Choli Daróczi József

A magyarországi cigányok nyelvi, kulturális sajátosságai

A hallgatóság nagy része pedagógus, és engem mindig izgatott és most is izgat a társadalomnak e rétege. Ez a réteg vállalja a legfelelősségteljesebb munkát, és ez a munka van a legkevésbé megbecsülve, társadalmi és egyéb szempontból. Ezért érzem kellemes­nek, hogy beszélhetek tanárok előtt, még ha csak a saját területemről is. Ez ugyanis egyrészt az én szívfájdalmam, másrészt társadalmilag súlyos kérdés és probléma.

Ha általában kultúráról beszélünk, akkor nem kell elmondani, különösen nem a pedagógusoknak, hogy a kultúránál két tényező adott, a tárgyi kultúra és a szellemi kultúra. A cigányság esetében elsősorban tárgyi kultúráról beszélhetünk. A tárgyi kultú­rák nyilván megjelennek az ún. hagyományos, illetve klasszikus cigány foglalkozási formákban. Ez elsősorban fa- és fémművességet jelent.

A fémművességnél elsősorban a cigány kovácsokra gondolhatunk. Még ma is élnek Magyarországon is ún. szegkovácsok. Történelmi szempontból nagyon lényeges a cigány kovácsok tevékenysége Európában is, hiszen ha arra gondolunk, hogy a XIV-XV. században érték el Európát, tehát a XIII-XIV. században, ha a tevékenységüket össze­vetjük az európai kézművességgel, főleg a dél- és közép-kelet-, kelet-európai országok kézművességével, akkor képet alkothatunk arról, hogy mit jelentett például az indiai kultúrával rendelkező nép megjelenése, akik vándorlásuk során a perzsáktól óhatatlanul nemcsak a kultúra elemeit, hanem a fémmegmunkálás technológiáját is eltanulták. Ez természetes kellett hogy legyen, hiszen évtizedekig, évszázadokig éltek a perzsák között. Tehát nyilván hogy a cigányok Európába érkező' ősei nagyon fejlett kézművességgel rendelkeztek.

A kovácsokról általában nem kell különösebbet elmondani. A patkoló kovácstól a toldozó cigányig (edényjavító cigány) terjed ez a fogalom. De aki a Balkánon járt mostanában, Dalmáciában, a tengerparton, vagy Bulgáriában és Erdélyben is, tapasz­talhatta, hogy rézművesek az utcán dolgoznak, a klasszikus forma szerint. Egy kala­páccsal, doppó-üllővel, meg egy fogóval dolgoznak, csodálatos kézügyességük van.

A rostakészítőkről is lehet beszélni. Ők rostákat készítettek. A Néprajzi Múzeumben van egy csodálatos kiállítás, amely talán még ma is áll, és bemutatja tulajdonképpen a cigány kultúrát, a tárgyi kultúrát. A népviselettől egészen a kovácsokig. Az ismereteink egy része onnan származik. A másik nagy területe a cigány kézművességnek a faművesség. A velem egykorúak még emlékezhetnek rá, hogy a magyar paraszti társadalomban a két világháború között a cigány teknőkészítők igenis elismert mesteremberek voltak, és igenis szükség volt a termékeikre, az ún. sózóteknőket, a fakanalakat, a gyúró trokokat, teknőket készítették és ebből éltek, valamint egyéb fémművességből.

A szőttesekről szintén beszélni kell, amely szerintem nem eredeti, nem sínai, indiai, vagy perzsa eredetű foglalkozás. Elsősorban Európában, Dél-Európában eltanulták a cigányok, a brazil szőnyegszövésre kell például gondolni. Nincsenek sem írásos, sem tárgyi bizonyítékok arra, hogy a cigányok egyéb szőtteseket készítettek volna a Magyar­országon is ismert szőtteseken kívül.

