|
|
A mindennapi munkám során látom, tapasztalom, hogy mennyire fontos a nemzetiségi településeken a fiatalok bevonása az értékmegőrzésbe, a hagyományok ápolására és továbbörökítése. Amikor Horvátzsidányról elkezdtem az anyaggyűjtésemet és az emlékeim fölelevenítését arra gondoltam, hogy szükséges lenne megtudnom azt, hogyan vélekednek az általam fontos kérdésekben a helybéliek. Ehhez a távolság miatt a kérdőíves felmérést találtam a legmegfelelőbbnek, strukturált, narratív; zárt és nyílt kérdéseimre adott válaszadásokkal.
A kérdőívemet a településre több csatornán keresztül is eljuttattam, hogy minél szélesebb körben tudjanak róla. Ennek kitöltése nem ellenőrzött körülmények között történt, és részben az ott élő rokonaimat céloztam meg, részben teljesen önkéntes alapon, aki akart, az válaszolt. A nyitó oldalán néhány mondatban vázoltam, hogy miért számítok rájuk, miért kérem a segítségüket. A kérdéseim összeállítása, rendezési szakaszában még a megkérdezetteim körét külön korosztályba soroltam, majd többszöri átnézés után szűkítettem, összevontam azokat.
Nehezen szakadtam el egy-egy témától, mint például a technikai határzártól és a horvát nyelvtől. A legfontosabb a horvát nyelv, az identitás, hagyományok ápolása, a fiatalok bevonása a közösségi munkába. Hittem abban, hogy a számomra fontos kérdésekre adott válaszok megerősítik azt, amit én is gondoltam, éreztem. Sajnos kevesebb kitöltött lapot kaptam vissza, mint amire számítottam. A 18 válasszal reprezentatív csoportként kezeltem őket. A kutatásomban részt vevőknek kb. 3 hét állt a rendelkezésükre, hogy kitöltve visszaküldjék számomra. Ebben semmilyen korlátozás nem volt: email-en, levélben vagy facebook üzenetként egyaránt küldhették.
A „mini” kutatásom során a kérdőívemmel azokat szólítottam meg, akik:
- a településen cseperedtek föl, de már elköltöztek
- beköltözők
- itt éltek egész életükben
A fentiekből kiderülhetett, hogy a horvátok lakta település vizsgálatakor arra szeretnék választ kapni, hogy melyik az a korosztály, akik már a horvátságukat nem érzik annyira fontosnak, hol történik a váltás és ennek mi lehet az oka. Az utóbbi 30 évben a vegyes házasságok miatt a hétköznapokon keresik a családok azt a nyelvet, amit mindenki egyaránt ért és a szavak mögöttes értelmére is ugyan azt gondolják. A vegyes házasságokba született gyerekek és családjuk leggyakrabban erre a magyar nyelvet használják.
Fölösleges kérdésem is volt, de ez csak utólag derült ki. Ha magasabb lett volna a válaszadóim száma, akkor valószínű, hogy nem lennének indifferensek. Ilyen pl. a középiskolai és főiskolai témával kapcsolatos kérdéseim.
A feldolgozáshoz az SPSS programot használtam. A kiértékelését oszlop és kör diagrammal végeztem, így szemléletessé tehettem.
A válaszadóim 72 %-a nő volt, míg az anyanyelvüknek a horvátot, az 50 %-a jelölte meg. A nyugdíjas korosztályból csak 2 fő képviseltette magát, pedig a korosztályuktól kapott válaszokból sokat reméltem. Az iskolai végzettség (1. ábra) tekintetében minden kategória szerepelt. A reprezentatív csoport 40 %-a főiskolát vagy egyetemet végzett. Jó látni, hogy a városokhoz közel (Kőszeg, Csepreg) is milyen erős megtartó ereje van a településnek. A közösséget meghatározhatja, ha a településre az iskoláik elvégzése után visszaköltöznek a magasabban kvalifikált emberek, azok akik, ha a helyi közösségi életből ki tudják venni a részüket, az minden szempontból előrébb viszi annak életét. Az idősebbek mintául szolgálnak a fiatalabb nemzedéknek.
1. ábra Iskolai végzettség
Arra is kíváncsi voltam, hogy mennyire érzik a településen élők a társadalmi felelősség vállalásukat. Hasonló eredményre számítottam, mint amit kaptam.
Itt érzem fontosnak megemlítenem azt, hogy a délszláv háború idején a település befogadott Horvátországból 76 diákot, akik 1992 és 1995 között itt éltek. Helyi családoknál laktak, és az iskoláztatásukról a helyi nemzetiségi iskolában gondoskodtak. Többen megjelölték az aktív részvételüket a kulturális életben, valamint a szülőktől látott minták követését, továbbörökítését; az idősekre, elesettekre való odafigyelést, a róluk való gondoskodást (2. ábra). Van köztük olyan, aki energiát, fáradtságot nem kímélve törekszik arra, hogy a fiatalok, kisiskolás korúak helyben maradhassanak, és tanulhassák anyanyelvi szinten a horvát nyelvet, többen már csak idegen nyelvként.
