|
|
(összefoglalás)
Az örmény népirtás - mely vitathatatlan történelmi tény - a 19. század 90-es éveiben vette kezdetét, és a 20. század húszas éveiig tartott. A 20. század első népirtásának közvetlen következményei világosan kimutathatók azokból az összeírásokból, amelyeket Nyugat-Örményország területén, illetve Törökország más örménylakta területein végeztek.
Az örmény népirtás nemzetközi elismerése kezdetének 1915. április 24-ét lehet tekinteni: Oroszország, Franciaország és Anglia egyidejű hivatalos tiltakozást tett közzé, amelyben elítélik az örmények tömeges mészárlását. Eddig 17 ország, valamint az Egyesült Államok 50 tagállama közül 40 ismerte el hivatalosan a népirtás tényét. 1978-ban elismerte az Európai Parlament is.
Természetes, hogy az örmény népirtás elismerésének és elítélésének folyamata tovább fog folytatódni. Ugyanakkor ideje, hogy ez a folyamat új szakaszba lépjen: az örmény genocídium történelmi igazságszolgáltatásának a szakaszába. Mit jelent ez a gyakorlatban? A holokauszt és az örmény népirtás közötti alapvető különbség a következményekben rejlik. Az örmények esetében nemcsak deportálták és lemészárolták egész Nyugat-Örményország örmény lakosságát, hanem ennek következtében az örménységet megfosztották hazája területének 90%-ától. Éppen ezért lényeges, hogy az örmény népirtás leglényegesebb következményét megszüntessük: Nyugat-Örményország területét vissza kell adni az örményeknek, az Örmény Köztársaságnak.
Ezek után jogszerű és lényeges kérdés merül fel. Melyek azok a jogi, politikai, történelmi és erkölcsi tényezők, melyeknek alapján az örménység visszakaphatná őshazáját, Nyugat Örményországot?
Az egyik ilyen tényező Oroszország Népbiztosai Tanácsának „A törökországi örményekről" szóló dekrétuma, melyet 1917. december 29-én határozatban elfogadtak. Ebben a dokumentumban többek között ez olvasható: „Oroszország Népbiztosainak Tanácsa hivatalosan kijelenti az örmény népnek, hogy az orosz munkás-paraszt kormány megvédi és tiszteletben tartja az Oroszország által elfoglalt törökországi örmény területek hovatartozásának szabad meghatározása jogát egészen azok teljes függetlenségéig."
A jogszerű örmény követeléseknek fontos történelmi, jogi, politikai és erkölcsi alapját képezi az 1920. augusztus 10-én 14 állam képviselői által aláírt sévres-i békeszerződés. A dokumentum 88. cikkelye a következőképp van megszövegezve: „Törökország kijelenti, hogy mint szabad és független államot elismeri Örményországot, amint tették őt megelőzően a szövetséges hatalmak.
Ennek következtében a sévres-i békeszerződés teljes egészében igazságos és elfogadható minden örmény számára.
|
|