A szépvizi örmények

Szépvíz a középcsíki medence egyik legnagyobb települése. A Csíki medencét a Gyimesekkel összekötő országút mentén, a Pogány-havas (1352 m) és Kishavas (1085 m) által kijelölt kelet-nyugat irányú Szépvíz patak völgyében fekszik. A Csíkszeredát a Gyimesekkel összekötő utat 1843-ban építtette Balázs József, Csíkszék akkori főkirálybírája. Ez köti össze, a Gyimesi-szoroson keresztül, Erdélyt Moldvával. E két országrész közötti vízválasztót a Fügéstető képezi. Szépvíztől a Fügéstetőig az út hossza 7 kilométer. A hegytetőről az út meredek, hosszú lejtőn át a Tatros völgyébe vezet.

A hegyháti település keleti része benyúlik Szépvíz patakja völgyébe, míg a nyugati és központi része a lapos hordalékkúpra települt. A falu településformája összetett, a patakkal és az országúttal párhuzamosan haladó utcák útifalu jellegűek, központi részének halmazfalu jellege van. Régi település, a hagyomány szerint Szent László korában keletkezett. A nemzeti fejedelmek alatt itt laktak a gyimesi szoros felügyeletére a szék által telepített „plájások", akik szolgálatukért felmentést nyertek minden adó és közteher alól. 1715-ben a plájások egy részét a többi határszéli falvakba, Szentdomokosra, Menaságra és Kászonba helyezték át, kevesen maradtak Szépvízen. Nevét a helység a monda szerint Szent Lászlótól kapta, aki, miután megsemmisítette a kunok egy csapatát, győzelme helyén imát mondott, és emlékkápolnát építtetett. Azután táltos lovával a nyomait most is őrző szikláról leugratott a völgybe, ahol a tisztavízű patakban lovát megitatta és ezt mondta követőinek: „Mily Szépvíz" - mondja Orbán Balázs A Székelyföld leírásában. A helyi hagyomány szerint a szent király azt mondta: „Igyál lovam, mert ez szép víz." Pogányhavason - az idősebbek állítása szerint - ma is lehet látni nagy királyunk lovának a lábnyomát. A hegy keleti részén valamikor egy vár állt, ezért a havas egyik alsóbb fekvésű, tojásdad alakú dombját Várhegynek hívták. Pogányhavas nevét a hagyomány onnan származtatja, hogy pogány őseink a kereszténység felvételekor, üldözőik elől elmenekülve itt áldoztak Hadúrnak. Losteiner állítása szerint a név Szent László korából származik. Állítása szerint Szent László itt verte szét a pogány kunokat.

1905-ben a magyar belügyminisztérium közzétette Csík vármegye községeinek nevét. Szépvíz a felcsíki járáshoz tartozott, a falu hivatalos neve Szépvíz volt, nem Csíkszépvíz (ahogy ma is nagyon sokan használják). A felcsíki járást 1910-ben kettéosztották, ekkor alakult meg a szépvízi járás Szépvíz székhellyel, a felcsíki, gyergyószentmiklósi, gyergyótölgyesi és kászonalcsíki járások mellett.

A 106, 206/1905. B. M. sz. rendelet szabályozta a járásokhoz tartozó helységek nevének hivatalos használatát, illetve írását. A falu nevét Szépvíz alakban állapították meg. Az 1569-es pápai regestrumban is Szépvíz név alatt szerepel.

„Szépvíz: a hasonnevű patak mellett fekszik a Pogány-havas lábánál. Felette van a Széphavas, hol hajdan a moldvai székelyek és magyarok részére kápolna állott, ma már romjai is alig láthatók. Korábbi neve Csík-Szépvíz volt. Mindig népes falu volt, vásártartási joggal, kereskedelmét és iparát élénkké tették a bevándorolt örmény lakosok."41 „... sokkal városiabb külleme van, mint a város névvel fennelgő Csíkszeredának, téres piaczán több emeletes ház is volt, s élénk kereskedelmi mozgalom, mit az itt lakó és vállalkozó szellemű örmények idéznek elő, sőt Szépvíz örménylakói éppen az élénk kereskedés által emelkedtek azon jólétre, hogy a csak földműveléssel és marhatenyésztéssel foglalkozó ős székely lakosságot a falu főbb utczáiról és piaczárói kiszorítva, a mellék utczákba kiterelték."42

Szépvíznek egyik jellegzetes jegye az örményekkel való kapcsolata. Szinte valamennyi Szépvízről szóló írásban említést tesznek róluk is. Az első örmény családok szépvízi megtelepedése 1642-re tehető, habár „a csíkszépvízi temetőben 1573-ból származó örmény feliratú sírkövet is találtak".43 Ez talán annak tulajdonítható, hogy a kereskedés révén már korábban is érkeztek örmények a faluba, hisz Szépvíz Moldvából a Gyimesi szoroson át könnyen elérhető, akárcsak Gyergyószentmiklós a tölgyesi átkelőhelyen keresztül. Mindkét helység örmény népessége gyorsan gyarapodott. 1715-ben Gyergyószentmiklóson 43 családot írtak össze, 1735-ben már 77-et, 1750-ben pedig 115 családot (családfőt). 1808-ban már 246 családról tudunk. Az 1850-es népszámlálás alkalmával 1144 személyt írtak össze. A 18-19. században Gyergyószentmiklóson a lakosság mintegy negyedét tették ki.44

Ha a fenti adatok hitelesek, úgy felül kell bírálni a következő állítást: '1668-ban Gyergyószentmiklósra és 1669-ben Csíkszépvízre 250 család jött."45 Azért kellett menekülniük Moldvából, mert részük volt a fejedelem elleni felkelésben.

A szépvízi telep nem fejlődött olyan dinamikusan, mint a gyergyószentmiklósi, érzékenyen érintette az utolsó tatárbetörés. Tömegesebb letelepedésük tehát jóval megelőzte az I. Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kért és kapott letelepedési engedélyt. Az első letelepedési hullámmal érkezettek számáról nincsenek pontos adatok.

A Moldvában tartózkodó bucsáki tatárok előcsapata - mintegy 350 tatár - a Gyimesi-szoroson át 1694. február 13-án éjszaka betört a Csíkimedencébe. Amilyen váratlanul jöttek, olyan gyorsan el is távoztak, de portyázásukat február 15-én megismételték. Ahol megjelentek, ott égettek, raboltak és az ellenállókat irgalmatlanul lemészárolták. A Csíkszentmihály és Szépvíz között lévő Cibrefalvát46 földig lerombolták. Ma csak a helységnév őrzi az egykori falu helyét. 120 örményt fogtak el és hurcoltak magukkal.47 A tatárok betörései nyomán az örmények lélekszáma megcsappant. Ezen kívül az 1677-es pestis is megtizedelte őket, ugyanakkor nagyon sokan el is menekültek. Az elvándorlás miatt csökkenő örmény lakosságot pótolta annak a 400 örménynek a bevándorlása, akik 1768-ban az osztrák-török háború miatt hagyták el Moldvát, és telepedtek le Erdélyben. Így a XVIII. század második felében - a bevándorlás révén - számuk ugyan megnövekedett, de a XIX. század derekától ismét fogyni kezdtek. Szépvízen 1850-ben 370 házszám volt. Lakosainak száma összesen 1899, ebből 936 férfi, 963 nő. Etnikai összetételét tekintve 1584 székely, 293 örmény, 22 román. (Az 1899-ből 1877 római katolikus, 22 görög katolikus volt.) 1867-ben az összlétszám 2349, melyből 202 örmény. 1893-ban Szépvíznek összesen 2576 lakosa volt, melyből mindössze 150 örmény.48 A székelyföldi örménység osztozott jóban, rosszban a székelyekkel. A Csík-Gyergyó-Kászon területén lakókat a szék 1768-ban hivatalosan a székelység közé fogadta.

Letelepedés Szépvízen

1642 tavaszán Szépvíz lakossága „arra ébredt", hogy a jelenlegi örménytemető helyén sátrak vannak. A furcsa „jelenséget" azonnal jelentették Becze Ilyésnek, a bírónak. „Ezzel a bíró úr a hitesseivel (tanácsosok) s az elmaradhatatlan somfapálczával a helyszínen termett. Szembe ment vele az örmény vajda Száva Péter, s jelentette, hogy ők Áusiából, Armanium tartományából jöttek, s kérte a bírót, hogy engedjen 3 napi pihenőt és felelősséget vállalt az egész karavánért. Vincolum (biztosíték) czímen átadott a bírónak 10 db aranypénzt."49 Három nap elteltével a vajda újabb engedélyt kért a bírótól arra, hogy „hitsorsosai csecse-becse ingóságaikat" élelemre cserélhessék a falu lakóival. A bíró a válaszadás előtt a „nemes commu-nitást" összehívta és a hozott határozatot még aznap tudomására hozta a vajdának. A „nemes communitás" úgy határozott, hogy mivel az elmúlt három nap alatt illedelmes és becsületes jó viseletet tanúsítottak, megengedik, hogy még 3 napig itt maradjanak. E határidő eltelte után engedélyt kértek a végleges letelepedésre. Száva Péter felelősséget vállalt azért, hogy a falu megterhelése nélkül magukat el tudják tartani. A falu gyülekezete (népgyűlés) engedélyt adott erre, a vajda ekkor átnyújtott a bírónak, biztosítékként, a gyülekezet jelenlétében egy aranypoharat. Települési díj címén minden örmény család 5 ezüst húszast kellett fizessen a falu perselyébe. „Hogy meddig fizették, arról sem szóll a krónika, mert ez időközben az örmények megkomá-sodtak a székelyekkel s ez megszüntette a taxa fizetést. - Kéz kezet most! -" írta Bálás Lajos az Örökös emlékiratban. Az örmények betelepedésének idején a falu a patak két partján helyezkedett el. Azok a területek, ahol az örmények által építtetett házak álltak, lakatlan beltelkek vagy szántók voltak. Az örmények viszonylag rövid idő alatt nagyon sok beltelket megvásároltak és „földszintes, tonáczos házat" építettek „székely mintára". A jelenlegi temető „első" részét a falutól, a „hátulsó" részt a Szakács családtól vásárolták meg, valamint azoktól az „egyesektől, kikkel újra megkomásodtak". Ezzel új korszak kezdődött a falu történetében.

A faluban olyan jelentős állatkereskedelmet bonyolítottak le, hogy egy 1782-ben kelt megállapítás szerint egy évben 10 000 lovat, 40 000 szarvasmarhát és 300 000 juhot adtak el.50 Az állatkereskedésen kívül kelme-, vászon-, gabona-, bor-, só-, fa- és fűszerkereskedéssel is foglalkoztak. E mellett nagyon sok csizmadia, szűcs, szappanfőző és gyertyakészítő kisiparos volt az örmények között.

Mercantile Forum

Forum Mercantile vagy Mercantile Forum jelentése szerint kereskedelmi törvényszék, (17427-1850) az örmények közigazgatási törvényszéke, mely hatóságát nemcsak a kereskedelmi kérdésekre, hanem peres ügyekre is kiterjesztette, kivéve a bűnügyi és „fekvő javakat" illető kérdéseket. ítélőképes akkor volt a törvényszék, ha hét tagja megjelent. Felettes bírósága a Főkormányszék volt.

A Kereskedelmi Törvényszék kezdeti helyzetéről elég „ellentmondásosak" az adatok. Ez részben annak köszönhető, hogy eleinte a Moldvából betelepedő örmények nem rendelkeztek földtulajdonnal, éppen ezért kereskedelemmel (főleg marha- és bőrkereskedéssel) foglalkoztak. Megtelepedésük első időszakában nem is törekedtek egyébre, csak arra, hogy beilleszkedjenek környezetük lakosságának életrendjébe, megnyerjék azok tetszését s így kereskedelmük számára lehetőséget (piacot) biztosítsanak. Beilleszkedésüket elősegítette az is, hogy már moldvai tartózkodásuk idején kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki Erdély különböző vidékeivel. Jól tükrözi ezt az állapotot Apafi Mihály, erdélyi fejedelem 1680. október 26-án Gyulafehérváron kiadott szabadalomlevele.51

Szongott Kristóf a szabadalomlevél hatáskörét az összes örményre érti, s ezt Szamosújvár szabad királyi város monográfiája című munkájában a következőképpen fejti ki: „A bölcs fejedelem, ki korán átlátta azt, hogy a szorgalmas örményekben országának, a török pusztítás következtében úgyis nagyon meggyérült lakossága nemcsak hasznos, de söt szükséges elemet nyert..." II. Apafi Mihály folytatta apja megkezdett művét, éppen ezért a kereskedelem előmozdítására 1699-ben kiváltságlevelet adott az örményeknek, amelyben kimondja, hogy az örmények mindenütt az általuk megválasztott bírónak engedelmeskedjenek, aki vigyáz, nehogy az örményeket a saját elöljárója, akár annak hivatalnokai bármilyen módon, akár okkal, akár csupán látszatból szolgaságra vessék, hanem ezek (örmények) az egész országban portékáikkal teljesen szabadok legyenek.52 Ezek a szabadalmi és kiváltságlevelek képezték a Forum Mercantile működésének feltételét.

A befogadó táj

Közigazgatási szempontból az erdélyi örménység betelepülésétói 1848-ig külön közigazgatási egységet alkotott. Már Apafi fejedelem megengedte, hogy az örményeknek saját bíróik legyenek. így a gyergyószentmiklósi, szépvízi és ebesfalvi (később erzsébetvárosi) örmény közösségek az Ebesfalván székelő örmény főbíró joghatósága alá tartoztak. 1793-ban a szépvízi és gyergyói örmény közösségek Csík-Gyergyó-Kászonszék joghatósága alákerültek. Megszerezték a Forum Mercantile (kereskedelmi törvényszék) működéséhez szükséges engedélyt. A Forumnak saját bírája és elöljárósága volt.

A szépvízi Forum Mercantile a csíki főkirálybíró hatalma alatt állott. Jegyzőkönyveit kezdetben örmény, 1793-tól örmény és magyar, 1805-től pedig csak magyar nyelven írták. A kereskedelmi törvényszék leveleit és jegyzőkönyveit 1851-ben Rauschmann Antal „rendbe szedte" úgy, hogy készített egy kimutatást, „lajstromot", amelybe - általában keltezés szerint - sorba bejegyezte az iratokat, feltüntette eredetüket, céljukat és leírta röviden tartalmukat. A kimutatás teljes címe: A Csík Szépvízi Nemes Örmény kereskedelmi Törvényszék leveleinek Lajstroma. Kezdődik 1742-ben Rendbe szedte Rauschmann Antal Keze 1851-ben.

Az első bejegyzés Keresztes Jakab, gyergyószentmiklósi örmény bíró 1742. november 23-án keltezett levele, amelyben „Bizonyítja, hogy mikor a Gyergyószentmiklósi örmény Compagnia az Erzsébetvárosi ad claszificatiotól el akart szakadni, a Szépvízi örmény Compagnia az instantia alá nevét nem írta." A második bejegyzett levél 1758. november 28-án, Mária Teréziától érkezett „Az Erzsébetvárosi s hozzá tartozó Szépvízi és Gyergyószentmiklósi örménység kiváltságos levelének53 hiteles mássá."

Az utolsó a 677-es számú átirat, amely 1847. április 30-án készült, és benne a Csíki Tisztség „Átírja a Forumnak a Kormányszék azon tudósítását, hogy Pesti Megbukkott kereskedő Laszky Izsák és fiai vagyonukra a hitelezők Május 25-re egybehívattatnak."

A Forum Mercantile a bíróból, másodbíróból, tizenkét esküdtből (szenátorból) és a jegyzőből (nótáriusból) állott. Fizetést csak a nótárius kapott. A bírók és szenátorok egyetlen honoráriuma az volt, hogy vásárok alkalmával a szépvízi örmények részére kijelölt helyen sátorhelyet először ők választottak.

Szépvíz örmény főbírái, időrendi sorrendben, a következők voltak:

Fejér Péter (1761),

Császár Lukács (1786),

Lázár László (1790-1793),

Dávid Dávid (1811),

Száva Antal (1816-1820),

Szentpétery (alias) Potoczky Antal (1824),

Zádig Zakariás (1832).

A Forum minden kereskedelem körébe tartozó kérdésben ítéletet hozott. Üléseit mindig pénteken tartotta. Ahhoz, hogy a törvényszék határozatképes legyen, az elnöknek és legalább hat esküdtnek (bírának) jelen kellett lenni.

