Előző fejezet Következő fejezet

UTÓIRAT

 „…Utolsó kéziratként

Rád bízom, hogy mi történt,…”

(Bereményi Géza: Utóirat)

 

A záródolgozatomat a teljesség igénye nélkül készítettem, bízva abban, hogy lesz a településen vagy onnan távol olyan, aki a jelenkor gyorsabb változásait szívesen dokumentálja. Valószínűleg külső szemlélőként talán mást tartottam fontosnak és láttam a település életfolyamataiba, mint akik ott laknak. Írásommal szeretnék hozzájárulni a horvátzsidányi kultúra dokumentálásához, segítve a település megtartó erejét.

A kutatásom alapján igazolva látom azt, hogy a Horvátzsidányban élő, idősebb korosztály büszke a horvát nyelv használatára. A fiatalabbakat különböző szabadidős tevékenységekkel próbálják bevonni a település aktív vérkeringésébe addig, amíg őket is el nem szólítja a munkájuk vagy tanulmányaik. Minden eszközt, lehetőséget, fórumot ki kell használniuk ahhoz, hogy a színes és értékes kultúrájukra felfigyelhessen a többségi társadalom és emellett maguk a nemzetiségüket vallók is jobban megbecsülhessék azt.

Horvátzsidány, a szerencsés fekvésének köszönhetően, a megújuló, fejlődő települések közé tartozik. Az identitásuk, kultúrájuk ápolására is láthatóan nagy energiát fordítanak. Fontos a településen élőknek, hogy valamelyik kis közösséghez tartozhassanak. Ez a korosztályok közötti kapcsolatokat, a fiatalok társadalmi felelősségvállalását egyaránt erősíti. Az oktatási, köznevelési szakemberek a kulturális értékgyűjtési és felmutatási folyamat kibővítésében a fiatalság bevonását, aktivizálódását látják óriási lehetőségnek és elodázhatatlan feladatnak. A cél a fiatalok magatartási, értékrend, attitűd, érzelmi viszonyulásainak formálása, az őket körülvevő környezetről kialakított tudásának bővítése. Az Eu és a magyar kormányzat álláspontja szerint azok a közérdekű kulturális információk, tartalmak (köz)hasznosulnak a legjobban és érik el a célközönséget (oktatók, diákok, érdeklődő, nyitott emberek) amelyek közvetlenül a közoktatás, közművelődés rendelkezésére állnak. Lehetőség szerint digitális térben, az info-kommunikációs technológiai (IKT) eszközök által használhatóan. Az új tartalmak létrehozása hosszabb távon, a fiatalok által valósulhat meg.

A munkám során szomorúan tapasztaltam, hogy csak a célzott és kitartó keresésemnek köszönhetően találtam kulturális tartalmakat Horvátzsidányról és az itt élő nemzetiségiekről. Bízom benne, hogy az új nemzedék még nyitottabban keresi a korszerű megjelenési formákat. Legyen hírük a megye határain túl és tudjanak róluk a horvát nemzetiségi közösségeken kívül is.

Látva a leterhelt pedagógusokat, diákokat (az ország bármely pontján éljenek is), véletlenszerűen biztosan nem akadnak rá a Horvátzsdányról szóló írásokra. Természetesen a pedagógusok is leginkább olyan felületen szeretnék beszerzik az információkat, ahol minden fontos, tudományos ismeretterjesztő témáról, egy helyen tájékozódhatnak a legszélesebb körben, a legakadálymentesebb hozzáféréssel.

Keresésemet mind az elektronikus hálón, mind a megyei közkönyvtári állományban végeztem. Ismereteim szerint Magyarországon is létezik egy Tudományos – Kulturális Elektronikus Tudásbázis a Közoktatási portálon, amelyik az Európai Unióban is egyedülállóan felvállalta a fontos közösségi kulturális tartalmak összegyűjtését és közzétételét. Kívánom, hogy a Zsidányról szóló anyagok is mielőbb itt fellelhetőek lehessenek.

A település munkahely teremtési gondokkal sem küzd. A környező városok és a szomszédos Ausztria mindig bizalommal és tárt karokkal fogadja a dolgozni vágyókat, így a Zsidányban élőknek nem kell ezért elköltözniük. A rövid távolságokat ma már könnyen meg lehet tenni. Az infrastruktúra, a kommunikációs eszközök fejlődésével, ma már az egyéb távolságok is áthidalhatóak.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet