| |
A népviselet az ünnepi, ünnepélyesen emelkedett hangulat megnyilvánulása. Kulturális öröksége a régi hercegi és kozák időknek. Az idegen uralom alatt az ukrán nép szimbólumnak tekintette a népi viseletet, mely átsegítette az évszázados szenvedéseken. A népviselet, a nyelv, a vallás és a szokások reményteli védelem a nemzeti hanyatlás ellen.
A barokk az ukrán népviselet művészi stílusának alapja. Ez a stílus az alapformák felnagyításában jelentkezik, „ barokk túlzás " (túldíszítettség), mint a női blúz ujja. Emellett a népviselet esztétikai bázis, melyet a népi mesterek hímzéssel, csipkével és speciális dekoratív anyaggal díszítettek. A hímzés és a csipke asszonyaink művészi ízléséről, és művészi tapasztalatáról tanúskodott. Mesterség, hagyomány, melyet nemzedékről nemzedékre adtak át.
A népviselet kialakulásában jelentős szerepe van a kulturális örökségnek, a szomszédos népek hagyományainak, tükröződik bennük a mesterek művészi tehetsége. Az ukrán népviselet jellegzetes vonásai:
Az egészen érzékelhető a mértékletesség.
Ukrajna klímája elég zord, és a népességnek meleg ruhára van szüksége az év legalább hat-hét hónapjában. A felsőruházat legfontosabb anyaga mindig is a házi és vadállatok bundája volt. A mindennap használt ruhák anyaga a kender, a len és a birkagyapjú. Ukrajnában elterjedtek a selyem anyagok, szintúgy a brokát és a bársony.
Népi szokás szerint a lányok mindig hosszú copfot viseltek, és befont copfjaikon élővirág koszorút hordtak.
A lányok és a fiatal asszonyok nyakának díszei a gyöngyök és az arany érmék voltak, az utóbbiakat valamikor ,, dukátoknak" nevezték. Régi ukrán szokás szerint a keresztapa — a keresztelő első évfordulóján — arany érmesort ajándékozott kereszt-lányának. A legszebb ajándék érme az volt, amelyre szent vértanúk képét vésték, akikről a keresztlány a nevét kapta: Katalin, Barbara, Mária stb.
Vasárnap és ünnepnapokon a lányok szalagot viselnek. Kiválasztva az egyik legszebbet a lány körbetekeri vele a fejét, majd a hátán lógó szalagvégekhez köti a többi szalagot. Azokra teszi fel a koszorút. Azért, hogy a szalag stabilan megmaradjon a fejükön, régen háncsból gyűrűt készítettek, amelyet szalaggal borítottak és úgy tették a fejükre, mint egy kalapot. Nyáron, amikor a lányok a mezőre mentek, virágokat gyűjtöttek és a szalaggal borított háncsba tűzték őket, ezzel mintegy élővirág koronát kaptak.
A lány legszebb dísze a koszorú. A mi lányaink mákvirágból, kék búzavirágból, rózsából fonnak maguknak koszorút. Annyira figyelnek a virágok színére és formájára, hogy a koszorú szinte művészi alkotássá válik, amely kiemeli a lányos arc szépségét.
A lányoknak valamikor fedetlen fővel kellett járniuk, de ez nem mindig volt lehetséges. A téli fagy és a nyári forróság rákényszerítette őket, hogy kendővel fedjék fejüket A kendőt néha háromszög alakúra hajtogatták és a fejük köré tekerték, a fejtetőt szabadon hagyva, hogy a haj látható maradjon. A kendő bal oldalához egy rózsát vagy örökzöld ágat erősítettek.
Régen Ukrajnában a kendőket selyem, ezüst és arany cérnával hímezték. Ha selyemmel hímeztek, leggyakrabban piros, kék, zöld, sárga és rózsaszínű cérnát használtak. Néha a fekete szín is előfordult. A kék cérnát sosem használták külön, csak a pirossal együtt. A kendők díszítése régen eléggé geometrikus volt, a 18. századtól pont ennek ellenkezője: a kendők és törölközők díszítésénél divatba jöttek a növényi motívumok, a stilizált rózsák, búzavirágok, szegfűk. A hímzett tájképek, úgy mint valamikor, a kendő négy sarkára vagy közepére kerültek. Ukrajnában a hímzett kendők mindig fehér színűek voltak.
