VISELETEK

Az emberi ruházat alapfunkciója, hogy a testet megvédje a hőmérsékleti ingadozásoktól. Az öltözet azonban megkülönböztető jegyeket is hordoz magán. Tükrözi egyebek között viselőjének a nemét, a korát, de az etnikai hovatartozását, sőt még bizonyos tájhoz való kötődését is, amennyiben szinte minden nagyobb tájegységnek, településnek megvan a maga jellegzetes viselete. Egy - egy településen belül még a vallási hovatartozást is tükrözheti a ruházat, mindenek előtt annak díszítő elemei. A fentieken túl a magyarországi szlovák viselet is, különösen népi változata, sajnálatosan mára szinte mindenütt teljesen eltűnt a hétköznapi használatból. Ünnepnapokon talán még előkerül, de többnyire a szekrényekben pihen. Ahol mindig megtalálható és megtekinthető, azok a múzeumok és tájházak. A szlovák tájházakból és egyéb gyűjteményekből örvendetesen sok létesült Magyarországon. [Ezek jegyzékét más helyen közöljük.]

Történeti szempontból érdemes korszakonként is követni a viseletek változásait. Azt illetően, hogy letelepedésekor milyen volt az eredeti viselete a hazai szlovákságnak, nagyon kevés adattal rendelkezünk. A kép bizonyosan nagyon vegyes lehetett, még ha a viselet akkor egyszerűbb is volt, mert az egy helyre települők általában több helyről jöhettek, és nagy valószínűséggel a letelepedés helyén azután valamelyest egységesült a vegyes viselet.

A magyarországi szlovák ruhaviszonyok rövid áttekintését tájegységenként a századfordulótól követjük.