A jegyző minden ülés alkalmával jegyzőkönyvet készített. Az 1841. június 11-én tartott gyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a gyűlés Fejér János elnökletével, „eló'ülése alatt" zajlik. Jelen vannak: Száva István, Szebeni Lukács, Potoczky Antal, Lázár Antal, Dávid János „se-natorok", valamint Dávid Antal „számfeletti", és Dávid Dávid „notar". Az ülés arról ítélkezett, hogy habár május 28-án „pubhcaltatott", hogy a „vasárnapi és innepnapi árulás és boltoknak kinyitása meg vagyon tiltva, mégis Száva Márton kereskedő' Pünkösd napján reggel a boltját kinyitotta és intésére is amíg meg nem zállagolta, nem engedelmeskedett, hanem mord szóval még azt is mondotta, hogy mit parancsol neki a boltjában. Ezen feladást hallván Száva Márton aztot mondja, hogy baja volt a boltjába és nem árulás végett nyitotta ki, és a Bíró úr intésére mindjárt csak azért nem zárhatta be a boltját, hogy egy darab portékáját bekötni kezdette. Meghallgatván ezen mentségét és a feladással egybevetvén, határoztatott: hogy a rendelés ellen boltját kinyitotta fizessen 12 mft. büntetést, hogy a Bíró úr intésére boltját be nem zárta, sőt mind szóval is engedetlenséget mutatta, mint személye megbántá-sáért engedelmet kérni, mit ha nem tenne, 12 mf-tot büntetést hogy ezért is, közönségesen itiltetett, melly summa a templomi szükségekre vagy a megyéjére fordíttassék, és ha még merészelne többször is a felséges Rendelés ellen cselekedni, azon rendelés értelménél fogva confiscatiot fog minden kereskedő' szenvedni."

A múltban, a falvakra is kiterjedő modern kereskedelmi hálózat előtti időkben, a vásárok tették lehetővé, hogy az egymástól eltérő természeti adottságú és fejlettségi vidékek lakói termékeiket kicseréljék. A vásár az árucsere lebonyolításának egyedüli színtere volt. A magyaroknál minden valószínűség szerint már az államalapítás előtt is fontos szerepe volt a vásárnak az áruforgalomban, azonban ekkor még nem kötődött lakott helyhez. Szent István rendelte el a vásároknak vasárnapra (vásár-nap) való áthelyezését, hogy ezzel is elősegítse a templomba járást, a vásár helyét pedig a templomok mellett jelölte ki. Így alakultak ki az ún. hetivásárok, amelyek legalább tíz falu népét vonzották. Időpontjukat Szent László idején helyezték át vasárnapról más napokra. A vásárokon találkozó szomszédos vagy távoli vidékek lakói megismerték egymás szokásait, és elmélyítették kapcsolataikat.

A vidék életében jelentős volt az örményeknek a kiskereskedelemben betöltött szerepe. A múlt század közepén Benkő Károly feljegyezte, hogy Gyergyószentmiklóson „40-nél több singes s más árukkal rakott boltyaik léteznek, - kereskedését nagyobbára örmények folytattyák". Szépvízen pedig ők bírják a piacot, és „öt singes, s egyéb árus boltyaik vannak, s minden kereskedést űznek, az őss magyar lakosok pedig a mellék utzákra s azoknak is többnyire szélyeire szorultak lakaikkal, kis példa mit tesz az, hogy a Magyar nem űzte a kereskedést".54 Szépvízről fontos útvonal vezetett Moldva felé. Gyimesen vámhivatal is működött, a „Gyimesi 30-ad".55

A Gyimesi 30-ad és a Forum közötti levélváltásból nagyon sok levél megmaradt. Az 1782. február 28-án küldött levélben a vámhivatal bizonyítja, hogy a szépvízi örmény kereskedők a gyimesi vámszoroson a Királyi Kincstárnak sok jövedelmet adnak. A vámhivatal az 1824. szeptember 5-én írott levelében sürgeti a Forumot „némelly 30-adi restantiák felhajtása iránt".

1866. május 18-án az erdélyi királyi kormányszék, Kolozsváron kelt okmányában, Szépvíznek négy országos vásárt engedélyezett. Ezek időpontja: január 7, április 14, június 30 és szeptember 9. A megelőző napokon baromvásár volt. Ezen kívül minden szombaton hetivásárt tartottak, és tartanak ma is. A hetivásár napja a szombat. A piactér a falu központjában volt (van), közelében laktak az örmény kereskedő családok, ott voltak a boltjaik is.

A széki igazgatás szervei éppúgy, mint a katonai parancsnokságok, az örményekkel kapcsolatos ügyekben csak a Forumon keresztül intézkedtek. Hatásköre tagjainak gazdasági és társadalmi életére is kiterjedt. Kártérítési pert a szépvízi örmény kereskedők ellen csak a Forum előtt indíthattak. Kisebb vétségekért tagjait a Forum megfenyítette. A fenyítés állhatott pénzbírságból, vagy a Forum tömlöcében töltendő fogságból. A Forum tömlöce - a falu központjában ma is álló -Szávák által építtetett ház pincéjében volt.

A Gubernium56 rendeleteit is rendszeresen elküldték a Forumnak: „Felséges Urunk, ezen végére Sijető Hónapnak 8. Napján költ Felséges Dexretuma által, a Gabona idegen Tartományokra való kivitelének ez előtt kihirdetett tilalmát, a Kenyérre, Lisztre, és Kásanemüre is kiterjeszteni, ellenben pedig ugyan ezeknek szabados behozását kegyelmesen meg engedni méltztatott. Mely felséges Rendelés az Officiolatusnak a maga Kerületében léjendó' közönséges kihirdetés végett jelentetik. A N. Erdély Országi Királyi Guberniumbol. Szebenben Decembernek 27. Napján 1787." Így szólt a Gubernium 13856-os számú rendelete.

Az 1803-ban kiadott, 6777-es számú, rendelet az angol-francia háborúk idején való tengeri közlekedést szabályozta: „Mü Második Ferencz Isten Kegyelmességéből választott Romai Császár, Német, Magyar, és Cseh Országoknak, Galliciának, Lodomeriának Királlyá, Ausztriának Értzhertzege, Burgundiának, és Lotháringiának Hertzege, Toskananak Nagy Hertzege. Minekutánna Mü a Frantzia Ország és Nagy Britania között mostan ki-ütött háborúra nézve részünkről a legszorosabb Neutrálitást tartani határoztuk, s következőleg a közöttünk, és azon hadakozó Hatalmasságok között, mind eddig tartott békeséges, és barátságos fel-tételek továbbra is sérelem nélkül meg-fognak maradni, azonban minden előkerülhető akadállyoknak el-távoztatására szükséges egyfelől, hogy a Neutrálitást minden alattunk valok is, kiváltképpen pedig azok a kik a Tengeren való hajókázást, és Kereskedést folytattyák, a mennyiben rajtok áll, meg-tartsák, másfelől, a hogy a Mü Neutrális Tenger partyainknak, és ki-kötő hellyeinknek jussaik védelmeztessenek, és a Neutralitás regulái szerint intézett Kereskedés is mindenik hartzoló Hatalmasságtól illendő bátorságban tétetődgyék..." Még 21 cikkelyen keresztül ismertette a rendeletet „Ó Császári Királyi Felségének tulajdon Parantsolattyára. Báró Haan Leopold mp.".

A 856-os számú, 1810-ben kiadott rendelet a pénz értékének romlása következtében a hű jobbágyokhoz szól, akik „az én igyekezetemben és a Haza erejében álhatatosan bízván, rémülés nélkül fogják elvárni a jobbulás idejét". Ezt gondolják Pozsonyban 1809-ben, december havának 11. napján. A fenti rendeletek arról tanúskodnak, hogy a Gubernium a Forum Mercantile-nak azokat a rendeleteket is elküldte, amelyek közvetlenül nem érintették a Forumot.

A kereskedelmi törvényszék működésének sokrétűségét támasztják alá az alábbi levelek és jegyzőkönyvek is: - A szépvízi lelkész 1846. március 7-én kéri a Forumot, rendelje el a megye curatorának, hogy némely szülőknek parancsolja meg gyermekeik iskolába küldetését. -1846. március 16-án a csíki Tisztség arra kéri a Forumot, hogy a somlyói tanuló ifjúság részére felállítandó „muzsikai és ének conservatoriumnak alapjához pénz segedelemmel járuljon". - 1803. március 23-án a csíki főkirálybíró ír a Forumnak, hogy a „Mercantile Forumnak üléseibe mikor idegennek örmény ellen van pere, a Széktől jegyzőt nem, hanem csak elnököt küldhet". - Az 1813. október 15-én írt levél a „hadi szereknek idegen országba való kivitele megtiltatván a Forumot vigyázatra hívja fel."

Az örmény közösség keretében szervezett különféle társulatok tevékenységének ellenőrzése szintén az említett kereskedelmi törvényszék feladata volt.

Az örmény templom és plébánia

Az örmények az elsők között megkeresztelkedett nemzetek közé tartoznak. „Vallásos nép, melynél nemzet és vallás úgyszólván együtt jár. Istenfélelem és vallásos hit kísérik végig az örménységet valamennyi diasporájában is, és mindenütt megjelenésével együtt jár az örmény templom felépítése. Intelligenciája, műveltsége soha nem teszik őt közönyössé vallásával szemben, a tudás nem termel náluk hitetleneket és pór vagy úri nép egyaránt vallásos marad."

Az örmény templomokban a férfiak és nők között nincs aránytalanság. Hitüket nem hagyták el anyagi előnyökért, kevés azoknak a száma is, akiket a mészárlások idején erőszakkal iszlám hitre tudtak téríteni. Szépvízre érkezésük után nemsokára egy egyszerű kápolnát építettek. A mai templomot 1763-ban kezdték építeni.

Semmi nyoma nincs annak, hogy ki lehetett a betelepülés idején a szépvízi kolónia papja. Valószínű, hogy volt lelkipásztoruk, hisz mélyen vallásosak voltak és igényelték az istentiszteletet. Kezdetben papjaik nősültek, és a katolikus egyházzal való egyesülés után is a családjukkal maradtak. Az 1700-as évek után, különösen Mária Terézia királynő korában, már rendszeresen tartották a cölibátust. Egy régi misekönyv feljegyzésében olvasható, hogy a szépvízi hívek örmény papja Der Stepán istván volt, aki Romanban született, „Melchizedek nevű papnak volt a fia", és 1724-ben mint helybeli lelkész működött. Tőle semmiféle kézirat nem maradt. Nagy a valószínűsége, hogy ez a pap azonos Urmánczi Melchizedek Istvánnal, aki a gyergyószentmiklósi hívek második plébánosa volt, és szintén „Der Stephán" néven kezdte meg -1723-ban az anyakönyvek - hiányos - vezetését. Gyergyószentmiklóson 1719 és 1726 között töltötte be papi hivatalát, és nem lehetetlen, hogy időnként a szépvíziek lelkigondozását is ellátta. 1756-tól Vaszgericsián Ábrahám János gyergyói pap is helyettesílett Szépvízen. Az örmény hívek nagy száma miatt Gyergyószent-miklósnak két papja volt, közülük az egyik több időt töltött a szépvízi hívek szolgálatában.

Kelyhek az örmény templomból, Szépvíz

„Ürességbe lévén 1752-ben a szépvízi missói állomás, a szamosújvári és erzsébetvárosi örménykerületi papság a mondott évben tartott gyűlésben közakarattal megállapította, hogy a szépvízi állomást jövőre a nevezett két kerület papjai, - kik valamennyien a Propagandának levén növendékei a missiókra hivatásuknál fogva egyaránt köteleztetnek - mindenkor felváltva lássák el lelkésszel, mely határozat következtében azonnal odaküldetett Memias de Geron szamosújvári pap, létettek pedig ezen dispositiok és intézkedések részint a sz. szék, részint az örmény clerus által, az erdélyi püspöki széknek minden hozzájárulása nélkül."58

Az egyházközség „protocollumai" 1756-tól kezdődnek, amelyek bizonysága szerint a következő papok működtek:

• 1756 P. Ábrahám János,

• 1770 Petri Antal

• 1774-ig végezte az anyakönyvezést.

• 1774 júliusától

• 1779-ig Szebeni József Barchutárián (teológiai doktor) idejében

helyettesítenek:

Vártán Asztvádzádurián,

Németi József csíkszentmihályi plébános,

P Sándor „franciskánus" szerzetes,

Gál Cézár ferences szerzetes.

• 1781 Minasz Geron (Gyertyánfi), 1792 Eranosz István, akinek szolgálata alatt helyettesítettek:

Tompos Szaniszló ferences szerzetes,

Székely Cziprián ferences szerzetes,

• 1797 Indzsidzsián Sándor mechitarista adminisztrálja a plébániát,

• 1814 Pátrubán István (Antalé), Ájdenián Nerszesz átmenetileg helyettesít (1822 októberéig),

• 1822 Dániel Imre (Amira Dániel),

P Jakabfi Sándor bolgár szerzetes,

Szőcs Ábel ferences szerzetes,

Erős Pál ferences szerzetes,

• 1844 Petrovits Antal működése alatt helyettesítenek

Sántha Imre csíkszentmiklósi plébános,

Benkó' Pál, a híres 1848-as százados, csíkszeredai plébános,

P. Nemes Anikreusz és P. Peier Lajos ferencrendi szerzetesek.

• 1860 Papp Tódor,

• 1872 Fáraó Simon,

• 1916 Vákár József,

• 1929 Bodurián János,

• 1959-ig, azóta nincs betöltve a lelkészi hivatal. Az örmény katolikus hívek lelki gondozását a mindenkori római katolikus plébános látja el.

A plébánia Historia Domusa 1860-tól kezdó'dik. Ez a munka részletesen és hitelesen számol be az örmény plébánia életéről, fontos eseményeiről. A História Domus előtti idők történelméről a plébániai jegyzőkönyvek között tallózva értesül/het/ünk.

A szépvízi „Nemes Megye" kérésére 1814-ben Mártonffi József, Erdély püspöke a következőt válaszolta: „A Nemes Megyének Kérésére meg engedem, hogy Pátrubán István eddigi volt Ebesfalvi Káplány Szépvízre Lelki Pásztornak által menyen, a Kinek e mái napon levelem által meg hagytam, hogy minél előbb a Szépvízi Plébániának Kor-mányozására által menni. Kit is midőn a Nemes Megyének Szívességében ajánlanék, maradtam a Nemes Megyének jó akaroja Mártonffi József Erdélyi Püspök, Kolosvárt, 5-a Mártii 14".

1814. július 8-án Szepesy Ignác püspök Szépvízen tett látogatása alkalmával a „plébános anyagi javadalmazásáról" érdeklődött: „1-ször Mivel hogy a Csík Szépvizi Plébánosnak jövedelme mind magában, mint pedig a más Megyés Plébánosoknak jövedelméhez Képest felette Kevés Agyenge:/ arra nézve a Megye Tagjainak ezennel ajánlyuk, hogy aztot /:az az a jövedelmet:/ öregbíteni /:megjobbítani:/ vagy bár Közepesleg nevelni minden Ki telhetőséggel igyekezzenek. 2-ödször Hogy a Csik Szépvizi Megyebeliek, a Plébánosnak minden Plébánosi Ahivatala szerint való:/ fáradságos Szolgálattyáért a bért a Püspöki Szék előtt tartott Papi gyülekezet /:Synodus:/ ki adott törvényes határozata szerint tökélletesen Ki Szolgáltassák; ezennel is annyival inkább Kötelezzük; minthogy sem Kepét/:gabona bért:/ adni nem szoktak, sem pedig a Megyének használható földei /:fundi immobiles:/ nintsenek; s ezek hijánossága miatt a Plébános a kevés jövedelméből a maga rangja szerént illendőleg nem élhet." Szepesy Ignác püspök 1825. február 5-i levele arról tanúskodik, hogy a „Nemes Megye" nem tett eleget a rendelkezésnek, „a tegnap kezemhez jött panasznak következésében tudtára adatik a Nemes Megyének, hogy az általam Szépvizen tartott egyházi látogatás felől küldött Decretumban tsak az ajánltatott a Nemes Megyének, hogy Plébanusának esztendei állandó jutalmát nevelni igyekezzék, s az hagyatott meg mindnyájoknak, hogy a stóla név alatt ösmeretes fizetést a nyomtatásban ki adott és minden Plébánusoknak kezében lévő egyházi rendszabás szerént tellyesítsék. Egyébbaránt állandó szívességgel maradok A Nemes Megyének jo akarója Szepesy Ignás, Kolosvárt Febr 5-a 825"

A Historia Domusát Papp Tódor plébános kezdte írni, aki főtisztelendő Petrovics Antal halála után, 1860. február 21-én került a plébánia élére. Haynald Lajos püspök nevezte ki a 2442-es számú, 1860. augusztus 1-én kiadott, „dispoziciójával". Papp Tódor 14 évi szamosújvári szolgálat után került szülővárosából Szépvízre. Szolgálata alatt 1869. május 23-án, a templom búcsús ünnepén, főméltóságú Fogarassy Mihály püspök tett „visitatiot". A Historia Domus írása 1869 és 1872 között megszakadt. 1872-ben a püspök Papp Tódort 11 évi szolgálat után visszahelyezte Szamosújvárra, helyette a szamosújvári paptanárt, „tanítót", Fáraó Simont helyezte Szépvízre, az 1872. október 22-i keltezésű, 2900-as számú főpásztori határozattal.

