| |
A kópházi újévköszöntő koledálók rítuséneke mellett, ismert még a közeli nagybaromiak köszöntője, amely ugyan valamelyest eltér az előbbiekétől, ám motívumaiban hallatlanul gazdag.
Bog, daj dobar večer,
Jezuš,(i) Marija!
I 'vom gospodinu,
I svoj hižnoj družbi!
Stani gori, gospodar,
Vrzi na se plašt modar,
Ter se šeći na svoj dvor.
Na dvoru je zelen bor,
Pod borom je vrani konj.
Na njem sidi sinak tvoj;
S đundašcem osedlan,
S zlatom uzdom obuzdan.
V ruku drži jabuku,
Najabuki kiticu.
Na kiti je ptica.
Dobro leto klica:
Da bi obrodilo
Žito i pšenica,
1 vino črljeno.
Kije budu pili
I veseli bili,
'Vomu gospodaru,
Ki će nam dat piti
I veselim biti.
(Kópháza )
Isten, adj jó éjt,
Jézus és Mária! (a sor végig megismétlődik)
E házigazdának
Egész háznépével!
Kelj fel menten, jó urunk,
Dobd reád kék köpenyed
Sétálj ki udvarodra.
Udvarodon zöld fenyő,
Fenyő alatt a pejló,
Rajta ül a kisfiad;
Gyöngyözött nyeregben,
Aranykötőfékkel éken.
Kezében almával,
Az almán csokorral.
A csokron madár ül,
Jó nyarat kiáltva:
Hogy jól megteremjen
Búzánk és gabonánk,
És a piros borunk.
Aki azt megissza
Víg lesz bíz az tőle,
Ennek a gazdának,
Ki inni ad nékünk
Vígságunkat nézve.
A rítusénekben szereplő udvar, valójában szent tér, amelyet a rituálé során hoztak létre, s csak annyiban hatásos, amennyiben az istenek művét idézi fel, állítja Mircea Eliade. A szent (tér) is valóságos hatalom, hatóerő, az élet és a termékenység forrása.
A sötétszínű (fekete) lovon ülő gyermek nem más mint a gabonát és a bort biztosító, az éjjeli sötétségből születő isteni gyermek, aki nem egy közönséges halandó, amire kék köpönyege, gyöngyökkel gazdagon díszített nyerge, aranykantára utal. (Az oroszoknál találkozunk hasonló lovas szentekkel, akik láthatatlanok, s a kettős hitélet gyakorlatának köszönhetően megőrizték a pogány istenek vonásait.) A lóháton ülő fiúgyermek kapcsolatba hozható a somogyi Szenta község regölőivel, ahol Együd Árpád közlése szerint egykor lóháton mentek Istvánt köszönteni (december 26.) úgy, hogy a lovat betakarták fehér lepedővel. Ketten vezették, egy meg fölült a hátára. A hajnali köszöntők a ló kantárát feldíszítették, s a rajta lovagló férfi cifra sisakot viselt.
A balkáni térség népeinél hasonló fehér alakú lovasok a nagyhéti időben jelennek meg, termést, tavaszt (jó időt) hozva. A nyugati-szlávoknál Saxo Grammaticus közlésében Svetovid a 12. századi feljegyzések szerint termést hozó hadi- és agráristenség volt, akinek lovai Arkonában csapzottan kerülnek istállójukba. Vitomir Belaj közlésében a balti népeknél Jumis és Jumala vágtában és galoppban közlekedik, a horvátországi horvátoknál Juraj (György) lóháton érkezik. Radoslav Katicic a belorusz tradícióról szólva közli, hogy az állatokat védő Gospod Bog (Úristen) fehér lovon érkezik, a horvát „ zeleni Juraj" (zöld György) fekete lovon.
A párosító énekben a fiúgyermek Jure felnőve Marét veszi el feleségül. Az újévi rítus ének az istenek nászát, azaz a villámszóró Perun hiposztázisának Jurajnak a nősülését mondja el. Az udvaron a zöld fenyő pedig nem más, mint a világfa, amelynek a csúcsa az égi és a földi, a földalatti szintek közötti kommunikációs kapcsolat megteremtését teszi lehetővé.
| |