| |
A déli szláv népeknél, valamint az indoeurópai népek hitvilágában nem ismeretlenek az alvó, behunyt szemű istenségek. A behunyt szemű alvó isten jót hoz, az ének tanúsága szerint: gabonát és bort. A behunyt szem párhuzamai a gyermekek világában őrződött meg legtovább, egészen napjainkig, például a magyar gyermekformula:" Hunyd be a szemed, / Nyisd ki a szád, / Kapsz egy falat cukorkát", illetve nyeremények sorsolásakor a nyereményt húzónak be kell hunynia a szemét, ám József Attila az Altató című versében is él e motívummal.
Másrészt az alvó, „messzi isten" problematikája is hangsúlyt kap a bemutatott rítusénekben, aki „eltávolodik" az emberektől, visszahúzódik az égbe. Eliade szavaival élve dei otiosi-vá válik, „fáradtnak" érezve magát, mert a teremtés óriási munkája túlzottan igénybe vette erőit, de a földön hátrahagyja fiát, lovon ülő isteni gyermekét, vagy valamilyen demiurgost, akik befejezik a teremtés műveletét. Az eltávolodó isten helyét fokozatosan más isteni alakok, anyaistennők, termékenységi istenek foglalják el.
| |