• A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovák viselet a hazaiak közül a legegyszerűbb. Ennek a gazdasági helyzettel magyarázható objektív okai lehetnek. A női alsó ruhanemű (pendely, ingali) házi készítésű, a felső (szoknya) kázsmér, vagy selyem (kötő), mindkettő kevéssé díszített. Téli ruházatuk a nagvkendö. Nyári lábbeli a papucs, a téli a csizma. Ami a női viselettel kapcsolatosan általános, a fiatalok ruházatát a világosabb, az idősebbekét a sötétebb színek jellemzik. A férfiak viselete, ez ugyancsak általános jelenség, a nőkénél mindig egyszerűbb. Nyári viseletük vászonból készült gatya és ing, valamint zsinóros lajbi, lábbelijük bocskor. Télen vászonnadrágot, csizmát és gubát viseltek.
• A nógrádi szlovák népviselet, Magyarországon a leggazdagabb. A női alap ruhadarabok általában ugyanazok. Ezek: ingváll = oplecko, pendely = rubáš, alsószoknya = spodná sukňa, feL ső szoknya = vrchná sukňa, kötény = zástera, fenuška, kendő = ručník, nagykendö = veľký ručník, pruszlik = prusliak, ujjas = vizitka, szvetter = sveter, ködmön = kožuch, bekecs = bekeš, kabát = kabát. Ezek anyaguk, szabásuk, díszítésük alapján különböztethetők meg, a nógrádi viseleten belül. Az alcsoportok: szügyi, banki és sámsonházi. A Szügy környéki női viselet jellemzői: a térdet alig takaró szoknya, szűk ujjú ingváll. magas nyakú pruszlik, rojtos selyem vállkendő és a hajukat teljesen befedő főkötő, a villuška. A banki alcsoport szlovák viselet szempontjából igen sokszínű. Egyik megkülönböztető jegye az, hogy milyen díszes ill. formájú a főkötő, továbbá hogyan helyezkedik el a kendő alatt. Vagy teljesen kilátszik alóla, vagy teljesen takart. A Sámsonháza és Lucfalva környéki népviseletben mutatkozik meg leginkább a magyar hatás, mivel ez a két szlovák település teljesen beékelődött a magyar etnikumba. A női viselet jellemzője, hogy a szoknya hossza megnőtt és alig ráncolt, a pruszlik színe általában fekete. Az említett két település lakossága öltözködésben korán polgárosodott. Ez lényegében azt jelenti, hogy a zömében vagy csak részben házi készítésű kelme helyett a boltit részesítették előnyben, illetve a paraszti öltözéket felváltották a polgárival, városival. Nehezebb csoportosítani a nógrádi férfi viseletet, amely általában a következő: gallér nélküli ing - košeľa, bő hosszúszárú gatya = gate, kötény = zástera, kék vagy fekete nadrág = nohavice, mellény = vesta, és kabát.
• A Pest környéki szlovák falvak női viselete kettős. A házilag készült vászon ruhadarabok általában tovább őrizték a hagyományokat, a felső ruházat nem annyira. Anyaguk többnyire kékfestő vászon. Szabás tekintetében is kimutatható a közelítés a városi divathoz. A férfiak között hamar elterjedt a városi magyar viselet, pl. a pantalló és a cipő használata.
• A Galga menti szlovák viselet tulajdonképpen átír enetet jelent a nógrádi és a Pest környéki között. A hétköznapi női és férfi viselete anyagában és szabásában egyaránt követi a hagyományt, az ünnepnapi elszakad attól, ugyanúgy, mint a téli viselet. A ruházatra egyre jellemzőbb az egyszerűség, a praktikum, a ráncos és bő helyett jelentkezik a simább, szűkebb.
• Az alföldi női szlovák viselet, melynek egyik változata a nyíregyházi, megegyezik más tájak alapviseletével (ingváll, alsó- és felsőszoknya, pruszlik, kötény, ujjas stb. használata). A különbségek szabásban és díszítésben jelentkeznek még Békéscsaba, Mezőberény, Tótkomlós, Szarvas és más településeken. A lábbeliknél a papucs és csizma mellett megjelenik a csatos szandál is. A kendő, mint másutt, lehet fej-, váll-, és nagykendő, településenként más színű és másképpen díszített. A lányok hajviselete a fonat = vrkoč, az asszonyoké a konty = kontík kontytűvel = ihlička. A kendő alatt csipkés főkötőt = čepiec hordtak. Az Alföldön ünnepi ruhadarab a hímzett ködmön volt, melynek színei, teljes vagy részleges hímzése mutatta, hogy viselője mely településről való. Az alföldi férfiak régebben télen-nyáron még házi készítésű gatyát hordtak, télen szűrt, bundát, ködmönt és kucsmát. A posztóruha (nadrág, mellény, zakó) a múlt század végén kezdett általánossá válni. A mesteremberek hatására egyre gyakoribbá vált a pantalló, a gyapjú ujjas és a rövid télikabát viselése. Ez a városi hatás legkorábban a nyíregyházi szlovák férfi viseletben jelentkezett. A női ennek a hatásnak valamivel tovább ellenállt. Előtte, a Nyíregyházát alapító békéscsabaiak, szarvasiak, tótkomlósiak saját viseletüket vitték az új lakóhelyre.
• A bakonyi (szápári és bakonycsernyei) hagyományos női viselet a fekete posztó ujjas, hozzá a rékli és kötény. Lábbelijük a fekete cipő. Az öltözék kiegészítője vagy gyöngysor, vagy gyöngysor és ékszer. Ez a viselet elég korán módosul, városiasodik, ugyanúgy, mint másutt.

Összefoglalásként a magyarországi szlovák viselettel kapcsolatosan elmondható, hogy igen változatos volt. Kifejezte viselőjének a nemét, korát, nemzetiségét, vallását, a társadalomban elfoglalt helyét, foglalkozását, szülőhelyéhez való kötődését. Ugyanakkor megmutatta az egyszerű ember művészi képességeit is. Nagy kár, hogy már csak a múltat szimbolizálja. Bár ha arra gondolunk, hogy modern öltözködésünkben többször megjelennek a népviselet egyes motívumai, még nem szakadtunk el teljesen őseink világától, hagyományainktól.