A tárgyi kultúrához tartozik még a jóslás. Erről azt kell tudni, hogy a cigányok nem véletlenül voltak vándor iparosok. A cigány iparosok egyszerre voltak iparosok és kereskedők is. Nyilván hogy ez is hozzájárult az európai kóborláshoz. Direkt mondom úgy, hogy kóborlás, mert a cigányok nem telepedtek le. Hiszen egy-egy nagyobb területen, amikor megérkeztek Európába, „telítették" a piacot, elsősorban használati tárgyakkal, fatálakkal, fakanalakkal, a lovakat, ökröket megpatkolták, valamint az egyéb háztartási eszközöket elkészítették. Utána ott álltak, kovácsoltak ugyan, de nem volt felvevő piac. Mit csinált tehát a kompánia? Felkaptak az echós szekérre, és egy territó­riummal tovább vándoroltak. Ott megint megkeresték a maguk kis területét, ez lehetett egy város, vagy község, amelynek a közelében, a határán telepedtek le és amit a férfiak elkészítettek, azt a nők bevitték a városba, batyuban, vagy lepedőben, és cserekereske­delmet folytattak. Amikor nem volt meg a felvevő piac, mert megszűnt, vagy telítődött, az asszonyok jósoltak. Véleményem szerint ez szintén perzsa-indiai eredetű tulajdonság.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tapasztaltam ilyent, mert nagyanyám Nagyvárad környékének egyik híres jósnője volt. Abban az időben még a csendőrök is jártak hozzá. Tehát nem igaz az, hogy üldözésnek voltak kitéve egy-egy adott közösségen belül, ha nem kerültek konfliktushelyzetbe. A közösségnek megbecsült tagjai voltak. Nagyanyámat tisztelte az értelmiségi réteg és a polgárság is. Elsősorban az asszonyok és a lányok jártak hozzá jósoltatni. Ahogy emlékszem rá, igenis olyan dolgokat tudott, amit már a mai család többi tagja nem tud. Ma már csak eltanult jóslást tudnak végezni, ami nem lélektani jóslás. Márpedig ezek a régi cigányasszonyok olyan ismeretekkel rendel­keztek, ami elsősorban pszichológiai alapismereteket feltételezett. Ránézett egy asszony­ra, a szemébe, az arcába, és közben beszélt, hogy „mutassa nagyságos asszony a tenyerét". Közben azokat az apró rezdüléseket figyelte, amelyekből ma már tudjuk, hogy egy pszichológus igenis messzemenő következtetéseket tud levonni. Ennek alapján jósoltak az igazi cigány jósasszonyok. Azért sorolom mégis a tárgyi kultúrához, mert tenyérből, kártyából jósoltak.

A másik nagy területe a cigányságnak a vándorlások, kóborlások során... Vándorlásról beszélni azt jelenti, hogy egy adott irányban, egy adott cél érdekében az egész közösség - lásd magyar népvándorlás - elindul, és vagy birtokba vesz egy nagyobb területet, mint ahogy ezt a magyarok tették a Kárpát-medencével, vagy szétszóródik, megszűnik, felszívódik, asszimilálódik. A kóborlás ezzel szemben azt jelenti, hogy elérkezik egy területre, mondjuk a cigányság Ázsiából megérkezett Európába, nyilván Görögországba. Valószínűleg az eddigi ismeretek szerint nagy tömegben érkeztek meg. Az ázsiai, kis-ázsiai területek nagyon mozgalmasak voltak még a X-XI-XII. században, gondol­junk csak a mai perzsa államok kialakulására. Ezekben az évszázadokban alakultak ki, tehát elég mozgalmas élet volt itt. Hozzátartozott a fegyverkészítés is a kovácsmester­séghez. Erről is vannak emlékek a magyar történelemben.

Európába megérkezve tehát egy egészen más társadalmi szerkezettel találkozott a cigányság. Indiában valamelyik kaszthoz kellett hogy tartozzanak. A kasztrendszer, mint társadalmi formáció teljesen eltér még ma is az európai társadalom szerkezetétől. Azt tapasztalta a cigány, hogy a magyar társadalom kisebb közösségekre tagolódik. Falukö­zösségekre például. A nagy tömegben érkező cigányság nagyobb létszámú volt, mint egy major, tanya vagy község. Nyilván, hogy a település nem tudta eltartani a nagy létszámú cigányságot. Mit csinált a cigányság? Elkezdett szétszakadni. „Pajtás, te ebbe az irányba menj a családoddal!" Ezeket nevezzük nagycsaládoknak. Tehát nagycsaládokra bomlott szét a cigányság. Ezeket nevezi a mai tudomány, a ciganisztika törzseknek. Szerintem általában a társadalom fejlődését tekintve inkább nagycsaládok voltak.

