| |
A 11.-12. század a fejedelmek koraként vonult be Ukrajna történelmébe. Az ukrán állam egyik első alapítója a kijevi Oleg fejedelem volt. Olga fejedelemasszonyt úgy emlegetik a krónikák, mint bölcs uralkodót. Tiszteletére 1997-ben Ukrajna elnöke érdemrendet alapított „Olga fejedelemasszony" néven. Szvjatoszlav fejedelemnek köszönhetően szilárdultak meg a gazdasági és kulturális kapcsolatok a Kijevi Fejedelemség és Bulgária illetve Bizánc között. Fia, Nagy Vladimír fejedelem neve pedig azáltal vált híressé, hogy sikerült egyesítenie csaknem az összes keleti szláv törzset és megalakítania a nagy kijevi államot, mely 988-ban az ő uralkodása alatt vette fel a kereszténységet. Nagy tisztelettel említik a krónikák az olyan kijevi fejedelmek nevét is, mint Bölcs Jaroszláv, aki Európa egyik leghatalmasabb uralkodója volt, Vladimír Monomah, akit az Intelmek gyermekeknek című írás szerzőjeként tartunk számon és Jarószláv Oszmomiszl, akinek az uralkodása alatt tolódott ki a Halics-Volinyi Fejedelemség déli határa egészen a Dunáig, amikor baráti kapcsolatok létesültek Magyarországgal és Németországgal.
A mai Ukrajna területén létrejött állam alapításának kezdeti eseményeiről, azok szereplőiről több régi krónika is szól: a Nesztor-féle krónikagyűjtemény, az Oskrónika, a Laurentiusz-krónika, a halics-volinyi krónikák stb. A fejedelmek kora volt az az időszak, amikor megszületett a Ruszka Pravda nevet viselő törvénykönyv, ekkor íródott az ismeretlen szerző híressé vált műve, az Ének Igor hadáról című hősköltemény. Úgy tartják, hogy Ukrajna egyik első írója Ilarion metropolita volt. Kiril Turovzskij püspök, Nesztor szerzetes, Teodoszij Pecserszkij és Danilo Zatocsnik lelkészek tankönyveket és szentbeszédeket írtak. Ukrajna területén az első nyomdát Ivan Fedorovics hozta létre Lvovban 1574-ben. Az általa kinyomtatott első könyv az Apostol címet viselte.
Konsztantin Oszlrozkij fejedelem közreműködésével nyomtatták ki az első teljes Bibliát.
Az ukrán földek a 13-14. században a tatárok kegyetlen uralma alatt álltak, majd sokáig a litván állam fennhatósága alá tartoztak. Az idegen elnyomás ahhoz vezetett, hogy Ukrajna területén különleges katonai alakulatok, úgynevezett kozák ezredek jöttek létre, melyekben demokratikus rend és törvények uralkodtak. Hosszú és bonyolult időszak volt az ukrán történelemnek az a szakasza, amit a kozákok és hetymanok korának neveztek el (16-18. század). E kor legnevezetesebb személyei Visneveckij fejedelem, Petro Szahajdasnij, Bohdan Hmelnickij, Ivan Mazepa és Pilip Őrlik hetymanok. A vajdának is nevezett Dmitro Visneveckij alapította a Zaporozsjei Szicset, egy kozák erődöt a Dnyeper partján, mely védelmül szolgált a tatárok és törökök betörései ellen. Bohdan Hmelnickij hetyman vezetésével a kozák hadsereg függetlenségi harcba kezdett a lengyelekkel és a moszkovitákkal. A moszkvai cárral végül megkötött perejaszlavi béke következtében korlátozódott Ukrajna függetlensége. Ivan Mazepa hetyman az orosz-svéd háborúban a svédek oldalára állt abban a reményben, hogy a svéd győzelem után Ukrajna felszabadulhat a moszkvai uralom alól. Nagy ukrán hazafiként vált ismertté Pilip Őrlik hetyman, aki Európában talán elsőként állította össze saját államának alkotmányát. Őrlik alkotmánya a mai napig a demokratikus törvények példája.
