BUSÓJÁRÁS

Mostanában a mohácsi álarcos busójárás az elmúlt 300 éves hagyományhoz viszonyítva szelídebb arcát mutatja. De ugyancsak tartogat még némi meglepetést a hagyományos farsangi mulatságra érkezőknek. Farsang vasárnapja hajnalán előkerülnek a fűzfából készült disznóvérrel bekent maszkok, amelyeket régebben bika, illetve tehénszarvak díszítettek, ma jobbára megteszi a kosszarv is. A sokác alakoskodó legények és fiatal férfiak báránybőrből készült bundába, bőgatyába bújnak. Sőt, az utóbbit szalmával kitömve rémséges méretűnek tűnnek. Soha nem mutatják állarc mögé bújt szelídebb arcukat. Pokoli zajt csapnak kereplőikkel, marhakolompjaikkal, közben meg a rend kedvéért ágyúkat és ökröket sütögetnek, hatalmas fallosszerű buzogányaikat rázzák. Persze, csak akkor, ha már a Dunán át csónakokkal elértek a folyó túlpartján fekvő városkába, ahol az utcákon színes, látványos felvonulást produkálnak. A vigadozás eltart három napig, egész farsang farkáig, azaz húshagyó keddig, illetve Hamvazó szerdáig.

A maszkos alakoskodók nem ismeretlenek a világ népeinél, főként a farsangi időszakban. Az eddigi megállapításaink szembeötlőek, mint az is, hogy a busók előszeretettel megcsipkedik a szebbik nem fiatal asszonyait, lányait, mondván, hogy jobban nőjön a kender. Rituális szántást is végeztek egykoron. Hamvazó szerdán a máglya kialudtával felszántották a „Ledinka", azaz a rétnek nevezett részt, s elhintették rajta a hamut. A monda szerint a busók seregét egy arany ruhás fehér lovas alak vezette.és rémisztő maszkjaikkal, baó, baó ordítozásukkal ők űzték ki a törököt.

A vízen túli világból, a szigetről, mondhatnám a túlvilágról jött busók a mítoszt elevenítik fel, amikor hatalmas méreteiknél fogva istenségeket és elhunyt ősöket jelenítenek meg, akik gondoskodnak az utódokról, azoknak periódikusan bőséget és biztonságot hoznak: bőséges állatszaporulatot, a kultúrnövények bőséges termését, s utódokat. A szimbolikus szántás és vetés az istenek cselekedeteire utal, akik az embereknek megtanítják a földművelés, a gabonatermesztés szent titkait. Ezért illik a házakba betérő búsókat ízletes szármával (töltött káposztával), borral megkínálni, gazdagon megvendégelni, hogy a szerencse ne hagyja el a házat.

A busójárás másik lényeges sajátossága: a beavatás szokása. A fiatal legények beavatása titokban történik, állni kell a beavatandóknak a fájdalmat, a próbatétel során meg kell küzdeniük egymással, ezért gyakori a busók közötti birkózás. A beavatandó a beavatás során egyúttal másként viselkedik, egy másik nyelvet használ, azaz emberi nyelven nem szabad megszólalnia, hanem csak „baó-baó". tehát bikát utánzó hangokat hallathat. Emellett, megismerkedik a mítoszokkal, misztériumokkal és a szexualitással. Ennek nyomai kitapinthatóak a fallikus buzogány megjelenítésében, a lányok, fiatal asszonyok megcsipkedésében, de a nagyon régi maszkokon a vulva szimbóluma is megjelent. A mítosz pedig arról szól, hogy az aranyruhás égi, napistenszerű fehér lovas istenség éktelen égiháború, zaj keltés közepette kiűzte busóseregével a démonszerü, káoszt teremtő istenségeket, amelyek a legendában a törökökre ruházódtak. A bikaszerű, hatalmas állati erővel rendelkező busók visszaállítják a kozmikus rendet. A rendből pedig emberi jólét és bőség fogan, fakad.