Fáraó Simon esperes szolgálata alatt új plébániát, kántori és haran-gozói lakást építettek, restaurálták a templomot, új orgonát rendeltek, templomi ruhákat hozattak és a temetőt kőkerítéssel vették körül. Fáraó esperes több mint 43 éven át szolgálta a szépvízi örmény egyházközséget.

1838-ban született, 1864-ben szentelték pappá Bécsben. Szamosújváron előbb mint segédlelkész, majd pár év eltelte után mint tanító működött. 1872-ben jött Szépvízre. Utóda, Vákár József ezt írja róla: „Mint pap elsőrendű példája a buzgóságnak, ki nemcsak a papi offitiumát végzi nagy lelkiismeretességgel, de hetenként kétszer tart magán áhítatából szentségimádást, legyen bár csattogó hideg vagy elviselhetetlen kánikula. Mint lelkipásztor mindenkor körültekintő, bölcs, tapintatos, hivatásának élő, ki híveinek ügyeit igazi atyai szeretettel viseli szívén, velük örömben, búban egyaránt együtt érezvén. Mint munka-szerető ember, hangyaszorgalommal dolgozik a mai napig is, de kiváltképpen fiatal éveiben értékes cikkeket írogatott az Arméniának, hogy véreinek nevét, foglalkozását, szokásait, erkölcseit, históriáját közismertté tegye. Csendben, minden nagyobb feltűnés nélkül fordítja át örményre a Ballagi szótár két vaskos kötetét, s másol le még egy hatalmas örmény magyar szótárt, melynek példányait becses darabként őrzi a plébániai könyvtár. Ám mint jólelkű egyén is meleg figyelmet érdemel, nem volt az a jó ügy, melyet szerény körülményeihez mérten ne pártolt volna. De elve mindig az volt, hogy amit a jobb kezed ad, ne tudjon róla a bal. Nevét örökre emlékezetessé tette azzal az 5000 koronás alapítvánnyal amelyet a szamosújvári szegényháznál tett le."

Fáraó plébános 1914. augusztus 21-én töltötte be papságának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Szentháromság Egyesület nagyszabású díszgyűlést szervezett azért, hogy háláját fejezze ki az egyházközség nagyrabecsült lelkipásztorának. Az ünnepségre az egyesület meghívókat nyomtattatott.59

Az ünnepről a korabeli újságok is beszámoltak. (Ld. Melléklet.)

A díszgyűlést, ünnepi szavakkal, Dájbukát Antal aligazgató nyitotta meg. Az összejövetel szónokának Fejér Gerő kanonokot kérte fel és egy szűkebb körű bizottságot küldött az ünnepelt Fáraó Simon meghívására. A megérkező jubilánsot lelkes éljenzések között fogadták. Alig hogy elcsendesült az ováció, dr. Fejér Gerő elmondta ünnepi beszédét. (Ld. 2. sz. melléklet.) A tömör, színes szónoklatot végig a legnagyobb figyelemmel hallgatta a közönség. A beszéd végén átnyújtotta a Szentháromság Egyesület ajándékát, a díszes áldozókelyhet, amelyet az ünnepelt meghatottan vett át.

Egy tudósítás az ünnepségről: „Csíkszépvízen impozáns módon ünnepelték Fáraó Simon örmény szertartású lelkész 50 éves papi jubileumát, aki 51 éven át hiven és becsületesen eltöltött lelkészi hivatása után ezután nyugalomba vonul. Az ünnepségen összesereglettek a felcsíki kerülethez tartozó paptársai és nagyszámú tisztelői, akik a község közönségével kiegészítve, egészen megtöltötték a templomot és meghatottan hallgatták meg az öreg lelkipásztor „Veni sancté"-jét. A nagyhatású remek beszédet Görög Joachim, szentszéki tanácsos tartotta és szentmise-áldozat végével az egész közönség a Kaszinóba vonult, amelyet Dájbukát Antal aligazgató nyitott meg. Utána Fejér Gerő tb.kanonok lelkes ünnepi beszédben méltatta a jubiláns érdemeit és átnyújtotta neki a remekművű áldozó-kelyhet, amelyet a Szentháromság Társulat ajándékoza neki. Az agg főpap meghatottan mondott köszönetet az ünneplésért és megígérte, hogy élete végéig hívei közt marad."60

A Szentháromság Egyesület díjmentesen lakást ajánlott fel szeretett plébánosának.

Az ebéden Bálint Lajos kerületi főesperes a királyt, Görög Joachim az erdélyi püspököt, Kovács Mihály szépvízi esperes-plébános a jubilánst és Vákár József a vendégeket köszöntötték.

Fáraó plébánost halálos betegsége elszólította hívei köréből, 1917. október 6-án halt meg Kolozsváron, a Karolina-kórházban, életének 80., papságának 54-ik évében.

Még Fáraó Simon plébános ideje alatt, 1912-ben káplánnak nevezte ki a Püspökség az 5830/1912-es számú irattal Vákár Józsefet, akit abban az évben szenteltek pappá. A fiatal káplán kisegítője lett az öregkorba hajlott lelkipásztornak, és átvette Isten igéjének hirdetését. Az új segédlelkész hivatásszeretettel és lelkesedéssel végezte kötelességeit, mind az egyház keretében, mind az állami iskolánál, amelynek kezdettől fogva hitoktatója volt. Ittléte alatt az oltáregylet működése új lendületet nyert, a hitélet elevenné vált. Az egyházközség óhajának eleget téve, minden pályázat mellőzésével, zsinatvizsgás plébánosnak nevezte ki Vákár Józsefet Majláth püspök 1915. augusztus 7-én. Mint új plébános, a hívek iránti ragaszkodásával és tettrekészséggel igyekezett kiérdemelni a közbizalmat, amellyel megajándékozták, és önzetlen munkáját becsülték. Rendbehozta a plébánia levéltárát és könyvtárát. Felújíttatta a templomi ruhák készletét, folytatta a Historia Domus írását.

1916-ban többek között ezt írja: „Ez év egyik nevezetessége június 26-án volt, mikor is földrengést éreztünk. Éppen fél 9 óra tájékán szentmisémet befejezve az utolsó ima végzésénél bizonyos szédülést éreztem, aminek nyomában annyira megtántorodtam, hogy az oltárt is meg kellett fogjam, nehogy elessem. Nem tudtam mire véljem e dolgot. Fordulok ki az oltártól s akkor látom, hogy a lüszterek mind mozognak. Egyszerre tisztában voltam az eseménnyel. Egy földrengésnek kellett lennie. Ezen hitemben erősített meg Fáraó ny. esperes úr is, ki a miséje előtti praeparatio végzése közben érezte az ingást. Természetesen már utca hosszat beszélték a rendkívüliséget, a lapok pedig bő referádában számoltak be az erdélyi városokban előfordult károkról, így pl. Erzsébetváros, Nagyszeben tájékán kémények is omlottak meg, cserepek hullottak le a házak tetejéről, a konyhákban az edények, s a szobák bútorai valóságos ördögtáncot jártak."

1928-ban, Görög Joachim hirtelen bekövetkezett halálával megüresedett a gyergyószentmiklósi plébániahivatal. Az egyházközség Vákár József plébánost kéri és javasolja megválasztásra. Négy tagból álló bizottság jött Szépvízre, hogy Vákár plébánost értesítsék megválasztásáról, és felkérjék új plébániájának elfoglalására.

„Vákár József plébános nem ismeretlen városunk egész közönsége előtt. Közöttünk élte gyermekkorát, s már mint gyermek, mindnyájunk osztatlan szeretetét érdemelte ki, s azóta is, mióta pappá szentelték és csíkszépvízi plébános lett, csupa jót és nemeset hallottunk róla."61

A szépvízi egyházközség nem fogadta szívesen ezt a hírt. Sokáig nehezteltek a gyergyóiakra, hogy megkérdezésük nélkül ragadták ki körükből szeretett papjukat.

Ezután a szépvízi plébánia vezetésére, püspöki jóváhagyás és rendi elöljáróság engedélyével, az egyházközség E Lukács Mansvé ferenc-rendi szerzetest, magas képzettségű és jól ismert missziós atyát kérte fel. P. Lukács 1928. szeptemberétől 1929. márciusáig Csíksomlyóról adminisztrálta a plébániát. Az atyát missziós tevékenysége nagyon sokszor elszólította, így P. Szukla Tarziciusz, a vidám természetű szerzetes végezte a vasár- és ünnepnapi szentmiséket. Ő vezette le a plébánia rendes betöltésének ügymenetét is, amelynek során Bodurián János mechitarista szerzetes lett az egyházközség papja, aki az erzsébetvárosi rendház eladása után rokonaival együtt Bukarestben élt.

Az erdélyi püspökség a 4307/1928-as számú leiratában értesítette a szépvízi Örmény Katolikus Plébániát, hogy Bodurián János örmény pap az erdélyi egyházmegyébe való felvételét kérte. Felvétele azonban csak akkor lehetséges, ha megfelelő munkakört kap. Ezért sürgősen kérte az egyházközség nyilatkozatát arról, hogy hajlandó-e Bodurián Jánost, akinek még nincs román állampolgársága, próbaidőre alkalmazni. E levél érkezése után Fejér János, az egyházközség gondnoka rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyen elfogadták Bodurián Jánost, mint lelkészt, két év próbaidőre. A Szentháromság Egyesület 5000 lej havi fizetést szavazott meg az atyának, és kérte, hogy minél előbb szerezze be a román állampolgárságot. A plébános 1929. március havának második felében foglalta el új állomáshelyét. Kezdetben Bodurián plébános, mivel nem beszélte jól a magyar nyelvet, nem tartott szentbeszédet, vagy nagyon ritkán felolvasásszerűen szólt a hívekhez.

Bodurián atya Bardizagban született. Ez a helység ma Törökország területéhez tartozik. Velencében szentelték pappá. 1929 és 1959 között volt a szépvízi örmény közösség plébánosa. Az ő nevéhez fűződik a nyomda megalapítása. A Frumoasa könyvnyomda 1929-től 1944-ig működött. Bodurián atya Bukarestben tartózkodása idején egy ismerősével megvásárolt egy kézi nyomdát. Szépvízi állomáshelyének elfoglalásakor a nyomdát Szépvízre is elhozta, és a környék számára ott készítették a különböző nyomtatványokat.

A nyomdász egy Atanazian nevű, Bukarestből odaköltözött tanár volt, akit a második világháború alatt az oroszok elhurcoltak. Valószínűleg Szibériában fejezte be életét. Jelen pillanatig három olyan könyvet találtam, amely a szépvízi nyomdában készült. 1931-ben adták ki a Bodurián János plébános által írt Vörös hold című elbeszéléskötetet. E könyv második kiadására 1932-ben került sor. Ismertetését a Kolozsváron 1933. december 20-án megjelenő Ellenzékben Merza Gyula írta. Az elbeszéléseket örmény nyelven is kiadták 1927-ben, Bukarestben. Ez az egyetlen magyar nyelvű elbeszélés-gyűjtemény az örmények 1915. évi deportálásáról. A bevezetőből megtudhatjuk, miért választotta Bodurián atya ezt a címet könyvének.

„1916-ban, Árarattól nagyon messze, az arabiai pusztákon sok ezer éhes örmény menekült, mikor megüvegesedett szemükkel a csillagos égre tekintve, várták a halált, haldokló tömegből egy gyermek megmozdulva, így szólt anyjához:

- Anyám, nézd a holdat, miért olyan vörös?

- Nagy háború van, fiam!

A Nagyháborúban kiontott vérből - melynek legnagyobb része örmény vér volt - tavak lettek, s ezt a vörös színt tükrözte vissza a hold."

Egy másik könyv, amit 1932-ben nyomtak a szépvízi nyomdában, az Artin Athanazian által írt Az örmény nyelv-kalauz. E könyvecske azért íródott: „Egyrészt hogy a magyar örmény hazafiaknak valamelyes fogalmuk lehessen az örmény nyelvről, és hogy azokkal az ősatyái anyanyelvét megismertessem, másrészt pedig, hogy azoknak, akik magyarul tanulni óhajtanak, némi megkönnyítéssel szolgálhassak, állítottam össze ezen könyvecskét.

Igyekeztem, amennyiben a hely megengedte, hogy rendszeres alakban ismertessem a használatosabb szavakat és a legszükségesebb kifejezéseket. Ami pedig a nyelvtani részeket illeti, csakis a legszükségesebbeket közöltem."62

A harmadik kis nyomtatvány a Sándor Zsigmond, római katolikus kántor által összeállított Mária Énekek című, az egyházi énekek oktatásához szükséges kézikönyv. A kiadás 1929-ben, az egyházi hatóságok jóváhagyásával történt.

Bodurián plébános úr ittléte egész ideje alatt foglalkozott egy örmény Enciklopédia összeállításával. A Vörös holdban ezt írja: „Nagy fába vágtam a fejszémet, olyan írásbeli munkát szeretnék hátrahagyni, amely az összes fajtestvéreimnek hasznára lenne, s melynek mindenik szükségét érezné. Reggeltől estig szorgalmasan dolgozom, hogy a nagy történelmi és állami férfiak, írók neveit összeállítsam, kapcsolatban a nevezetesebb helységek és történeteik rövid ismertetésével."

Az Enciklopédia megjelent két kötetét a világ különböző részeibe küldte, oda, ahol örményül beszélő fajtestvérei éltek. Jelenleg Bécsben és Velencében, a mechitaristák rendházában őriznek egy-egy példányt. 1931 nyarán a szünidőre engedéllyel eltávozott plébánost két hónapon át - dicséretes buzgalommal - Lengyel Zoltán, az ugyanazon év januárjában Bécsben felszentelt újmisés pap helyettesítette. Ó adott lendületet az egyházközség hitéletének, folytatta a Historia Domus írá-sát, megörökítette a Konkordátummal kapcsolatos örmény főpásztor-ság megalapításának rövid történetét. Ó jegyezte be Sahag Kogian apostoli kormányzó első hivatalos látogatásának rövid történetét, és betöltötte a tolmács szerepét a látogatás alatt. Ekkor még senki nem gondolhatott arra, hogy kilenc év múlva e tehetséges fiatalember lesz a Róma által elszólított kormányzó, Sahag Kogian utóda.

Budorián atya 1959-ben visszatért Örményországba, ahol pár hónap múlva meghalt. Nagyon sok könyvet magával vitt, de csomagjai Bukarestben eltűntek, senki sem tud hollétükről. Az idősebb emberek ma is nagy szeretettel emlékeznek az atyára. Jólelkű, segítőkész ember volt. Nehezen tanult meg magyarul, még ma is idézik „szóvirágait". Egy alkalommal valakitől disznót vásárolt. Szerette volna közölni, hogy neki egy kisebb malac is jó lesz. Ezt mondta: „Elégedjen meg kicsi malac."

Talán hiányos lenne a felsorolás, ha nem említenénk meg Fejér Gerő kanonokot, akire a szépvízi örmények mindig nagyon büszkék voltak. Szépvízen született, 1869. január l-jén. Sokgyermekes családból származott, tizenegyen voltak testvérek. „Mihály Ferenc utóda a főjegyzői székben dr. Fejér Sándor volt. A szépvízi örmény bíró Fejér család tagja, aki majd Becze után 1906-ban Csík vármegye alispánja lett, a legnagyobb ügybuzgalommal és odaadással szolgálta szülővármegyéjét 1919 elejéig. 1933-ban Csíkszeredában halt meg. Fejér Sándornak testvérei voltak: Fejér Manó sepsiszentgyörgyi plébános, Fejér Antal dr. csíkszeredai ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Szent Szilveszter-rend lovagja, dr. Fejér Gerő gyulafehérvári kanonok, az erdélyi római katolikus státus volt előadója, dr. Fejér Mihály gyergyószentmiklósi ügyvéd. Ugyanebből a családból származott dr. Fejér Dávid gyergyószentmiklósi hírneves orvos."63

Papi működését 1891-ben kezdte.64 1911-ben átvette a gyulafehérvári gimnázium vezetését, de ugyanez évben Kolozsvárra került, mint státusi referens. Itt kilenc éven keresztül dolgozott a Státus anyagi helyzetének megszilárdításán. 1920-ban politikai nézeteltérések miatt elhagyta ezt az állását, és Gyulafehérvárra tért vissza, mint székesegyházi kanonok. Tagja volt az Országos Közoktatási tanácsnak és Alsófejér megye törvényhatósági bizottságának. Széleskörű irodalmi működést fejtett ki versekkel, publicisztikákkal, egyházi és egyházpolitikai írásaival. 1948-ban „küzdelmes életpályáját befejezni Gyulafehérvárról szülő falujába költözött", olvashatjuk sírfeliratán, amely a szépvízi örmény templom kertjében áll. Életének utolsó tíz évét a szépvízi örmény plébánián élte. 1958-ban halt meg.

