartás lett a foglalkozásuk, fenntartva a továbbvándorlás lehetőségét. Egyúttal így bújik ki az adófizetés alól is. Később az északi megyékből is (pl. Árvából) Gyöngyösre, Kisnánára és Domoszlóra települnek szlovák jobbágyok, akikhez idővel újabbiak csatlakoznak, ismét Zólyom, Kishont és Gömör megyékből. Az 1730-as évektől erről a vidékről jelentős elvándorlás kezdődik főleg Békés megye irányába.