| |
Társadalmi és politikai élet. A magyarországi szlovákság, hasonlóan a többi kisebbséghez, a trianoni békeszerződésben garantált kisebbségi jogokkal igazán nem élhetett. Korlátozták lehetőségeit a kulturális tevékenység területén is. Az oktatás is a kisebbségek magyarosítását szolgálta. Mivel a hazai szlovákok nagyrészt a szegényebb néprétegekhez tartoztak, ismert, hogy sokan a baloldali mozgalmakhoz kapcsolódtak. Ennélfogva újabb indoka volt a hivatalos politikának arra, hogy üldözze őket.
Az ismert gazdasági, politikai és kisebbségi elnyomás miatt a szlovákok reménykedve vártak egy eljövendő új világot. Annál is inkább, mert az orosz front a háborús megpróbáltatások mellett pozitív élményeket is hozott számukra, amennyiben a szlovák lakosság az orosz katonákkal meg tudta értetni magát.
A szlovák lakosság mindjárt a háború végén a születő új társadalom mellett foglalt állást. Még alig vonult el a front, a Békés megyei szlovákok a szerbekkel együtt megalakítják a Szlávok Antifasiszta Frontját. 1948-ban ebből kiválva alakul meg a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége.
Közben a nagyhatalmi politika, az SzKP KB. mellett működő szláv bizottság hatására a magyarországi szlovákság történelme során először válik a magyar és a csehszlovák külpolitika eszközévé. Csehszlovákiában is, előbb a Benes dekrétumok, majd az uralkodóvá lett, szovjetek diktálta politika érvényesítésére az állam, hasonlóan a németek kitelepítéséhez, szabadulni akar a magyar kisebbségtől is. Helyébe a magyarországi szlovákokat kívánja befogadni. A jobb élet és a „hazatérés" reményében a magyarországi szlovákság jelentős része áttelepül Csehszlovákiába. (Ennek a dolgozatnak ennek az alapjában kényszerű mozgásnak az értékelése nem feladata. - A Szerk.)
A lakosságcsere során több mint 73 000 magyarországi szlovák és kb. 100 000 csehszlovákiai magyar többsége kényszerűségből cserélt hazát. A lakosságcsere után is jelentős számú szlovákság maradt Magyarországon. A születő új társadalom próbálta kielégíteni jogos politikai, kulturális igényeiket. Ekkor alakul meg a Szlovák Szövetség mint a hazai szlovákság érdekvédelmi szervezete. Kezdetben helyi alapszervezetekkel is rendelkezett, amelyeket - hasonlóan az összes többi magyarországi demokratikus tömegszervezethez - 1951-ben felszámoltak. Ettől kezdve a hazai kisebbségi politika szinte csak a kulturális tevékenységre korlátozódhatott.
A nemzetiségi politika újabb fellendülése csak a 70-es évek elején következik be, amikor a Szövetség kiterjesztheti társadalmi tevékenységét. Ekkor alakulnak meg különböző bizottságai is, mint az oktatási, a kulturális és az ifjúsági. Ezekre azért is szükség volt, mert közben a szlovákságot egyre negatívabban érintő társadalmi változások következtek be. Ilyenek egyebek mellett: munkaképes szlovák ifjúság tömeges elvándorlása a településekről, települési, téesz- és iskolai körzetesítések, szlovák tanítási nyelvű iskolák felülről történő megszüntetése stb.
Ugyanakkor a 70-es évekre esik a honismereti és néprajzi (tudományos) tevékenység fellendülése. A 80-as évektől egyre erőteljesebben jelentkeznek műveikkel a hazai szlovák költők és írók. A magyarországi szlovákok életében még újabb fellendülés a 90-es években jelentkezik. A demokratikus társadalom keretében megújul a Szövetség, szélesebb tömegbázist épít ki, helyi szervezeteket alakít, amelyek régiókba csoportosulva összehangoltabban végzik munkájukat.
A Szlovák Szövetség, új nevén Magyarországi Szlovákok Szövetsége, mellett új szlovák szervezetek alakulnak, mint a Szlovákok Szabad Szervezete, Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete, Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesülete, Prameh (Forrás) Folklór együttes.
A magyarországi szlovák nemzeti kisebbség történetének legújabb fejezete akkor indul, amikor az 1993. évi kisebbségi törvény adta lehetőségeken belül az 1994. évi helyi önkormányzati választások alkalmával sor került szlovák kisebbségi önkormányzatok megválasztására is. Ezt követően a helyi szlovák önkormányzatok megválasztották az Országos Szlovák Önkormányzatot, mely Budapesten székel.
Oktatás. A két világháború között a magyar törvények háromféle kisebbségi iskolatípust különböztettek meg. Ezek: anyanyelvi, kétnyelvű és nyelvet tantárgyként oktató iskolák. Tény viszont, hogy a legutóbbi típust kivéve szinte semmilyen más alsó fokú szlovák iskola nem létezett Magyarországon, ahogyan nem létezett szlovák kisebbségi középiskola sem.
Ezen a téren 1945 után gyökeresnek mondható változások történtek. Fokozatosan épült ki hazánkban egy olyan szlovák kisebbségi iskolahálózat, amely egy ideig jól szolgálta a magyarországi szlovák nemzetiségű ifjúság oktatását-nevelését.
