| |
Időszerű kérdésekről, hézagpótló ismeretekről szólnak Papadopulosz Filiposz összegyűjtött írásai, interjúi. A Magyarországon élő görög etnikai kisebbségről a magyar közvélemény elég keveset tud, főként a fiatalabb generációk, akik még nem éltek a huszadik század derekán, az 1940-50-es években, amikor a mai görög diaszpóra nagy részét hazánkba sodorták a történelmi idők viharai.
Bár Magyarországon soha nem élt jelentős számú görög kisebbség, történelmünk során azonban sok más etnikum mellett valamilyen módon, évszázadok óta jelen vannak a görögök is a magyar társadalom mindennapjaiban. Az oszmán hódítók elől menekülve, már az 1450-60-as években megjelentek hazánkban, s voltak időszakok, amikor - zömmel mint kereskedők - számuk talán a tízezret is meghaladta. Az ország különböző vidékein megtelepedve, sajátos kulturális és vallási hagyományaik szerint élve, virágzó kereskedelmet folytattak. Majd ismét megritkultak soraik, hogy rövidebb-hosszabb háborús időszakok után, biztonságosabb körülmények között felbukkanjanak. Hogy nagylétszámú jelenlétük nem volt állandó és számottevő, az is indokolja, hogy Magyarország és Görögország elég nagy távolságra fekszik egymástól, nincs közös határuk, így csak más országokon keresztül közelíthették meg egymást. Valamilyen kényszerhelyzetnek vagy nyomós érdeknek kellett közrejátszania ahhoz, hogy oka vagy esélye legyen nálunk a görög diaszpóra megtelepedésének.
A legutóbbi jelentős kényszerhelyzetet a második világháború és annak viharos eseményei, az 1946-1949-ig tartó görögországi polgárháború teremtette meg, amikor is először 25 ezer fős gyermekcsoportot menekítettek ki a polgárháború dúlta területekről, majd a baloldali erők veresége után több mint százezer főnek kellett menekülnie az országból a megtorlás elől, főként a szomszédos, az akkori „szocialista” országokba. Egyes adatok szerint 1950-ben a Magyarországon letelepedett görögországi menekültek száma kb. 7-9 ezer főre tehető.
Az ő életüket, sorsukat, az elmúlt 50 esztendőben megélt történetüket tárja elénk írásaiban a szerző. Az ideérkező első generáció még élő, idős tanúitól kezdve megidézi a mai, immár harmadik generációs fiatalokat is, tehát fél évszázadot villant fel a magyarországi görögség életéből. Felidéz életsorsokat, megrajzol életpályákat, amelyekből körvonalazódik a magyarországi görögség képe, több generáció gyors kulturálódásának útja, sok esetben az analfabetizmustól az értelmiségi státusig ívelő fejlődése. Bemutatja az új hazába, az új társadalmi környezetbe került népcsoport alkalmazkodóképességét, egy bizonyos részének az asszimilálódását, ugyanakkor képet kapunk arról is, hogyan őrzik hagyományaikat, hogyan ápolják nemzeti kultúrájukat, hogyan adják át környezetüknek is sajátosan görög vonásaikat, karakterüket, miközben nem felejtik el gyökereiket, amelyek színesítik, gazdagítják a nagyobb közösségek életét is. Szép példákon mutatja be, hogy az új, békés környezetben hogyan szabadulnak fel és teljesednek ki emberi értékek az egyének és közösségek életében. Az összetartás, a segíteni akarás másokon, az értékes és hasznos élet szép példái sorakoznak az életsorsokban, amelyek elénk tárulnak a portrékból, interjúkból.
Gazdag forrásul szolgálhatnak az írások a magyarországi görög kisebbségnek nem csupán a történelmét illetően, hanem irodalmi, szociológiai, szociográfiai, néprajzi, sőt sajtótörténeti vonatkozásban is, felölelik csaknem az egész huszadik századot, főként azonban annak második felét.
Hasznos és hézagpótló, de mindezek mellett élvezetes olvasmányok is Papadopulosz Filiposz tanulmányai, cikkei és interjúi, amelyek legfőbb erénye az adatok hitelessége és pontossága, őszinte tényfeltáró szándéka, valamint a témák változatos gazdagsága. Ezért nemcsak a tájékozódni kívánó, vagy az érdekelt olvasók, hanem mint forrásmunka, szakemberek és kutatók érdeklődésére is számíthat.
Király Zoltán
újságíró, költő és műfordító
|
|