Bodáné Pálok Judit

A kisebbségek és a kisebbségi törvény*

Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a hosszas jogszabály-előkészítés eredményeként, az abban résztvevők (állami szervek, kisebbségi szervezetek, parlamenti pártok képviselői, szakértői) kompromisszumkészségének is jeleként az Országgyűlés 1993. július 7-én elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt.

Elmondható, hogy mindenki a legjobb megoldásokat kereste, de a résztvevők sokszínű érdekstruktúrájából következően természetesen a törvényben szereplő megoldások nem lehetnek mindenki számára maradéktalanul megfelelőek; mégis az a véleményem, hogy ez a törvény egészében a lehetséges jó kompromisszumos megoldásokat tartalmazza. Ez egy parlamentáris demokratikus keretek között megszületett törvény, minden erényével és esetleges hibájával együtt. Megítélésem szerint a jelenleg előttünk álló legfontosabb feladat a már elfogadott törvény szövegének értelmezése, amely annak gyakorlati meg­valósulását szolgálja. A végrehajtásra kell összpontosítanunk, amely a kisebbségek­nek is a legfontosabb érdeke.

Meggyőződésem, hogy a törvény megalkotásával az egész társadalom kapott megfe­lelőjogi eszközt a nemzeti vagy etnikai konfliktusok megelőzésére, kezelésére, feloldá­sára. A törvény szabályozásának tárgya ugyanis a kisebbségek jogainak deklarálá­sán és érvényesülésük biztosításán túl a kisebbségek és a többség egymáshoz való viszonyának és a kisebbségek egymáshoz való viszonyának rendezése. Termé­szetesen a törvény hatásai csak a végrehajtás során fognak kiderülni, szükségességét a mindennapok fogják igazolni.

A törvény hatályosulása komoly, hosszú, türelmes tanulási folyamatot igényel, és sok aprólékos, pontos, folyamatos munkát. Egyébként is minden új törvény megismerése, alkalmazása nagy feladat elé állítja az érintetteket, de a jogalkalmazókat is. Különösen így van ez e törvény esetében. Számos új, sajátos jogi megoldást, új minőségű jogokat, jogosítványokat tartalmaz, a hazai jogrendszerbe új jogintézményeket vezet be.

A törvénnyel kapcsolatos eddig kapott észrevételek két nagy csoportra oszthatók; egyrészt erősen felmerült a törvény szövegének a közérthetőség szempontjából való ismertetésének, magyarázatának, másrészt a törvényszövegből adódó jogalkalma­zási problémák megoldásának az igénye. A fórumokon elhangzottak és a bennünk felmerült kérdések megoldása, a végrehajtás pontos, jó megszervezése érdekében felvet­tük a kapcsolatot számos szaktárcával. Így különösen a Belügyminisztérium feladatkörét érintően a kisebbségek önkormányzatainak új rendszere és azon hatósági jellegű több­letfeladatok vonatkozásában, melyek az anyakönyvezésben, illetve az egyes személyi okmányok kiállításának rendszerében várhatóan felmerülnek, valamint a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos kérdéseket illetően. Megkerestük továbbá a Pénzügyminisztériumot és a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot a törvényben szereplő' illetékességi körükbe tartozó kérdésekből adódó végrehajtási feladatok megtár­gyalása, illetve az egységes jogértelmezés érdekében is.

Hivatalunk a törvény hatályosulása érdekében - feladat- és hatásköréből adódóan - a kisebbségek, illetve a bennünk felmerülő kérdések, problémák továbbítására jogosult; s az illetékes szaktárcák feladatkörébe tartozó kérdésekben javaslattételt, szakmai vélemé­nyezést tehet, a végrehajtásban koordinációs tevékenységet láthat el.

Először is röviden vázolva szükségesnek tartom bemutatni a törvény legfontosabb alapelvét, célját. A törvény abból az alapelvből indul ki, hogy a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. Céljául tűzi ki, hogy a magyar történelem hagyományaiból kiindulva megteremtse azokat a jogi kereteket, amelyek lehetővé teszik és biztosítják a kisebbségek szabad identitásválasztása alapján az egyéni és közösségi jogaik érvényesülését, valamint a kisebbségi lét megéléséhez szükséges intézményes alapokat.

A törvény 1993. október 20-án lépett hatályba. Ezen általános hatálybaléptető rendelkezés két kivétellel érvényesül. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok ország­gyűlési biztosára vonatkozó szabályok hatálybalépéséről külön törvény fog rendelkezni, illetve kivétel a kisebbségi törvény 64. § (2) bekezdése.

A törvény hatályát - hatálybalépésekor - a nemzeti és etnikai kisebbségre vonatkozó definíció (1. §) és a Magyar Köztársaság által honos népcsoportonként elismert közös­ségek (61. §) együttes értelmezése adja.

