| |
Az ősi Ukrajna szellemi életében a kereszténység felvétele volt a legfontosabb esemény. A keresztény hittel más alapvető változások is betörtek az országba: megváltoztatták a társadalom felfogását és mindennapi életét. Őseink nagyon hosszú időn át pogány isteneknek hódoltak. A történelmi forrásokban a szlávok legfőbb istenei különböző neveken szerepelnek, mint például:
Perun = a villámlás istene,
Horsz = a nap istene,
Szvarog = a tűz istene,
Dazsbog = a jó adományozója. Ezenkívül imádták még
VoloszX, = a gazdagság és a jószág istenét,
Sztribogot, = a szél istenét, és még más istenségeket is.
Az áldozatokat az isteneknek különböző helyeken mutatták be. Különösen kedveltek bizonyos folyókat, mocsarakat, kutakat. Áldozati helyeket alakítottak ki még a ligetekben, öreg fák alatt, tűzrakások és szénapajták körül is. Például azok a kereskedők, akik sikeresen átjutottak a dnyeperi zuhatagokon, megálltak a folyó alsó folyásánál található Hortica szigetén, és az ott álló öreg tölgyfa alatt áldozatot helyeztek el: kenyeret és húst, néha még szárnyas állatot is, majd ezután sorsot vetettek, hogy levágják-e vagy élve elengedjék.
A történészek állítása szerint őseinknek külön szentélyeik nem voltak. Szintén csekély számú volt az istenek figurális ábrázolása. Kijevben csak a fejedelmi udvar előtt álltak a főbb istenségek szobrai: Perunnak fából készült szobra volt, ezüst fejjel és arany bajusszal.
A szlávoknak külön papjaik nem voltak, és az áldozatot mindenki saját maga mutatta be. Különböző neveken hívták őket, mint például: volhv, kugyesznyik, potvornyik obravnyik, nauznyik, viduny, vorozsbit, zilijnik. Ezek az elnevezések varázslót, jövendőmondót jelentenek ukrán nyelven.
Varázslással és jóslással nemcsak a férfiak foglalkoztak, hanem a nők is.
A néphagyomány megőrzött bizonyos emlékeket a régi szláv ünnepekről és a hozzájuk kapcsolódó szertartásokról. A tavasz eljövetelét tavaszi dalokkal (ukránul: vesznyánka) és játékokkal köszöntötték, amelyekben a napot és a természet virágzását dicsőítették. Ez az ünnep a későbbiekben összefonódott a keresztény Húsvéttal és a Pünkösddel. A ruszáli hét a vízi tündérek (ukránul: ruszálkd) tiszteletére szentelt ünnep volt, akik - a hiedelem szerint - ilyenkor előjöttek a vízből és a part mentén sétáltak. Ez idő tájt ünnepelték a Halottak napját, amelyet az elhunyt ősök emlékének szenteltek.
Kupala ünnepe, amely egybeesett Szent Iván napjával, a varázslás és boszorkányság éjszakája volt: amikor virágzott a páfrány, megláthatták az elrejtett kincset és megérthették az állatok nyelvét. A fiatalok koszorúkat kötöttek, tüzeket raktak, majd körültáncolták és átugrálták, s átterelték rajt a jószágot is, hogy így óvják meg a boszorkányságtól.
Az ősz közeledtével eljött Kosztruba ünnepe. Ilyenkor búcsúztak a nyártól, s eltemettek egy madárijesztő bábut, mint a halál jelképét.