1935-ben egy alapítványt hozott létre az egyházközség számára, amelynek célja gyerekek taníttatása és neveltetése, valamint szegények segélyezése volt.65 Azért, hogy az alapítási tőke minél nagyobb legyen, társalapítóként maga mellé vette Dr. Fejér Mihály gyergyószentmiklósi ügyvédet és Fejér Béla csíkszeredai lakost. Az alapítvány címe: A szépvízi Fejér család, illetve dr. Fejér Geró' gyulafehérvári székesegyházi kanonok és káptalani prelátus neveltetési és segélyezési alapítványa. Az alapítványi tőkét 1 500 000 lejben állapították meg, amelyből 900 000 lejt azonnal át is adtak az egyházközségnek, a fennmaradó 600 000 lej értékében pedig ingatlanokat szándékoztak a hitközség tulajdonába bocsátani. Az alapítványt jóváhagyásra, az akkori törvényeknek megfeleló'en, az örmény apostoli adminisztrátornak és a kultuszminiszternek is bejelentették. Tevékenységéről külön számadást vezettek, amelyet a kanonok végzett. Az alapítólevélnek volt egy melléklete, amelyben a kanonok egy ingyenes sírhelyet kért a cinteremben, szüleinek sírja mellett. Ezt az egyháztanács jóváhagyta. „A beadvány végül azon óhajnak adott nyomatékos kifejezést, bárcsak meghosszabbítaná a jelen alapítvány, a közeli megszűnés veszélyétől fenyegetett szépvízi örmény hitközség és kihalófélben lévő csíki örménység életét." 1935-ben, az alapítvány vagyonának gyarapítására, Csíkszeredában egy beltelkes kis házat vettek. Ugyanebben az évben - Gyimesben - megvásárolták a „Kerekáldomás" nevű kaszálót, később pedig egy bérházat Brassóban. Ezek az ingatlanok képezték az alapítvány vagyonát. 1848. február 19-én „a családi alapítványnak szánt s ezen célból a szépvízi örmény katolikus egyházközségnek kezelésre átengedett s telekkönyvileg is az egyházközségre átíratott ingatlanra nézve az egyházközség kezelési jogát az alapítványi cél megvalósíthatatlansága miatt megvonja, s kéri az egyházközséget, hogy ehhez képest a kérdéses ingatlanokat Fejér Béla úr közvetítésével értékesítse s a befolyó vételárat neki és alapítótársainak szolgáltassa".66 Az alapítók kérésének eleget tettek.

A kanonok segítette a szépvízi örmény gyerekek taníttatását, a felnőtteket prédikációival oktatta, emellett még verseket, tanulmányokat is írt. (Ld. Melléklet.)

A templom

„A templom a Szentháromság tiszteletére más jótevők költségén 1781-ben épült. Anyakönyvek 1756-tól vezettetnek. Patrónus az egyházközség. A hívők száma 1881-ben 202 volt."67

A templomot - a Historia Domus szerint - 1763-ban kezdték építeni, az Endes által említett 1781-es évszám valószínűleg a befejezés dátumát jelzi. A História Domus a templomépítés befejezését 1785-re teszi.

Hogy milyen volt az eredeti templom belmérete és felszerelése, nem tudjuk. 1846-ban bővítették, a kis barokk templom ekkor kapta jelenlegi formáját és nagyságát,

A Forum Mercantile leveleinek lajstromában a 36-os szám alatti levél az erzsébetvárosi bírótól érkezett, 1778. december 19-én, amelyben: „örömét fejezi ki, hogy a szépvízi örmény templom be vagyon fedve". Vákár József segédlelkész 1915. augusztus 13-án levélben számol be Fejér Gerő kanonoknak az egyházközség helyzetéről. Abban is ez áll: „Templomunk 1763-ban épült." A templom építési dátumára vonatkozóan különböző munkákban más és más adatok szerepelnek.

A templomot 1925-ben festették újra. Ez évben, az augusztus 30-án tartott rendkívüli közgyűlésen Vákár József plébános a következőket kérte: „Templomunk odázhatatlan rendbehozása a mi közös ügyünk és érdekünk, mellyel míg egyrészt Istenünk dicsőségét mozdítjuk elő, másrészt gondosságunkról és jóízlésünkről teszünk bizonyságot, minek a hitéletben is jelentős szerepe van. Templomunk szépsége a mi örömünk, templomunk ékessége a mi büszkeségünk, templomunk ízléses rendje a mi boldogságunk. Szívesen látogatjuk, ha a tisztaság mellett falain művészi ecsetvonásokat látunk, s áhítatra melegszik lelkünk, ha oltárain az eszményi szépet sikerült szobrok alakjában szemléljük. Ezért templomunk megújításáért lelkesüljünk egyaránt, közös célunk megvalósításában értsünk egyet mindannnyian."68

A hagyomány őrzőí: Zakariás Péter és Száva Antal

Kicserélték a két kis oltárt, amelyeket Dobál Antal kérésére a gyimesközéploki templomnak adtak. A hívek új ablakokat és szobrokat adományoztak a templomnak. A „pontificalis ünnepi szentmise és szentbeszéd" 1926. szeptember 5-én délelőtt 10 órakor volt. A szentmisét Bálint főesperes prépost úr celebrálta, a szentbeszédet Dr. Fejér Gerő kanonok mondta. Az istentisztelet után rövid díszgyűlésre került sor a Kaszinóban.

A templom bejáratánál, a Szentsír kápolnában a felújítás évében helyezték el a feketemárvány emléktáblát, amelyet a Szentháromság Egyesület állíttatott az első világháborúban elesett hősök emlékére.

A következő neveket olvashatjuk:

Fejér Gerő69 - orvostanhallgató, harctéri sebeiben halt meg, 1915-ben a bécsi kórházban.

Fejér Gábor - ifjú gyógyszerész, elesett a potutori ütközetben, 1916-ban.

Fejér Sándor - érettségizett tanuló, Ojtozban érte a hősök halála, 1917-ben, mindhárman unokatestvérek.

Dr. Száva István - ügyvéd, 1919-ben végezték ki a csehek, Krasnojarskban.

Szebeny Lukács -járásbíró, Keveváron, 1915-ben, Zakariás László joghallgató szüleinek karján hunyta le szemét, 1915-ben.

Ebben a kis kápolnában végezték a nagyheti szertartásokat, és itt állott a szentsír. Az előtérben Szent Antal szobra áll, ugyanitt találjuk a fehér zománcos Szentkereszt oltárt a tabernákulummal, oszlopokon álló asztallal, amelynek alsó részében van a szentsír. Az előtérből üveges szárnyas ajtó nyílik a templom hajójába. Belépve az örmények védőszentjét, Világosító Szent Gergelyt ábrázoló ablakot láthatjuk. A bejárat fölött van Nepomuki Szent János szobra, amely a templom legrégebbi kegytárgya, valószínűleg a régi fakápolnából került a templomba. Itt található a falba épített és ajtóval ellátott, gazdag aranyozású baldachinos szószék is a négy evangélista ülőszobrával.

A Szentély apszisát teljesen betölti a mennyezetig érő négyoszlopos főoltár. A fehér zománcos oltár közepén kétrekeszes forgó taber-nákulum van, két oldalán Szent Gergely és Szent Péter szobraival.

A főoltáron lévő nagyobb méretű festményen Szent Vártánt láthatjuk. Ezt a képet Vartan Hunanian (Junanjan) lembergi örmény püspök Szépvízen tett látogatásakor adományozta az egyházközségnek. A kép a püspök védőszentjét, Szent Vártánt ábrázolja, aki 451-ben - a perzsák ellen indított vallásháborúban - hősi halált halt. A kép egyik alsó sarkában, a püspöki címerben, a püspök nevének két kezdőbetűje látható. A felette lévő kis kép Világosító Szent Gergelyt ábrázolja, amin t Tiridatot kereszteli. A főoltártól balra a Jézus szíve tiszteletére épített kiváltságos oltár áll. A jobb oldalon lévő oltárt a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére készítették. Mindkét oltár aranyozott belsejű szobortartó kagylóval van ellátva. Az oltárokat a temesvári Bittenbinder nevű oltárkészítő-mester készítette.

A mennyezet középső részét Raffael Jézus mennybemenetele című képe alapján készített freskó díszíti, az orgona fölött gitározó angyalokkal, a zsoltár verssoraival: „Énekeljetek az Urnák és áldjátok az ő szent nevét." Diadalívének felírása: „Az én házam az imádság háza."

A torony, amelyben négy harang van, összeépült a templommal. A világháború alatt három harangot hadi célra lefoglaltak, ezek helyett 1924-ben - a szebeni Schieb Kaünitz cégtol -vásároltak újakat.

A rekvirálásról - 1916-ban - a Historia Domusban Vákár József plébános ezt írja: „Hanem amit most írok ide, az már eléggé szomorú fejezete templomunk történetének. Augusztus 5-én hadi célra leszerelték templomunk harangjait. Így elvitték legnagyobb harangunkat, melyen e felírat volt olvasható: A szépvízi örménység Szent János Kongregációja tsináltatta a Szt. Háromság tiszteletére segesvári Manchen Mihály által 1830. A kis harangunkat, melynek felső körletén ez volt olvasható: Andreas Csutak senior Csíkszépvíz obtulit, - alsó körletén írva volt: Unius ac trini ipsa pietas dedicata, - a középső részen Szt. András, az átellenes oldalon pedig a Szt. Háromság képe volt beöntve. Ezen két harangunkon kívül még elvitték a „halál csengetyüt", temetőnk kápolnájából pedig két kis csengetyünket. Összesen öt darabot vittek el. Mielőtt hozzá láttak volna a harangok leszereléséhez, utoljára az összest összehúzták, hogy búcsút vegyenek mintegy tőlünk. Az összeharangozás alkalmával szem nem maradt szárazon. Átéreztük mindannyian, hogy harangjaink szava egészen szívünkhöz szólott, felújítottak sok kedves és szomorú emléket lelkünkben, hiszen azok siratták el szeretteinket, azok hívogattak Isten házába és intettek imára - és ezután többé nem fogjuk hallani azokat. Utolsó Isten hozzádjuk valóban szívünkhöz szólott, s mi megértettük őket, megkönnyeztük sorsukat. Mikor szekérre tették a katonák, virág füzérrel koszorúztuk meg, s úgy bocsájtottuk ismeretlen nagy útjokra, azon imádságos jó reményünk kifejezése mellett, vajha ezután is a békesség hirdetői lennének!"

1924-ben új harangot rendeltek a nagyszebeni Schieb gépgyártól. A 374 kg súlyú, „á" hangra hangolt harangot a cég segesvári öntődéjében készítették el. Hazaszállítása Fejér Jakab közvetítésével történt, június 29-én vették át. A következő felirat olvasható rajta: „Vivő voco, mortuos plango, fulgura frango. Isten dicsőségére és a szépvízi örmény szertartású róm. kath. hívek használatára készíttette a Szent Háromság Segély egyesület 1924-ik évben." A harangszentelést július 6-án, az egyházközség búcsúünnepén tartották meg „verőfényes szép időben az idegen falvakból is szép számban megjelent népek nagy érdeklődésétől kísérve."70

„Harangunkatmegelőző napon Zakariás A. István saját szekerére rászerelve a templom ajtóval szemben állította fel. Lelkes ambícióval valóságos fenyő és virág ligetet varázsolt az új harang trónjául és környezetéül, melynek ékes koronájaként a meggyszín piros baldachint is felszerelte. Az ünnep napján e köré gyülekezett a hivek serege, s itt végezte 11 pap segédletével a szentelési szertartást Bálint Lajos felcsíki prépost foesperes úr."71 A harangszentelésről Vákár József plébános „hírlapi közleményben" is beszámolt. (Ld. melléklet.)

A templom egy kisebb harangját, a csíkszentmiklósi Historia Domus bizonysága szerint, Udinében öntötték. Tömege 128 kg, 1925-ben szállították haza. Ugyanebben az évben „hozatta a Szt. Háromság S. Egyesület templomunk számára az új Continental Gázlámpát, mely csiga felvonó szerkezetével együtt 6100 leibe került. Olcsó és igen szép világítása van! Oránkint 140 gramm petróleumot fogyaszt. Izzó harisnyával, 11/2 atmoszféra levegő bepumpálásával 1000 gyertya fényerőt szolgáltat. Fénye zöldes fehér, a lámpa szag és robbanás mentes."72

A templomot téglás kőkerítés övezi. Kertjében Szent Anna tiszteletére szentelt kis kápolna áll, amelyet Száva Antal építtetett 1830-ban. Közvetlen szomszédságában van az 1820-ban építtetett ravatalozó helyiség. A ravatalozótól jobbra a kőkerítésen még mindig jól látható annak a kapunak a helye, amely az egykori temetőbe vezetett. A régi temető felszínre hozott síremlékei annyira le voltak süllyedve, hogy felettük az egykori harangozói lakásban lakók zöldséget termesztettek. A régi temetőt 1997-ben feltárták, a sírköveket a templom kertjében helyezték el. (Ld. 5. sz. melléklet.) Az új örmény temető a templomtól távolabb, a Szentmihályra vezető út mellett van. Ennek a temetőnek a megáldását a gyulafehérvári Püspökség engedélyezte. Erről -az 1875. október 9-én kiadott iratban - értesítették Fáraó Simon plébánost. A háromszög alakú kőfallal körülvett és kőlábon nyugvó díszes vasrácsú kapuval ellátott sírkert központjában van egy sírboltkápolna. A kápolna hátsó részén lépcső vezet a sírboltba, ahol a Dajbukát család halottai pihennek.

Az iskola

1896-ig Szépvíznek nem volt római katolikus temploma, Csíkszentmiklósnak volt a filiája. Onnan adminisztrálta a híveket a szentmiklósi plébános. Mivel az örmény szertartású egyházközségnek temploma és plébánosa volt, a latin szertartású hívek naponta odajártak istentiszteletre. A beiskolázás tekintetében is hasonló volt a helyzet. Az örmény egyház iskolát tartott fenn, amelyet nem csupán örmény, de székely gyermekek is látogathattak.

Örmény anyanyelvű elemi iskola az 1880-as évek végéig működött, a mostani kántor és harangozói lakásban. Az iskolában a plébános és a kántor - ez utóbbi tanítói oklevéllel is rendelkezett - tanított. Régi statisztikák nem állnak rendelkezésünkre, de tudjuk, hogy ez az iskola még akkor is fennállt, amikor a község az állami segítséggel felépíttette a jelenlegi iskolát. Ennek beindulásával az örmény iskolát látogatók száma annyira leapadt, hogy 1910-ben be is kellett zárni. Itt tanítottak: Görög Kristóf, Novák Gergely, Császár János, Simonovits Geró' és Puskás Tamás kántortanítók. Az iskola Puskás Tamás működése alatt szűnt meg. Ezután az egyházközségnek nem volt szüksége tanítóra, csupán kántori minőségben választotta meg a pályázókat.

1910-ben Büky Kálmánt választották kántornak, akit egyévi próbaidő után véglegesítettek. Ezután megnősült, Füleki Rozáliát vette feleségül, két gyerekük született. Időközben tanítói oklevelet is szerzett, és az állami iskolában tanított. Többször került összeütközésbe a hívekkel, ezért az egyházközség szívesen fogadta a hírt, hogy a Somogy megyei Juta község kántorául kívánta Bükyt. 10 000 lejjel megajándékozták és békésen elbocsátották.

Büky eltávozásával az Egyháztanács Nagy Rózsika tanítónőt kérte fel helyettesnek, aki a szépvízi iskolánál tanított. Különböző ünnepeken gyakran gyönyörködtette a híveket kellemes hangjával és orgonajátékával. Néhány hét eltelte után a Tanács pályázatot hirdetett a kántori állás betöltésére, ahol a hét pályázó közül öten jelentek meg a nyilvános próbán. Nagy Rózsika tanítónő nem volt a pályázók között. A próbán megjelentek közül senkit sem találtak alkalmasnak a kántori állás betöltésére, ezért egy bizottság felkérte Nagy Rózsikát e munka ellátására, aki a felkérést elfogadta. Az új kántornőt a püspök is megerősítette hivatalában. Tizenöt évi hűséges szolgálat után, 1934. április 8-án halt meg. Helyébe Zakariás Gábor, volt mechitarista növendék került, aki Gyergyóremetén született és Székelyudvarhelyen lakott szüleivel. Bodurián plébános, miután megismerte és meggyőződött zenei képességeiről, bemutatta a híveknek, akik ideiglenesen megválasztották a szerény, tehetséges fiatalembert. Fizetése 1800 lej és kevés stóla volt. Háztartást nem vezetett, Császár Joachim mészárosnál volt teljes ellátásban.

