A BUDAÖRSI GÖRÖG ÖNKORMÁNYZATNÁL

Budapest szomszédságában Budaörsön működik a magyarországi görög kisebbség egyik legaktívabb helyi önkormányzata. Új arcok... című sorozatunkban ezúttal Karamarku Sztefani, a budaörsi görög önkormányzat elnökhelyettese, a Görög Országos Önkormányzat újonnan választott tagja lesz beszélgető partnerünk.

Karamarku Sztefani nagyon rokonszenves, éleslátású, köztiszteletben álló fiatalasszony. Budapesten született, 1974-ben ment férjhez a szintén budapesti Karamarku Hrisztoszhoz. Egy lányuk van, Alexandra. A család, Sztefani nyugdíjas szüleivel együtt 1983-ban repatriált Görögországba, de 1990-ben visszahozta őket talán a nosztalgia, talán a rendszerváltás adta új gazdasági lehetőség. Azt, hogy miért éppen őt választottuk a sorozat szereplőjének, indokolja eddig kifejtett tevékenysége, gondolatisága, töprengései az itt élő görögség problémáiról, szókimondása, őszintesége és nem utolsósorban az a könnyedség, ahogyan mind magyarul, mind görögül ki tudja fejezni magát.

Találkozónk színhelye a budaörsi Olympos panzió, amelynek tulajdonosa Szideropulosz Vaszilisz, a Budaörsi Görög Kisebbségi Önkormányzat elnöke. A görögök jól ismerik, mint a népszerű Palio Buzuki zenekar alapító tagját. A szép, otthonos kis panzió előterében egy kávé mellett beszélgetünk Vaszilisszal. A helyiség kialakításából és bútorozásából ítélve egyaránt alkalmas presszónak, étteremnek, de még hivatali, önkormányzati feladatok ellátására is. Ám az elnök siet megelőzni kimondatlan gondolatomat.

- Van nekünk nagyon jól felszerelt irodánk a város központjában, a Polgármesteri Hivatal mellett. De hát, érted, a munkáknak megvan a maguk ideje, nem tartózkodhatunk mindig a hivatalos helyiségben, mert akkor el kellene hanyagolni azt a munkát, amiből élünk. Bizonyos feladatokat itt könnyebben és gyorsabban elintézhetünk.

Ő maga még beszélgetés közben is papírokat vagdos, előkészíti a soros ünnepségre szóló meghívókat. Siet, mert mindjárt itt lesz az alelnök asszony, aki átveszi és postára adja, hogy időben megkapják az emberek. Közben csengenek a telefonok, jönnek-mennek a vendégek, nagy a mozgás. Hol ő maga, hol a felesége, Edit intézkedik, az a benyomásod, hogy semmi se kerüli el a figyelmüket. Hamarosan megérkezik Karamarku Sztefani is, aki gyorsan és határozottan átveszi a szót:

- Javaslom, hogy önkormányzatunkról Vaszilisz, az elnök beszéljen. Ő mindent tud erről, mert ő volt a megalakítója, és most is a munka legfőbb szervezője. De az országos önkormányzatról is tud mindent, mert rendszeresen tájékoztatom, és véleményt cserélünk az ott történtekkel kapcsolatban is.

Az elnök természetesen nem tud ellentmondani a határozott kérésnek.

- Az az igazság, hogy itt mindnyájan egyformán dolgozunk. Mindenki teszi a dolgát a munkamegosztás szerint, és ha nem elég az ideje, vagy problémái vannak, a többiek sietnek a segítségére. Amikor például másfél éve szívműtéten estem át, a testület tagjai nélkülem végezték el az egész munkát, és semmiben nem maradtunk el.

- Mikor és hogyan alakult meg a budaörsi görög önkormányzat?

- 1995 októberében, a pótválasztásokon választottak meg minket. Még jóval a pótválasztások előtt felkeresett bennünket Dzindzisz Jorgosz, a Görög Országos Önkormányzat elnöke és Szkevisz Theodorosz elnökhelyettes. Arról akartak meggyőzni, mennyire hasznos és szükséges az önkormányzat ahhoz, hogy szorosabbra fűzzük egymásközti kapcsolatainkat, hogy megőrizzük nemzeti önazonosságunkat. Lehet, hogy ez frázisként hangzik, de mi tudjuk, hogy évtizedeken át milyen sebesen terjedt az asszimiláció. Beszéltek arról a tényleg nehéz, de nemes munkáról, amit addig végeztek a már megalakult önkormányzatok. Szavaik meggyőzőek voltak, mert már látszottak az eredményeik is, sőt személyes tapasztalatra is építhettem. Az országos és a fővárosi önkormányzatnak köszönhetően tudtuk újra létrehozni régi zenekarunkat, a Palio Buzukit, Raptisz Jannisz, Szertaridisz Nikosz, Bekiarisz Dimitrisz, Szabó Varvara, a lányom, Eleni és jómagam. Nemcsak erkölcsileg segítettek, hanem anyagilag is, hangszerek és más szükséges eszközök megvásárlásában. Akkor 1995-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az itteni görögség kezd újjáéledni, aktivizálódni. Gyakoribbá és vonzóbbá váltak a rendezvényeink, találkozóink. Jóleső érzés volt látni gyermekkori barátainkat évek vagy évtizedek múltán. így aztán, kikérvén a Budaörsön élő honfitársaink véleményét, leültünk Karamarku Sztefanival, lányával, Alexandrával, Szabó Mártával és Andreasz fiammal, akik ma is alkotják a testületet, és eldöntöttük, hogy jelöltetjük magunkat a görög kisebbségi önkormányzat megalakítására. Az elhatározást tett követte, és sikerült is elnyerni a szükséges szavazatokat.