Ezen tanulmányomban nem kívánom ismertetni azokat a törvényben biztosított jogo­kat, amelyekkel kapcsolatos jogértelmezési problémák eddig a kisebbségek részéről nem merültek fel. Ezek köréből - a teljesség igénye nélkül -megemlítem az európai mércével is mérve rendkívül előremutató megoldásnak tartott definíciót - amely megfelel a nemzetközi vita legvégső állásának. Azt a pozitívumot, hogy a törvény megjelöli, mely népcsoportokat ismer el a magyar állam a törvény jogalanyának és azt, hogy lehetőség van - megfelelő jogi eljárással - ezer állampolgár kezdeményezésével a kisebbségi státusz elnyerésére. A szabad identitásválasztás elve elsőként került egy ilyen típusú törvénybe. A kisebbségek egyéni és közösségi jogait rögzítő fejezetek a jogok megfelelő felsorolását tartalmazzák, hangsúlyozom, hogy a közösségi jogok nem nyertek még nemzetközi szintű elismerést.

A végrehajtásból eredő feladatok közül elsőként a törvénynek az egyéni kisebbségi jogok fejezete 12. §-ában foglaltak hatályosulásából adódóakat emelem ki. E szakasz értelmében a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásában, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anya-könyveztetéséhez és annak - jogszabályban meghatározott keretek között - hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez. A nem latin írásmóddal történő bejegyzés esetén kötelező a fonetikus, latinbetűs írásmód egyidejű alkalmazása is.

Tudjuk, hogy a törvény - néhány kivételként megfogalmazott szabálytól eltekintve -a kihirdetését követő 90 napon, azaz 1993. október 20-án lép hatályba. Ebből követke­zően az említett rendelkezések hatályosulásáról a Belügyminisztérium illetékesei gon­doskodnak. Jelzéseink alapján a Belügyminisztérium kezdeményezte - figyelemmel a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény által támasztott követelményekre - az okmányvédelmi követelmények­nek megfelelő anyakönyvek és anyakönyvi kivonatok gyártását.

A kisebbségi törvény 61. § (1) bekezdésében felsorolt bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán kisebbséghez tartozó személyek kérhetik az anyanyelvük szerinti anyakönyvezést. A születési, házassági és halotti anyakönyvekbe - ilyen irányú kérelemre - a kisebbsé­gekhez tartozó személy saját, valamint gyermeke családi és utónevét anyanyelvének szabályai szerint jegyzik be. Ha a bejegyzés nem latin írásmóddal történik, azzal együtt fonetikusan a latin írásmódot is alkalmazni kell. Kérelem esetén lehetőség van arra is, hogy az anyakönyvezés kiállítása két nyelven történjen. Ebben az esetben a kisebbséghez tartozó személy nevének anyanyelvén történt anyakönyvezése mellett az anyakönyvi bejegyzések és anyakönyvi kivonatok megfelelő rovataiba a magyar nyelvű bejegyzés is egyidejűleg feltüntetendő.

A Belügyminisztérium az anyakönyvvezető munkájának elősegítése érdekében gon­doskodik arról, hogy - a törvény hatálybalépését követően - a köztársasági megbízott hivatalában, területi hivatalában, illetve megyei, fővárosi közigazgatási hivatalban az új, a kisebbségi anyanyelvi igényeket is kielégítő anyakönyvi kivonatok rendelkezésre álljanak.

A következőkben a törvény alkalmazása során a kisebbségi szervezetek képviselői által is egyik legjobban érdeklődésre számot tartó fejezet „A kisebbségek önkormányzatai"-nak bemutatását kísérlem meg.**

A jogalkotók szándékát az új jogintézmény bevezetésével az motiválta, hogy olyan megoldást találjanak, amely a kisebbségi önszerveződés magas fokát lehetővé teszi és azt, hogy ahogyan az ő életük szerves része a magyar társadalomnak, szervezeteik is integráns részét képezik a magyar közigazgatásnak.

Minderre figyelemmel a települési önkormányzati rendszerbe integrált, a törvény­ben meghatározott önálló feladat- és hatáskörökkel rendelkező helyi kisebbségi önkormányzatok útján kívánja biztosítani a törvény, hogy a kisebbségi jogok a helyi közügyek intézésével együtt érvényesüljenek.

A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1994. szeptember 30-i ülésnapján elfogad­ta a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítását. A módosított törvény -egyéb, a kisebbségekre vonatkozó sajátos rendelkezései mellett - külön fejezetben (X/A fejezet) foglalkozik a kisebbségi önkormányzatokkal.

Kimondja, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit a kisebbségi törvény alapján létrejött helyi kisebbségi önkormányzat működésére az említett fejezet­ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Ezek a szabályok egyrészt értelmezik a kisebbségi törvénynek a kisebbségi önkor­mányzatokra vonatkozó rendelkezéseit, másrészt a helyi kisebbségi önkormányzatok egységes működése, az egységes jogalkalmazás érdekében további kiegészítő szabályo­kat vezetnek be.