1923-ban Vákár József plébános így számol be, a Historia Domus lapjain, az iskola helyzetéről: „...De halad ám kegyetlen gyorsasággal a román nationalizálás is. Felekezeti iskoláink csak nagy erőfeszítéssel bírják magukat fenntartani az egyházi adóból, melyet sajnos igen sok helyen egyáltalán nem fizetnek. Híveink azonban ez évre is befizették kevés kivétellel a rájuk eső és önként megszavazott 100 leiket. Több iskolát bezártak, némely iskola pedig a kemény rendeletek miatt megszűnni kényszerült. Így a három évvel ezelőtt Szépvízen létesült polgári vegyes iskola is, mely ezideig szépen fönntartotta magát és elsőrendű eredményt mutatott fel, de jött a rendelet, hogy csak fiuk járhatnak ezután, s leányok mint magántanulók le sem vizsgázhatnak, ezzel megfojtották szépen virágzó iskolánkat. Elemi iskoláink magyar tanerőit a Regátba helyezték át. Így Büky Kálmán kántorunkat, ki mint tanító működött a helyi elemi iskolánál, úgy szintén Nagy Rózsika tanárnőt is, ki egészségi okok miatt valamint azért mert megfelelő lakást Darmanesten nem kapott, hová nővérét és két húgát vihette volna, állását nem foglalhatta el. Ezért fizetését úgy neki, mint Bükynek, ki ugyan egy hónapig benn volt, de rendes lakás és koszt hiánya miatt eljönni kényszerült, megvonták, s a tanítás alól felmentették. Így Nagy Rózsi-ka Csíkszeredába költözött, ahol zongora tanítással keresi kenyerét.

Ide pedig elemi iskolánkhoz két román leányt tettek, kik szót sem tudnak magyarul, képesítőjük nincsen, mert még képeszdész növendékek, s ők tanítják az I. és II. osztályokat drákói szigorral!! A szegény kicsikéknek, kik nemcsak hogy a román nyelvet nem beszélik, de még anyanyelvükön sem bírnak helyesen beszélni, helyzetük igen nehéz, haladásuk eredménye pedig semmi! Szegény magyar tanűgy! Neked már egészen befellegzett! Sőt már arra nézve is volt kísérletezés, hogy a görög katholikus vallású embereket keleti vallásuakká tegyék. Az ilyen irányú törekvések ellen kelt ki a bukaresti pápai nuncius, s ennek hatása alatt járta be egyházmegyéjének összes kerületeit a balásfalvi görög katholikus érsek, aki szeptember 29-én érkezett Szépvízre, hol a görög kath. templom előtt vártuk Kovács esperes úrral egyházi ornátusban és szertartása elvégzése után külön-külön üdvözöltük."

Az egyházszolgai teendőket régebben az iskolaszolga látta el. Később választott sekrestyése volt az egyházközségnek, aki egyben a társulati küldönc feladatait is teljesítette, megfelelő fizetés és lakás ellenében.

A Szentháromság Segélyegyesület

Gyakran hangoztatott keresztény elv, hogy Isten a föld javait nem egyeseknek, hanem kivétel nélkül mindenkinek, az egész emberiségnek ajándékozta, hogy azokat mindenki létfenntartására, egyéniségének kibontakoztatására használja fel. Ez a fajta egyetemes rendeltetés elsőrendű. Erősebb, mint a birtoklásból származó jogok. A katolikus egyház ősidők óta vallja ezt. A tulajdonos nem korlátlan ura javainak. Kötelessége tehát a rászorulónak - akinek emberhez méltó élete veszélyben forog - annyit adni, amennyire szüksége van, méghozzá nem szeretetből, nem könyöradományként, hanem a teremtés belső törvénye jogán. Egyrészt ennek az elvnek az érvényesítéséért, másrészt a szépvízi örmény szertartású római katolikus egyházközség összes személyi és dologi kiadásának fedezésére hozta létre a szépvízi közösség a Szentháromság Segélyegyesületet. A társulat alapjait 1730-ban rakta le Roszka István lembergi örmény katolikus prépost, apostoli vikárius, aki helyi látogatása alkalmával az örmény ifjúság megszervezését tűzte ki célul.

„1729. december 2. Roszka István vikárius és stanislaui örmény prépost levele az erdélyi püspökhöz. Az örmény papság és nép sok kérésére, római előljárói engedélyével, Létai vikárius beleegyezését is bírva e templomok vizitálására indult, s a Szentszék szabályainak megfelelően rendelt el mindent."73 Az említett látogatás alkalmával járt Szépvízen és rakta le az egyesület alapjait.

Ez a társulat alapításakor főképp szociális jellegű volt, anyagiak hiánya miatt egyelőre a legderekasabb spórolásra szorítkozott, annál is inkább, mivel kevés vagyonát is adományokból gyűjtötte. Idővel nagy vagyonra tett szert. 1887-ben miniszterileg jóváhagyták szabályait, amelyek alapján mint életképes egyesület működött, fedezte a templom és az egyházi személyzet költségeit. Ezenkívül szép missziót szolgált. Segélyezte a szegényeket, s évenként bizonyos összeget osztott ki a főiskolákon és középiskolákban tanuló mindkét nembeli ifjak részére.

Az egyesület címe: „Csíkszépvízi Szentháromság Segélyegyesület", mely cím egyúttal az egyesület pecsétjének is körirata. Az egyesület székhelye: Szépvíz. Célja, alapszabályzata szerint:

* A szépvízi örmény szertartású római katolikus egyházközség összes személyi és dologi kiadásait viselni, amit különben egyházi adó címen a tagok volnának kötelesek fedezni.

* Tanulókat segélyezni.

* Közsegélyre szorult szépvízi származású örmény szertartású római katolikus szegényeket nemre való tekintet nélkül segélyezni, és eltemetésükról gondoskodni.

* Indokolt esetben tagjait segélyezni.

* Tagjai érdekében közművelődési intézményeket létesíteni.

Az egyesület törzsvagyona a tagok és azok elődeinek önkéntes adományaiból gyűlt össze, s a következőkből állt: meglévő ingatlanok, tőkepénzek és értékpapírok. Jövedelmi forrásait képezte: az évi tagsági díjak, a belépő tagok felvételi díjai, a törzsvagyon rendes és rendkívüli hozadéka és más esetleges bevételek. Az egyesület vagyona és jövedelme, amely a tagok összességének kizárólagos tulajdonát képezte, csakis az alapszabályzatban lefektetett egyesületi célok megvalósítására volt fordítható.

A társulat vagyonának növeléséhez nagy mértékben hozzájárult Fáraó Simon esperes úr, akinek javaslatára, 1876-ban, nagyon olcsón, megvásárolták a Lukács János tulajdonát képező Barackos nevű havast. Nem sokkal a vásárlás után a havas felét értékesítették, amiből a társulat sok pénzhez jutott. A megmaradt részt később bérbe adták, a rajta működő gyárteleppel együtt. A bérbeadás során és utána is felmerülő összes ügyet dr. Szántó Samu csíkszeredai ügyvéd intézte.

Az egyesület eredetileg törzskönyvelt tagjai névszerint a következők: Bede József, id. Dájbukát Antal Jakabé, Dájbukát Antal Dávidé, Dájbukát Antal Dávid, Dájbukát Gerő, Dájbukát István, Dájbukát Jakab, Dájbukát Zakariás, id. Dobál Antal, Dobál Antal Jánosé, Dobál Gergely, Fáraó Simon, Dr. Fejér Antal, Dr. Fejér Gerő, Fejér Gyula, Fejér István, Fejér István Jánosé, Fejér Jakab, Fejér Gerő Jakabé, Fejér Jenő, Fejér János, Fejér József, Fejér Lajos, Fejér Manó, Dr. Fejér Mihály, Fejér Miklós, Fejér Sándor, Pototzky Alajos, Száva Jakab, Száva János Antalé, Száva Antal Jánosé, Száva János Jánosé, Száva István Kristófé, Száva Kristóf, Szebeny András, Szebeny Antal, Szebeny Gerő, Szebeny Lukács, Szebeny Menyhért, Szebeny Péter, Zakariás Andor, Zakariás Antal Izsáké, Zakaris Antal Kristófé, Zakariás Antal Lukácsé, Zakariás Antal Péteré, Zakariás Dénes, Zakariás Gerő, Dr. Zakariás István körorvos, Dr. Zakariás István Izsáké, Zakariás István Zakié, id. Zakariás Izsák, Zakariás Izsák Izsáké, Zakariás Izsák Lukácsé, Zakariás Jakab, Zakariás János Zakié, Zakariás Jenő Izsáké, Zakariás Jenő Péteré, Zakariás Lajos, id. Zakariás Lukács, Zakariás Lukács Kristófé, Zakariás Lukács Lukácsé, Zakariás Lukács Zakié, Dr. Zakariás Manó, Zakariás Péter, Zakariás Zakariás Zakié.

Ha a felsorolást végigolvassuk, megismerhetjük a Szépvízen letelepedett örmények leggyakrabban előforduló családneveit. Szongott Kristóf A Magyarhoni Örmény Családok Geneológiája című, 1898-ban Szamosújváron kiadott munkájában az itt előforduló családneveket megtaláljuk. Szongott az említett könyvében 1235 családnevet dolgozott fel a legnagyobb részletességgel, régi anyakönyvek, jegyzőkönyvek és más okmányok használatával.

1902. január 12-től kezdődően közgyűlési határozat alapján vették fel az új tagokat és nevük bekerült a törzskönyve. Az egyesület új tagként azon 20. életévüket betöltött férfiak voltak felvehetők, akik az eredetileg törzskönyvben foglalt tagok valamelyikének fiuágon való törvényes leszármazottai. Tiszteletbeli tagként felvehető volt a mindenkori szépvízi örmény szertartású római katolikus lelkész. A tagok rendes évi díját 1921-ben 5 lejben állapították meg, amelyet minden évben, az év utolsó napjáig, az egyesület pénztárába be kellett fizetni. Az újonnan felvett tagnak 20-200 lejig terjedő és a közgyűlés által esetenként megállapított felvételi díjat kellett az egyesület pénztárába befizetnie. A felvételi díj befizetése előtt senki sem válhatott az egyesület tagjává. Minden rendes tag a közgyűlésen tanácskozó-, indítványozó-, szavazó- és választójoggal bírt. Az újonnan felvett tagok a tanácskozási jogon kívül a többi jogokat csak akkor gyakorolhatták, ha a 24. életévüket betöltötték. Választható csak a 24. életévét betöltött rendes tag volt. Minden egyesületi tagnak kötelessége volt az alapszabályokat és az annak keretében hozott közgyűlési és igazgatósági határozatokat szigorúan megtartani, az egyesület érdekeit tőle telhetően támogatni, a tisztviselői tisztet vagy igazgatósági tagságot elvállalni. Azokat a tagokat, akik ezeket, vagy ezek egyikét elfogadható megokolás nélkül elmulasztották, az egyesületből kizárták. Az általános tisztújítás alkalmával lelépő tisztviselő vagy igazgatósági tag a következő három évre újból megválasztható volt, azonban a tisztség illetve igazgatósági tagság ismétlődő elfogadására nem volt kötelezhető. A tagsági jog megszűnt: elhalálozás, kilépés és kizárás által. A kilépett vagy kizárt tag az egyesület tagjai közé többé nem volt felvehető. Az egyesületből kizárták azokat, akik az egyesület ártalmára voltak, vagy annak céljait meghiúsítani törekedtek, akik a közgyűlésen vagy az igazgatósági ülésen hozott határozatokat utcán vagy nyilvános helyen tárgyalták, azokat kritizálták s ezáltal az egyesület tekintélyét sértették. Ezen kívül azokat, akik a tanácskozások rendjét és komolyságát magaviseletükkel elnöki rendreutasítás után is zavarták, akik az üléseken illetve közgyűléseken nem jelentek meg és távolmaradásukat az elnöknél írásban, elfogadható módon, nem mentették ki. Kizárható volt az is, aki tanácskozás közben tagtársai ellen becsületsértést vagy ennél súlyosabb beszámítás alá eső cselekedetet követett el. Becsületsértés esetében a kizárás mellőzhető volt, ha az illető nyomban bocsánatot kért a sértettől. Kizárták azokat akik bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogeró's bírói ítélettel szabadságvesztés büntetést szenvedtek. A kizárás és kilépés a leszármazottak jogait nem érintette.

1932. november 23-án az egyesületnek 54 tagja volt.

A közgyűlés által három évre választott tisztikar egy elnökből, egy igazgatóból, egy pénztárosból és egy jegyzőből állt, akik egymással felvagy lemenő ágbeli rokonok és testvérek nem lehettek. A tisztikar tagjai csak szépvíziek lehettek, akik az igazgatóság tagjaival együtt évenként tiszteletdíjban voltak részesíthetők. Ezért az évi költségvetésbe minden évben bizonyos összeget előirányoztak, melynek keretén belül az igazgatóság állapította meg, a végzett munka és egyéb tekintetbevehető körülmények alapján, a tiszteletdíjak összegét. Mind a tisztikar, mind az igazgatóság tagjai a székhelyükön kívül teljesített megbízatásuk alkalmával felmerült összes kiadásaik és illő napidíjaik megtérítését igényelhették.

Az ELNÖK intézkedett az igazgatósági ülések és a közgyűlés összehívásáról, övezette az igazgatóság üléseit, valamint az egyesület közgyűlését. A közgyűlésen nem szavazhatott, de szavazategyenlőség esetén döntött, nyilvános szavazásnál szóval, titkos szavazásnál elnöki sorshúzás útján. Az elnök vette át és adta ki az összes egyesületet érintő iratokat. Gondoskodott az igazgató és a pénztáros jelentéseinek elintézéséről. Ellenjegyezte az igazgató által történt pénzkiutalásokat, annak jeiéül, hogy ő azt a főkönyvbe bevezette. Őrizte az egyesület irattárát, jegyzőkönyveit és pecsétjét, két tagot kiküldött a jegyzőkönyv hitelesítésére, a jegyző akadályoztatása esetén a jegyzőkönyv vezetésére esetenként kiküldött egy-egy tagot. Az egyesület tagjairól pontos törzskönyvet vezetett, különös tekintettel a tagságban beállt változásokra.

Az IGAZGATÓ képviselte az egyesületet a bíróságok és hatóságok előtt, úgyszintén a magánfelekkel szemben, végrehajtotta a közgyűlés és az igazgatóság határozatait. Az igazgató mind az igazgatósági üléseken, mind a közgyűléseken az előadói tisztet ellátta. Felügyelt a pénztár kezelésére, ezért negyedévenként legalább egyszer váratlan pénztárvizsgálatot tartott, és tapasztalatairól az elnöknek időben tett jelentést, hogy alkalom legyen azt a negyedévenként tartott igazgatósági ülésen megtárgyalni. Nyilvántartotta az ingatlanok haszonbérletének lejárati idejét, s azt a lejárat előtt legalább három hónappal az elnöknek bejelentette. Elnöki ellenjegyzés mellett, a költségvetésben felvett, valamint a közgyűlés és igazgatóság által kijelölt célra megszavazott összegek kifizetésére utasítást tett, „az előre nem látható kiadások" évi költségvetési rovatát terhelő összegből. Ez az összeg nem haladhatta meg a 200 lejt.

A PÉNZTÁROS teljes vagyoni felelősség mellett kezelte az egyesület értékeit. Ev végén lezárta az összes pénztári könyveket és ennek alapján elkészítette az évi zárszámadást, és felülvizsgálatra beterjesztette az igazgatóságnak. Gondoskodott a pénztári könyvek pontos és lelkiismeretes vezetéséről, amelyeket az igazgató, vagy a pénztár vizsgálatára esetleg kiküldött személy kívánságára köteles volt bármikor bemutatni.

A JEGYZŐ készítette az összes jegyzőkönyveket és végezte az írásbeli teendőket.

Nem csoda, hogy ez a szervezet, ahol mindenkinek pontosan meghatározott feladatköre és felelőssége volt, viszonylag rövid idő alatt tetemes vagyonra tett szert. Például 1928-ban a zárszámadás a következőképpen nézett ki:

Ezeknek a kiadásoknak az összege megegyezik az 1928-ban remélhető jövedelmek összegével. Ezt a jövedelmet a takarékbetétek kamataiból, hátralékokból, valamint a Baraekos nevű havas haszonbéréből kívánták fedezni.

A vízkereszti stólát is az Egyesület pénztárának terhére váltották meg. 1937-ben 1150 lejt utaltak a stóla megváltására, amelyet a következő képpen osztottak fel: 600 lej a papnak, 350 lej a kántornak, 150 lej a harangozónak és 50-50 lej a ministránsoknak.

Az IGAZGATÓSÁG tagjai: az egyesület elnöke, igazgatója, pénztárosa, jegyzője és a közgyűlés által három évre választott öt tag, akik közül kettőnél több egymás között fel- és lemenő ágbeli rokon, vagy testvér nem lehetett. Az igazgatósági tagok közül legalább két tagot a helybeli tagok közül kellett választani. Elnöke az egyesület elnöke volt, akadályoztatása esetén a legidősebb igazgatósági tag. Előadója az egyesületi igazgató, vagy akadályoztatás esetén a pénztáros. Jegyzője az egyesületi jegyző, akadályoztatás esetén az elnök által kijelölt igazgatósági tag.