2. ábra Társadalmi kötelezettségvállalás
A szabadidős tevékenységet (3. ábra) is fontosnak tartottam megtudni és kielemezni is, a nyelv, a kultúra, az identitásápolásra is választ kaptam. Amire a hangsúlyt helyeztem, hogy a zene, a néptánc a településen élőknek mennyire fontos az általános iskolás koruktól kezdve. Felnőtt korig a lemorzsolódásuk minimális, ez annak is köszönhető, hogy helyben működnek a különböző csoportok, ahová bárki kedve szerint csatlakozhat. Ebből azt következtettem, hogy fontos a településen élőknek a közösségi kultúrprogramokon való részvétel is.
3. ábra Szabadidős tevékenység
A kulturális életben is aktívak, az általános iskolától a felnőtté válásukig (4. ábra). A többség a helyi színjátszó körbe, a tambura zenekarba és a néptánc csoportba jár szórakozni, illetve ezeket oktatja. Így a szabadidejük nagy részében a helyi közösségi élet rendezvényein föllépőként, szervezőként állnak helyt.
4. ábra Részvétel a kulturális életben
A legizgatottabban a horvát nyelvvel, használatával kapcsolatos válaszokat vártam és a kielemzésüket is ennek figyelembe vételével tettem. Az alábbiakban az eredményeket vázolom. Összetettem őket egy diagrammba, hogy szemléletesebb legyen.
A horvát nyelv mindennapi használata is teljesen sokrétű, ahogy arra számítottam is (5. ábra): ki a családjában, munkahelyén, szórakozáskor használja; más tanítja, vagy épp tanulja még. A megkérdezettek negyede egyáltalán nem használja.
Fontos adatnak tekintem, hogy a reprezentatív csoport:
- a 39%-a a családon belül a magyar_horvát nyelvet párhuzamosan használja;
- az 55 %-a az általános iskolában, 18%-a a középiskolában idegen nyelvként tanulta a horvát nyelvet
- az 50%-a szerint az idegen nyelvtanulásban jelentett előnyt a horvát nyelv ismerete.
A diagramm-mal látványosan érzékeltethető, hogy a megkérdezettjeim fele horvát anyanyelvűnek vallja magát, valamint az is, hogy milyen arányban használja a magyar, horvát és a német nyelvet a jelenlegi helyzetében, családon belül, hétköznap, hétvégén, barátokkal, munkahelyen.
5. ábra A magyar-horvát-német nyelvvel kapcsolatos kérdésköröm kielemzése grafikonon
Természetesnek tartottam megvizsgálni azt is (ha már nyitott kérdésben kíváncsi voltam rá), hogy mit jelentett a megkérdezetteknek, a horvát nyelv (6. ábra). A válaszok teljes mértékben alátámasztották a várakozásomat. Volt, aki erre a kérdésemre az alábbit válaszolta: „…irigylem akik beszélik….” Ezt gyakran éreztem én is.
6. ábra A horvát nyelv iránti attitűd
A nyitott kérdésemre kapott hozzászólások is érdekesek voltak, de a kevés adatközlő miatt nem lehetett jól kielemezni. Úgy érzem, ezek a válaszok több oldalról is jól tükrözik azt, ami miatt én is fontosnak tartottam írni erről a szép községről. Ezek alátámasztották azt, ami a záródolgozatom témaválasztásában szerepet játszott. Érdekességként szemezgettem belőle itt a végére.
A település földrajzi helyzetéről és a technikai határzárról beérkezett legérdekesebb válaszok: „kiterjedt rokoni kapcsolatok; rokoni szálak az ausztriai horvát falvakhoz; munkalehetőség; első ausztriai út; a horvát nyelv tanítása, tanulása; életforma; szokások kialakítása; kulturális fellépések; kutyasétáltatás közben „tudtom nélküli határátlépés”; határsáv – műszaki zár – sorompó – katonák, csodálatos falu”.
A végére, a kérdőívem kielemzésének lezárására tartogattam két választ, amelyek az előző kérdéscsoporthoz kapcsolódnak. Az én gondolataimat, emlékeimet is a leginkább tükrözik, és mégsem az én tollamból valók: „…gyerekként, ha nagyszüleimhez mentem, mindig láttam a nyitott kaput, amin keresztül a legutolsó településre, Ólmodra látni” és „Gyermekkoromban nagymamámék háza mellett húzódott a határzár, amit katonák őriztek, érdekes volt látni, hogy távcsővel néztek minden közeledőt.”
Kíváncsiságom terelt abba az irányba, hogy különlegességként végezzek egy kereszttáblázat elemzést, aminek a két kérdése, „Iskolák elvégzése után visszaköltözött-e Horvátzsidányba” és a „Kulturális életben való részvétel”. A megkérdezettek közül 7 visszaköltözöttből 6-an rendszeresen részt vesznek a kulturális életben; míg 5-en azok közül, akik nem költöztek vissza, 3-an valamilyen kulturális megmozdulásban továbbra is tevékenyen jelen vannak. A fiatal korban ért hatások ezért nagyon fontosak. Aki fogékony rá, mindegy hogy hol éli a további életét; megtalálja a környezetében is a közösségi, kulturális lehetőségeket, kapcsolódásokat.
|
|