A nemzeti és etnikai kisebbségek önkormányzatainak létesítése, működtetése feltéte­lezi, hogy a nemzeti és etnikai kisebbség az identitástudatának megőrzésére, érdekei szerinti kifejezésére saját nemzeti vagy etnikai kisebbségi jelöltet állít és arra szavaz a helyi önkormányzati választásokon.

A kisebbségi törvény az egyes kisebbségek számára három helyi szintű önkormány­zati forma létrehozását teszi lehetővé vagylagos jelleggel; a kisebbségi települési önkormányzatot, vagy a közvetett módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatot, vagy a közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatot. Ennek megalakítá­sát jogosultságként, lehetőségként fogalmazza meg, az érintettek döntésére bízva, hogy kívánnak-e vele élni.

Az 1994. évi önkormányzati választások eredményeképpen, ha a települési önkor­mányzat képviselő-testületének több mint a felét egy adott kisebbség jelöltjeként válasz­tották meg, ily módon jogosultak lesznek arra, hogy ezt a többséget az önkormányzat elnevezésében is kifejezzék, az önkormányzatot kisebbségi települési önkormányzattá nyilváníthassák.

A helyi kisebbségi települési önkormányzattá nyilvánításhoz a kisebbségi képviselők több mint a felének igen szavazata is szükséges.

A törvény lehetőséget nyújt arra is, hogy ha az önkormányzati testület képviselőinek legalább 30 százalékát egyazon kisebbség jelöltjeként választották meg, e képviselők kisebbségeként legalább 3 fős helyi kisebbségi önkormányzatot alakíthatnak. Az ebben való döntést tehát a feltételek megléte esetén, az érintett kisebbségi képviselőkre bízza. Ez az úgynevezett közvetett módon létrejövő kisebbségi önkormányzat.

A harmadik helyi szintű kisebbségi önkormányzati formát, a közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatot a választópolgárok közvetlen választás útján, a kisebbségi törvény 64. § (2) bekezdésének, illetve a helyi önkormányzati képvi­selők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXII. törvény (Megjelent: Magyar Közlöny 1994. évi 98. szám I. kötet) rendelkezéseinek megfelelően hozhatják létre. A közvetlen módon létrejövő helyi ki­sebbségi önkormányzati testület tagjainak létszáma 1300 vagy annál kevesebb lakosú településen 3 fő, 1300 lakos feletti településen - beleértve a fővárosi kerületet is - 5 fő, a fővárosban 9 fő. Az egyes kisebbségek községben, városban és a főváros kerületeiben hozhatják létre a kisebbségi önkormányzatok valamely formáját. A fővárosban közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat alakítható.

Egy nemzeti vagy etnikai kisebbség egy településen csak egy kisebbségi önkor­mányzatot hozhat létre a következő sorrendben: kisebbségi települési önkormány­zatot, ennek hiányában közvetett módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányza­tot, illetve az előbbi kettő hiányában közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatot.

A települési önkormányzat képviselő-testülete alakuló ülésén dönt - a jogszabályi feltételek fennállása esetén - a kisebbségi önkormányzattá nyilvánításról, illetve a kisebbségi képviselők az alakuló üléstől számított három napon belül döntenek a közve­tett módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat megalakításáról. A közvetett módon létrejövő, illetve ennek hiányában a közvetlen módon megválasztott helyi kisebbségi önkormányzat testülete alakuló ülését a települési önkormányzat képviselő-testülete alakuló ülését követő tizenöt napon belül össze kell hívni.

Fontos szabály, hogy a közvetett és a közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatnak a törvényben biztosított feladat- és hatásköre között nincs kü­lönbség, így nem a jogállásukban, hanem létrehozásuk módjában jelentkezik az eltérés. Ebből következik a törvényben alkalmazott azon jogtechnikai megoldás, hogy ezt a két formát összefüggően helyi kisebbségi önkormányzatként jelöli meg.

Arra is tekintettel, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörei nem azonosak a települési önkormányzatok feladat- és hatásköreivel; a helyi kisebb­ségi önkormányzatok megalakítása nem jelentheti kettős közigazgatás kialakulását az adott településen. A helyi kisebbségi önkormányzat tagjai közül társadalmi megbí­zatású elnököt és az elnök helyettesítésére elnökhelyettest választ. A testület döntését határozati formában hozza.

A kisebbségi törvény hatálybelépésétől; 1993. október 20-tól kezdődően nemzeti és etnikai kisebbségi jelöltnek az tekinthető, akit az 1990. évi LXIV. törvény XI. fejezete alapján, 1990. évben a választási dokumentumok alapján megállapíthatóan „kisebbsé-gi"-ként jelöltek, s így is választották meg. Ennek feltétele, hogy kisebbségi jelöltnek ajánlották, e minőségét az ajánlóív megnyitásakor bejelentette, azt a szavazólapon feltüntették, megállapíthatóvá válik, hogy melyik kisebbséget képviseli és melyik volt a jelöltet állító kisebbségi szervezet. Ebből következik, hogy ahol a törvényben meghatá­rozott feltételek adottak és ilyen minőségükben választották meg a kisebbségi képvise­lőket, ott már az 1994. évi általános önkormányzati választásokat megelőzően is mód nyílik két helyi szintű önkormányzati forma: a kisebbségi települési és a közvetett módon létrehozható helyi kisebbségi önkormányzat megalakítására.