Az egyesület ügyeinek vezetését az igazgatóság látta el, hatásköre kiterjedt mindarra, ami a közgyűlésnek kifejezetten nem volt fenntartva. Összeállította az egyesület évi költségvetését, megvizsgálta az évi zárszámadást. Megállapította és folyósította, a költségvetés keretein belül, a szükséges összegeket, az egyesület vagyonát, a jó családapa gondosságával kezelte. Lebonyolította a kölcsönügyleteket és felosztotta a megszavazott költségvetési összegeket. Felügyelt a pénztár kezelésére, visszaélés esetén a pénztárnokot elmozdította és gondoskodott a pénztári teendők ellátásáról. A tisztikar valamely tagjának halala esetén gondoskodott a megüresedett állás ideiglenes betöltéséről. Megállapította a rendes és rendkívüli közgyűlés napját és annak tárgysorozatát. A közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeket előkészítette és indokolt javaslatokat terjesztett a közgyűlés elé. A határozatokat írásban közölték az érdekeltekkel, amit 15 napon belül a közgyűlésnél meg lehetett fellebbezni. Rendes üléseit negyedévenként egyszer: január, április, július és október első felében tartotta. Rendkívüli ülést az elnök bármikor összehívhatott, három igazgatósági tag írásbeli kívánságára. Az igazgatóság nyílt ülésen tanácskozott, melyen az egyesület tagjai is megjelenhettek, azonban tanácskozó, indítványozó és szavazó joguk nem volt. Az igazgatóság két tagjának kérésére az elnök köteles volt zárt ülést elrendelni, de csak olyan ügyben, amikor személyi kérdéseket tárgyaltak. Az igazgatósági ülés akkor volt határozatképes, ha azon az elnökön és jegyzőn kívül legalább négy igazgatósági tag jelen volt. Az ülésekre mind a helybeli, mind a vidéki tagokat idejében kellett meghívni, hogy legyen elegendő idejük a megjelenésre. Határozatait névszerinti szavazás útján, egyszerű szótöbbséggel hozta. Az elnök mindig szavazott, szavazategyenlőség esetén sorshúzással döntött. Az igazgatósági tagok határozathozatal előtt el nem távozhattak. Az igazgatósági ülésekről külön jegyzőkönyvet vezettek, amelyet a tagok valamennyien aláírtak. A jegyzőkönyvben minden egyes határozatnál név szerint feltüntették, hogy kik járultak hozzá a határozathoz és kik nem. Az igazgatóság minden tagjának joga volt saját eltérő véleményének jegyzőkönyvben való feltüntetését követelni.

Az igazgatóság a tanulók részére megszavazott segélyt évenként két ülésen, az április és október havi üléseken vette tárgyalás alá, és az alábbiak figyelembevételével osztotta ki: a tanulók, akik segélyre jogosultak és azt igénybe vették, kötelesek voltak tanulói minőségük igazolására, az előző évi bizonyítványuk bemutatásával. Kérésüket minden év január 1-jéig be kellett nyújtaniuk azért, hogy a közgyűlés gondoskodhasson a segélypénzek összegének megállapításáról. A költségvetésileg megállapított összeget az április havi ülésen két egyenlő részre osztották és a beérkezett kérvények alapján az egyik félösszegből megkezdték a segélyek kiosztását. A főiskolai hallgatók minden évben mégegyszer akkora segélyt élveztek, mint az ennél alacsonyabb fokú tanintézetek tanulói. Nagyon sokszor volt rá példa, hogy megvonták azon tanulók segélyét, akik nem tudták igazolni azt, hogy az előző tanévben átmenő osztályzatot kaptak, vagy sikeresen túl vannak a főiskolai vizsgákon. E a tény az egyesület jegyzőkönyveiből lépten-nyomon kiderül. Segélyre csak az volt jogosult, aki az egyesületi tagok valamelyikének törvényes leszármazottja, tekintet nélkül arra, hogy hol született, vagy hol lakik. Nem részesítették segélyben az elemi iskolai tanulókat, az ismétlőket az ismétlés évében, azokat a főiskolai hallgatókat, akik az év végi vizsgákat nem tették le. Egy családnak két vagy több tagja ugyanabban az időben nem kaphatott segélyt. A kiutalt segély csak az apa, gyám vagy gondnok nyugtájára volt kifizethető.

1928-ban az egyesület Dájbukát Jenő orvostanhallgatónak, valamint ifj. Száva Antal I. éves joghallgatónak 10-10 ezer lejt utalt ki. A középiskolai tanulók természetesen ez összeg felét, azaz 5000 lejt kaptak. Ebben az évben 11 középiskolásnak utaltak ki pénzt. Egy tanulótól megvonták a segély folyósítását, mivel másodszor kérelmezte a VIII. osztályra, amiből kiderült, hogy osztályismétlő. Segélyezésért nem csak helyi örmények fordultak az egyesülethez. 1928-ban, a márciusi ülésen, napirendre került a csíkszeredai római katolikus lelkészi hivatal kérése, a római katolikus plébánia-lak építésének segélyezésére. Az egyesület több hozzászólás után a paplak építésére 1000 lejt szavazott meg, és folyósított. (1928-ban 80 lejbe került egy véka kukorica és 4 lejt kellett fizetni a Gyergyói Újság egy számáért.)

A szegények segélyezése úgy történt, hogy az igazgatóság által megszavazott összeg 10%-át az esetleges temetési költségekre fenntartották, a fennmaradó 90%-ot a szegények rászorultsága, alkalmassága és képessége szerint, a körülményeket szem előtt tartva közöttük felosztották, és akkor fizették, amikor arra a leginkább szükség volt. A szegények segélyért nem folyamodtak, hanem az igazgatóság saját puhatolózásai alapján januárban őket összeírta, megállapította és felosztotta közöttük a segélyre szánt összeget. Az összehasonlítás kedvéért, az 1928-as adatoknál maradva, az egyesület a szegényeknek szánt 24 000 lejt a következőképpen osztotta fel: Özv. Zakariás Zakiné részére 10 000 lejt, Dániel Antalnak 6000 lej, Császár Vilmának 5000 lej, valamint özv. Jakab Jánosné részére 3000 lej.

Az egyesületi vagyon kezelésénél az alábbi szempontokat tartották szem előtt: Kölcsönt 5%-nál alacsonyabb kamatláb mellett nem adtak, az ennél magasabb kamatlábat az igazgatóság esetenként, az összes körülmények mérlegelése alapján, legjobb belátása szerint állapította meg. A kölcsönöket csak teljes fedezetet nyújtó váltók ellenében fizették ki. Kölcsönre elsősorban az egyesület tagjai tarthattak igényt, ha az igazgatóság által megszabott feltételeket teljesítették. A kölcsönt egy éven belül kellett visszafizetni. A kamatokat, félévenként, előre kérték. Az egyesületi tagok minden év szeptember 15-ig be kellett jelentsék az igazgatóságnak, hogy a következő évben mekkora kölcsönt kívánnak igénybevenni, illetve megtartani. Helybeli, nem örmény lakosok nem juthattak kölcsönhöz. Ezt mindig visszautasították, azzal a megindoklással, hogy az összeg nincs belefoglalva az évi költségvetésbe, vagy pillanatnyilag az egyesület pénztára nem rendelkezik vele.

Más helységekben élő örmények is folyamodtak segélyért. 1937. január 15-én Sáhin Bertalan 20 000 lej kamatmentes kölcsönt kért azért, hogy tanulmányait a bécsi mechitaristáknál folytathassa. A kért összeget megszavazták, azzal a kikötéssel, hogy miután tanulmányait befejezte, meghívás és elfogadás után legalább 5 évig a szépvízi egyházközség lelkésze legyen. A kölcsönt ez idő alatt tetszése szerint fizetheti vissza.

Az 1933. szeptember 24-én tartott közgyűlésen az alapszabályt módosították. Az alapszabály szerint azokat a 20. életévüket betöltött férfiakat lehetett felvenni, akik törzskönyvben foglalt tagok valamelyikének leszármazottai voltak. Ez került módosításra. A fentieken kívül felvehető volt az a feddhetetlen előéletű, örmény szertartású római katolikus férfi is, aki betöltötte 24. életévét és állandó lakhelye Szépvízen volt. A felvételről a közgyűlés titkos szavazással kétharmados többséggel döntött. A felvétel kizárólag a felvett tag személyének szólt, a községből való elköltözéssel megszűnt, nem terjedt ki a felvett tag le-származottaira. Ezen kívül módosították az alapszabály azon részét, amely a tagsági jog megszűnését szabályozta. Megengedték a kilépett vagy kizárt tagok újbóli felvételét. Erről a közgyűlés döntött. A szavazat akkor volt jogerős, ha a tagság kétharmada elfogadta. Ha a felvételi kérést elutasították, két év múlva meg lehetett ismételni. Az egyesület közgyűlése volt a legerősebb fórum, amely eljárt és döntött minden egyesületet érintő ügyben. Határozatait csak akkor lehetett megfellebbezni, ha sértette az alapszabályt. A közgyűlés elnöke az egyesület elnöke volt. Akadályoztatás esetén az igazgató. Előadója az egyesületi igazgató. Akadályoztatása esetén a pénztárnok. Jegyzője az egyesületi jegyző. Akadályoztatása esetén az elnök által a tagok sorából kijelölt személy.

A közgyűlés hatáskörébe a következők tartoztak:

1. Megválasztotta az egyesület tisztviselőit és az igazgatóság tagjait. A választás közfelkiáltással, vagy öt tag szóbeli kívánságára titkosan, szavazólapokkal történt. Megválasztottnak azt tekintették, aki a jelöltek közül a legtöbb szavazatot kapta.
2. Ellenőrizte az igazgatóság és a tisztviselők működését, elintézte az igazgatóság ellen beadott fellebbezéseket. Az egyesületi alapszabályokat és más szükséges szabályzatokat megállapította, a meglévőket módosította.
3. Határozott az új tagok felvételéről és a régiek kizárásáról.
4. Határozott az egyesület ingatlan vagyonának átalakításáról, megterheléséről vagy eladásáról, az ingatlanok szerzéséről, a tisztviselők és az igazgatóság tagjai elleni panaszokról.
5. Döntött azon ügyek felett, amelyeket az igazgatóság határozathozatal céljából a közgyűléshez utalt.
6. A tisztikar, az igazgatóság és saját tagjaira vonatkozólag fegyelmi szabályzatot állapíthatott meg, amelynek büntetése a kizárásig terjedhetett.

Az egyesület évenként egy rendes közgyűlést tartott, minden év januárjának második felében. Rendkívüli közgyűlést akkor tartottak, amikor az igazgatóság elhatározta. A rendkívüli közgyűlés összehívását az igazgatóság meg nem tagadhatta, ha azt 8 egyesületi tag a tárgy megnevezése mellett, indokolva, írásban kérte. A közgyűlésre a tagokat 8 nappal a gyűlés előtt meg kellett hívni. Határozatképes a közgyűlés akkor volt, ha azon az elnökön és jegyzőn kívül 12 szavazóképes tag jelen volt, ha ez a szám nem volt meg, akkor öt napra újabb közgyűlést hívhattak össze, amely a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes volt. Határozatait a közgyűlés egyszerű szavazattöbbséggel hozta. Ha a gyűlésre a tagok határozatképes számban megjelentek, az elnöknek kötelessége volt a gyűlést a kitűzött órában pontosan megkezdeni. A közgyűlésen csak a tárgysorozatban felvett ügyek voltak tárgyalhatók, mégpedig a kiírás sorrendjében. Személyes ügyben, vagy kizárás kérdésében minden tagnak napirenden kívül is joga volt felszólalni, a közgyűlésnek pedig határozatot hozni. Tárgyaláskor az ügyre vonatkozó javaslatát minden tagnak joga volt elmondani, de a tanácskozásban csak az vehetett részt és csak az szavazhatott, aki személyesen nem volt érdekelt. A személyesen érdekelt tag ügyének tárgyalása idejére köteles volt a termet elhagyni. Ha valaki hozzá akart szólni, kötelessége volt magát a jegyzőnél előjegyeztetni. Akit előbb jegyeztek fel, annak joga volt előbb szólni. Egy tárgyhoz csak egyszer lehetett hozzászólni, és aki a jegyzőnél nem volt előjegyezve, nem szólhatott. A szólót csak az elnök szakíthatta félbe. Ha a hozzászóló a tárgytól eltért, és az elnök figyelmeztetése eredménytelen volt, megvonhatták tőle a szót. A rendzavarókat az elnök névszerint rendreutasíthatta, és az ülésteremből kizárhatta. Ha a gyűlés egy tárgy felett határozott, arra visszatérni nem lehetett.

Bodurián János plébános megtalálta az egyesület örmény nyelven írt alapszabályát.

1930-ban megülték az egyesület fennállásának 200. évfordulóját.

Az egyesület az alapszabály értelmében akkor volt feloszlatható, ha nem felelt meg azoknak a céloknak, amelyekért létrehozták, vagy ha tagjainak száma kettőre leapadt. Feloszlás után vagyona a szépvízi örmény szertartású római katolikus hitközségre, s ha ez megszűnik, a gyergyószentmiklósi örmény szertartású közösségre száll át, oly feltétel és kikötés mellett, hogy ezt külön alapként kezeljék, s jövedelmeit kizárólag az alapszabályban lefektetett célok megvalósítására fordítsák. Ha az egyesület azért oszlik fel, mert nem felel meg céljainak, jövedelmeit a felállítandó erdélyi örmény szertartású római katolikus vikáriátusság (esetleg püspökség) céljaira fordítsák, ami ha nem létesülne, bármely örmény cél segélyezésére fordítható. Ha az egyesület újból működni kezd, vagyonát és annak minden jövedelmeit csonkítat-lanul visszaveszi. Az egyesület feloszlatására 1949-ben került sor. A feloszlatásról szóló jegyzőkönyvet megküldték a Plébániának. Ebben ez áll: A Szentháromság Egyesület 1949. január 5-én tartott közgyűlésén hozott határozatáról felvett az egyházközségnek megküldött jegyzőkönyvet, amelynek értelmében az egyesület feloszlása folytán a közgyűlés az egyesület összes ingatlan vagyonát a szépvízi örmény szertartású római katolikus egyházközségnek átadni határozta. Kéri az egyházközségi közgyűlés ez ügybeni határozatát. A közgyűlés egyhangúlag tudomásul veszi a „Csíkszépvízi Szentháromság Segély-Egyesület"-nek jegyzőkönyvileg közölt határozatát, az ingatlanokat tulajdonul elfogadja és további kezelésre átveszi, melyeknek esetleges jövedelmeit időről-időre külön alapként kezelni rendelt.

Szépvízi egyházi énekek kézikönyve, 1929	Bodurián János 1932-ben Szépvízen kiadott elbeszéléskötete

A társulat minden évben öt szentmisét mondatott az élő tagokért, hármat pedig az elhunytakért. Ezen kívül két misét a Szent János társulat elhalt tagjaiért mondattak.

A Szent János társulat az 1830-as években alakult. A gyimesi vámnál („Sánc") a moldvai, marhával kereskedő örmények a vásári nyereséget maguk között nem osztották szét, hanem Szent János tiszteletére egy közös kasszába tették. Szép vagyonra tett szert a társulat, sőt annyira tehetős lett, hogy az ifjak egyesületének minden kiadását fedezte. Később - a kereskedelem megcsappanásával, de a kiadások további folyósításával - tőkéje apadt, így vagyonának egy részét szentmise-ala-pítványokra adta, a fennmaradó rész összeolvadt a Szentháromság Egyesület vagyonával.

Egy másik társulat az „Úr szenvedése" nevet viselte. 1746-ban, idősebb férfiak számára alapította Vaniel Mihály erzsébetvárosi főesperes. Anyagiak hiánya miatt rövid idő után megszűnt.

Az Oltáregylet

„Hazánk hitéletének megindításában és gyarapításában mindig elsőrangú tényezők voltak az Oltáregyletek. A legfölségesebb Oltáriszentség imádásának, az eucharisztikus kultusz és hitélet terjesztésének, a templomok gondozásának története szorosan össze van forrva az Oltáriszentség történetével. Vallásos egyesület egy sem volt népszerűbb hazánkban, mint az Oltáregylet. A most dúló nagy világháborúban, mely a magyar nemzetet is derékon ragadta, szintén az eucharisztikus Üdvözítő zsámolyához vezeti a katolikus híveket. A megpróbáltatás nehéz napjaiban a legfölségesebb Oltáriszentség előtt imádkozik, szerez erőt, támaszt és vigaszt a hívőknek serege."74 Így nyilatkozott 1915-ben Kántor Károly, a budapesti Országos Középponti Oltáregyesület főigazgatója.

A szépvízi örmény közösség már jóval ez írás megjelenése előtt létrehozta az Oltáregyletet.

