| |
A beavatáshoz általában háromféle kinyilatkoztatás tartozik: a szent, a halál és a szexualitás, állapítja meg Mircea Eliade A szent és profán című könyvében.
A Luca-széke 13 napon át tartó készítéséhez - Luca-naptól egészen karácsony estig -, tizenhárom féle fa szükséges. A széket általában fiatal legények vagy férfiak titokban készítették valamilyen eldugott helyen, hogy senki ne szerezzen róla tudomást. Elkészültével, karácsony este, a legény arra ráállva a templomban boszorkányokat láthat, akiknek a magyar néphit szerint hatalmas szarvaik vannak, olyanok a bátyai rácoknál (horvátok), hogy alig férnek be, meg ki a templom ajtaján. A magyarországi Dráva menti horvátok hitvilágában a legény akkor áll rá a Luca-székre, amikor a pap felemeli az oltáriszentséget, mert olyankor a boszorkányok hatalmas késekkel hadonásznak a pap körül. A zalai horvátok úgy tartják, hogy a boszorkányok mezítelen ülepüket mutogatják a templomban.
A legénynek - nemzetiségre való tekintet nélkül -, ha épp bőrrel kívánja megúszni a kíváncsiságát, el kell menekülnie a megdühödött boszorkányok elől, ám csak úgy képes erre, ha mákot (innen ered a magyar szólás: a szerencsés embernek „Mákja van!") , másutt kölest, lencsét, kendermagot, illetve kását szór szét, ugyanis míg azt a boszorkányok fel nem szedik, addig nem árthatnak az őket meglesőnek. A legény meg valamely közeli házba bejutva tűzreveti a Luca-széket, de a boszorkányokról senkinek sem szólhat, mert ha mégis megtenné, akkor másodszorra bíz nem kerülhetné el bosszújukat.
Valóban beavatási rítusról van szó a Luca-széket készítő legény esetében?
A válasz egyértelmű: igen, hiszen a beavatandó megismerte a templomi szentséget, a szentmisét, a templomi misztériumot, valamint a benne szereplőket, a papot és a valamikori boszorkányokká degradált állatmaszkos termékenységi istennőket, akiket papnők jelenítettek meg. Elsajátította a földművelés műveleteit: a vetést (szimbolikusan elveti a gabona magvakat), az aratást (míg fel nem szedik a magot addig nem árthatnak a legénynek a boszorkányok) egyfajta szent tudást és bölcsességet.
A Luca-szék készítője jelképesen meghal: ha a Dráva menti horvátoknál elfogják akkor széttépik, a magyaroknál tűzbe vetik.
A beavatási rítusokban a beavatandó fiúk más nyelvet használnak. Mint esetünkben is ilyen a némaság. A megismert földművelési titkokról, istennőkről sem szól senkinek, azaz megőrzi a gabonatermesztés titkát, szent tudását.
Másrészt a Luca-szék mondákban más is körvonalazódik. A beavatás során születik újjá (sötét, eldugott helyen készíti a Luca-széket, miként a természeti népeknél, ahol a beavatandókat egy gödörbe, illetve kunyhóba zárják), ami lehetővé teszi újjászületését. A halálból születik ő újjá, azaz biztosított számára a szellemi életbe való bejutás, ugyanis állta a próbát, teljesítette a nehéz feltételéket. A beavatási sémán: szenvedés, halál és feltámadás (vagyis újjászületés) túljutott. A magyar mondák arról is szólnak, hogy a legény az útkereszteződésbe állva szentelt krétával egy kört rajzol maga körül, hogyha különböző veszélyes állatok képében boszorkányok törnek rá, akkor sem árthatnak neki, mert megvédi a mágikus kör. A kör világmodellként értelmezendő, s annak központi helyéből jó ered (harc a boszorkánnyal, szántás-vetés titkai, stb.). Habár nagyon halványan körvonalazódik a beavatandó kínzásának motívuma, egyben félelmének legyőzése is.
| |