A kisebbségi önkormányzat jogi személy. A kisebbségi települési önkormányza­tok feladat- és hatáskörébe tartoznak a települési önkormányzatok részére a helyi önkormányzatokról szóló törvényben, valamint a kisebbségi törvényben biztosított feladat- és hatáskörök.

A kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete az ezen önkormányzatok részére a kisebbségi törvényben megállapított feladat- és hatáskörök gyakorlásával. A helyi kisebbségi önkormányzat (a közvetett és közvetlen módon létrehozható önkormányzat) saját hatáskörében - a települési önkor­mányzat rendeletében foglalt keretek között - határozza meg a helyi önkormányzatokról szóló törvényben szabályozottak szerint a települési önkormányzat vagyonán belül részére elkülönített vagyon használatát, költségvetését, zárszámadását, a települési ön­kormányzat által rendelkezésére bocsátott források felhasználását, jogszabályok keretei között a védett műemlékei és emlékhelyei körét, azok szabályait. A helyi kisebbségi önkormányzat saját hatáskörében határozza meg szervezeti és működési rendjét, nevét, jelképeit, kitüntetéseit, a kisebbség helyi ünnepeit.

A települési önkormányzat képviselő-testülete feladat- és hatáskörét - a hatósági, a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggő feladat- és hatáskörök, valamint a helyi önkor­mányzatokról szóló törvény 10. §-ában felsorolt hatáskörök kivételével - a helyi kisebb­ségi önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére átruházhatja.

A jogalkotók célja, a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörének sza­bályozásakor az volt, hogy az úgynevezett kisebbségspecifikus, a kisebbségeket leginkább érintő ügyekben kapjanak erős jogosítványokat, hatékony érdekvédel­müket és az aktív kisebbségvédelmet elősegítendő.

Az érdekérvényesítés jogi eszközeit - amelyek akkor elég hatékonyak, ha azokat szakszerűen és célszerűen alkalmazzák - tartom elsődlegesen fontosnak a kisebbségi önkormányzatok hatáskörénél. Csak a legfontosabbakat említve, a kisebbségi települési önkormányzatokat és a helyi kisebbségi önkormányzatokat a kisebbségi törvény 26. §-a alapján megilleti a tájékoztatáskérés joga, a javaslattétel joga, az intézkedés kezde­ményezésijog, a kifogásolási jog, a kisebbségek helyzetét érintő bármely kérdésben, amely jogokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szerv veze­tőjével kapcsolatban érvényesíthetnek.

Alkotmányjogi szempontból jelentős az a rendelkezés, mely szerint a kisebbségi lakosságot e minőségében érintő települési önkormányzati rendelettel kapcsolatban, a kisebbségi törvényben megnevezett öt kiemelt kisebbségspecifikus területen (helyi mé­dia, helyi kultúra, helyi közoktatás, helyi hagyományápolás és a kollektív nyelvhasználat) a helyi kisebbségi önkormányzatnak egyetértési joga van. A települési önkormányzat képviselő-testülete ugyanis ezekben az esetekben rendeletét a helyi kisebbségi önkor­mányzat egyetértésével alkothatja meg.

A kisebbségi intézmények vezetőinek a kinevezéséhez - az egyetértési joggal bíró helyi kisebbségi önkormányzat hiányában - ki kell kérni az adott területen élő kisebbség helyi szószólójának, illetve ha azzal sem rendelkezik, az adott kisebbség helyi egyesüle­tének véleményét.

Több fórumon felmerült a kisebbségi törvény 28. §-ának értelmezhetősége, melynek alapján a települési önkormányzat által létrehozott polgármesteri hivatal - a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott módon - köteles a helyi kisebbségi önkor­mányzatok munkáját segíteni. Ennek módját és ezen belül a polgármester irányító, a jegyzővezetői tennivalóit, a segítő együttműködés, kapcsolattartás, feladatellátás rendjét - a helyi viszonyok tükrében, a helyi lehetőségek figyelembevételével - a települési önkormányzat képviselő-testületének szervezeti és működési szabályzatában kell tétele­sen meghatározni.

Ha a helyi kisebbségi önkormányzat kezdeményezi, a települési önkormányzat kép­viselő-testülete a helyi kisebbségi önkormányzat - előzőekben ismertetett, egyes szabá­lyozandó kérdésekre vonatkozó rendeletének kereteit - mely a kisebbségi önkormányzat önállóságát nem sértheti - a kezdeményezéstől számított 90 napon belül köteles elfogad­ni.