Az iskolák államosítását követően főleg ott, ahol a szlovák oktatásnak még a háború előtti időktől voltak valamilyen hagyományai, megalakultak a szlovák tanítási nyelvű általános iskolák vagy egy település, vagy egy szűkebb régió számára. Ez utóbbiak mellett diákotthonok is létesültek. Ezek kétnyelvű iskolaként ma is működnek (Békéscsabán, Budapesten, Sátoraljaújhelyen, Szarvason és Tótkomlóson) - Nagybánhegyes kivételével. Ugyanakkor Budapesten középfokú tanítóképző, Békéscsabán gimnázium is megkezdte működését. Az előbbi, idővel ugyancsak gimnáziummá alakult. Az említettek mellett egy ideig mintegy 100 olyan általános iskola is működött, ahol a szlovák nyelvet tantárgyként oktatták - általában fakultatív módon. Mára ezeknek a száma az akkorinak a felét sem éri el, és tanulólétszámuk is a minimálisra csökkent. A 80-as évek közepén próbálkozások voltak egy közbülső iskolatípus kialakítására is, de az elképzelés nem igazán vált be.
Közben a 60-as évek legelején a szlovák tanítási nyelvű iskolákat felsőbb utasításra kétnyelvűekké alakították. Ezekben a humán (társadalomtudományi) tantárgyak tanítási nyelve továbbra is a szlovák nyelv, a reál (természettudományos) tárgyaké a magyar. Mára visszafejlődésük következtében, amelyet a szlovák társadalmat ért negatív hatásaival szokás alátámasztani, a valamikori szlovák tanítási nyelvű iskolák alig tekinthetők többnek, mint a nyelvet oktató iskolák, bár komoly erőfeszítések is tapasztalhatók a tanítási nyelvű iskolák visszaállítására.
Párhuzamosan az alsó- és középfokú szlovák oktatással és azt követően is kezdett kiépülni a hazai szlovák felsőoktatási pedagógusképzés. Külön szlovák tanszékeken képzik az óvónőket (Szarvas), tanítókat /Esztergom, Békéscsaba/, általános iskolai tanárokat (Szeged), középiskolai tanárokat (Budapest). Számosan tanulnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának szlovák szakán. 1970 óta szlovák pedagógus-, újságíró-, néprajzos és egyéb képzés folyik Szlovákiában is.
A hazai szlovák oktatás minden szintjén és minden típusában nagy erőfeszítések árán folyik az ifjúság oktatása-nevelése. Ez a tevékenység sokkal eredményesebb lehetne, ha a család és az egész szlovák társadalom a múlthoz hasonlóan nagyobb részt vállalna a szlovák nyelv és a szlovák kultúra átörökítésében.
Kultúra. A magyarországi szlovákok kulturális élete, ahogy az oktatás is, 1945 után bontakozhatott ki teljesebben. Az oktatáshoz viszonyítva azonban jelentősebb hagyományokból táplálkozhatott, amennyiben a hagyományőrző kulturális tevékenység a két háború között is talán egyetlen olyan színtere volt a szlovák életnek, amelyet kevésbé korlátozott a hivatalos politika. A hazai szlovák színjátszásról pedig elmondható, hogy a két háború közti időszaka volt a legsikeresebb. Az 1945 utáni évtizedekben is tulajdonképpen a kulturális élet volt az egyetlen területe a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének, ahol zavartalanul kifejthette tevékenységét. Tulajdonképpen ekkor alakult ki a hazai kisebbségekről az a kép, hogy azok csak daloló-táncoló közösségek.
Tény, hogy bizonyos időszakban a szlovák ének- és tánccsoportokból volt a legtöbb, és egyéb közművelődési formákról nem igen lehetett beszélni. Kezdetben, és később is, történtek különböző kísérletek központi kultúrcsoportok, együttesek kialakítására, de ezek vagy csak időlegesen, vagy egyáltalán nem jártak eredménnyel. Maradt az öntevékeny helyi kulturális tevékenység.
Ma a hazai szlovák kulturális élet változatosabb, tömeghatása viszont mintha szűkülne. Ennek ellentmondani látszik, hogy bizonyos szlovák településeken éppen ezekben az években bontakozik ki olyan szlovák nyelvű kulturális tevékenység, amely eredményességben felülmúlja a település magyar kulturális intézményeinek az eredményeit. A példa Békéscsaba, ahol az elmúlt évben kezdte meg működését a Szlovák Kultúra Háza.
Művelődés. Az 1945 utáni éveknek volt olyan periódusa (az 50-es és részben a 60-as évek), amikor a szlovák településeken - és országosan is - iskolán és kultúrcsoportokon kívül szinte alig volt más szlovák jellegű tevékenység, intézmény. A 60-as évek közepétől új formák jelentkeznek a magyarországi szlovákok művelődésében is, a különböző klubok, ismeretterjesztő előadások stb. Új intézmények is létesülnek, mint a tájházak, bázismúzeumok, báziskönyvtárak.
Tudományos tevékenység. Ugyancsak a 60-as évektől beszélhetünk a magyarországi szlovák tudományos élet megindulásáról. Keretei, intézményei: a TIT, múzeumok, könyvtárak, a Szlovák Szövetség által szervezett honismereti és néprajzi gyűjtőtáborok stb. A hazai szlovák tudományos élet jelentős kibontakozása a 70-es évek közepére tehető, amikor megindul a Národopis Slovákov v Maďarsku (A magyarországi szlovákok néprajza) című kiadványsorozat. Ezt követően egyre gazdagodik a hazai szlovák tudományos szakemberek publikációs tevékenysége.
1990-ben Békéscsabán a helyi szlovák értelmiség kezdeményezésére megalakul az országos hatáskörű tudományos intézet, a Szlovák Kutató Intézet, mely a hazai szlovákság múltját és jelenét hivatott feltárni. Területei: a néprajz, történelem, szlovák nyelvjárások és az oktatás. Ujabban szociológiai kutatásokat is kezdeményez, és felvállalja a magyarországi szlovák értelmiség továbbképzését is. Nagyon jelentős kiadói tevékenysége, fennállása óta több jelentős alapművet jelentetett meg. Ilyen: a kétnyelvű szlovák nyelvjárási és néprajzi atlasz.
| |