A MAGYAR ELEKTRA

Agárdi Elektrát széles körben ismerik a magyarországi görögök, így egyáltalán nem volt váratlan, hogy tavaly ősszel beválasztották az Újpesti Görög Kisebbségi Önkormányzatba, majd idén februárban a Görög Országos Önkormányzatba is. Már diákként, a Külkereskedelmi Főiskola hallgatójaként bekapcsolódott a görögség társadalmi tevékenységébe, részt vett a Kulturális Egyesület klubjában működő anyanyelvi tanfolyamokon, megismerkedett és táncosa lett a Szilogosz együttesnek, amely később Ilioszra változtatta a nevét.

- Ez az 1990-es évtized elején történt, amikor az Egyesületünkben megalakult az Ifjúsági Bizottság, és arra buzdított minket, hogy tanuljuk anyanyelvűnket. Akkor még nagyon keveset tudtam görögül, de elhatároztam, hogy megtanulom. A nyelvtanfolyammal párhuzamosan beléptem a görög tánccsoportba, közelebbről kezdtem megismerni táncainkat, amelyeket kicsi korom óta imádtam és csodáltam a görög ünnepségeken. Az idősebbek azt mondják, hogy a görög táncok iránti szeretetemet a nagymamámtól kaptam, aki mindig magával cipelt a rendezvényekre. Az első igazi tánclépéseket Angelidu Afroditétól és Pallai Etelkától, az Iliosz koreográfusától tanultam. Mindkettőjüket csodáltam, milyen jól ismerik népi tánchagyományainkat. Négy éven át táncoltam az Ilioszban.

- Aztán létrehoztad a Helidonaki táncegyüttest - jegyzem meg.

- Nem volt ez olyan egyszerű és előre megfontolt szándék. Úgy jött ki a lépés, hogy szükségesnek és természetesnek éreztem, hogy egy gyermek- és ifjúsági együttest alakítsak, amelynek küldetése a népi hagyományok őrzése. Amikor megkezdtem a Helidonaki szervezését, befejeztem tanulmányaimat a Külkereskedelmi Főiskolán, egy gazdasági hírügynökségnél dolgoztam, és ezzel párhuzamosan egy évig a MAVA Kft egyik üzletében voltam eladó. Közben beiratkoztam az ELTE újgörög nyelv és irodalom szakára, ahol jelenleg harmadéves vagyok, de az önkormányzati iskolában sem hagytam abba a görög nyelvtanulást. Itt az iskolában született meg az ötletem, amely az önkormányzat szándékával is egybeesett, hogy megalakítsam a táncegyüttest. Ha az iskola tanárai közül valaki megbetegedett, vagy halaszthatatlan dolga akadt, gyakran engem kért meg, hogy helyettesítsem. Ezzel közelebb kerültem a gyerekekhez és a fiatalokhoz, a szülőkkel is jobban megismerkedtem. Mindez megkönnyítette a táncegyüttes megszervezését. A szülők sokat segítettek és segítenek most is nemcsak a gyerekek ösztönzésével és kísérésével, de a népviseleti ruhák varrásával, karbantartásával és sok egyébbel is.

- Mikor volt mindez?

- 1995 decemberében kezdtem a szervezést, és 1996 tavaszán már megtartottuk első fellépésünket az Iliosz Görög Búcsúján. Úgy tűnik, hogy első szereplésünk sikeres volt, mert azóta nagyon sok kulturális rendezvényre hívnak bennünket mind Budapesten, mind vidéken. Természetesen jelen vagyunk országszerte a görög közösségek összejövetelein, ünnepségein, örülünk, ha honfitársainknak tetszenek táncaink.

- Milyen táncok vannak a repertoárotokban?

- Repertoárunk elég gazdag. Vannak szigeti, trákiai, makedóniai, épiroszi és más táncaink az ország minden részéből, de nem táncoljuk mindegyiket, mert hiányzik hozzá a megfelelő nemzeti viselet. Ez a repertoár nagy eredmény, mert amikor kezdtünk, a gyerekek és a fiatalok egyáltalán nem ismerték a görög táncokat.