Az országos kisebbségi önkormányzatot a kisebbségi törvény szabályai szerint lehet létrehozni. Az önkormányzatot a kisebbségi elektorok választják meg. Elektori mandá­tumhoz az alábbi módokon lehet jutni; a már megalakult kisebbségi települési önkor­mányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok kisebbségi képviselői valamennyien elektorokként részt vehetnek az országos kisebbségi önkormányzat megválasztásában, részt vesz továbbá a választásban a szószóló. (Tudjuk, hogy egy kisebbség képviseletét a települési önkormányzatban szószóló csak akkor láthatja el, ha az általa képviselt kisebbségnek helyi kisebbségi önkormányzata nincs.) A törvényalkotók gondoltak arra is, hogy különböző okokra visszavezethetően (pl. az egyes kisebbségek geográfiai elhelyezkedésének jellemzői, illetve helyi kisebbségi önkormányzat megalakítására vo­natkozó szándék hiánya) egyes településeken nem alakul meg helyi kisebbségi önkor­mányzat. Annak érdekében, hogy az ott élő kisebbségek is érvényesíteni tudják befolyá­sukat az őket leginkább érintő döntések meghozatalában, vagy érdekeik minél teljesebb körben és magasabb szinten megjelenjenek, a törvény biztosítja, hogy azokon a telepü­léseken, ahol nem alakult meg helyi kisebbségi önkormányzat, a kisebbséghez tartozó választópolgárok közvetlenül is választhassanak elektorokat.

Elképzelhető, hogy a szóhasználat, az „elektor" megjelölés értelmezési problémákat vet fel, az értelmezést elősegítendő, tulajdonképpen az elektor nem más, mint küldött, de számtalan egyéb szinonimát is lehetne még találni, mint például ,,a delegátus" kifejezés.

Ezzel a jogtechnikai megoldással megvalósulhat a törvény egyik célja; nevezetesen annak biztosítása, hogy a szórványban élő kisebbségek, akik nem tudnak vagy nem akarnak helyi kisebbségi önkormányzatot alakítani, szintén érvényesíthessék kisebbségi közösségi jogaikat és részt vehessenek az országos kisebbségi önkormányzat létrehozásában. A választásokkal a demokratikus választási rendszer követelményeinek megfe­lelően biztosítottá válik az országos kisebbségi önkormányzatok legitimációja.

Alapvető szabály, hogy egy kisebbség csak egy országos önkormányzatot hozhat létre. Több nemzeti és etnikai kisebbség közös, társult országos önkormányzatot alakíthat. Az országos önkormányzat megszűnése esetén vagyonának további sorsára vonatkozó megoldási mód az országos önkormányzat működésének zavartalanságát biztosítja.

Az országos kisebbségi önkormányzat feladatainak és hatáskörének megállapítása annak szem előtt tartásával történt, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer megfele­lően tudjon élni a ráruházott jogosítványokkal. Az érdekképviselet és a kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatásának megteremtése érdekében kialakítható ki­sebbségi intézményrendszer határozza meg elsősorban tennivalóit.

Az országos kisebbségi önkormányzat képviseleti és érdekképviseleti szerv, ugyan­akkor az önkormányzat önállóan dönthet saját ügyeiben. A törvényi felsorolás a döntési jog gyakorlását tág körben teszi lehetővé, a döntési jog korlátjaként az egyébként is minden állampolgárra irányadó törvények keretei közötti joggyakorlást jelöli meg.

Fontos jogosítványuk az általuk képviselt kisebbségek kisebbségi oktatásának szakmai ellenőrzésében való közreműködés, továbbá a kisebbségi oktatás törzsanyagának kiala­kításában - a felsőoktatás kivételével - az egyetértési jog. Az országos önkormányzat jogosítványainak megfogalmazásánál-döntésijog, egyetértési jog, véleményezési jog, javaslattétel, a tájékoztatáskérés és a közreműködés joga stb. - fő szempont volt, hogy hatékonyan tudja képviselni saját kisebbségét a számukra legmeghatározóbb kér­désekben, területeken.

A törvény - a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglaltakhoz előremutalóan - megállapítja a kisebbségi törvény értelmében a kisebbségek által hasz­nált nyelvek körét, ezeket közösség összetartó tényezőként ismeri el.

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 68. § (2) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségeknek saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást.

A hazánkban élő kisebbségek kultúrája szerves részét képezi a magyarországi kultúrának. Össztársadalmi érdek ennek fennmaradása. A kisebbségek megmaradá­sának alapvető feltétele az anyanyelv elsajátítása, annak teljes értékű használata, amelyet az anyanyelven való tanulás alapoz meg. Mindenkinek alanyi joga, hogy anyanyelvét használja. Az alkotmányos alapelvből és ezen tételekből kiindulva fogalmazta meg a kisebbségi törvény a kisebbségi művelődési és oktatási önigazgatása fejezetében lévő szabályokat.

A magyarországi kisebbségek kötődése sajátos. Amikor kettős kötődésről beszélünk, az azt jelenti, hogy egyszerre kötődnek és lojálisak ahhoz az országhoz ahol élnek, ahol születtek és ugyanakkor kötődnek egy másik nemzethez, nyelvnemzethez és kultúrához is.

