| |
A férfi isten („jó urunk") mellett a termékenységi istennő alakjában megjelenő égi Istenanya alakja sejlik fel a nagybaromiak és a horvátlövőiek koleda-énekekben, akinek elérkeztéről a köszöntők, mint isteni hírvivők értesítik a házigazdát.
Stani gore, gospodar!
Jezuš i Marija!
Otpr'te na vrata!
Vu obrhu krutovna
V vašem dvoru Božja mat'.
Posrid dvora je crven konj,
Na konjicu sinak moj;
Keljen fel, jó urunk!
Jézus és Mária! (sorok végén ismétlődik)
Nyissa ki ajtaját!
A sarkok szögletében,
Udvarában Istenanya.
Az udvar közepén a pejló,
A pej lovon az én fiam;
A befejező sorok megismétlődnek, mint az előző énekben, valamint minden sor refrénje: Jézus és Mária. A horvátlövőiek éneke csak annyiban tér el, hogy a gyermeknek nem a kezében, hanem a fején lévő kalapon van a madár.
A sötétségből fénygyermekét szülő Istenanya alakja sem ismeretlen, s a szimbólumok részben a keresztény jelképrendszerből magyarázhatók, párhuzamai ugyanis kimutathatók a katolikus himnológiában, ha nem is tartoznak a leggyakoribb motívumok közé. Az anyaistennő gyakran az éjszakai ég, amely a fényt, a hajnalt, a napot újra meg újra megszüli, írja Dömötör Tekla. Mária a katolikus egyház középkori jelképrendszerében az ég királynője, az ég kapuja, ablaka, a horvát koledában az ég udvara, az ég ajtaja; „nyílás" az égbe.
Mária a fénynek, a világ fényének szülőanyja a latin himnuszokban és nemzeti nyelvű változataikban.
Karácsonykor a vízen túli világból érkező gyermekisten sem hiányzik a hazai baranyai (volt alsószentmártoni) és a bácskai, hercegszántói sokácok (horvátok) karácsonyi köszöntőikből, de a Dráva menti horvátok hitvilágában Božić, azaz Karácsony valójában fiú, egyúttal a szerb néphitben is gyermekként szerepel. Az alsószentmártoní sokácok karácsonyi gyermekversében például:
Ide Božić preko Drave
„Prevezite me!
Ako nisu ljudi doma
I žene će me!..."
Jön a Karácsony a Dráván át
„Vigyetek a vízen túlra!
Ha nincsenek otthon a férfiak
Átvisznek majd az asszonyok!..."
A gyermekvers záró soraiban a versikét mondó gyermek örül a Karácsonynak, mert az nem feledkezik meg róla, a versike elmondása fejében kalácsot hoz neki. A túlvilágot a déli szláv és más népek mitológiai rendszerükben a vízen túl képzelik el, ahova a víz fölött igen vékony bürü, hajszál, kötél ível csak át. Átmenni csak azon lehet, azonban ha a lélek bűnös, akkor a bűnök súlya alatt leszakad a „híd", s a lélek a pokolba esik.
| |