Az alapszabályzatot, 493-as számmal, 1897. február 16-án fogadta el és erősítette meg a püspök. „Ezen alapszabályzatot az Úrban elfogadom és megerősítem"75. Alapító tagjai: Zakariás Izsákné mint elnök, Fáraó Simon plébános mint igazgató, aki 43 éven át szolgálta a szépvízi örmény római katolikus közösséget. Harmadik alapító tagja Pototzky Antalné, aki az alelnöki tisztet töltötte be. Az egylet célja: a legméltóságosabb Oltáriszentség imádatának gyakorlata és terjesztése, valamint a helybeli örmény katolikus templom díszítése. Az egyletnek alapító tagjain kívül voltak rendes tagjai, pártolói és tiszteletbeli tagjai. Alapító tagnak számított minden helybeli vagy vidéki nő, aki az egylet céljaira egyszer 10 forintot adott. Rendes tagnak az számított, aki, félévenkénti részletekben, egy egész évre 2 forintot fizetett. Pártoló tagja lehetett minden helybeli vagy vidéki nő, aki az egylet céljaira 50 krajcárt befizetett. Az évi díjfizetés elmulasztása maga után vonta a tagság soraiból való kizárást. Tiszteletbeli tag lehetett férfi is, aki az egylet vagyonának gyarapításához időnként tetszés szerinti összeggel hozzájárult. A női alapító és rendes tagok szavazati joggal bírtak, a pártolók és tiszteletbeliek indítványozhattak valamit, véleményüket kifejthették, de nem szavazhattak. A tagok előnye az volt, hogy a minden második hónap első péntekén tartott szentmise részesévé váltak. Hármat az élő, hármat pedig a meghalt tagokért mutattak be a Mindenhatónak. Minden pénteken a szentmise alatt kitették az Oltáriszent-séget. A fent említett szentmiséken kívül minden tagnak kötelessége volt havonta legalább egyszer az Oltáriszentség imádásán részt venni. Ezek mellett minden tag kötelezte magát, hogy Úrnap nyolcada alatt, a közbeeső vasárnapon, amikor az Oltáriszentséget egész napra kitették, legalább egy fél órát szentel szentségimádásra. A tagoknak kötelessége volt a választmány által rájuk bízott munkát, az egyházi ruhák karbantartását és díszítését elvégezni.

Az egylet vagyonát képezte az alapító tagok által befizetett összeg, a rendes és pártoló tagok évdíjai és a tiszteletbeliek adományai. Ezen kívül az egylet által rendezett társas összejövetelek jövedelme. Az Oltáregylet vagyonát megalakulása után két részre osztották. Az egyik felét letétbe helyezték a takarékpénztárban, ez képezte az alapot. A másik felét a választmány által meghatározott szükségletek fedezésére fordították. A tőkésített összeg és a kamatok felhasználásáról a nagygyűlés határozott. Az egylet akkor oszlott fel, amikor rendes tagjainak száma háromra csökkent. Feloszlása után vagyona a Szentháromság egyesület pénztárába folyt be. Az egylet ügyeinek intézését a tisztvise-lőség, a választmány és a közgyűlés végezte. A tisztviselőség az elnök, alelnök, igazgató és pénztárosból állt. A választmány a tisztviselőkön kívül 10 rendes tagból állt, akiket a közgyűlés évről-évre választott. Az elnököt, három évre, az alapító és rendes tagok sorából választották. A közgyűlés összehívása és az azon való elnöklés az ő feladata volt. Az alelnököt minden évben újraválasztották. Az egylet igazgatója a mindenkori helybeli örmény szertartású lelkész, aki az egyletet védte, és az ügykezeléshez tartozó munkálatokat végezte. Részt vett a gyűléseken, ezekről jegyzőkönyvet írt. A tanácskozásokon szavazattal bírt. A pénztárnok kezelte az egylet vagyonát, bevételi és kiadási naplót vezetett, amiről évenként beszámolt. Egy évre választották. Gyűléseit a választmány minden harmadik hónap első napján tartotta. Az alelnök vagy elnök kérésére egy alkalommal rendkívüli gyűlést is össze lehetett hívni. A rendes közgyűlést december 28-án, az egylet megalakulásának emléknapján tartották.

A kaszinó

Mi is a kaszinó76? Társadalmi helyzet, azonos foglalkozás vagy nézetek szerint alakult zárt társaskör. A szépvízi kaszinót az örmények a Szentháromság Egyesület tagjai és hozzátartozói számára hozták létre. A kaszinótagok havonta tagsági díjat fizettek.

Kezdetben idegennek, vagy helybeli nem örménynek tilos volt a belépés. Később a kaszinótagok - meghívottként - helybeli nem örményeket is vihettek magukkal. Működésének utolsó szakaszában helybeli nem örmények is lehettek kaszinótagok. A kaszinó nem csak Szépvíz, hanem a környék szellemi életének központjává vált. Épületében kölcsönkönyvtár működött, ahová magyar hírlapok jártak. Ide gyűltek össze esténként szórakozni az örmény családok.

A nők a könyvtárban olvastak, kézimunkázak és beszélgettek. A férfiak biliárdoztak vagy kártyáztak. Estéről-estére hatalmas összegek cseréltek gazdát. Játékszenvedélyük sokszor hazardírozásba ment át.

Az örményeket mulatós természetűeknek tartották, olyannak, akik szívesen látogatják a mulató- és szórakozóhelyeket.

Lord Byron, aki hosszú hónapokat töltött az örmények között, sőt a velencei mechitaristák kolostorában is tartózkodott, ezt írja: „Az örmény minden erénye a sajátja, míg hibái másoktól származnak."

A kaszinó épülete működésének utolsó éveiben (1926-tól) a Szentháromság Egyesület tulajdona volt. Kezdetben a kaszinós foglalkozás biztos megélhetést nyújtott. Később, a kereskedelem hanyatlásával egyidőben, az évi bérleti díjat is nehezen tudta fizetni. 1934-ben 5000 lej volt a kaszinó bérbevételének díja.

Kártyázás és biliárdozás közben mindig el lehetett fogyasztani egy meleg vacsorát vagy egy pohár italt. Az úgynevezett nagyteremben tartották a bálokat, előadásokat, esetenként a gyűléseket is. A terem berendezésének pompájáról még ma is beszélnek az idősebbek. Sajnos hajdani fénye nagyon megkopott, kevés maradt a tükrök, lámpák és vörös bársonyok csillogásából. A bálokra csak hosszú estélyi ruhákban jelenhettek meg a hölgyek, a férfiaknak kötelező volt a szmoking. A mulatságok sokszor szombattól hétfőig tartottak, ahol a zenét a kaszinó zenekara szolgáltatta. A színtársulatok többször itt tartották évadzáró előadásaikat, élvezve a Dájbukát család vendégszeretetét. Egy alkalommal egyik bemondó beköszöntő beszédében szerette volna kifejezni háláját Dájbukát úrnak a vacsoráért. A jelenlévőket így köszöntötte: Tisztelt közönség és Dájbukát! Ez ma is szállóigeként él az emberek között.

Az Oltáregylet is a kaszinóban tartotta előadásait. Az így szerzett pénzt templomi kellékek és ruhák vásárlására fordították.

A kaszinónak saját fejlesztésű villamos árama volt, mozigépet működtettek. Itt volt a legelső rádió a faluban, amelyet 1928-ban-kizárólag az egyesület tagjai és hozzátartozói részére - vásároltak. Az egyesület szervezésében amatőr színjátszócsoport működött. Az egyesület vásárolta a különböző színpadi díszletek elkészítéséhez szükséges anyagokat.

A kerthelyiségben tenisz- és tekepálya volt. A Szentháromság Egyesület 1935. június 15-én írt jegyzőkönyvében ez áll: „Hivatkozással 1933. január 17-én kelt és 1934. december 31-én lejárt bérleti szerződés 1. pontjában foglaltakra a kerthelyiséget, kuglit és teniszpályát úgy a jelen, mint a jövőben -minden további változtatás nélkül-, mint az egyesület saját privát tulajdonát, magánhelyiségeknek jelenti ki azzal, hogy oda kizárólag az Egyesület tagjai és hozzátartozói léphetnek be és vehetik igénybe. Általuk senki idegen helybeli vendégként be nem vezethető. A kert bejáratánál egy tábla kifüggesztését rendeli román és magyar szöveggel ellátva, és a következő felirattal: „Magán kerthelyiség, kizárólag az Egyesület tagjai és hozzátartozói részére." A kaszinó a második világháborúig működött.

Az épületet, a kerthelyiséggel együtt, 1948-ban államosították. Jelenleg a községi könyvtár és kultúrotthon működik benne.

Szokások, ünnepek

Az évszázados együttélés során a magyar és az örmény lakosság életében fokozottan érvényesült a kölcsönhatás, amely egymás szokásainak átvételében jut kifejezésre. A szokásokon kívül az örmények hamar átvették a magyar nyelvet is. Az ittlakó örmények már a XVIII. század kezdetétől jól beszéltek magyarul. Az 1880-as évek elejéig örmény nyelvű elemi iskola is létezett, utána az örmény származású gyerekek is magyar nyelvű iskolában tanultak. A templomi prédikációk is magyar nyelven folytak.

Az ittlakó örmények többnyire kereskedők, mészárosok, tímárok és gyertyaöntők voltak. A tímárság mesterségét az örményektől tanulták a helybeliek.

Viseletük - röviddel a beköltözés után - alkalmazkodott a korabeli erdélyi iparos- és kereskedőréteg viseletéhez. Kezdetben házaik is a helyi szokásoknak megfelelően épített konyhákból és pitvarból álltak. Később a kereskedés nyomán egyre inkább előtérbe kerültek a polgárias elemek.

Az örmény konyha az ősi ételek mellett magába szívta azon népek ételeit is, amelyekkel történelme során az örménység együtt élt. A tápláló ételek mellett sokféle csemegét fogyasztottak. A szépvíziek tőlük tanulták meg az örmény konyhából elmaradhatatlan hurut készítését. Ez a levesételek elmaradhatatlan alapanyaga, nagyon egészséges, éppen ezért jelentős helyet foglalt el az örmény étrendben.

Az ünnepi asztal elmaradhatatlan étele az ángádzsábor vagy fültő leves, amelyet szintén huruttal ízesítenek. A levesbe szánt laskát kis négyzetekre vágják, minden darabba apróra vágott vagy darált húst tesznek, kevés borssal ízesítik, majd fülhöz hasonló alakban összefogják. A megmaradt húsból doláthnak nevezett gombócokat készítenek, és az ángádzsáborral együtt a fövő húslébe teszik. Megfőzik és huruttal savanyítják. Ezt főképp karácsonykor és húsvétkor ették.

A húsvét elmaradhatatlan édessége volt a dáláuzi. Pörkölt forró mézbe kevés reszelt narancshéjat tettek, tisztított és cikkenként két, három darabra vágott dióval keverve. Ezt a forró keveréket ostyára öntötték és különböző mértani idomú formát adtak neki. A péntek és a böjti napok étele a dápdász paszuly volt. A babot megfőzték, majd rántott hagymát adtak hozzá. Hidegen fogyasztották. Húsvét előtt a nagyböjtöt szigorúan betartották.

Húsvétkor mindig volt sült bárány. A sonkát nem főzték, hanem kenyértésztába göngyölték és így sütötték meg a kemencében. Zakariás Péter bácsi szerint sokkal finomabb, mint a főtt sonka. A húsvéti báránysültet melegen szenteltették és fogyasztották. Az eledelszente-lés az örmény templom kertjében volt.

A hitközség etnikai jellegét kizárólag szertartásaiban őrizte. Ezért ragaszkodott mindig ahhoz, hogy papjai örmény rítusúak legyenek.

Búcsút évente két alkalommal ültek a szépvízi örmények. Szentháromság vasárnapján és Világosító Szent Gergely ünnepén, amelyet minden évben pünkösd utáni negyedik szombaton vagy vasárnap tartottak. A búcsúra a környéken lakó összes örmények eljöttek. Az örmény bibliafordítás 1500 éves jubileumát a szépvízi örmény hitközség 1935. július 14-én ünnepelte.

Az elfogyás okai

A betelepülés első időszakától kezdve a családok száma állandó csökkenést mutatott, talán a betelepülés utáni évtizedekben volt legnagyobb a számuk.

1844-ben az örmény szertartású hívek száma 515 volt. Ez a szám 1877-re 167-re csökkent, 1913-ban már csak 85-en voltak. Jelen pillanatban az örmény hívek száma 3.

A másik három örmény településen is hasonló a helyzet. A csökkenő tendencia mindenhol szembetűnő.

Tehát 1844-ben összesen 5905-en voltak, 1869-ben a magukat örménynek vallók száma 4401, 1913-ban 2085.

Szamosújvárt Gajzágó Kristóf főesperes plébános mellett hat káplán működött. Ma csak Sza-mosújvárnak és Gyergyószentmiklósnak van örmény plébánosa.

Az 1992-es népszámlálás alapján, a magukat örménynek vallók száma 1957 volt. Ebből már csak hárman élnek Szépvízen.

Az örmények mindig híven ragaszkodtak második hazájukhoz, a befogadó nemzet országához, akár áldozatok árán is. A patriarkális otthon-tűzhely tisztasága, az emberi méltóság szellemi szolgálata jellemzi elsősorban az örményeket, nem csupán a köztudatban elterjedt merkantil hajlandóság. Él bennük az ősi hagyományok emléke, örmény származásuk tudata, noha már magyar kultúrán nőttek fel. Nagyon sokáig próbálták fenntartani az örmény etnikum tisztaságát, éppen ezért egymás között házasodtak, ritkán került sor vegyesházasságra. Talán ez az egyik oka elfogyásuknak. Az ittlakók gyerekeit a Csíkszeredában meginduló iparosítás nyomán „elszívta" a város.

Sírkő 1862-ből	Az örmény nyelvkalauz címlapja 1932-ből

JEGYZET

1. Szatem nyelvek — az indoeurópai nyelvcsalád azon csoportja, melynek tagjai az indoeurópai k-t sz-nek ejtik. Az indoeurópai nyelvcsalád másik csoportját a kentum nyelvek alkotják, amelyekben az indoeurópaik-t változtatás nélkül k-nak, vagy egy ebből származó hangnak ejtik. (Vö. Akadémiai Kislexikon: indoeurópai nyelvek)

2. Dr. Schütz Ödön: Hajk és Bél harca. 77. o.

3. Világirodalmi Lexikon, IX. k. 707. o.

4. A milánói rendelet szabadságot adott a keresztényeknek. Nagy Kons tantin 313-ban adta ki híres rendeletét. Ennek értelmében a kereszté nyek szabadon gyakorolhatták vallásukat, visszakapták elkobzott vagyonukat, templomokat építhettek, bármilyen állást betölthettek. Konstantin állami épületeket, úgynevezett bazilikákat adott át a keresztényeknek templom céljára, sőt maga is hatalmas templomokat építtetett. A vasár napot (321-ben) az egész birodalom területén munkaszünetté tette.

5. Fejér Gerő szentbeszédéből, 1952. VI. 22. V Szt. Gergely napján, Szépvízen.

6. Ua.

7. Vö. Larousse Enciklopédia. 210. o.

8. Khalkedóni (Kalcedoni, Chalcedoni) IV Egyetemes Zsinat; hosszas viták után a császár ismételt kívánságára Leó pápa dogmatikus levele alap ján a zsinat krisztológiai dogmáját egyetlen hosszú körmondatban fogal mazták meg, amelynek lényege: a két természetben (isteni és emberi) egyetlen a Krisztus és a Fiú; Krisztus egy személy két természetben.

9. Akakiosz (Acacius) bizánci pátriárka hitvallástervezetet dolgozott ki, amelyet Zénón császár (474—491) alkalmasnak talált a monofiziták vissza hódítására. A hitvallást a császár 482-ben "Hénotikon" (egységhit) néven kötelezővé tette.

10. A monofiziták Jézus Krisztusnak kizárólag isteni természetet tulaj donítanak. Az irányzatfő képviselője Eutükhész volt. Ez a tan enyhébb formában tovább élt az egyes keleti egyházakban.

11. Larousse Enciklopédia 2. 957. o.

12. Katholikosz — az autokefal, Szent Gergely alapította örmény egy ház patriarchája.

13. Hripszime — vértanú, szent, III. Tridat pogány örmény király idején mártírhalált halt Ecsmiadzinban, Kr. u. 630-ban emlékére templomot emeltek.

Gajane — vértanú, szent, III. Tridat pogány örmény király idején ontotta vérét hitéért. A Szent templom (épült: 618-ban) ó'rzi emlékét Ecsmiadzinban.

14. Erdélyi Napló, Nagyvárad, 1995. ápr. 26.

15. Verziescu Moldvában született egy botosani szakadár örmény keres kedő fiaként, akit a jómódú apa Rómába küldött, hogy képezze magát. A nagytehetségű fiú 14 évet töltött Rómában, ahol nemcsak a nyugati mű veltséget szerette meg, de a katolikus vallást is annyira, hogy Rómából mint felszentelt örmény katolikus pap tért vissza Erdélybe, ahová — több örmény családdal együtt — szülei is átköltöztek.