A nemzetiségi nevelő-oktató intézmények megalakulásával együtt megfogalmazták ezen intézmények feladatait, mint például a kisebbséghez tartozók anyanyelvének ered­ményes oktatása, a kisebbségek identitástudatának fejlesztése, a nemzetiségi nyelvi kultúra ápolása. A hazai nemzetiségi oktatás eddig még ezen céloknak nem tudott maradéktalanul megfelelni, helyzetét több tényező befolyásolta.

Egyrészt a II. világháború utáni események, másrészt az iparosításból következő, első pillantásra előnyös, a nagyobb komfort irányába mutató húzóerő, aminek ugyanakkor negatív következménye volt, hogy felbomlottak a hagyományosan paraszti kisebbségi települési és családi közösségek. Ismeretes, hogy a hazánkban élő kisebbségek többsé­gükben kistelepüléseken, szórványban laknak. A falvak társadalmi, gazdasági átalakulá­sával ezek a közösségek és településeik nyitottá váltak, mely a kisebbségek anyanyelv­használatát is egyre inkább háttérbe szorította. A vegyesházasság-kötések révén a családi kisebbségi nyelvhasználat lehetősége folyamatosan csökken.

A kisebbségeknél a normatív nyelv használata, birtoklása, tudása nem jellemző, annak elsajátítása feladat, visszaszerzése követelmény. Ennek megvalósulása érdekében tartal­maz a kisebbségi törvény, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény és a felsőok­tatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény rendelkezéseket.

A kisebbségek esetében alapvető meghatározó jegy a nyelv, a nyelvhez való kötődés. Mindez hatékonyan működő iskolarendszer létét teszi szükségessé. Ugyanak­kor látnunk kell azt is, hogy ajogi szabályozás elengedhetetlen, de nem elégséges feltétele a legnemesebb célok megvalósulásának sem. A törvényalkotók által kitűzött, a kisebb­ségek identitástudatának megőrzése és fejlesztése szempontjából rendkívül fontos célok eléréséhez a megfelelő állami, társadalmi segítség mellett szükséges a kisebbséghez tartozó személyek közreműködése is.

A kisebbségi törvény - tekintettel a kisebbségek oktatásának, illetve ennek szín­vonala kiemelt jelentőségére és hangsúlyozására - külön fejezetet szentel a kisebb­ségek művelődési és oktatási önigazgatásának.

A törvény ezen fejezetének szabályozása összhangban kellett hogy álljon a közokta­tásról és a felsőoktatásról szóló - az Országgyűlés által a kisebbségi törvénynél később, 1993. augusztus 12-én elfogadott-törvények rendelkezéseivel.

A kisebbségi törvény a kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatásával kap­csolatban a legfontosabb szabályokat tartalmazza és a végrehajtásban a jogalkal­mazókat és az érintetteket ezen rendelkezések mellett a közoktatásra és a felsőok­tatásra vonatkozó más jogszabályok rendelkezései igazítják el részleteiben.

A kisebbségi törvény 43. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy valamely kisebbséghez tartozó gyermek anyanyelvű, illetve anyanyelvi vagy magyar nyelvű oktatásban része­süljön. Az ebben való döntést a gyermek szülőjére vagy gondviselőjére bízza.

A közoktatásról szóló törvény 5. §-a kimondja, hogy az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és az oktatás nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók anyanyelvükön, illetve anyanyelvükön és magyarul részesülhetnek óvodai nevelésben, valamint iskolai neve­lésben és oktatásban. A törvény további rendelkezései értelmében a nevelés és oktatás kötelező tartalmi követelményeit a Nemzeti alaptanterv határozza meg, amely Tantervi alapelvekből és Tantervi követelményekből áll. A Tantervi alapelvek tartalmazzák többek között a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának elveit.

A kisebbségi törvény meghatározza azokat az oktatási szervezeti formákat (kisebbségi óvoda, iskola, iskolai osztály vagy csoport), amelyekben a kisebbség anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatása történhet. A megengedő, diszpozitív szabály, ugyanakkor kógens, kötelező érvényű rendelkezés a törvény azon szabálya, mely szerint magát ugyanazon kisebbséghez tartozónak valló nyolc tanuló szülőjének vagy törvényes képviselőjének kérése esetén - amennyiben például az oktatási intézmény fenntartója a települési önkormányzat - ezen önkormányzat kötelezettségévé teszi kisebbségi osztály vagy tanulócsoport indítását és működtetését.

A kisebbségi oktatás települési önkormányzat általi biztosítása esetén az ezzel járó többletköltséget az önkormányzat, esetlegesen állami fenntartású intézmény esetén az állam (például minisztérium) viseli.

A rendelkezés garanciális tartalma az, hogy e többletköltségek semmilyen körülmé­nyek között nem terhelhetik a gyermekek szüleit.