Elkezdtek vándorolni. Elérkeztek Nyugat-Európába. Nagyon gyorsan átmentek Ma­gyarországon az első csoportok, és elérkeztek Nyugat-Európába. Ott egy sokkal fejlet­tebb társadalmi formációt találtak. Főleg a kézműipar volt fejlettebb, gondoljunk a XIII-XIV-XV. századra. Tehát ott nem volt kívánatos a cigányság. A kovácsok sem. A céheken kívül tevékenykedő cipész, kovács, kardkészítő, szúró-vágó fegyverkészítő nyilván minek számított? Kontárnak! Mi történt a kontárral? Megbüntették! Ez azt jelenti, hogy a céhek Nyugat-Európában felléptek á cigánysággal szemben. Elvonatkoz­tatva attól, hogy idegen nép is volt, rasszjegyekkel rendelkező idegen nép, kontár is volt! Mit tudott a korabeli Európa a cigányságról? Azt, hogy többek között - az terjedt el a cigányságról - a Szent Földről menekült zarándokok. Jézus miatt, hogy eladták a kereszténységet. Ezért Európában hét évig kell, hogy vándoroljanak, bűnbánatként. Igen ám, de a papság is mit tapasztalt? Azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben a korban milyen hatalommal rendelkezett az egyház! Volt olyan király, császár, amelyiknek mezítláb kellett elmennie a pápához bocsánatot kérni. Hatalmas volt a papság ereje. A papság azt tapasztalta, hogy a cigányok ugyan jöttek, de a templomba nem mentek be, keresztet nem vetettek és nem mondták el a miatyánkot. Tehát a papság is pogányként kellett, hogy kezelje a cigányságot. A nemesség is azt tapasztalta, hogy a cigányság demoralizálja a röghöz kötött jobbágyokat. Nagyon sok nem cigány megszökött a földesúrtól és beállt egy cigány kompániába. A törvény az volt, hogy ha 101 napig meg tud lenni valaki, akkor megszabadul a röghöz kötöttségtől. A város levegője szabaddá tesz. Tehát demoralizálta a jobbágyokat, mert „milyen jól megy a cigányoknak, táncolnak, vándorolnak, bizony jobban megy nekik!" A jobbágyok elkezdtek mozgolódni, még ha nem is tömegesen, de rossz hangulatot keltettek a jobbágyok körében. A földesúr mit mondott? „Na kifelé innen!" Tehát a nemesség, a papság és a polgárság, mindhárom társadalmi réteg, csoport, fel kellett, hogy lépjen ellenük. Éppen ezért elsősorban Nyugat-Európában nagyon rövid időn belül megszülettek a cigányellenes rendeletek, törvények, és üldözték a cigányokat.

Ezek a nyugat-európai cigányok elkezdtek visszafordulni. „Ohó pajtás, hisz itt meg­ölnek bennünket!" Ne felejtsük el, hogy 1502-ben Angliában 18 000 cigányt végeztek ki egy nap alatt! Porosz Frigyes 10-11 000 cigányt akasztatott fel a porosz határ mentén, aki pedig megpróbált segíteni a bajbajutottakon, azt fülénél fogva a fákhoz szegezték. Nyilván mit csinált a cigány ember? Nem mert azokba az országokba menni! Hová mehetett tehát? Közép-Kelet-Dél-Európába! Ezért van az ma, hogy Európában a nagy Romániában, a volt Jugoszláviában, Bulgáriában, Magyarországon van a legtöbb cigány. Ennek tehát nyilván ez a magyarázata. Nem születtek olyan törvények például Magyar­országon, melyek a cigányságot üldözték volna. Tehát a cigányság elkezdett ezeken a területeken körbe-körbe, oda-vissza vándorolni. Elment a Balkánra, utána Magyaror­szágra, majd gondolt egyet és Ukrajnába ment, és így tovább! Ezt nevezhetjük kóborlás­nak. Tehát ez a különbség a népvándorlás és a kóborlás között.

