| |
A bácskai horvátoknál (bunyevácok és sokácok), a baranyai horvát sokácoknál, bosnyákoknál és a nyugat-magyarországi horvátoknál a húsvétot („duhi"-nek nevezik) követő pünkösd szokása „kraljicék" (királynőiárás) névenl ismert.
Napkelte előtt a 10 év körüli lányok csapatokba verődve, ám mindig páratlan számban, bebetértek a házakba, ahol előadták a királynéjáráshoz kapcsolódó énekeket. A lányos csapatot hét, kilenc lány alkotta, s középen a „kraljica" (királyné) helyezkedett el, akit néha-néha kardokkal felfegyverkezett leányok kísértek, a templomi zászlókhoz hasonló maguk készítette zászlók alatt. A központi „kraljica" arca némely helyen átlátszó tüllel volt letakarva. Láthatatlan maradt, mivel valamilyen pogány kori termékenységi istennőt jelenített meg. Az istenek arca a világ népeinek mitológiájában láthatatlan. A lányok egyike egy nagyobb tarisznyába gyűjtötte az ajándékot. Általában tojást kaptak. Az utcán énekelve közelítették meg a házak népét.
Kad idu od kuće do kuće
Od dvora do dvora,
Do careva stola,
Di car vino pije,
Car caricu budi.
U oči je ljubi,
„Ustaj, car-carice,
Čuju se kraljice,
Otvaraj sanduke,
Pa vadi jabuke,
Pa daruj kraljice,
Kralja i kraljicu.
Bana i banicu.
Sva četir pivača
I dva rastavljača.
Sto kolo rastavlja
I sve kolo redom,
Kolo na okolo.
(Bácsszentgyörgy)
Házról-házra járva
Udvartól-udvarig,
Cárnak asztaláig,
Ahol bort iszik a cár,
Cár a cárnét ébresztgeti,
Szemét csókolgatja,
„Keljetek fel cár-cárnénk,
Hallhatók már a kraljicék
Nyisd ki ládátok,
Vedd ki az almádat,
Ajándékozdmegakraljicéket,
A királyt és a királynét,
Bánt és a bánnét,
Mind a négy énekest
És két szétválasztónkat.
Ki a kólót szétválasztja
Mindegyiket sorjában,
Körtáncukat körbe-körbe.
A háziaktól illendően megkérdezték, hogy előadhatják-e a „kraljice"-járás énekeit. A központi „kraljicet" egy székre ültették, aki hangtalanul szemlélte a körülötte járáshoz hasonlítható táncot. Az ének és a tánc végeztével a széken lévő párnát a „kraljice" fel-feldobta a magasba ezeket mondva „Ilyen magasra nőjön kendtek kendere!"
Azokba a házakba ahová nem engedték be a királynőjárás szereplőit csúfolódó énekeket énekeltek, s azokban nem éppen jámbornak mondható óhajukat fejezték ki.
A „kraljice" rítusénekek tanúsága szerint, ha két kraljice csapat találkozott egymással, akkor azok összeverekedtek. A balkáni térségeken nem ismeretlenek az úgynevezett „kraljice"-temetők, ahol állítólag az ilyen csatákban elhunyt szereplők nyugszanak.
Kad se susretnu dvije kraljice
Il' se klanjajte,
IV nam krune dajte!
IV ćemo se biti,
Pa će krvi liti;
Krvi do kolina,
Meso do pojasa.
(Katymar, Bacsszentgyörgy)
Amikor két kraljica csoport találkozik
Vagy térjetek ki előlünk,
Vagy adjátok nékünk koronátok!
Vagy összecsapunk,
S vér folyik majd;
Térdig ér majd,
A hús meg az övig.
A „kraljice"-járás szövegek szépszámúak. Egyedül csak a nyugat-magyarországi (undi) énekek térnek el a baranyai és bácskai énekektől. Az előbbiek egyértelműen egyházi tartalmúak, míg az utóbbiak pogánykori jelképrendszerűkkel tűnnek ki. Némelyikük humoros tartalmáról is ismert. Ilyen például:
U Budimu gradu
Novo čudo kažu:
Patka potkovana
Guska osedlana,
Na kurjaku zvonce,
Da polupa lonce.
(Csávoly)
Buda városában
Új csodáról szólnak:
Kacsa talpán patkó,
Liba hátán nyereg,
Farkason a csengő,
Verje szét az edényt.
Általában az alvó királyt, királynét, bánt, bánasszonyt ébresztik fel mély álmukból. Az alvó istenek gyakorta jelennek meg a rítus-énekekben. Szerepkörükbe beletartozik a felébredést követő termékenység elhozatala: az eső, jó termés, de nem ismeretlenek a fiatalokat összepárosító énekek sem.
Momku/Legénynek
Sije Ivo proju
U Kat inom dvoru.
Narasla je trava
Mišu do kolina,
Žabi do pojasa.
Skupi Ivan mobu
Da pokosi proji.
Zaklo Ivan mrava,
Tog debelog brava,
Čudila se moba
Kaka j' masna čorba,
Od tog malog mrava,
Od tog debelog brava,
Dedpošetaj, kralju,
Poklon' s' barjaktaru.
(Katymar)
Iván kölest vet
Katalin udvarában.
Meg is nőtt a köles
Egérnek térdéig,
Békának övéig.
Jván kalákát hív
Hogy kaszálnák a kölest.
Hangyát vágott nekik,
E kövér hízócskát,
Csodálkozott is a kaláka
Mily zsíros levese,
E kicsiny hangyától,
E kövér hízótól,
Sétálj egyet, királyuk,
Köszönj zászlóvivőnknek.
Remek példáink vannak a földművelés szent titkainak a megismerésére is.
Gdje ima dva brata
Na širokom polju
U znoju se kupa,
Nuz volove ide,
Tuđu zemlju para
I veselo piva
Mlađano sluganče.
Vidi, svitli kralju,
I ti barjaktaru, ,
Gle, svitla kraljice
I, mlade divojke,
Znoj kako se tare,
I za drugo muči.
Ded zavedi kolo,
Na smiljevo polje,
Da smilja beremo,
Da kralja kitimo,
Kralja i kraljicu,
Bana i banicu,
I dva barjaktara —
Dajte nama dara!
(Hercegszántó)
Ahol két testvér él
Széles mezejében
Izzadásában fürdik,
Ökrök mellett haladván,
Másnak földjét szántja
Vígan énekelve
A fiatal szolga.
Nézzed csak, királyom,
És te, zászlótartóm.
Lám, fényes királynőm,
És ti, fiatal lányok,
Hogy az izzadást letörölni,
Másért megszenvedni.
Járd körtáncuk szaporán,
Árvalányhaj mezején,
Szedjük az árvalányt csokorba,
Díszítsük fel véle királyunkat,
Királyunkat és királynénkat,
Bánunkat és bánnénkat,
Két zászlótartónk —
Adjatok nékünk ajándékot!
A hazai bácskai bunyevácoknál és sokácoknál Prcic Ive, Vujicsics Tihamér, Vélin Stjepan, Szojka Emese és Vízin Antal gyűjtései érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Baranyában a múlt század második felében Tordinac Nikola mentett meg többet a feledéstől.
| |