- Választási sikerünk közmegelégedést váltott ki nemcsak a görögök körében, hanem az itt élő magyar barátaink között is - fűzi hozzá Karamarku asszony. - Maga a polgármester és a helyi önkormányzat tagjai is gratuláltak nekünk, és azóta a gyakorlatban is bizonyítják jó szándékukat. Minden segítséget megadnak, hogy könnyebbé tegyék munkánkat. Kitűnő az együttműködésünk a város többi kisebbségi önkormányzatával is.

- Hogyan indult a munka, mivel kezeltétek?

- Első dolgunk programunk kialakítása volt - mondja az elnök. - Fő célkitűzésként nemzeti önazonosságunk megőrzését határoztuk meg, és ezzel megadtuk feladataink keretét: a nemzeti kultúra, hagyományaink ápolása és népszerűsítése, az anyanyelvi oktatás, kapcsolatunk az anyaországgal. Nagy hangsúlyt adtunk a görög kultúra magyarországi népszerűsítésének és a Görögország iránti rokonszenv erősítésének városunk lakóiban.

- Ez szép. És gyakorlatilag mit tettetek?

- Rögtön megalakulásunk után - folytatja az elnökhelyet­tes asszony - egy szép kulturális rendezvényt szerveztünk, amelyen megjelent a város sok lakója, a helyi önkormányzat több képviselője, élükön Wittinghoff Tamás polgármester úrral, valamint sok budapesti honfitársunk is. Nagyon jó rendezvény volt, ahol jobban megismerhettek minket görögként és városunk polgáraiként is. Világossá vált, hogy nemcsak gazdaságilag akarjuk és tudjuk szolgálni városunk érdekeit, hanem kulturális és más értékekkel is hozzá tudunk járulni a két nép és ország sokoldalú együttműködésének előmozdításához. A mi színeink is gazdagítani tudják városunk kulturális életét.

- És még valamit erről az estről - mondja Szideropulosz - Elvezet volt látni, hogyan beszélgetnek, ismerkednek és táncolnak egymással honfitársaink, akik eddig az utcán vagy az autóbuszon találkozva, gyakran elmentek egymás mellett sokszor anélkül, hogy szót váltottak volna egymással. Megjelentek gyermekkori barátok más görög közösségekből, hogy újra felvegyék egymással a kapcsolatokat, együtt munkálkodjunk közös céljainkért, segítsük egymást az élet nehézségeinek leküzdésében, ha mással nem egy tanáccsal, egy jó szóval, amire oly nagy szüksége van mindenkinek.

- A jó kezdet azóta is folytatódik - kapcsolódik hozzá Sztefani. - Gyakran rendezünk ünnepi és más találkozókat kulturális műsorokkal vagy anélkül, de ezek mindig alkalmasak arra, hogy nyugodtan és kellemesen elbeszélgethessünk, kicserélhessük értesüléseinket, gondolatainkat. Ezeken a találkozókon részt vesznek a város lakói, függetlenül nemzeti, vallási, politikai hovatartozásuktól. Ebből is látszik, hogy szeretnek és tisztelnek minket. Ez bebizonyosodott az 1998-as választásokon is. A németek után, akik a város legnagyobb kisebbségét alkotják, mi görögök szereztük a legtöbb szavazatot, bár mi vagyunk a legkisebb nemzetiségi csoport.

- Budaörs testvérvárosi kapcsolatba lépett Pirgosszal. Hogyan született ez az ötlet?

