|
|
(összefoglalás)
A cikk témája az örmény népirtás, mely a 19. század végétől a 20. század elejéig zajlott az ottomán Törökország területén. Ez, a maga nemében addig példátlan történelmi esemény, következményeit tekintve tragikusan megsemmisítő volt az örmény nép számára. 1915 és 1916 között mintegy másfélmillió örményt mészároltak le brutálisan, nagy részük a deportálások során vesztette életét. A túlélők szülőföldjüktől megfosztva vándoroltak a világban. Mára tucatnyi ország parlamentje fogadta és ítélte el az ottomán Törökország által a 20. század elején elkövetett népirtást.
Említésre méltó Szovjet-Örményország történetírásának az a törekvése, hogy az örmény genocídiumot nemzetközileg elismertesse. A szovjet-örmény történetírás a genocídium szempontjából három korszakra osztható.
Az első korszak az 1920 és 1950 közötti időszakra tehető: a Szovjetunió kommunista ideológiai elnyomása alatt a politikai légkört áthatotta a nacionalizmus vádjától és az efölötti ítélettől való félelem. Az örmény genocídium, a nemzeti felszabadulás, valamint az ehhez hasonló témák kiszorultak az Örmény SZSZK történetírásából.
A kutatások második szakaszának kezdete a genocídium 50. évfordulójához köthető, amelyre a Szovjetunióban 1965. április 24-én került sor. Ezt a korszakot sajátosan jellemzi az, hogy a szovjet ideológiából adódó körülmények ellenére számos komoly mű született az örmény történelem e tragikus időszakáról. Ezek a művek teljes egészében és tudományos igénnyel mutatták be az örmény népirtást. Cáfolhatatlan tények igazolták, hogy az örmény genocídiumot tervszerűen, módszeresen, és folyamatosan hajtották végre a történelmi örmény területeken, illetve a török katonai terjeszkedést követően nem törökországi területeken is, egészen 1922-ig.
Az örmény genocídium kutatásának 1985-ben, Gorbacsov újjáépítési politikája és reformjai adták második lendületét. Ez jelentette a kezdetét a harmadik szakasznak, melynek során polgári öntudat, az események elfogulatlan megítélésére való törekvés és a vélemények sokszínűsége vált a kutatási tevékenységek alapjává.
A szovjet-örmény történeti kutatásoknak köszönhetően az „örmény kérdés" része lett az örmény társadalom mindennapi életének, míg korábban ez jórészt a diaszpóra örménységére volt jellemző.
|
|