1715-ben II. Katalin orosz cárnő eltörölte a hetymanságot, a kozák rendszert, és Ukrajna Oroszország egyik tartományává vált. A megszállók elleni harc, mely ekkor sem maradt abba, leginkább a hajdamákok fegyveres felkeléseiben nyilvánult meg. Vezetőik többek között Maxim Zaliznyak és Ivan Honta voltak. Az eloroszosítás és az elnyomás hosszú évei alatt is sikerült megőrizni Ukrajnában az anyanyelvet, a kultúrát, a népszokásokat és szertartásokat. Régóta élő népköltészeti műfajok a bilinák, a szertartási és históriás énekek, a mesék, szólások és közmondások. A bilinák a fejedelmek korának hősi jellegű elbeszélő énekei. Közülük a leghíresebbek a MikulaSzeljaninovicsról, a Volgáról (Oleg fejedelemről és Olga fejedelemasszonyról) és az Uja Muromecről szólók. A mese egyike a legősibb népköltészeti műfajoknak. Nemzedékről nemzedékre öröklődnek az igazságról és hazugságról, a Kozsumjákról, a Kotihoroskóról (Gurulj borsócska), a Szolovej-Razbojnikról (Fülemülerabló) stb. szóló mesék. Nagy szolgálatot tett e mesék megőrzésében és feljegyzésében Pontelejmon Kulis, Borisz Hricsenko, Ivan Franko, Leszja Ukrainka, Pavlo Csubinszkij.
A szertartási énekek még jóval a kereszténység megjelenése előtt keletkeztek. Ezeket meghatározott munkák és tevékenységek végzése közben adták elő. A szertartási énekek közé sorolhatjuk a téli koledákat (betlehemes énekeket), a vesznyánkákat (tavaszköszöntő dalokat), a scsedrivkákat (a bőkezűségre, adakozásra, jótéteményre felszólító énekeket), a Szent Iván-napi énekeket. Szent Iván (Keresztelő Szent János) napján máglyát gyújtanak, körtáncot táncolnak, énekelnek, máglyát ugranak és a lányok varázsolnak.
Az ukrán írásbeliség régóta kifejezetten egyházi jellegű, aminek az az oka, hogy a kereszténység elterjedése óta az oktatás központjaivá a templomok, a kolostorok váltak. Az Ukrajnába érkezett legrégebbi könyvek közül az osztromirovi evangéliumot (11. század eleje) említhetjük. Az ószövetségi zsoltárokat élő, beszélt nyelvre Pantelejmon Kulis, Tarasz Sevcsenko, Markiján Saskevics fordították le különböző korokban.
A népi játékokat a népszokások egyik hagyományos fajtájaként tartjuk számon. Ezek a játékok a legrégebbi korokból ismertek. Néhány példa:
Kaleta: ezt a vidám játékot egy decemberi estén, Szent András napján játsszák. Fiúk és lányok gyűlnek össze egy tágas házban. Mindenekelőtt sütnek egy kemény, lyukas kalácsot, amit a plafonra akasztanak úgy, hogy húzogatni lehessen a madzagot, és ezáltal a kaleta le-fel mozgatható legyen. A kalács = kaleta mellé egy őrszem áll: Kaletinszkij úr. A játékosok feladata, hogy felugorva a szájukkal kapják el a kaletát. Előtte azonban ki kell bírniuk Kaletinszkij összes tréfáját és viccét nevetés nélkül. Ha végül felugrik valaki és nem kapja el szájával a kalácsot, Kaletinszkij koromba mártott vesszővel kezdi el ütni őt.
Szintén András-napi szokás, hogy a lányok varázsolni szoktak, amihez először is balabuskákat: kerek süteményeket sütnek. Ahhoz azonban, hogy a varázslás sikeres legyen, a hiedelem szerint a sütéshez való vizet szájban kell hordani egyenesen a kútról. Itt aztán egy vidám játék kezdődik. A fiúk lesik a lányokat a kútnál, és amikor azok vízzel a szájukban a ház felé igyekeznek, a fiúk előfutnak és mindenféle tréfákkal próbálják megnevettetni őket, hogy a lányok ne bírják tovább szájukban tartani a vizet. A játék addig tart, amíg a két fél meg nem egyezik abban, hogy közösen fognak vacsorázni.
Telente egész Ukrajnában elterjedt népszokás a tréfás jelmezek viselése: boszorkánynak, ördögnek, kecskének, medvének, macskának öltöznek be, és így szórakoznak a faluban a szomszédaikkal.
Az efféle móka karácsonykor és malenka ünnepén (szilveszter, Szent Melánia napja) dívott.
Tavaszi és nyári napokon a fiatalok egy kapu nevű játékot játszottak. Egy csoport fiú megfogva egymás kezét jelképes kaput formál, amin nem engedik át a lányokat. Amikor felemelik a kezüket, a lányok sorra átbújnak ezen a kapun, majd hirtelen leengedik a kezüket és így valaki a lányok közül foglyul esik. A játékot addig játsszák, amíg végül minden lánynak sikerül átjutni a kapun.
Ukrajnaszerte elterjedt játék a sum, egy körtánc, amit lányok járnak. A kisiskolás fiúk között gyakori a kozák és a rabló nevű játék, az oszlop, amikor egymás vállára állnak, a bújócska, labdázás és egy, a felnőttek kuglizásához hasonló játék.