16. Iurisdicitio = joghatóság

17. Vanyó Tihamér A.: Püspöki jelentések. 335. o.

18. Ua.

19. Esztegár Gergely: Történelmi visszapillantás az örmények vallási éle tére. Közművelődés, 1915. június 19.

20. Vanyó Tihamér A.: Püspöki jelentések. 335. o.

21. Vanyó Tihamér A.: Püspöki jelentések. 335. o.

22. Püspöki Irattár 2001/1868. jún. 21. és 2262/1868. júl. 20.

23. Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918- ig. 112. o.

24. Marton József: Az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegye története. 162. o.

25. Dr. Fejér Gerő: Az örménykatolikusok múltja és jelene Erdély tör ténetében. Brassói Lapok, 1940. június 29.

26. Alkotmányozó nagygyűlést terveznek Kolozsvárra az örmény — ka tolikus magyarok, Brassói Lapok 1936. febr. 23.

27. Fülöp József: Márton Áron püspök iktatta hivatalába Szamosújváron Lengyel Zoltánt, az örmények apostoli kormányzóját. Keleti Újság 1940. július 2.

28. Fülöp József: Márton Áron püspök iktatta hivatalába Szamosújváron Lengyel Zoltánt, az örmények apostoli kormányzóját. Keleti Újság 1940. július 2.

29.. Ua.

30. Püspöki Levéltár 3/2127/1967

31. Vanyó Tihamér A.: A Püspöki jelentések. 335. o.

32. Stóla = (itt) papnak bizonyos egyházi szolgálatért — pl. temetésért — kifizetett díj.

33. Kegyúri jog = (lat. ius patronatus) a feudális földesúrnak (beleértve a királyi városokat) az a joga, amely szerint a földbirtokán épült plébáni át, kolostort... sőt az egész egyházat a saját egyházának tekintette, jöve delmeivel korlátlanul rendelkezett, és amelyek szolgálatára azt a papot jelölte ki, akit akart. A kegyúri jog forrása a feudális magánföldtulajdon az, hogy a földbirtokos mint donátor, patrónus adományozza a telket, építteti a templomot, ill. monostort, és javadalmat adományoz az egyház fenntartására. Ez a magánegyházi kegyurasági rendszer a kora feudális Magyar Királyságban, összefüggésében a kiterjedt királyi birtokokkal, valójában még nem jutott érvényre. Magán kegyúri jogot az Árpád-kor ban királyi adományozással lehetett szerezni, s a privilégiumlevelek ezt külön mindig hangsúlyozták. A pápaság és a császárság harcának eredmé nyeként aztán a földesúr lelkészkinevezési joga is jelölési, ill. ún. bemuta tási joggá szűkült. Az adományozás a magánegyházaknál is a püspökök kezébe került. így rögzítette ezt a kánonjog is, azonban a földesúr válasz tása és bemutatása, kivált a bárók, a világi rendek megerősödésével, a gyakorlatban előre eldöntötte, hogy a püspök kiket nevezhet ki az egyes plébániákra.

34. Ávedik L.: Az örmény kereszténység eredete. Sz. Gergely tanítása. 109. o.

35. Hajk és Bél harca. 74. o.

36. Hajk és Bél harca. 73—74. o.

37. Hajk és Bél harca. 74. o.

38. Hajk és Bél harca. 75. o.

39. Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv. 41. o.

40. Avedik Lukács: Akadémia. 11—12. o.

41. Székelyföld..., 262. o.

42. Orbán B., Második kötet. 75. o.

43. Dr. Magyar A.: Arménia, 1993. 6. sz.

44. Vö. ACTA 1995 Pál Judit: Örmények a Székelyföldön (a 19. század közepéig). 161. o.

45. A székely műv. évsz. 70. o.

46. Az 1694-ben elpusztított Cibrefalvának régen nevezetes vasbányája volt, mely még a XVIII. sz. elején is létezett. A bánya keletkezésének idejét és alapítójának nevét nem tudjuk. E bányák keletkezésének ideje általában a nemzeti fejedelmek korára tehető'.

Cibrében, a Pogányhavas lábánál, több ásványvízforrás van. A források egyikét Alsó-borvíznek nevezik, vizét ivásra használták és használják ma is. A /bor/vizet — annak idején — fekete madarasi korsókban hordták szét a szomszédos községek lakói. A másik forrásnak Felső borvíz a neve, az örmények tulajdonát képezte, fürdővé alakították át és így használták. Nagy vastartalma miatt különböző betegségek gyógyítására alkalmas. A Csiga patak völgyének Pogányhavas alatti részén van egy harmadik borvízforrás, amelyet Bugyogósnak hívnak.

47. Vö. Gyimesi krónika. 10. o.

48. Vitos Mózes. 792. o.

49. Bálás B. 7. o.

50. A székely művelődés évszázadai. 71. o.

51. "Michael Appafi Die Gratia Princeps Transylvaniae, Partium Regni Hungariae Dominus etc, Becsületes híveiknek azért való instancájokat kegyelmesen tekintvén Thorda Vármegyében Petele nevű Falunkban szál lást tartó kereskedő Örményeknek részekről kegyelmesen annualtunk arra, hogy Birodalmunkban mindenütt minden városokban, falukban és akár mely helyeken is minden sokadalmakban és vásárokon szabadon kereskedésök lehessen, magok mesterségekkel készített bőrnemű és egyébbféle árú marhájokkal minden megbántódások nélkül kereskedhes senek, úgy mind azon által, hogy annuatim száz kordoványokat tartozza nak Számunkra készíteni Görgényi Udvarbiránk adván Szkompiát ("Szkumpia" növényi festék; Olaszországból hozatták a tímárok, de a Balaton mejékén is bőven találtatik. Technológia, Gergelyffi András, Po zsonyban, 1809. Sz. K.) hozzája, az mint hogy annualunk is praesentium per vigorem. Minek okáért felül megirt minden Rendbéli Híveinknek ke gyesen és igen serio megparancsoljuk a felyebb megirt Örményekhez ennyi ben való Kegyelmességünket így értvén engedjenek mindenütt birodal munkban és minden helyeken szabados kereskedést nekiek és abban őket személyekben és javakban megháborítani vagy károsítani semmi szinek alatt ne merészeljék... Dátum in civitate nostra Alba-Julia die vigesima sexta mensis Octobris, Anno Millesimo Sexcentesimo Octogesimo quarto. M. Apaffi m. p."

52. "Armeni proprio ubique a se electo parerent Judici, cavitque ne Armeni sive ab ipso Principe, sive ab ejusdem Officialibus quacunque demum ex causa vei praetextu servituti subjicerentur sed plena iisdem esset per totum regnum mercimoniorum libertás..."

53. A kiváltság (lat. privilégium) feudális előjog, egyedi, különös jog, amellyel a király egyes személyeket, testületeket, intézményeket kiemelt a másokra érvényes jogszabályok alól. A kiváltság adományozása függő- pecsétes oklevéllel történt. Formai megjelenésében a középkori törvény alig különbözött a kiváltságlevéltől. Viszont a törvény általános jogsza bály volt, a kiváltság pedig "külön törvény", ellentétben lehetett a kö zönséges törvénnyel, éppenséggel alóla is mentesíthetett. (MTF, I. k., 259. o.)

54. B. K. II. 62, 145. o.

55. A harmincad, harmincadvám (lat. tricesima) a magyar királyi regá lék, ill. vámok egyike. Nevének Árpád-kori előzménye, valószínűleg csak a 12. századtól, egy belső kereskedelmi vásárvám volt, melyet egyes for galmas városokban szedtek, s mivel a királyok III. Bélától kezdve elado mányozták e jövedelemforrást, főként egyházi testületeknek, a maradék, de a kereskedelmi forgalommal növekvő királyi, sőt leggyakrabban ki rálynéi bevételi hányadot nevezték harmincadnak. Az Erdélyi Fejedelem ség 1556-ban húzott vámvonalat határain. Ettől kezdve nevezték itt is harmincadnak a külkereskedelmi vámot, míg korábban, természetesen csak a román vajdaságok felé, huszad volt a neve.

56. Gubernium Transslanicum, Erdélyi Kormányzóság, Főkormányszék, 1691-től a Magyar Királyságtól továbbra is elválasztott Erdélynek I. Lipót által életre hívott központi igazgatási szerve volt. Az uralkodó (mint erdé lyi fejedelem) távollétében hatásköre eleinte a feudális kormányzat mind három ágára, a közigazgatásra, a bíráskodásra s a pénzügyekre egyaránt kiterjedt. Szakszerűbb kormányzati hivatallá Mária Terézia korában vált, állandósultak a tanácsosok szebeni ülései, kialakultak szakosított bizott ságai. 1848-ban szűnt meg. (MTF, I. k., 162. o.)

57. Arménia népe. 20. o.

58. Lukácsi K. 13. o.

59. MEGHÍVÓ

Nagyméltóságos és főtisztelendő FARAO SIMON alesperes, szépvízi örm. plébános, aki 1914. augusztus hó 21-én töltötte be papságának 50.-ik évét, 44 éven át Szépvízen folytatott buzgó lelkipásztorkodás után nyugalomba vonul. Egyesületünk igaz hálájának lerovása végett folyó évi augusztus hó 22-én (vasárnap) délelőtt 12 órakor, a lelkészi lakban tartandó

DISZGYÜLÉSEN óhajt bucsút venni az egyházközség nagyrabecsült lelkipásztorától.

Az aranymisés pap 10 órakor ünnepélyes istentiszteletet tart, hogy állásának végleges elhagyása előtt még egyszer papi áldásban részesítse hiveit. Az istentiszteletre, a társulati diszgyülesre és a diszgyülést követő szerény búcsúebédre t. cimet tisztelettel meghívja. Szépvíz, 1915. évi augusztus hó 5-én

A SZENTHÁROMSÁG SEGÉLY-EGYESÜLET

Szíves megjelenéséről augusztus 15-ig értesítést vár a Szentháromság Segély-Egyesület Igazgatósága.

60  Közművelődés, 1915, szept. 18. 6. o.

61  A gyergyószentmiklósi örmény egyházközség megválasztotta Görög Joachim utódját, Gyergyói Újság, 1928. április 22.

62 Az örmény nyelv-kalauz. 3. o.

63 Endes M. 401. o.

64. Egy Mária ünnepre szánt prédikációjában, amelyet a szépvízi Havas Boldogasszony kápolnában mondott el, így vall magáról: "Anyám kis ko romtól kezdve papnak nevelt. Vele imádkoztam mindig, vele jártam, mint elemi iskolás fiú a keddi búcsúkat. Vele és nagyobb testvéreimmel együtt imádkoztam el minden este az ágy felett függő Madonna-kép előtt az Urangyalát, a lorettói litániát és az egész olvasót. Somlyón kezdtem a gimnáziumot, s az első osztály elvégzése után anyám jelenlétében, az ő örömkönnyei között avattak Sarlósboldogasszony napján az ifjúsági Máriatársulat tagjává a Mária szobor lábánál. Heves természetű, szangvi nikus vérmérsékletű, lobbanékony elhatározású, de Máriát gyöngéden szerető, segítségében bizakodó, imádságszerető diák voltam. Somlyói di ákkoromban először, gyulafehérvári kispap koromban másodszor, életem nek két olyan súlyos eseményét kellett megérnem, amelyek egész bizonnyal meggátolták volna annak a komoly vágyamnak a teljesítését, hogy egykor én is pap lehessek. De anyám őrködő szelleme, imádsága, Máriának a nagyokosságú Szentszűznek segítsége ezeket az akadályokat is elhárította utamból meglepő gyorsasággal."

65  Egyháztanács Jegyzőkönyvei. 99. o.

66. Uo.

67 Endes M. 343. o.

68 Egyháztanács Jegyzőkönyvei. 102. o.

69  A História Domus megőrizte Vákár József írását — amelyet a helyi lapban tett közzé — Fejér Gerő orvosnövendék emlékére: "Tizenegy napos hosszú útja után végül megérkezett a leolmozott koporsó, melyben a köte lesség teljesítés nemes mártírja, Fejér Gerő orvos növendék pihent. Szomo rú viszontlátás!... Mily nehéz volt elhinni, hogy az ezüstös koporsóban ő fekszik, kit nem régen mosolyogva, vidáman láttunk körünkben. Mily fájó abba a tudatba beletörődnünk, hogy nélkülöznünk kell azt a finomlelkű, kedves fiút, aki mindenki iránt az előzékenység, szelidség, jó modor és sze retet megtestesítője volt. — Volt!... És ma?... Ma már csak az emlékezete!... Mily fájó emlék! — Mennyi elszomorító csupán az emlékezetnek adni azt, aki a jövőé volt! Mennyire keserves annak sírhantjára virágot tűzni, aki mint a tavasz gyönyörű virága virított!... Mily lesújtó a fölött a halotti zso lozsmát énekelni, kinek hivatása éppen oda irányult, hogy távol tartsa ettől a súlyos betegeket!... És hogyan törekedett ő erre! — Vas szorgalommal küzdött, dolgozott, tanult hogy igazán képzett ember legyen, s hogy mint kiváló orvos szolgálja az emberiség ügyét. Nemes ambícióval haladt szere tett pályáján! Már mint ifjú növendék kortársait messze túlhaladta, mert azokkal versenyzett, kik az élet küszöbén álltak s nem egyszer nyerte meg előlük nemcsak az elismerés, de a jutalom babérját is.

Bár oly szép tehetséggel áldotta meg Isten, mégsem kapatta el magát. Szerény viselkedésével megnyert mindenkit s alázatos magatartásával sok tisztelőt szerzett. — Részvéttel viseltetett minden szenvedő iránt s ha módjában állott, készséggel segített felebarátjául. Hiszen ott a harctéren is nemes lelküségének lett áldozata. — Elszánt vakmerőséggel támadott az ellenség; dörögtek az ágyúk, véres munkája akadt a halál szerszámainak, s míg ő rendezgette kötszereit, hogy mielőbb segélyt nyújtson sebesült testvéreinek, egyik bajtársának vérfagyasztó kiáltásait hallja. A leghevesebb golyózáporban sietett vala, hogy szenvedő testvérének szolgálatára legyen, s míg lehajol, míg kötözgeti bajtársának sebét, őt is szíve fölött találja a gyilkos golyó! — Kórházba került. Ápolgatták, gondozták, oh de hasztalan. A seb valószínűleg fertőzve volt, mérgezés állott be, már életén segíteni nem lehetett. — Nemes életének nemes halál volt a befejezője. Utoljára azt kívánta, hogy szülőföldjére szállítsák, s Jenő bátyjának oldala mellé temessék.

Vágya teljesült! Augusztus 23-án délelőtt verőfényes szép időben hoztuk fel a csíkszentmihályi állomásról s kísértük a sír csendes pihenőjére.

Koporsóját a fájdalomtól mélyen sújtott szülők és rokonokon kívül hét fungens pap, a helyből és közeli falvakból összesereglett szép számú közönség állotta körül. A sírnál Kassai Lajos csíkszeredai fó'gimn. igazgató mondott gyönyörű búcsúbeszédet. Szavainak nyomában, csak úgy ömlöttek a meghatottság részvét könnyei.

Alágördülő koporsójánál éreztük csak igazán, hogy bár keveset élt, hisz mindössze 21 tavaszt látott, de annál több időt töltött ki!...

Ifjú hősünk, ki véred ontottad érettünk, megérdemelted méltán a hála könnyeket! Légy ezerszer áldott haló poraidban, az Úr békéje virrasszon fölötted!"

70  Id. Historia Domus

71  Id. Historia Domus

72 Id. Historia Domus

73 Vanyó T., Püspöki Jelentések a magyar szent korona országainak egyházmegyéiről, 1600—1850. 116. o.

74 Kántor Károly "Az Oltáregyesületek egyházi és világi vezetőinek fi gyelmébe!" Közművelődés, 1915. március 13.

75  A csíkszépvízi 1896-ban alakult OLTÁR-EGYLET alapszabályai.

76  Kaszinó — Mo.-on 1826-ban Széchenyi István alapította meg a Nem zeti Kaszinót, hogy elősegítse a főurak, a nemesek és a polgárok szemé lyes találkozóját, s az egymás közti eszmecserékben a nemzeti reformesz mény kialakulását. Azután vidéken is sorra megalakultak a kaszinók, melyek a liberális eszmék otthonai lettek. 1867 után egyértelműen az ural kodó osztály tagjainak színterévé váltak a kaszinók. Vidéken általában az "úri" kaszinók a dzsentrik, a "polgári' kaszinók pedig az iparosok össze jöveteleinek adott otthont. A dualizmus korában általában a dzsentrik népesítették be a kaszinókat. Ekkorra a származás és a vagyon mellett az érettségi is belépőt biztosított a kaszinói tagsághoz. A kaszinók 1945 után szűntek meg.

77 Vitos Mózes. 792. o.