|
|
Ahhoz, hogy vázolhassam, hogy milyen helyzet alakult ki a második világháború utáni Horvátzsidányban, meg kell mutatnom, hogy milyen változások mentek végbe a magyar közigazgatásban és az iskolarendszer átalakulásában. Szakirodalmi anyagnak a „Magyarország a XX. sz. II.” kötetből (a kötet szerkesztői: Balogh, Bekény,, Dányi,, Élesztős, Hernádi, Oros, Tiner 1997); valamint az iskolarendszer átalakulását bemutató Neveléstörténet (Pukánszky-Németh, 1996) c. munkából merítettem. Ehhez olvastam hozzá a zsidányi iskola igazgatónőjétől kapott; a helyi iskoláról szóló írását: Szabó Lajosné (2011)
Az 1950-es években a közigazgatási reformmal együtt átalakult a megyerendszer is. Ennek hatására a városhálózattól a megyerendszerig mindent átalakítottak. A falvakban élők az 1960-70-es években további hátrányba kerültek a városban élőkkel szemben. Az addig jól működő magán-gazdaságokat a kötelező Tsz-tagságba szerveztek, ami fölborította az eddig bevált rendszereket. Az államigazgatásban – közös tanácsokat hoztak létre, míg az iskolákat körzetesítették. Ezek mind hatással lehettek arra, hogy az 1960 és 1990 között ennyire megcsappant a település lakossága. Szerencsés, hogy az elmúlt közel három évtizedben ez a csökkenés már nem jelentős.
1971-ben az „Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció” javaslatára centralizált településfejlesztési modellt vezettek be. Ennek lényege, hogy meghatározott alig 150 település, főleg városok a keret 80 %-ával gazdálkodhattak, ezáltal a települések többsége elszegényedett. Szerencsére 1984-ben ezt a rendeletet hatályon kívül helyezték. Ez is hatással lehetett a horvátzsidányi negatív demográfiai helyzetére. Ezen csak az 1980-as évek után változtattak. Szintén az 1960-70-es évekre volt jellemző a közös tanácsok és az iskolakörzetesítések erőszakos kialakítása, amely szintén az elvándorlást eredményezték a kisebb településekről.
Országosan a népesség csökkenését a „Ratkó-korszak” szigorú szabályai (tilos a művi abortusz) sem tudták megállítani az 50-es években. Az ezt követő „Kádár-korszak” további jelentős változásokat hozott a családok gyerekvállalása érdekében. Növelték a fizetett születési szabadságot, bevezették 1967-ben a gyermekgondozási segélyt.
4.1 Horvátzsidány 1945 után
Amíg 1949-ben Magyarország lakosságának 2/3-a élt a falvakban, addig az erőszakos urbanizációnak köszönhetően 1994-ben már csak 1/3. Horvátzsidány 1950-ig Sopron megyéhez tartozott, de az akkori átszervezésnek köszönhetően Vas megyéhez csatolták, jelenleg is ehhez a megyéhez tartozik. A településen 1906-1950-ig használhatták a régi szimbólumukat címerpajzsra emelve, majd 1950-től a rendszerváltásig ezt tiltották.
„… az általános önkormányzati választásokkal egy időben 1994. december 11-én került sor első ízben a kisebbségi önkormányzati választásokra… Horvátzsidányban.” (Grádistyei horvátok) A település ma is használatos címerét, - amely a megújított régi címer - 1994. december 3-án avatták ünnepélyes keretek között.
A 8 osztályos általános iskola tervezete már a 20-as években megszületett, akkor a gazdasági válság miatt, majd az 1940. évi 20. törvény alkalmazása a háború miatt hiúsult meg. Végül ezt 1945. augusztus 18-án sikerült bevezetni. A fő cél az volt, hogy egységessé tegyék; az alapműveltség mindenki számára egyaránt elérhető legyen a 6-14 év közötti gyerekek számára. Az írás és olvasástanulást a felnőtt oktatásra is kiterjesztették; ennek célja az analfabétizmus felszámolása volt. Sajnos a bevezetését nem körültekintéssel végezték, sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem voltak még adottak. Távlati cél volt, hogy a 8 osztály elvégzése után minél többeknek lehetőségük legyen továbbtanulni, akár gimnáziumba és szakközépiskolába, ahonnan érettségi után elérhető lehet a főiskola vagy egyetem elvégzése. Azok, akik szakiskolában szeretnének iparos vagy mezőgazdasági ismereteket szerezni, minél korszerűbben képezhessék magukat. A kistelepülések iskoláinak a megítélésekor mindig figyelembe kell venni, hogy ezek az iskolák helyileg, társadalmilag milyen szerepet töltenek be, milyen az eredményességük. Miért akar egy kis település ragaszkodni ahhoz, hogy helyben legyen az alapoktatási intézmény, amikor a központi iskola optimális távolságban van és a személyi és tárgyi feltételei is jobbak, mint a kistelepülés iskolájának? Amikor a döntést meghozzák az iskolafenntartók, akkor nem lehet csak egy célra fókuszálni, mindig több tényezőt kell összevetni. 1960 és 1990 között a település lélekszáma drasztikusan csökkent. Szerencsés, hogy az elmúlt közel 30 évtizedben ez már nem jelentős. Az iskola társadalmi szimbólum. Zsidányban az általános iskola létezése a záloga annak, hogy ne öregedjen el a település, így itt mindent megtesznek az iskola megmaradásáért. A pedagógusok fontosnak tartják, a horvát nyelv oktatását. Sajnos napjainkban már egyre kevesebb családban beszélik napi szinten a horvát nyelvet, a vegyes házasságoknak köszönhetően.
|
|