A kisebbségi törvény fontos alapelve, hogy a kisebbségi óvodában, iskolában, iskolai osztályban, vagy csoportban a kisebbségi népismeret, a kisebbség és anyaországa törté­nelmének tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését biztosítani kell. Ez szintén kogens, kötelező érvényű rendelkezés. Természetesen ennek megvaló­sulása megfelelő tankönyvek, oktatási segédanyagok és -eszközök meglétét feltételezi, s ily módon összhangban van a kisebbségi törvény 50. § (1) bekezdésével.

A helyi és a kisebbségi önkormányzatokat a kisebbségi oktatásra irányuló igények felmérésében és az oktatás megszervezésében együttműködési kötelezettség terheli, mely alapján pontosan fel kell mérniük a kisebbségek anyanyelvi, illetve anyanyelvű oktatására irányuló állampolgári igényeket.

A kisebbségi törvény állami feladatként határozza meg a kisebbségi anyanyelvű, anyanyelvi oktatásához a pedagógusképzés feltételeinek biztosítását. Ezen felül azonban igény szerint lehetőség van az érintett nyelven és nyelvet oktató vendégtanárok meghí­vására.

A kisebbségi törvény 48. § (1) bekezdése értelmében az adott kisebbséghez nem tartozó tanulók a kisebbségi oktatási intézménybe csak akkor vehetők fel, ha az érintett kisebbség körében valamennyi kisebbségi igény kielégítése után is marad még az oktatási intézményben szabad, betöltetlen férőhely. A kisebbségi oktatási intézmény vezetőjének mérlegelési lehetősége a kisebbséghez nem tartozó jelentkezők felvételével kapcsolatban akkor következik be, ha a felvételre jelentkezők közül a kisebbséghez tartozók száma nem éri el az adott intézmény férőhelyeinek a számát.

A magyar nyelv megismerése és elsajátítása a kisebbséghez tartozók gyermekeinek is érdeke, ezért a kisebbségi oktatás intézményeiben is biztosítani kell a magyar nyelv oktatását.

Az oktatás mellett a kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatásának egyik legfontosabb feltétele a közművelődési tevékenység folytatása. A törvény 49. §-a az intézmények létrehozására ad megfelelő útmutatást.

A kisebbségi törvény tartalmazza a kisebbségek nyelvhasználatára vonatkozó rendel­kezéseket is.

A törvény célja az is, hogy a kisebbségi jogok és a kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatása, megvalósulása pénzügyi feltételeinek kereteit is meghatározza. A szabályozás ezért többcsatornás finanszírozási rendszer pénzügyi feltételeit határozta meg.

A szabályozás alappillérei: a kisebbségek nevelés-oktatásához nyújtott kiegészítő normatív támogatás, a kisebbségi önkormányzatok, illetőleg szervezetek működé­sének biztosítása, támogatása, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alap (vagy Közala­pítvány), illetőleg alapítványok létrehozása, az országos - és amennyire erre szükség mutatkozik - a helyi kisebbségi önkormányzatok - állami kompenzációval - történő helyiség vagy helyiségrészhez juttatása, valamint az országos önkormányzatok részére az egyszeri vagyonjuttatás.

Új megoldás a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alap, illetve Közalapítvány, amely az Országgyűlés által a kisebbségek, illetőleg az érdekükben kifejtett tevékenység pénzügyi támogatására biztosított összegek kezelője lesz, és amely gondoskodik ezen összegek e törvényben meghatározott cél szerinti felhasználásáról. Elsősorban majd feladatfinanszí­rozásra szolgál.

Kuratóriumában a kisebbségi törvény alapján is biztosított lesz a kisebbségek többségi képviselete. A törvény meghatározza működésének fő elveit és a kuratórium összeállí­tásának rendjét.

A kisebbségek támogatására az Országgyűlés alapítványokat is létrehozhat azzal a feltétellel, hogy az állami költségvetés részaránya abban maximum 60 százalékot tehet ki.

A kisebbségek anyagi támogatása nem kizárólag állami feladat, a törvény kimondja, hogy hazai és külföldi szervezetek, alapítványok és magánszemélyek is közreműködhet­nek a kisebbségek anyagi támogatásában.

A kisebbségi önkormányzat vagyonára vonatkozó alapvető szabályok is - a Polgári Törvénykönyvvel és a települési önkormányzatok vagyonára vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel összhangban - meghatározásra kerültek.

A törvény külön rendelkezik azon vagyontárgyakról, amelyeket a kisebbségi önkor­mányzat használatába kell átadni - ezek a helyi önkormányzat tulajdonában lévő, de a kisebbségi önkormányzat illetékességi területén a feladat- és hatásköre ellátásához szükséges vagyontárgyak -, s külön rendelkezik azon vagyontárgyakról, amelyek a kisebbségi települési önkormányzat tulajdonát képezik.

A használati jogra, az átadási eljárás rendjére a helyi önkormányzatok vagyonával kapcsolatos rendelkezések általános szabályai az irányadóak, a tulajdonjogra pedig a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályai, azzal a korlátozással, hogy a kisebbségi önkormányzat csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben a felelőssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulása mértékét.

