|
|
(összefoglalás)
Miután a nemzetközi diplomácia színterére került az örmény kérdés, eredeti céljával ellentétben nem javította a nyugat-törökországi örmények életfeltételeit, s nem szavatolta biztonságukat, hanem ellenkezőleg, újabb repressziókra adott ürügyet. Abdul Hamid szultán uralkodása idején állami szinten szerveződtek meg azok a katonai alakulatok, amelynek elsődleges célja volt, hogy a szultanátus legéletrevalóbb nemzeti kisebbségét, az örményt kiirtsa, s tegye mindezt az adott kisebbség őshazájának, az Örmény-fennsíknak a területén. Az említett fegyveres egységek katonai erejére, és a megvalósítást elősegítő ideológiára támaszkodva az Abdul Hamid-i rezsim az örmény kérdés megoldásának sajátos módját választotta: a nyugat-örményországi lakosság tömeges megsemmisítését. 1894-1896 között az előre eltervezett, és államilag felülről irányított népirtásnak Nyugat-Örményország és Kilikia területén, továbbá a birodalom nagyrészt örménylakta városaiban 300.000 örmény áldozata volt.
Az 1908-ban puccsal hatalomra került ifjútörökök Abdul Hamid örményellenes politikáját, illetve annak gyakorlati-katonai megvalósítását folytatták. Vezetőik nemcsak folytatták az Abdul Hamid-i gyakorlatot, hanem tökéletesítették a pogromok megvalósításának mechanizmusát. Az Adana, Maras, és Kilikia más örménylakta városaiban szervezett pogromoknak 30.000 örmény esett áldozatul. Vagyonukat hivatalosan elkobozták, illetve a környéken lakók szétrabolták. A kilikiai vérengzésekkel kezdődött a törökországi örmény genocídium második, az előzőeknél sokkal tragikusabb szakasza. 1915. április 24-én letartóztatták és kivégezték a nyugatörmény értelmiség több ezer képviselőjét, s a korábban kidolgozott programhoz híven az ifjútörökök hozzáfogtak a fegyvertelen és szellemi vezetés nélkül maradt örmények tömeges elpusztításához. Az örmény népirtás folytatódott az ezt követő években is. 1918 tavaszán az ifjútörök hadsereg általános támadást intézett a kaukázusontúli és a kelet-örményországi örmény területek ellen, hogy eltervezett programjuknak megfelelően a keleti örmény területek lakosságát is megsemmisítsék. A hadműveletek következtében csak Akhalkalak járásban 40.000 ember, a járás örmény lakosságának döntő többsége esett áldozatul a mészárlásoknak, illetve pusztult el erőszakos cselekmények, éhínség és járvány következtében. 1918. szeptemberében a török hadsereg bevonult Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba. Ott a muszavatistákkal karöltve megszervezték az örmények kiirtását, illetve javaik szétrablását. A mészárlások folytatódtak a bakui és jelizavetpoli kormányzóságokban is.
Az ifjútörökök által szervezett 1909-es és 1915-18-as örmény népirtás következtében 1,5 millióra tehető azoknak a száma, akiket lemészároltak, éhínség, vagy járvány, vagy más erőszakos cselekmények miatt pusztultak el, illetve iszlamizáltak. Ezen kívül mintegy félmillióra tehető azoknak a száma, akik hazájukból elmenekültek, s létrejött az örmény diaszpóra, amely a népirtás közvetlen következménye volt.
Az első világháború Törökország és szövetségesei vereségével végződött, az ifjútörök kormány megbukott, s úgy tűnt, hogy az Oszmán Birodalom széthullása lélegzetvételhez juttatja az örményeket, hogy a népirtás ütötte sebeket begyógyítsák, s elkezdjék szervezni önálló államukat. Azonban ugyanakkor, amikor a népirtás felelőseit, kitervelőit és végrehajtóit bíróság előtt vonták felelősségre tetteikért, Törökországban Musztafa Kemal tábornok vezetésével török nemzeti mozgalom kezdődött. 1920 tavaszán a muszavatista szabadcsapatok a kemalisták segítségével a karabaghi Susi városban többmint 30.000 örményt mészároltak le. A kilikiai örmények vonatkozásában a franciák enyhén szólva is kétkulacsos politikai játékát kihasználva 1920-ban a törököknek sikerült lemészárolni, illetve menekülésre kényszeríteni Urfa, Maras, Szazun, Zejtun, Ajntap és Acsni több tízezernyi örmény lakkosságát.
A kemalista Törökország egyik legaljasabb megnyilvánulása az 1920 őszén Kelet-Örményország ellen indított általános katonai támadás volt. A török-örmény háborúban Kemal célja: „az örmény hadsereg és az örmény állam összezúzása" volt. Kemal seregei hatalmas pusztításokat végeztek Karsz kormányzóságban és az alekszandropoli járásban. 1920. novembere és 1921. áprilisa között a térségben a hadműveleteknek 100.000 örmény esett áldozatul. 1921. február vége-március elején a kemalista seregek inváziója következtében Akhalkalak járás örmény lakossága tömeges mészárlásoknak esett áldozatul. Az 1918-1921-es török inváziók következtében Akhalkalak örmény lakossága a felére csökkent. A kemalista Törökország népirtó politikája Nyugat-Törökországban is folytatódott. Izmirben (Szmirna) 1922. őszén szervezett pogormok keretében 30.000 örményt, és több tízezer görög lakost mészároltak le.
Ilymódon mindazt, amit a kemalista Törökország Kilikiában, Kelet-Törökországban, Örményországban 1919-1922 között tett, lehetetlen másképp nevezni, mint az örmény előre kitervelt megsemmisítésének, és az örmény javak jogtalan és erőszakos eltulajdonításának. Ezzel végződött az örmény népirtás harmadik, úgynevezett zárószakasza. A dokumentumok alapján napjainkig végzett kutatásokalapján kijelenthetjük, hogy a kemalista hadműveletek következtében a jelzett területeken 500.000 ember pusztult el a mészárlások, éhínség sé járványok miatt. A kemalista hadművelete, az Abdul Hamid-i, és az ifjútörök vezető körök népirtó politikájának gyakorlati folytatását és betetőzését jelentették. Kétséget kizáróan megállapitható az a tény, hogy a török kormány részéről 1894-1922 között szakaszosan, államilag szervezett módon végrehajtott népirtás következtében az örmény nép elvesztette történelmi hazájának nagy részét. Az Örmény Köztársaság területe katonai-politikai alkuk következtében 30.000 négyzetkilométerre zsugorodott. Az a Törökország, amely kiirtotta az örményeket, bekebelezte az örmény területeket, kisajátította az örmény kulturális és anyagi javakat, az összeomlás szélén állt. Vesztes pozíciója ellenére megőrizte, sőt, kiterjesztette határait. Megtalálta helyét a világ nagyhatalmai között és fontos katonai szerepet tölt be. Igazak Taner Akcam, a török kutató szavai: „A török állam alapját egy egész nemzet megsemmisítésének története képezi."
|
|