|
|
Az anyaggyűjtésemet a plébános úr és az iskola igazgatójának a megkeresésével kezdtem, akik örömmel segítették a munkámat. A település honlapján; a plébánosról készült cikkben „Gyökerek felkent őrzője” (Némethy, 2015) büszkén írnak arról, hogy a település milyen módon őrzi nyelvét, kultúráját. A peresznyei születésű, horvát anyanyelvű Dumovits István 1978-tól plébánosa Horvátzsidánynak is. Az ő fáradhatatlanságának köszönhető többek között, hogy 2013-ban Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom teljesen megújulhatott.
A falu, amely 54 %-ban horvátok lakta, megőrizte és tovább ápolja a nemzetiségi nyelvét és kultúráját és továbbadja a következő nemzedéknek, melyhez évszázadok óta a katolikus egyház mindig nagy segítséget nyújtott.
2.1 Nemzetiségi iskola
A XV-XVIII. sz.-ban a horvátok még használták a Cirill és Metód által összeállított népi nyelvű liturgiát, így a betelepült horvátok is. 1560 körül a horvát községek I. Ferdinánd császártól egyházi autonómiát kaptak, ami azt jelentette, hogy a települések maguk választhatták ki a papjaikat, így a horvát nyelvet a templomban, majd a templom mellett működő iskolákban is hivatalosan használhatták. Győr egyházmegye területén a horvátok háborítatlanul használhatták, ápolhatták nyelvüket, kultúrájukat, ehhez a közvetítők a papok, majd később a tanítók voltak. Kezdetben a cirill betűket használták, majd később áttértek a latin írásmódra. A gyerekek nyomtatott tankönyvekből tanultak. A XIX. sz. elején Fickó József peresznyei plébános volt az, aki a saját költségén adott ki könyveket, melyeket maga írt (nyelvészeti, irodalmi, néprajzi témában).
1846. április 24-ei az első fönnmaradt írásos emlék arról, hogy az iskolában horvát nyelven oktattak. A XIX. sz. második felében egy kópházi tanító (Nákovich Mihály) vezetésével a környékbeli papok és tanítók megreformálták a horvát nyelv helyesírását. Az 1860-as években megalakult egyházi iskolák szabályzatai horvát nyelven is megjelentek. Az iskolák államosítását követően (1948) kötelezővé tették a szerb-horvát irodalmi nyelv tanulását. Ez rengeteg problémát szült, mert a szerb-horvát irodalmi nyelv és az itteni ča – horvát nyelv használata között nagy az eltérés.
2.2 Peruska Maria zarándokkápolna
A település legfontosabb látnivalója a Peruska Maria zarándokkápolna, mely a Horvátzsidányt övező erdőben található ott, ahol Kőszeg, Horvátzsidány, Kiszsidány és Peresznye határai összefutnak. A története: 1866-ban itt az erdőben egy vadászat alkalmával, a peresznyei Berchtold gróf 3 éves fiának nyoma veszett. Amikor 3 nap múlva megtalálták egy tölgyfa alatt egy „Mária kép” függött fölötte a fán. A gróf elrendelte, hogy minden évben tartsanak itt hálaadó misét. 1950-ben politikai okokból ezt megszüntették, majd 1980-tól újra zarándokhellyé vált. 1994-ben épült fel a Szent Hubertus és Szűz Mária tiszteletére adományokból egy kis kápolna. A jelenlegi plébános, Dumovits István kezdeményezésére a fenyvesben, a kápolna körüli tisztáson folyamatosan bővülő szoborparkot hoztak létre.
|
|