Az országos önkormányzatok működésének biztosítását szolgálja a törvény azon rendelkezése is, hogy az egyes országos önkormányzatok induló vagyonként meghatá­rozott nagyságú ingatlant, ingatlanrészt kapnak a helyileg illetékes települési önkor­mányzattól (állami kompenzációval). Ez fontos garanciája az országos kisebbségi önkor­mányzat feladatai elláthatóságának.

Fontos, hogy a törvény finanszírozási rendszerének működéséhez, végrehajtásához törvényi felhatalmazást kapott a Kormány a pénzügyi vonatkozású rendelkezésekre vonatkozóan a részletes szabályokkal kapcsolatos rendeletalkotásra.

Láttuk, hogy a kisebbségek helyi önkormányzatainak létrehozását a kisebbségi tör­vény szabályozza. Arra a kérdésre azonban a kisebbségi törvény IX. fejezete, a „záró rendelkezések", valamint az 1994. évi LXII. törvénnyel módosított 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról adnak választ, hogy miként választják meg a kisebbségi képviselőket, vonatkoznak-e rájuk speciális szabályok.

A módosított önkormányzati választójogi törvény (Övjt) szerint ugyanis a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzati képviselők jelölésére és választására a kisebbségi törvényt és az Övjt. rendelkezéseit az Övjt. XI. fejezetében foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel kell megfelelően alkalmazni. Ezeket a szabályokat először az 1994. évi általános önkormányzati választások során kell alkalmazni.

Arra nyílik lehetőség, hogy egy kisebbség (kisebbségi szervezet) elindítsa jelöltjeit az önkormányzati választáson, részt vegyen a pártok közötti versenyben, ugyanakkor lehe­tősége kínálkozik arra, hogy részt vegyen a kedvezményes kisebbségi mandátumhoz jutási küzdelemben.

Ebből eredően érdekében áll minden kisebbségnek, hogy az önkormányzati választá­sokkal egyidejűleg a közvetlen kisebbségi önkormányzat létrehozását is kezdeményezze tagjai útján, a törvényekben meghatározottak szerint.

A választójogi szabályokra vázlatosan kitérve, a közérthetőség kedvéért mindez a következőket jelenti:

A kisebbségi települési önkormányzat testületében a kisebbségi képviselőket ugyan­úgy kell megválasztani, ahogyan a települési önkormányzatok tagjait, azzal a különbség­gel, hogy ha a kisebbségi jelöltnek ajánlott személy e minőségét - az adott kisebbség megjelölésével - az ajánlóív megnyitásakor bejelenti, akkor azt az ajánlóíven, az aján­lólapon, valamint a szavazólapon fel kell tüntetni. A jelölt kívánságára a nevét a szavazólapnak a nemzeti vagy etnikai kisebbség anyanyelvén is tartalmaznia kell. E minőségük ez esetben a szavazólapon a nevük mellett fog szerepelni (például „XY - ... kisebbségi jelölt"). A részletes szabályokat a helyi önkormányzati képviselők és polgár­mesterek választásáról szóló módosított törvény tartalmazza.

A közvetett módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat testületének választási szabályai az előzőekben írtakkal megegyeznek.

A közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat testületének megválasz­tási módja az általános helyhatósági választások szabályaitól eltérő, külön szabályok szerint történik. Kiemelendő, hogy e testületi forma esetében csak a választási szabályok az eltérőek, a választás időpontja ugyanaz a nap, ami az általános helyhatósági választá­soké. Amíg viszont az általános választások időpontját a köztársasági elnök tűzi ki, addig ezt a választást - ugyanazon napra-a helyi választási bizottság, az érintett kisebbséghez tartozó választópolgárok kezdeményezésére írja ki.

Javaslom, hogy a kisebbségi törvény és a módosított Övjt. szabályait minden a kisebbségi önkormányzati formák valamelyikét létrehozni kívánó kisebbségi jelölt tüze­tesen tanulmányozza át, azért, hogy esélyeit legjobban felmérve eredményesen indulhas­son az 1994. évi általános önkormányzati választásokon.

Úgy gondolom, hogy a kisebbségi törvény megteremti a kisebbségi lét megélésének demokratikus jogállamhoz méltó intézményes alapjait. Természetesen a rendszer nem lehet tökéletes, de meggyőződésem, hogy az esetleges problémák nem az alapokban, hanem legfeljebb a részletszabályokban keresendők. Megítélésem szerint ezek feltárása és megoldása lehet a továbbiakban közös érdekünk.

* A tanulmány a törvény elfogadását követően, 1993.'október hónapjában készült. A nyomdai átfutási időt figyelembe véve, a kézirat megírását követően beérkezett legfontosabb változásokat átvezettem - az 1994. októberi állapotnak megfelelően - a pontos tájékoztatás érdekében. - A szerző.

** (Lásd: a helyi önkormányzatról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. LXIII. törvényt. [Megjelent: a Magyar Közlöny 1994. évi 98. szám I. kötetében.])