Ukrajnában a kereszténység nem sokkal Nagy Vlagyimir fejedelem uralkodása előtt terjedt el, akit a Kijevi Rusz megkeresztelőjeként tisztelnek. Vlagyimir nemcsak maga vette fel a kereszténységet, hanem törekedett azt államvallássá tenni. A fejedelem parancsára kivétel nélkül mindenkinek meg kellett keresztelkednie. Eleinte a fejedelem emberei szigorúan ügyeltek arra, hogy mindenhol elpusztítsák a régi vallás bálványait. Vlagyimir a megkeresztelkedése utáni napon megparancsolta, hogy a szobrokat hajítsák le, aprítsák fel és égessék el. Azokon a helyeken, ahol a pogány istenek szobrai álltak, keresztény templomokat építettek. Az új szentélyek szépsége és magasztossága lassanként elmosta a régi, egyszerű vallás emlékét. A kereszténység terjesztői eleinte külföldiek voltak:
görögök vagy bolgárok. Később a papság közé bekerültek már hazai emberek is, akik azokban az iskolákban végeztek, melyeket Nagy Vlagyimir és Bölcs Jaroszlav alapított. Az első metropolita Ilarion lett. Bölcs Jaroszlav híres prédikátora és udvari papja, akit 1051-ben szenteltek fel. Ukrajnában az idők folyamán létrejött jó néhány keresztény kolostor, melyeknek lakói sokat tettek azért, hogy a kereszténység közelivé és érthetővé váljon a nép számára. A szerzetesség központja Ukrajnában a Barlangkolostor lett. Alapítója a ljubecsi származású Antonyij apát volt, aki beköltözött a Dnyeper feletti erdő közepén abba a kis barlangba, amelyet istenfélő Ilarion, a későbbi metropolita ásott ki, és járt oda imádkozni. A szerzetesek fából készült cellákban laktak, melyeket saját maguk építettek a barlangok felett, mindenki külön-külön. A szerzeteseknek kötelességük volt szakadatlanul valamilyen munkát végezni. A kereszténység fokozatosan elterjedt az egész társadalomban. Születésétől a haláláig az egyház gyámolította az embereket. A hit és az egyházi szertartások minden ember mély és őszinte szükségletévé váltak. Az istenhívő emberek naponta jártak a templomba istentiszteletre, a reggeli és az esti ájtatosságra. A vallásos emberek gyakran indultak zarándokúira, hogy felkeressék a szent helyeket. Ezek távoli utak voltak a bizánci Konstantinápolyba, Athénbe, Jeruzsálembe, az itáliai Bariba és Rómába.
Ukrajnában is voltak persze szent helyek. A legtöbb zarándok a Barlangkolostort kereste fel.
Voltak saját, hazai szentek is: Olga, Vlagyimir, Borisz és Gleb, Antonyij és Feodoszij szerzetesek és még más szentek. A leginkább Borisz és Gleb ereklyéjét tisztelték. Ebben az időben a kijevi Ruszban már létezett a pravoszláv egyház. A 16. században Ukrajna nagyobb része a Litván fejedelemség fennhatósága alá került, a nyugati részeket pedig Lengyelország foglalta el. A Kijevi Egyházmegye területét felosztották Litvánia. Lengyelország és Moszkva között. 1458-ban az egyetlen egyházmegye helyett kettő jött létre: a kijevi (Kijevi-Litovszki) és a moszkvai. 1596-ban Bresztben (ma Belorusszia) összehívták az egyházi zsinatot azzal a céllal, hogy egyesítsék a pravoszláv és a katolikus egyházat. De a két egyház egyesülése helyett három jött létre: a katolikus, a pravoszláv és az unitárius.
A 18. század folyamán a kijevi egyházmegye a moszkvai egyház fennhatósága alá került. Az ukrán egyház elvesztette szerepét a nemzet kulturális életében. 1906 -1908-ban a Szent Szinódus kiadott egy ukrán nyelvű evangéliumot, ezt azonban a cári hatalom betiltotta.
A szovjet időszakban Ukrajnában is érvényesült a vallásüldözés. Ma már azonban az egyháznak lehetősége van a fejlődésre. Ukrajnában az egyház független az államtól, és az állam az egyháztól. A függetlenség ideje alatt az egyházi kerületek száma 3.5 ezerrel nőtt, és 1995-ben már 16,5 ezer volt. Ma Ukrajnában majdnem 70 keresztény felekezet létezik. Több mint négy és fél ezer vasárnapi iskola működik, 64 vallásos kiadvány jelenik meg.
Ukrajnában az egyházkerületeknek több, mint a fele pravoszláv, ezen belül hetven százalék az Ukrán pravoszláv egyház, 20 százalék az Ukrán pravoszláv egyház Kijevi patriarchátusa, és 7 százalék az Ukrán autokefál pravoszláv egyház. Ukrajnában működik még görög katolikus és római katolikus egyház, valamint több protestáns (irányultságú) egyház. 117 muzulmán és 70 zsidó egyházkerület létezik még.
| |