|
|
(összefoglalás)
A cikk Henry Barby francia újságírónak az örmény genocídiumról írott „Borzalmak földjén: a mártír Örményország" c. könyvét elemzi. A könyv az 1915-ös törökországi örmény genocídiumról írott forrásmunkák között különösen fontos helyet foglal el, ugyanis a szerző a „Journal" c. francia napilap katonai tudósítójaként 1916-ban Nyugat-Örményországban volt kiküldetésben.
Az örmény genocídiumról szóló szakirodalomban először kerül aprólékos elemzés alá Barby könyve. A szerző vizsgálja és bebizonyítja, hogy a Barby - mint az események szemtanúja - által közölt adatok hitelt érdemlők, és ennek következtében a mű felbecsülhetetlen értékkel gazdagítja az örmény genocídium történetének szakirodalmát.
A szerző elemzi Barby témamegközelítésének sajátosságait, többek között azt, hogy Barby hangsúlyozza a genocídium folyamatos jellegét, és az örmény népirtás előkészítőjének és szellemi atyjának II. Abdul Hamid szultánt tartja. A szerző különös figyelmet fordít Barbynak arra a megállapítására, mely szerint az 1915-ös népirtás előre megtervezett, felülről, államilag irányított történelmi esemény volt. A cikkben jelentős helyet kap a tömeges deportáció témaköre; Barby az erőszakos lakosság-áttelepítést úgy értelmezi, mint egy korábban kidolgozott program alapján megvalósított eseménysorozatot.
Az 1915-ös népirtás eseményeinek körülményeivel kapcsolatban a szerző különösen aprólékosan elemzi Barby értékítéletét az 1915-ös nyugat-örményországi önvédelmi harcokat illetően. Henry Barby az ellenálló mozgalmakat kizárólag úgy értelmezte, mint az örmény népnek az oszmán kormány eleve embertelen, örményellenes politikájával szemben tanúsított jogos önvédelmét, mint az örmény népnek nemzeti fennmaradásáért folytatott önvédelmi harcait.
Az örmény genocídium végrehajtóinak támogatóit illetően Barby különleges figyelmet szentel Németország örményellenes politikája elemzésének, és a németeket a törökök cinkostársának nevezi.
A szerző értelmezésében Barby objektív közlései az 1915-ös genocídium közvetett bizonyítékaiként szolgálnak, amelyet a genocídium történetének kortárs meg-hamisítói sem hagyhatnak figyelmen kívül.
|
|