A női blúz elődeink legősibb ruhái közé tartozik. A történészek szerint Ukrajnában Oroszországban a hercegi időkben övvel átkötött hosszú blúz volt a lányok és asszonyok egyetlen öltözéke a meleg évszakokban. Minden ukrán női blúz ujja széles és hosszú. Az ujj szélessége a blúzhossz kétharmadának felelt meg. Az ukrán női blúznak bokáig kellett érnie. A szoknyához varrt blúzok kicsit rövidebbek. Az ukrán női blúzok anyaga házilag készített fehér len vagy kender, avagy vásárolt fehér pamutanyag. A fehér szín az ukrán blúzok legrégebbi és legjellegzetesebb jellemzője. Az ukrán női blúz másik jellegzetessége a hímzés. A legnagyobb és legszebb hímzések a lányok blúzain vannak, a fiatal asszonyok már szolidabban hímzik blúzaikat. A női blúzok nyakban összehúzottak. A blúzra a test alsó részén a lányok és asszonyok hétköznap és munkához másféle kötényt viseltek, mint ünnepnapokon.
Kétféle kötény van. Az egyik négyszögletes gyapjú szövet, felső sarkaiban kötőkkel. Ilyen kötényből kettőt kell felvenni egyszerre: egyet előre, a másikat hátra, de olyan módon, hogy a széleken, ahol a kötények szélei találkoznak, a blúz kicsit kilátsszon. A kötény lehet fekete, kék, piros és fehér színű. A „pláhtá" kétszer olyan széles, mint a sima kötény.(A fordító megjegyzése. Az ukrán népviseletben háromféle kötényt különböztetünk meg: „pláhtá "-t, „zápászká"-t és „poperedniccá'-t. A magyarban nem találjuk meg ennek megfelelőit, így a „pláhtá" szót meghagytam, a „zápászkát" sima kötényként, a „poperednicáf' zsúrkötényként említem.) Szabása egyszerű: a vászonanyag két darabja hosszában félig összevarrt. Mielőtt az asszony felveszi félbehajtja és körbetekeri vele a testét úgy, hogy a két hímzett fél takarja az oldalát, az összevarrt fél pedig a hátát. Emellett csak egy kis rés marad elől, amelyet másféle kötény (zsúrkötény) takar. A kötények különbözőek, de mindig sokszínűek, hosszanti és keresztcsíkosak, sakktáblára emlékeztetnek. A kötények a kozák időkben voltak a legnépszerűbbek, amikor az ukrán népviselet a legszebb és leggazdagabb volt. A kötény anyagához selymet, gyapjút, ezüst valamint arany cérnákat is felhasználtak. A „pláhtá" elengedhetetlen tartozéka a zsúrkötény, melyet tarka gyapjúból varrnak. A zsúrkötény alsó részét hímzéssel vagy keresztben varrt szalagokkal díszítik. A zsúrkötény színe a pláhtáéval harmonizál. Lehetnek pirosak, kékek, zöldek és fehérek. Mindhárom kötényt egy kötővel kötik át. A női kötők és a férfi övek szőttek vagy fonottak.
A legalapvetőbb női lábbeli a szattyáncsizma. A legkedveltebbek a piros szattyánok voltak, amelyeket vasárnap és ünnepnapokon viseltek az ünnepnapi ruházat részeként. A csizmák mellett használatban voltak még a női cipők, melyeket nemcsak színes bőrből, hanem erős és arany mintával hímzett értékes brokátból is készítettek. A női cipőket főként fiatal lányok viselték, a szattyánokat a férjezett asszonyok.
A férfi ing. Az ősszlávok, akik a mai Ukrajna területén éltek, hosszú, térdig vagy térd alattig érő fehér vászoninget viseltek, mindig kitűrve. Az alacsony ingnyak erősen összehúzott, kivágással a mell közepén. Az ingujjak a csuklónál összehúzottak. Az ingnyak szürke és fekete vagy kék és piros cérnával volt kivarrva. Az ingujjak vége szintén mintás, de másképpen mint az ingnyak.
Réges-régen Ukrajnában kétféle nadrág létezett: a szűk és a buggyos. A férfiak is hordtak csizmát. A 10. és 11. századi festményeken Szvjatoszláv, Borisz és Jaroszláv hercegeket a SzapszoHerecki templom freskóin színes, keskeny és erősen felálló végű csizmákban ábrázolják. A csizmákon kívül, fölfelé hajlított talpból és a lábtőnél összehúzó faháncsból, madzagból vagy szíjból álló bőr lábbelit is hordtak. A cipők szintén a régi szláv lábbelik közé tartoznak.
A tél nem szeret tréfálni Ukrajnában, ezért az itt élők irhabundát varrtak maguknak. Volt könynyebb öltözék is, a bekecs, amely a román mellkas szóból ered. A bekecs rövid, ujj nélküli irhamellény, amelyet csodálatos, különböző színű, gyapjú vagy selyem cérnákkal hímeznek. Az irhabunda ugyancsak régi ukrán viselet.
A zsupán a kozák idők tipikus viselete, amelyből sajnos nagyon kevés maradt meg.
| |