- És te hol tanulod, honnan szerzed a koreográfiákat?

- Mint mondtam négy évig táncoltam az Ilioszban, és ott sok tapasztalatra és ismeretre tettem szert. Figyelemmel követem sok magyar és más nemzetiségű tánccsoport tevékenységét. Az utóbbi három évben kapcsolatot teremtettem több görögországi táncegyüttessel az ország különböző részeiből. Koreográfusaik segítenek nekem tanácsaikkal, javaslataikkal és nem keveset azzal, hogy videokazettákat küldenek táncokkal. Ezeket a táncosokkal közösen tanulmányozzuk, így tanuljuk legújabb táncainkat.

- Idén januárban, a görög nyugdíjasok délután­ján más műfajban is láthattunk titeket, versikékkel, dalokkal köszöntöttétek öregjeinket.

- Ezek voltak a kicsinyeim, a görög nyelvi tanítványaim.

- Nagyon kicsik még. Mit tanulnak?

- Az 1997-98-as tanévben Szabóné Caruha Vangelio tanárnő, az országos önkormányzat oktatási felelőse megbízott, hogy tanítsak görögül óvodáskorú gyerekeket. Azt mondta, hogy hozzunk létre egy előkészítő tanfolyamot, ahol felkészítjük a gyerekeket az első osztályra. Megszerveztünk egy elég jó csoportot. A kísérlet sikeréről tanúskodik az is, hogy most, a második tanévben kicsinyeim száma megháromszorozódott. Több mint harminc tanulóm van, két óvodás csoportom és egy elsős osztályom, amelyik a tavalyi óvodásokból állt össze. Nagyon édesek. Imádom őket, de ők is sokszorosan viszonozzák szeretetemet, és tisztelnek is. Nagyon jóban vagyunk. Játszva tanulunk görög dalokat énekelni, verseket szavalni és táncolni. A lényeg, hogy sokat beszélgessünk, hogy a fülük, a nyelvük szokja meg a görög szót, mert nagy többségükkel otthon csak magyarul beszélnek. Az eredmények, amiket elértünk, valóban kielégítőek. Ezt tapasztalom az első osztályban, ahova a tavalyi óvodások járnak, és talán az általad említett januári műsor is bizonyítja. Arról is hallottam, hogy a gyerekek néha figyelmeztetik otthon a szüleiket, hogy görögül beszélgessenek velük.

- A kicsik is a Helidonakihoz tartoznak?

- Nem mindenki, de így is kiegészítik az együttest, már megjelenésükkel is egy új színt adnak műsorainkhoz. Ők az együttesünk természetes tartalékai.

- Nincsenek velük fegyelmezést problémáid?

- Nincsenek. A gyerekeket komolyan kell venni, egyenrangúnak kell tekinteni őket. Ha látom, hogy probléma keletkezik, azonnal közösen megbeszéljük, és ha lehet, helyben meg is oldjuk. A kölcsönös megbecsülés és szeretet segít ebben. A gyerekeim között barátságok alakultak ki, ezek még a szülőkre is kiterjednek, akik eddig talán nem is ismerték egymást.

- Az együttessel milyen nehézségeid vannak?

- A szokásosak, amelyekkel a többi együttes is küszködik. Nincs saját próbatermünk. Bérelünk különböző kultúrközpontokban, de a bérleti díjak elég magasak. Mindig oda megyünk, ahol olcsóbban jövünk ki. Emiatt sokszor kell helyet változtatni.

- Ez elég nehéz...

- Igen, de nem lehetetlen. Eddig nem akadályozta a munkánkat. Erre az évre megoldottam úgy, hogy nem kell fizetnünk. Szerződést kötök az adott kulturális centrummal, amelynek értelmében fizetés helyett fellépünk a rendezvényeiken. Görög táncokat mutatunk be műsoraikban, és nem kérünk honoráriumot. Ez nekünk is jó, mert lehetőséget ad arra, hogy népszerűsítsük a görög kultúrát. Jelenleg a fiatalok tánccsoportjának próbáit az Újpesti Ifjúsági Házban tartjuk, a középsőkkel és a kicsikkel pedig itt az önkormányzat székházában próbálunk, de ehhez nagyon szűk a terem. így folytatnom kell a keresést.

