| |
A kezében almát, aranyalmát, illetve földgömböt tartó istenek ismertek más mitológiákból, többek között a nyugat-magyarországi horvát lovas gyermekistenhez hasonló, a kőből születő Mithrász napisten, illetve a magyar énekekben jelentkező motívumok alapján a kisded Jézus:
Paradicsom mezejében
Arany szinye (szőnyeg) leterítve.
Azon vagyon rengő bölcső,
Abban fekszik az Úr Jézus.
Jobb kézibe aranyvessző,
Bal kézibe aranyalma...
A világmodell-almát tehát gyermekistenek tartják a kezükben. Nos, az égi istenek almáján álló madár, hasonló a világfa tetején ülő madárhoz, amely a világ népeinek mitológiájában nem egyedi jelenség, az leggyakrabban az égi istenek (a római Jupiter, a szláv Perun, stb.) attribútumai. Nem lehet kétségünk afelől sem, hogy az égi istenségek az illud tempus (világfa, a későbbiekben keskeny arany gyalogút, a szérűn lévő nyomtatóoszlop stb.) megteremtődésével a világ közepéről, a szent helynek számító mennyországból elhozzák a terménybőséget, a gabonát és a bort, míg az újévi köszöntő koledálók, regösök, a csángó „újévi urálást" mondók a házakba betérve mondják el újra és újra az égi istenek születésének mítoszát, valamint teremtőképességüket (a későbbiekben a demiurgoshoz kapcsolódóan a csángóknál lesz még róla szó), agrártevékenységüket (szántás, vetés, aratás, gabonaőrlés, kenyérsütés).
| |