| |
A múlt század első felében a jeles horvát népdalgyüjtő Fran Kurelac többek között archaikus rítusénekeket mentett meg a feledéstől, a nyugat-magyarországi horvátok között végzett gyűjtésének köszönhetően. Franjo Ksaver Kuhač is ellátogatott erre a vidékre, ahol további le nem jegyzett népdalokat gyűjtött, illetve kottákkal egészítette ki Kurelac páratlan hagyatékának közkinccsé tett (1871) szépszámú horvát népdalát, - többek között az azóta e vidéken már feledésbe merült - újévi koleda énekeket is, amelyeket a horvátországi Ivan Milčetić is gyűjtött.
A magyar szokásanyagban szintén kimutatható a koledákhoz hasonló regölés - főként a Dunántúlon, de a Székelyföldön és Moldvában is ismert -, amelynek hatalmas irodalma van. Szapu Magda közli, hogy a kutatás e legrégibb népszokásban a finnugor sámánvarázslás csökevényét fedezte fel benne. A regösök, eredeti felfogás szerint varázslók. A szó mágikus erejébe vetett hit alapján kívánnak szerencsés évkezdést, termékenységet, boldogságot. Valójában évkezdő, a téli napforduló ó-európai hagyományait és az archaikus magyar keleti hitvilágot egybeötvöző szokás ez, amely a középkorban országosan ismert volt. Ma már jobbára a hajdani gyepűvidéken gyűjthető. A horvát koledák páratlan értékeket képviselnek. A Sopron környéki nagybárándi horvát koledálók nemcsak a házigazdát köszöntötték énekkel, hanem a férjhez menni kívánó lányokat is. Párosító énekeket énekeltek, hogy a lányok minél előbb férjhez menjenek. A Vas megyei magyar falvakban a falu érdemesebb házasuló legényei regöltek a karácsony és újév közti estéken azoknál a házaknál, ahol eladólány volt, vagy ahol mulatságra összejöttek. Vezetőjük, aki őket rendszerint betanította, a hadnagy nevet kapta. Ennek tollas csákója és láncos botja volt, a többiek süvegükön fölpántlikázott rozmaringágat viseltek. Az utóbbiak közül egy, a hátán nagy zsákot vitt az összegyűjtött ajándék számára. Az így összegyűjtött élelmet a regölés végeztével közösen elköltötték, pénzüket pedig borra és muzsikusokra fordították.
Kezdjük az ismerkedést egy horvátcsencsi (a község az első világháború után átkerült Ausztriába) újévi párosító jellegű rítusénekkel
Z čijega mi dvora pavenke van zliću?
Z Mar inoga dvora pavenke van zliću.
Čije mije polje pšenicom sijano?
Marino je polje pšenicom sijano.
Čija mije gora s vinom obsajena?
Marina je gora s vinom obsajena.
Pred čijom je hižom trnja do kolena?
Pred Marinom hižom trnja do kolena.
Ki trnje pregazi, on Maru dostane.
Jure ga pregazil i on Maru dostal,
On je Maru dostal i pan mu je postai.
Kinek az udvarából szállnak a pávák?
Mária udvarából ott felszállanák.
Kinek a mezeje búzával bevetett?
Mária mezeje búzával bevetett.
Kinek a hegye borral telis-tele?
Mária hegye borral telis-tele.
Kinek a háza előtt térdig nő a tüske?
Mária házánál térdig ér a tüske.
Aki átgázol, Máriára rátalál.
György azon átgázolt, Mária övé lett,
Máriát megkapva úr lett bíz belőle.
A horvátcsencsiek karácsonyi koleda bevezető sorai megegyeznek a kópháziak újévi koleda soraival, ám az éneket lezáró sorok párosító dalok.
Dobar večer, gopsodar!
Vrz'le na se moder plašć!
Prošeć'te se na dvor vaši
Na dvoru je zelen bor,
Pod borom je vrani konju,
Na njem sidi sinak vaš,
Ter sudicom sfrkuje.
Na boru golubica.
Koja guče i poje.
Dobro leto vam zove:
Da bi žito rodilo,
Žito i bela pšenica.
Va 'voj hiži j' divojka.
Zaručnika b' dobila,
Da b' ga ona prosila.
Daj nam, Mare, jabuku
Vsim nam va jednu ruku,
Ar mi ćemo putovat,
Sviću Bogu darovat.
Cemo sviću kupiti,
Ka nam bude gorila
Od Celja pak do Rima.
Jó estét, gazduram!
Terítse magára kék köpenyét!
Sétáljon ki udvarára!
Az udvaron zöld fenyő.
Fenyő alatt a pejkó,
Azon ül a kisfia.
Ormányát (?) sodorgatja.
Fenyőn ül a vadgalamb,
Énekelve dudorász,
Jó évet kíván:
Hogy teremjen gabonánk,
Bő gabonánk, s fehér búzánk.
Házban van a nagylány,
Vőlegényre várva,
Megis kérné magának.
Máre lelkem, adj almát
Mindegyikünk kezébe,
Útra kéne indulnunk,
Istenünk majd gyertyát kap.
Megvesszük azt most menten,
Hadd égjen az kedvünkre
Máriazelltől Rómáig.
| |