| |
A mag (búza, árpa, rozs, zab) halálának és újjászületésének megrendítő ceremóniája az ógörög Dionüszosszal került kapcsolatba, akinek halálakor és feltámadásakor a misztériumok részvevői nevén szólítva hívták magukhoz istenüket. A Dráva menti (somogyi) horvátok és a hercegszántói (bácskai) horvát aratók az aratás végeztével Jézus nevét kiáltották. A búzakalász Ozirisz emblémája volt, haláláé és feltámadásáé, amelynek párhuzamait a hazai horvátok is megőrizték. Jézus halálának felmagasztalását Szent János jelenti be a búzamag szimbólumát felhasználva (János 12, 23-25).
Az aratást letérdelve, a közösen elmondott ima elmondásával kezdték meg. A hercegszántói sokácok, valamint a hazai Dráva menti horvátok hasonlóan a göcseji, hegyháti magyarokhoz az aratás befejeztével elkészült kévét Jézus kévének nevezik. A lakócsai horvátok az utolsó aratási kévét nagyobbra készítették, úgy hogy a kalászok egyik fele egyik irányba, míg a másik fele a másikba nézett. Az aratóeszközöket - sarlókat és a kaszát - abba belevágták, ám előtte búzamagból kinőtt három kalászt piros színű pamutszállal átkötve ráhelyeztek, majd a kalászokat hazahozták és a szoba sarkában lévő Jézus kép keretébe tűzték, illetve a fából faragott Krisztus-kereszthez kötözték, s az ott maradt a következő vetés elérkeztéig, amikor a belőle nyert magvakat a többi búzamaggal összekeverve vetették el.
Az aratás végeztével, a búzamag halálát követően a Jézus-kéve is meghal: a kévébe történő aratószerszámok bevágásával. Az aratók a halál ceremóniáját letérdelve közös ima elmondásával érzékeltetik, majd a Jézus kévét háromszor a levegőbe emelve „Jézus, Jézus, Jézus!" kiáltással magukhoz hívják Krisztust, miként tették azt a görög Dionüszoszi kultusz részvevői.
Az aratási szokásokban a termékenyre forduló élet halál fölötti győzelme testesül meg az élet színét jelképező piros pamutszál képében, s a hármas búzakalászban, melynek magvaiból új élet, bőséges termés sarjad. Az új élet a dusnoki rác-horvátok legendáiban már a learatott búzamezőn is megjelenik. Máriának teje - a kisded Jézus szoptatásakor - lecsöppenve fehér foltot hagy a tarlón. A magyar mondákban a szent család üldözői elől menedéket egy búzavető földjén talál . A szántóvető még csak nem is végez a vetéssel, mire az üldözők oda érnek, ám addigra az elvetett búza csoda folytán - megnő és beérik. A magyarok és a horvátok Jézust Szent Péter társaságában gyakran a búzamezőben jelenítik meg. A búzavetéssel és a búzaterméssel áll kapcsolatban a Mester, aki akkor is termést hoz, ha nincs eső. A hazai horvátok (baranyai bosnyákok és a Dráva mellett élők) Jézust és Pétert a szorgos aratólánnyal és a lusta juhászbojtárral hozzák kapcsolatba, valamint a kenyeret sütő asszonnyal, aki a visszatérő vándoroknak nem kíván adni a frissen sült kenyérből, hanem a dagasztóteknő alá bújik, s gonoszságáért Jézus teknősbékává változtatja. Ismert a Dráva menti Potony községből az a horvát legenda, amikor Jézus üldözői elől egy rétestésztát nyújtó asszonynál keres menedéket. Az üldözők az asztal alá bújt menekülőt nem találják, mert Jézus csodát tesz, az addig kinyújthatatlan rétestészta leér egészen a földig. Adalékként mondjuk el, hogy a búzaszemen a magyarok, a bácskai bunyevácok és a Dráva menti horvátok Jézus képét vélik felismerni, hasonlóan az egyiptomi népekhez, akik Ozirisz jelének tekintették a búzakalászt. A hármas kalász, Jézus szent képe mellé kerülve, annak jelképévé válik.
| |