| |
Az örmény nép a kis nemzetek közé tartozik, évszázadok óta fenyegeti az eltűnés veszélye. Nagy kultúrája, erős nemzeti érzése és szívóssága mentette meg a végpusztulástól. Nemzeti létéért vívott küzdelme, szenvedései tiszteletet parancsolnak.
Szépvíz élete több, mint háromszázötven éve fonódik össze az örményekével. Erdély fejedelme, I. Apafi Mihály 1672-ben adott letelepedési engedélyt, de az örmények már évtizedekkel azelőtt megjelentek Erdély földjén. Sorsuk bizonytalan, lakóhelyük változó volt, s mert földdel nem rendelkeztek, azért leginkább kereskedéssel foglalkoztak. Rövid idő alatt mozgékonyságuknak köszönhetően tekintélyes vagyonra tettek szert és jól működő virágzó településeket alapítottak. Istenfélelem és vallásos hit kísérte végig az örménységet valamennyi diaszpórájában. Megjelenésükkel mindenhol együtt járt az örmény templom és iskola felépítése. Lélekszámuk az utóbbi időben megfogyatkozott, ittlétükről néhány év múlva csupán templomuk és temetőjük fog tanúskodni. Nem gyökértelen ez a nép tájainkon, hiszen több mint háromszáz éve élnek Szépvízen, a hosszú vándorlások alatt az „idegen" népek között is megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, vallásukat.
A jelen dolgozatban megpróbáltam bemutatni eredetüket, nyelvüket, szokásaik kialakulását, vándorlásaikat, de ugyanakkor nagyjaikat is, akik meghatározták e nép sorsát.
Igyekeztem felkutatni, bemutatni a szépvízi közösség sorsfordulóit, és azokat a kiemelkedő személyeket, akik sokat tettek - nemcsak az örmények, de Szépvíz többi lakójának a jólétéért is.
Sajnálatos lenne, ha utódaink nem szerezhetnének tudomást arról, hogy Szépvízen az örmények nyomdát működtettek és kaszinójuk volt. Vallásos egyesületeik példaértékűek, intézményeik színvonalasak voltak. Ezek létrehozóinak állít emléket ez az írás.
 |
| Szent Gergely napi örmény találkozó 1928. június 24-én. A kép bal szélén Vákár József plébános |
| |