- Abból, amit eddig hallottam, kitűnik, hogy ezek a próbatermek elég távoli helyeken, Kőbányán, Újpesten vannak. Nem lenne jobb, ha az önkormányzat bérelne egy állandó termet valahol a város központjában, ahol mindnyájan próbálhatnátok? Különben is, az együttes az önkormányzaté.

- Igen, az együttes az önkormányzaté, és az önkormányzat gondoskodik a fenntartásáról. Ám aki ismeri az önkormányzat költségvetését (én meg jól ismerem, hiszen részmunkaidőben alkalmazottja vagyok), az jól tudja, hogy mind a Görög Országos Önkormányzat, mind a Fővárosi Görög Önkormányzat sokat vállal a kulturális együttesek költségeiből, de a milliókra rúgó teljes költségeket nem tudják fedezni. Ezért mindnyájan törjük a fejünket, hogyan tudnánk megoldani anyagi gondjainkat. Különböző pályázatokon veszek részt, ebből tudom fedezni költségeink egy részét, és ezt teszi a többi együttes is. De visszatérve az eredeti kérdésre: olyan próbahely, amelyik mindenkinek megfelelne, elvileg sincs. Persze, ha lenne egy nagy görög kultúrcentrum. De ne álmodozzunk, mert még terveimben is előbbre venném egy görög általános iskola felépítését, amelyben a kicsinyeimnek is megfelelő óvoda lenne. Ez adna ideális alapot egy valódi görög oktatás megteremtéséhez.

- Az eddigiekből is látszik, mennyi mindennel foglalkozol. És azt meg sem említettük, hogy fiatal vagy, szeretsz szórakozni, társaságba járni. Tényleg, mikor van időd a magánéletre, hogy otthon legyél szüléiddel, testvéreiddel?

- Szüleim harmonikus otthont teremtettek számunkra, így nem az idő a fő tényező kapcsolatunkban. De azért sokszor elgondolom magamban, jó lenne, ha a nap 36 órából állna, hogy kedvemre alhassak, és tennivalóimmal utolérjem magamat. Tudom, hogy ez önámítás. A 36 óra se lenne elég. Mindig kitalálok valamit, amit meg kell csinálnom, és ahogy lenni szokott, egyik munka hozza magával a másikat.

- Irigylésre méltó vagy akadálytalan pályafutásodért.

- Egyáltalán nem volt akadálytalan a pályafutásom. Voltak és vannak most is nehézségeim, csak nem szeretem eltúlozni őket. Amikor látom, hogy valaki vagy valakik akadályoznak a munkámban, és nem tudok mit kezdeni velük, akkor odébbállok, csinálják nélkülem. Én pedig valami másba kezdek, még jobbat, még érdekesebbet találok ki, és így továbbhaladok. Akadálytalan munkák nincsenek.

- Van egy jó szakmád a külkereskedelem, amellyel anyagilag kényelmes életet tudnál biztosítani magadnak. Miért merülsz bele ennyire a görögség társadalmi munkájába, mi a mozgatórugója ennek?

- Az énem. Ez a mozgatóm. Véglegesen nem hagytam el a szakmámat. A tudás nem vész el. Felhasználom ismereteimet, amikor alkalom adódik. De amit most csinálok, az jobban tetszik. Szívből csinálom, és nem a pénzért. Anyám görög származású, apám magyar. Kiskorom óta két kultúra között élek, és most úgy érzem, hogy két nemzeti identitásom van. Annyira vagyok magyar, amennyire görög is.

- Ugyanezzel a fáradsággal a magyar kultúra ápolását és népszerűsítését is szolgálhatnád.