A 18. század második felében az orosz területi terjeszkedés és a közélet eloroszosításának hatására Ukrajnában egyre inkább nő a nemzeti kultúra, a szülőföld története iránti érdeklődés. Beköszönt Ukrajna újjászületésének korszaka. A nemzetnek és az államnak ez a reneszánsza a hetymanscsina demokratikus és szabadságszerető hagyományaira támaszkodott. Az irodalomban és a művészetekben a Nyugat hatására (itt mindenekelőtt az 1789-es francia forradalmat kell említenünk) a klasszicizmust mint irányzatot a szentimentalizmus és a romantika váltja fel, amit az is mutat, hogy különleges figyelemmel fordulnak az egyszerű, hétköznapi emberek élete felé, érdeklődni kezdenek a népköltészet iránt. Ivan Kotljarevszkij szorgalmazta elsőként, hogy a művek ukrán nyelven íródjanak, és így jelenjenek meg nyomtatásban is. Ez kétségtelenül történelmi érdeme. Első követői Petro Hulak-Artemovszkij szatirikus költő. ..az ukrán költészet atyja" (Dorosenko történész nevezte így), Hrihorij Kvitka-Osznovjanenko és Jevhen Hrebisja meseköltő voltak. 1798-ban Kotljarevszkij kiadta Aeneis című híres szatirikus költeményét, huszonegy évvel később pedig először került színpadra a Natalka-Poltavka című darabja. Műveiben Kotljarevszkij ragyogóan, a rá jellemző sajátos humorú szójátékokkal rajzolta meg a népi élet jellegzetes képeit. NyugatUkrajnában az első népnyelven írt mű a Dnyeszteri ruszálka című gyűjtemény volt, melyet 1837-ben adtak ki Budapesten. E mű szerzői Markiján Saskevics lelkész és barátai, Ivan Vahilevics és Jakiv Holováckij (az orosz hármas) voltak.
Es mindez csak a kezdeteket jelentette. Tarasz Sevcsenko volt az, aki Dorozsenko történész szavaival élve „első helyen állt az akkori ukrán írók között, és új, korszakot nyitott irodalmunk történetében ". Sevcsenko, az egykori, barátai által kiváltott jobbágy nem csak felülmúlhatatlan ukrán költővé-hazafivá válik, hanem egy szabad, független demokratikus Ukrajna prófétájává is. Amellett, hogy bátran, férfiasan viselte a cári üldöztetéseket, száműzetést, katonaságot, Sevcsenko indulatokat felkavaró költeményeket írt és csodálatos képeket festett, mivel tehetsége volt a képzőművészetekhez is. 1840-ben látott napvilágot/4 kobzos című verseskötete, amit ma is ereklyeként őriznek minden ukrán házban, minden ukrán családban. Sevcsenko leghíresebb művei közül említsünk meg néhányat: Hajdamákok, Kiásott sír, A nagy pince, Hamalija, Kaukázus, Alom, Katerina, A béreslány, Gondolatok, Végrendelet.
Tarasz Sevcsenko 1861-ben bekövetkezett halála után az ukrán irodalom legjelentősebb alakjai Pantelejmon Kulis, Marko Vovcsok, Jurij Fegykoovics, Leonyid Hlibov, Sztepan Rudanszkij voltak.
Kulis történelmi témájú műveivel, mint például a Fekete tanács című elbeszélés, a Petro Szahajdacsnij és az Ukrajna című költemény, Marko Vovcsok a jobbágyfalu életéről szóló elbeszéléséveivel, Rudanszkij verseinek humorával és történelmi témájú költeményeivel, Fegykovics mint a legkiemelkedőbb ukrán lírikus, a történelmi novellák mestere, Hlibov mint meseköltő vált ismertté. Valujev cári miniszter 1803-as rendelete és //. Sándor orosz cár emszkij parancsa 1876-ban Ukrajnában megtiltotta az ukrán nyelv használatát. Az ukrán reneszánsszal azonban a moszkvai hatalom már nem volt képes leszámolni. Sevcsenko bátor fellépése a cári önkényuralom ellen lelkesítőleg hatott, és világos útmutatásul szolgált a haladó ukrán értelmiség számára. Az ukrán irodalmat Ivan Necsuj-Levickij, Mirnij, Mihajlo Kocjubinszkij, Szemen Sztefanik, Szidor Verobkevics, Marko Cseremsina, Olga Kobiljanszka munkássága emelte új csúcsokra. Marko Kropivnickij, Opanasz Szakszahanszkij, Ivan Tobilevics, Mihajlo Sztarickij, Marija Zanykovecka íróknak és Mikola Liszenko zeneszerzőnek köszönhetően lendületes fejlődésnek indul az ukrán színház is.