A másik nagy terület a szellemi kultúra. A szellemi kultúráról nagyon keveset tudunk. Nyilván, hogy elsősorban a cigányság történelme a magyarázat erre. Nincsenek olyan emlékek, amelyek azt bizonyítanák, hogy valaha is létezhetett, azonban ez nem zárja ki azt, hogy nem volt - a cigányságnak írásbelisége. De ha azt vizsgáljuk, hogy milyen fejlett a népköltészet, a folklór a cigányság körében, ami ma a virágkorát éli Magyaror­szágon - de nem csak itt, hanem Közép-Kelet-Dél-Európában is, elsősorban a volt Jugoszláviára gondolok, Szerbiára és Horvátországra... ha azt vizsgálom, hogy milyen fejlett egy cigány népdal szerkezete, tartalma, akkor az irodalomhoz egy kicsit is értő ember óhatatlanul megdöbben. Nem létezik, hogy ilyen szerkezetű és ilyen tartalmú folklórral rendelkező népnek ne lett volna valamikor írásos irodalma! Ha a meséket nézzük, azok szerkezetét, és hogy mi a mesekonklúzió, akkor szintén arra kell következ­tetni, hogy igenis valamikor kellett hogy legyen, az időszámítás kezdetekor- írásbeliség! A cigány meseszerkezet ellentétes a magyar meseszerkezettel, melyben a bűnös elnyeri büntetését, a hős pedig megkapja a szerelmét, és „még ma is élnek, ha meg nem haltak stb.". A büntetés és a büntetés-jutalom egyenes következménye a magyar gondolkodás­módnak, a magyar erkölcsnek. A cigányság több mint 1500 éves európai történelme következetesen fejtetőre állított történelem! Tehát minden típusú európai logikának ellentmond! A cigány népmesében minden logikai ok nélkül a jó tündér megeheti a főhőst. Szintén logikus, hiszen ilyen történelemben, ilyen körülmények között élő népcsoport, mint a cigányság, mi más következtetést vonhatna le, 1500 éves negatív történelmi tapasztalatok után? Nyilván azt, hogy nem mindig nyeri el a méltó büntetését a bűnös. Tehát logikailag nem sántít ez a mesekonklúzió. Az más kérdés, hogy az egész cigányság európai helyzete, az egész cigányság Európában logikátlan. Nem illik bele a társadalomfejlődésnek abba az ívébe, amit európainak ismerünk. Ennek magyarázata a cigányság történelmi helyzete.

A cigányság szellemi kultúrájához tartozik a hit és hitvilág. Az egyházzal való negatív viszonyról már beszéltem. A cigányság hitvilága nem vallás, eltér mindattól, amit vallásként ismerünk. Ha kimondjuk, hogy vallás, máris megteremtődik tudatunkban a hittan; templom, pap, egyházközség, zsinat stb. Vannak szerkezetek és ezek hozzátartoz­nak a vallásgyakorlati kategóriához. A cigányság esetében ez hiányzik. Mégsem lehet azt mondani, hogy a cigányok pogányok. A keresztény egyház szerint lehet hogy pogányok, de érzelmileg és értelmileg nem azok.

A cigány nem ismeri a Paradicsom szó jelentését. Ismeri a gyümölcsöt, de mást nem. A vallásban az szerepel, hogy a Paradicsom a mannák országa. Mi az, hogy manna? A cigányoknál van Paradison. Azt jelenti, hogy a „lélek után való vagyok". Mire figyel­meztet ez bennünket? A lélekvándorlásra. Tehát egy magasabb szellemi, lelki kategóri­ába kerültek. Ha azt mondták nekik, hogy Paradicsom, nem tudták, hogy mit jelent. Ez persze csak fejtegetés, amire semmi bizonyíték nincs. Csak érzékeltetni szeretném, hogy mire lehetne képes és alkalmas a cigány nyelv, ha ismernénk. A cigány kultúra és történelem.

A cigányság mai hitvilága három hit keverékéből állt össze. Az egyik a Paradisonból, a lélekvándorlásból, tehát a többistenhitűségből, a másik keresztény hitből, valamint a babonák világából. Nyilván a három keveréke speciális és sajátos, minden más európai néptől eltérő hitvilágot alakított ki, hozott létre a cigányság körében. Aki járt Franciaor­szágban, és látta a minden évben megrendezett fesztivált, az tudja és érzi ennek a hitvilágnak a súlyát. Itt katolikus papok, cigány és nem cigányok, a pápai küldött is részt vesznek. Az egész világból vándorolnak erre az ünnepségre a cigányok. Szeptember 8-án, Mária-napon tartják. A Mária-ünnepséget úgy ünneplik, mint ahogy a Gangesz partján ünnepelték Káli ünnepét az indiaiak. Egy nagy fekete bábut készítenek és megmerítik a tengerben. Aki egy kicsit is járatos az indiai kultúrában, az tudja, hogy a Gangeszben, a szent folyó vizében minden évben megmerítik a főistent. Honnan vannek ezek az összefüggések több ezer-tízezer kilométeres távolságból? Nyilván, hogy a cigányság az indiai szokásokat elhozta magával. Káli, egy női név. Azt jelenti, hogy fekete nő. Könnyű volt ezt az istenséget azonosítani Európában a keresztények ismert anya-istenségével, Máriával. Az is egy asszony, ez is egy asszony.