- Az ötlet a programunkból adódott, amely egyik fő célkitűzésként emelte ki az anyaországgal való kapcsolat erősítését - mondja az elnök. - A város keresése 1996-ban kezdődött. Akkoriban valamilyen észak-görögországi városra gondoltunk, amelyik közelebbi vagy népszerűbb a magyarok között. De a szóba jöhető városok mind jóval nagyobbak voltak a 40 000 lakosú Budaörsnél. A TV Rondó című nemzetiségi műsorában hallottuk, hogy Pirgosz magyar testvérvárosi kapcsolatot keres, és lakosainak száma mintegy 60 000-re tehető. Sok segítséget kaptunk Szkevisz Theodorosztól, az országos önkormányzat alelnökétől, aki az első pillanattól kezdve támogatta kezdeményezésünket, és gyakorlati tanácsokat is adott. így jól felkészülve mehettünk Wittinghoff polgármester úrhoz, aki örömmel fogadta javaslatunkat, és késlekedés nélkül az önkormányzati testület elé terjesztette. A döntés után megkezdődtek a gyakorlati szervezési eljárások és levelezések. Három-négy hónap alatt minden készen volt. 1997 szeptemberében vendégül láttuk városunkban Pirgosz város küldöttségét. Ioannis Fotopoulos görög nagykövet jelenlétében a két polgármester ünnepélyesen aláírta a szerződést városaink testvérkapcsolatáról. Egy hónap múlva Budaörs 20 tagú küldöttsége, köztük mi is, a görög önkormányzat tagjai Szkevisz Theodorosszal együtt ellátogattunk Pirgoszba, ahol újabb ünnepélyes aláírással erősítette meg a két polgármester a testvériség protokollját.

- Azóta mi történt?

- Sok minden - mondja Karamarku. - Tavaly meglátogatott minket a pirgoszi líceum táncegyüttese. Görög táncokkal léptek fel Budaörsön, de a budapesti és a beloianniszi görögöknek is tartottak táncbemutatót. Különleges vendégszerető programmal fogadta a táncegyüttest a budaörsi középiskola. Közös próbákat is rendeztek, ahol a magyar tanulók a görög táncokkal ismerkedhettek. Mi, helyi görögök magyar barátainkkal együtt látogattunk Pirgoszba, ahol igazán testvéri módon fogadtak. Nemcsak a város és környéke természeti és történelmi nevezetességeit tekinthettük meg, de lehetőségünk volt arra is, hogy megismerkedjünk az emberek mindennapjaival, és barátságokat kössünk velük. Nemsokára ide fog látogatni Pirgosz újonnan megválasztott polgármestere, Gavrilisz Liatszisz további egyeztetésekre, megbeszélésekre. Önkormányzatunk gyakran kap Pirgoszból értékes könyveket, videofilmeket és más ismeretterjesztő anyagokat, amelyek jelentős segítséget jelentenek számunkra abban, hogy egy görög könyvtárat létesítsünk.

- Eddig Budaörsről volt szó. Mondj valamit arról, hogyan sikerült bekapcsolódnod az országos önkormányzat munkájába!

- Ahhoz, hogy általánosabb megállapításokat tegyek, s igazán megalapozott következtetéseket vonjak le, rövidnek tűnik az a nyolc hónap, amióta az országos testület tagja vagyok. Még csak néhány értekezleten vettem részt. Már régebben is nagyra becsültem az országos és a fővárosi görög önkormányzat tevékenységét, igen jó véleménnyel voltam róluk. Most, bekerülve az országos testületbe, belülről néhány dolgot másképp látok.

- Mi lehet ennek az oka?

- Nehezen találom a helyemet, vagyis a szerepemet a testületben. Sokszor érzem úgy, hogy részvételem a testület munkájában pusztán formális, semmilyen konkrét megbízatást nem kaptam. Gyakran szavazunk bizonyos kérdésekről anélkül, hogy ezekről előre objektív, részletes tájékoztatást kaptunk volna. Azt hiszem, ebben nem vagyok egyedül. A másik, amit tapasztaltam, hogy a felmerült problémák nagy része kifejezetten budapesti vonatkozású, ezeket mi „vidékiek” nem ismerjük, nincs is róluk véleményünk. Nem mindig tetszik az a hangnem, ahogy egyes testületi tagok véleményeiket, javaslataikat előterjesztik. Túlságosan magabiztosak, kategorikusak, az ellenvéleményekre indulatosan reagálnak. Különösen az idősebb testületi tagok érdemelnének több toleranciát, megértést, még akkor is, ha esetleg nehezebben fejezik ki magukat, vagy nem értünk egyet az általuk elmondottakkal.

- Ezeket a megjegyzéseidet szóvá tetted már a testületben?

- Mint mondtam, ezek az első benyomásaim, az is lehet, hogy túlzók. Elmondtam, mert őszintén akartam válaszolni a kérdésedre. Szeretném, ha megírnád, hátha így jobbá lehet tenni a testületi ülések légkörét, mindnyájunk közérzetét. De ha kell, természetesen a testületben is elmondom.

(Megjelent a Kafenio c. folyóirat 1999/4-es számában, Budapesten.)