- Én ugyanúgy szeretem a magyar kultúrát is. De a magyar kultúra művelésével sok, szakmailag felkészült, nálam tehetségesebb szakember és több tudományos intézmény foglalkozik. Ám a görög kultúra és hagyományok ápolására és népszerűsítésére magyarországi közösségünkben nagyon kevés a lehetőség, kevesen vannak, akik ezért tenni is akarnak. Kiskoromtól kezdve nagymamámtól, Rapti Eftimiától és anyukámtól, akinek a nevét viselem, tudatosult bennem, hogy görög is vagyok. Minél jobban megismerem nyelvünket, kultúránkat, annál szívesebben mélyülök el ebben a munkában. Ezenkívül most jöttem rá, hogy nagyon tetszik a pedagógia, a görög nyelv, a görög irodalom és hagyományok tanítása. Mindig azt akartam csinálni, ami tetszik, ami érdekel, és ami jó a többi embernek, akikkel élek és kapcsolatban vagyok.

- Az újpesti és az országos önkormányzatba való megválasztásod sok feladattal és kötelezettségekkel jár. Az elmondottakból kitűnik, hogy így is sok munkával vagy megterhelve. Eleget tudsz-e tenni az új követelményeknek?

- Az a véleményem, hogy választóim nem azért szavaztak rám, mert egy aranyos kislány vagyok, vagy a szép szememért, ahogy mondani szokták. Ismernek. Értékelték eddigi szerény hozzájárulásomat, és gondolják, hogy a jövőben is tudok tenni valamit közös ügyünk érdekében. Ha úgy látom, hogy nem tudok megfelelni ennek, négy év múlva átengedem a helyemet annak, aki nálam jobban megfelel, jobban tud dolgozni. De addig is igyekszem eleget tenni választóim elvárásainak és megvalósítani elképzeléseimet.

- Milyen terveid, elképzeléseid vannak?

- Nagy terveim pillanatnyilag nincsenek. Azt akarom csinálni, amit eddig is: a gyerekekkel és a fiatalokkal foglalkozni. Szeretnék minél több fiatalt mozgósítani, hogy kapcsolódjanak be kulturális tevékenységünkbe. Törekszem, hogy egyre több görög kulturális programot mutassunk be a lehető legmagasabb művészi színvonalon. Szeretném, ha sok gyerek és fiatal venne részt a görög nyelvtanulásban. Egyszóval ugyanazt, mint eddig, csak kicsivel jobban, eredményesebben. Úgy vélem, hogy a vezetés tagjaként szavam jobban hallatszik majd, jobban oda fognak figyelni a véleményemre. Ezért fogadtam el a megválasztásomat, nem formálisan a tisztség kedvéért. Az újpesti görög önkormányzatban azon kívánok munkálkodni, hogy az ott élő görögök kerüljenek közelebb egymáshoz, ugyanis alig ismerjük egymást. Szeretném, ha itt is ki tudnánk fejleszteni rendszeres görög kultúrális tevékenységet, ha innen is több gyereket és fiatalt tudnánk bevonni a görög nyelvoktatásba. Az első lépéseket már megtettük. Rendeztünk egy nagyon jó görög farsangot, szép műsorral, kellemes mulatsággal. Fontosnak tartjuk a görög kultúra és hagyományok népszerűsítését a magyarok között. Ezért is kezdtünk szervezni görög esteket, amelyeken a táncokkal együtt bemutatjuk majd kulturális, művészeti, irodalmi örökségünket is.

- Ha valaki megkérdezné, mi többet szeretnél tenni a magyarországi görögségért, mit válaszolnál?

- Erről már az előbb is szóltam. Szeretném, ha felépülne egy nagy görög iskola és óvoda, ahol a gyerekek megismerhetik a görög anyanyelv és szellemiség alapjait. A másik kívánságom pedig egy kulturális központ kialakítása lenne, ami otthont adna egy nyüzsgő görög kulturális életnek.

- Nem gondolod, hogy mindez az álmok kategóriájába tartozik?

- Nem. Hiszem, hogy előbb vagy utóbb lehetséges és szükséges lesz ezek megvalósítása. Ilyen létesítményeket az országban más nemzeti kisebbségek is létrehoztak, és más külföldi görög közösségből is lehetne példát mondani. Bízom abban, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki reálisnak és ésszerűnek tartja ezeket az „álmokat”.

(Megjelent a Kafenio c. folyóirat 1999/2. számában, Budapesten.)