Mihajlo Hursevszkij, Mikola Kosztomarov, Mihajlo Drahomanov, Volodimir Antonovics, Ivan Ohijenko. Dmitro Doncov, Szerhij Jefremov könyveket írnak Ukrajna történetéről. Pavlo Csubinszkij néprajzkutató megírja a Még nem halt meg Ukrajna... kezdetű ukrán himnusz szövegét. Dmitro Javornickij kiadja az ukrán kozákságról szóló monumentális munkáját. Borisz Hricsenko befejezi négykötetes ukrán szótárát. Olekszandr Potebnya nyelvész fontos tudományos kutatásokat végez.
A Sevcsenko utáni hazai irodalmi fejlődés legkiemelkedőbb eredményeit Ukrajna mégis Ivan Frankónak és Leszja Ukrajinkának köszönheti.
Ivan Franko munkássága rendkívül sokrétű. Lírai, prózai és drámai művek, publicisztika, történelmi és néprajzi munkák, műfordítások, folyóirat-szerkesztés, közéleti, politikai tevékenység jellemzi. Franko legismertebb művei közül mindenekelőtt a Mojszej című allegorikus költeményét, A csúcsokról és a mélyből, A bánat napjai, Régi és új, Az elszáradt levél című köteteit, a Zahar Berkut és a Boriszlav nevet című kisregényeit, valamint a Ripnik és a Munkán című elbeszéléseit kell megemlítenünk.
Leszja Ukrajinka (Larisza Koszacs-Kvitka) mély és kifinomult költészetével tűnt ki. Mivel anyanyelvén kívül oroszul, franciául, németül, angolul, spanyolul, görögül és latinul is tudott, az ukrán irodalom történetébe „európai mércével mérve is jelentős író "-ként került be. Legfontosabb művei közül megemlíthetjük az Erdei ének című gyönyörű, fantasztikus témájú drámai költeményét, a Régi mese, a Vízitündér, a Róbert Brjusz és A hold legendája című költeményeit, a Kőúr és a Kék rózsa című drámáit, valamint A katakombáknál és a Három perc című dialógusait. Leszja Ukrajinka munkásságáról Ivan Franko a következőket írta: „Sevcsenko óta Ukrajna nem hallott ilyen erőteljes és forró lírai szót..."
Századunk húszas éveiben Ukrajnában is bevezetik az úgynevezett szovjet hatalmat. Ukrajna függetlenségének eszméjével végképp leszámolnak. Hosszú évtizedeken keresztül - egészen a Szovjetunió széthullásáig és a független Ukrajna 199l-es kikiáltásáig - folyik az ukrán nemzeti kultúra és vallás módszeres pusztítása. Csak a rendszer által mesterségesen gerjesztett 1932-33-as éhínség következtében hatmillió ember halt éhen Ukrajnában. Koncentrációs táborokban és fegyházakban híres tudósok, művészek, papok ezrei vesztették életüket, kivégezték Leszja Kurbasz ismert rendezőt, Matvij Javorszkij történészt, Vaszil Sztusz Mikola Kulis, Vaszil Szimonenko írókat. Megjárták a sztálini börtönök poklait Joszip Szipij bíboros, Ivan Bahrjanij és Osztap Visnya írók, mai közéleti személyiségek, Vjacseszlav Csornovil, Levko Lukjanenko és Jevhen Pronyuk parlamenti képviselők is. Szerhij Efremov, Mikola Hvilovij, Hrihir Tyutyunnik, Todosz Oszmaska, Jevhen Maianyuk, Jevhen Pljuzsnik író és politikus, Olekszandr. Dovzsenko dramaturg, Mihajlo Hrusevszkij tehetséges történész tapasztalhatta meg az üldöztetés kínjait. Oreszt Szubtelnij kortárs történész szerint a húszas években alkotó 240 ukrán író közül a terror nyomán csupán 40 maradt életben, a 85 nyelvész kutató közül 62 vált a rendszer áldozatává. Az ukrán irodalom, művészet, tudomány mégis túlélte mindezeket. A szovjet hatalom előtti idők és a szovjet rendszer leghíresebb írói Maxim Rilszij Pavlo Ticisna, Volodimir Szoszjura, Mikola Bazsan, Bohdan-Ihor Antonics, Mikola Zerov, Mihajlo Draj-Hmara, Olesz Honcsar, Ivan Dzjuba, Jurij Janovszkij, Petro Pancs, Ivan Kandiba, Jevhen Malanjuk és mások.
Hat év telt el a független Ukrajna kikiáltása óta. Ukrán hazafiak százezreit rehabilitálták haláluk után. Legyőzve az akadályokat és nehézségeket az ukrán irodalom, művészet és tudomány új nevek által szerez magának híveket szerte a világban.
| |