Érdekes, hogy a cigányok soha nem mondják, „áldjon meg az Isten!". Azt mondják, „verjen meg a Mária, áldjon meg a Mária", „a Mária segítsen meg, a Mária adjon neked erőt". Mindig Mária a főszereplő, a főisten. Úgy, ahogy az európai keresztény világban az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ilyen érdekes összefüggések vannak a keresztény és az indiai vallás között. Ez keveredett a cigány hitvilágban, illetve mitológiában.

A cigány nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik. Indiában az ún. dard nyelvekkel tartja a legközvetlenebb kapcsolatot, tehát tulajdonképpen a dard nyelvcsoporthoz tarto­zik. Európában az ún. román nyelvekhez áll szerkezetileg is a legközelebb. A mai cigány nyelvben két nagy területet különböztethetünk meg. Az ún. stabil szavak osztályát és a mobil szavak osztályát.

A stabil szavak osztálya szinte Európa valamennyi cigányságánál azonos. Ebből következik, hogy valamikor a cigányság egy egységes nép kellett, hogy legyen. A mobil szavak osztályába viszont az ún. jövevényszavak tartoznak. Ezek már változhatnak egy-egy adott területen, sőt teljesen el is térhetnek. Attól függ, hogy a kóborlások, vagy a vándorlások milyen irányban történtek. Hogyan közelítették meg Európát. Azt bizo­nyosan (az összehasonlító nyelvtudomány segítségével) nyomon lehet követni, hogy egész Görögországig szinte az összes jövevényszó perzsa jövevény és szinte minden cigány nyelvjárásban megtalálható. Görög szavak viszont már nem mindegyikben. Ezt bizonyítja például, hogy az ún. kárpáti cigány nyelvjárásban nincsenek görög jövevény­szavak. Annál több a szláv. Ebből következik, hogy Kis-Azsiában szétszakadt a cigány tábor, a cigány törzs. Az egyik a Fekete-tenger mellékén vándorolhatott tovább, és így juthatott el a mai Oroszország területére, majd Lengyelországon és Ukrajnán keresztül közelíthette meg a Kárpát-medencében a magyarokat. Ezeket hívják ma kárpáti cigá­nyoknak, a nyelvüket pedig a kárpáti nyelvjárásnak nevezi a tudomány.

A másik mobil szócsoportba tartoznak azok a nyelvjárások, amelyek a görög-bolgár­román területeken keresztül közelítették meg Európát. Ebben a csoportban a domináns jövevényszavak a görög és román szavak. Kevés nyugati szláv szavak is vannak, inkább a szerb és bolgár szavak túlsúlyban. Ezeket hívjuk oláh cigányoknak. Rengeteg elneve­zésük van, például kolompár, leketár stb. Valamennyi a lovári és a kederás nyelvjárásba tartozik.

A kederás nyelvjárás a román káldara (üst) szóból ered, tehát üstkészítőkből. Ma úgy tűnik, hogy Európában a kederás és a lovári nyelvjárás lesz a köznyelv, az irodalmi nyelv.

A másik nagy nyelvcsoport (erre nincsenek bizonyítékok) Észak-Afrikán keresztül jutott el a Pireneusi-félszigetre. Magukat kálónak nevezik. A cigányoknak különböző elnevezéseik vannak. Az oláh cigány elnevezés nem is cigány elnevezés, hanem európai. Az Oláhországból jövők az oláh cigányok. A kálóknál nem található sem román, sem görög, sem bolgár, sem szláv jövevényszó.

Ez a három nagy területe van az európai cigány nyelvnek. Ezen belül rengeteg alnyelvjárása. A három nagy nyelvjárás a kárpáti, az oláh (lovári, kederás) és a káló. Nem beszélek a romungrókról, akik semmilyen cigány nyelven nem beszélnek. Asszimilálód­tak. A beásokról még illik Magyarországon említést tenni. A kutatók véleményével ellentétben nem a bániás szóból ered, hanem a mái báias (gyerek) szóból. Egy kicsit lenéző, lekezelő szó, fiút jelent. Ugyanúgy, mint Amerikában a négerre vonatkoztatva a fiú, ami a legnagyobb sértést jelenti. A beás pedig románul jelenti a fiút. A beások nem cigányul beszélnek, hanem a román nyelvújításkor előtti, főleg bánáti román nyelven. Magyarországon léteznek romungrók, ami azt jelenti, hogy cigány-magyar (tehát nyel­vében asszimilálódott, csak magyarul beszél), a beások magyarul és románul beszélnek. Régi, archaikus román nyelven.

Megköszönöm a figyelmet, és kérem, ha kérdések vannak, azt tegyék fel, megpróbálok válaszolni reájuk.